okelly-regenyek
Menü
 
BETYÁROK musical HU
 
ELKÉPESZTŐ TÖRTÉNETEK HU
 
LESZÁMOLÁS HU
 
INFO
 
BETYÁROK DE regény Roman novel
 
DIANAS TRAUM DE
 
PUSZTASTÜRME DE
 
PIROSKA DE
 
PFERDE DE
 
ABRECHNUNG DE
 
AVENGING GB
 
PUSZTASZELEK HU
 
DIÁNA ÁLMA HU
 
DIÁNA 6

Másnap reggel hirtelen egy emberi nyomra bukkantak a friss hóban. "Ez mit jelent?” kérdezte Diána a kísérőjétől. "Ki lehet az az ember, aki itt fenn teljesen egyedül már hajnal előtt mászkál?” "Fogalmam sincs, hogy ki lehet.” Mondta Pál és a testvére bólintott. „Ide nem jön fel sem favágó, sem vadász – és főleg nem egyedül – mert ez a vadászterület kizárólag a mienk, és bárkinek nálunk be kellene jelenteni a szándékát, hogy ide feljöhessen.” "És egy vadorzó? Egy ilyen ember nem jelentkezik be nálatok.” Jegyezte meg Diána, aki nagyon is jól ismerte a rabsicek régi mottóját: lőj elsőként és célozz

jól, másképp halott vagy! – de a kísérői megnyugtatták. "Itt fent nincs jó hely a vadorzók számára. Itt nagyon kitettek a felfedezésnek, és kevés vad jön idáig, amely érdekes lenne számukra. Nem, a

vadorzók inkább a lejjebb elterülő sűrű erdőket kedvelik, ahol kiválóan el lehet rejtőzni és sok a számukra értékes vad.” "Nos, szívesen hiszek nektek, hiszen itt ti vagytok itthon,” mondta Diána, de

kis szünet után így folytatta: "Csak akkor kérem, mondjatok meg nekem, hogy ki lehet ez a rejtélyes személy, akinek a nyomait itt látjuk a hóban.” De erre a kérdésre a két vadásznak nem volt válaszuk. Megbeszéltek, hogy nem fogják követni a furcsa lábnyomokat, hanem tovább cserkelnek a már korábban meghatározott ösvényen. Elmúlt egy kis idő, és Diána már majdnem el is felejtette a lábnyomokat, amikor egy erős zergebak nyomaira bukkantak. "Őt nem lehet lőni,” jegyezte meg Péter halkan. "Semmi baj,” válaszolt a fiatal nő, „de ha meg lehetne nézni, akkor szívesen

követném őt.” "OK, akkor gyere utánam, azt hiszem, van rá mód, hogy szél alatt közelebb

kerülhessünk hozzá,” suttogott Pál és óvatosan lépkedett a nyomtól kissé távolabb egy olyan úttalan terepen, amely úgy kerülte a vadat, hogy a szélirány a zerge vélt tartózkodási helye felől a vadászok felé érkezett. A mély hóban minden egyes lépés előtt figyelmesen meg kellett vizsgálni a terepet, mielőtt lábukra ráhelyezhettek volna. Gyakran a hó hirtelen egy rejtett mélyedésben eltűnt, vagy egy szakadék keresztezte az útjukat. De a két vadász otthonoson mozgott a területen, és a legveszélyesebb helyeket kikerülte. Annyira figyeltek a saját útjukat, hogy majdnem elmentek volna a lábnyomok mellett, amelyek előttük átvezetett egy másik hegyoldalba. De Péter éles szeme mégis észrevette. "Hogy a fenébe….!” kiáltott halkan. „A pasas pont előttünk jár. A következő sziklanyelv után vagy a mi célkeresztünkben lesz, vagy mi az övében. Szerintem ti inkább itt vártok meg, míg én közelebbről is szemügyre veszem a dolgot,” utasította Diánát és a testvérét. A két fiatal meg is állt rögtön, mert elismertek, hogy a vadásznak igaza van. Lélegzetüket visszatartva figyeltek, ahogyan Péter lépésről lépésre óvatosan megközelítette a sziklanyelvet, majd eltűnt a látókörükből. Idegei

pattanásig feszültek, minden pillanatban vártak, hogy lövés dörrenjen, és nem mertek megmozdulni sem. Egy szinte végtelenül tőnő várakozás végén Péter halk hangját hallottak, aki szólítgatta őket.

"Minden rendben van, gyertek!” Amikor megkerültek a sziklanyelvet, látták, hogy a vadász a távcsövén keresztül szemléli egy alakot, amely a völgy irányába távolodott el. "Ott jár a gazember – és a zergét és elriasztotta!” kiáltotta Pál, amikor meghallotta a tipikus füttyszót, amelyet a meredek lejtőn leguruló kövek hangja követte. "Ki lehet ez az ember, és miért járkál itt fent egyedül?” kérdezte Diána ismételten. „Egyáltalán itteni ember az?” Valami az ismeretlen mozdulatai ismerősnek tűnt. Miközben még erőltette emlékezetét, hogy hol láthatta ezt az embert ezelőtt, a kis alak egy mozdulatot tett a kezével a kalapja felé – és akkor észbe kapott a fiatal nő: az a férfi ott lent, aki itt annyira egyedül, de magabiztosan járkál a vadonban – a mostohaapja! "Istenem!" kiáltotta. "Hiszen ez a mostohaapám!” Hirtelen egy megfoghatatlan, de vészjósló előérzet egy nagy veszélyről kerítette hatalmába, mert emlékezett az álmára, ahogyan sikerült a szeretett férfit megmenteni a mostohaapja gyilkos merénylet elől, emlékezett a herceg figyelmeztetésére, valamint arra, hogy ő is veszélyben lehet. Bár el sem tudta volna képzelni, hogy a mostohaapja miért akarhat ártani neki, de ebben az esetben inkább a megérzéseire hagyatkozott és a bizalmára, amelyet a fiatal herceg iránt érzett, aki biztosan nem figyelmezteti őt, ha nincs nyomatékos oka rá. "Forduljunk vissza,” kérte a kísérőitől. „Nem tudom, hogy mit kereshet itt a mostohaapám, de rossz előérzetem van, és félek, hogy nem tisztességesek a szándékai. Kérlek, vigyetek vissza a kunyhóhoz. Ma úgyis az utolsó vadászati napom, holnap reggel apátok eljön értem a kocsival, jobb, ha a nap hátralevő részét a vadászkunyhóban töltünk, és reggel visszatérünk a bázistáborba.” A két fiatal férfi vállát vonta.

"Ahogyan gondolod, Diána. Ha ma már nem akarsz továbbmenni, akkor  természetesen kezdhetünk a lemenetet.” "Nagyon sajnálom, ha ezzel elrontom nektek a napot, de úgy érzem, bölcsebb lesz, ha visszatérünk.” "Te vagy a vadászvendég, Diána, és természetesen nem teszel tönkre a napunkat.” Erősített Pál. "A zerge elveszett, bár lőni úgysem lehetett volna rá. Így tényleg a legjobb, ha visszatérünk és kipihenünk magunkat.” "Köszönöm nektek!” kiáltott a fiatal nő, majd nekiláttak a nehéz visszaútnak. Ezen az éjszakán ismét tele volt a levegő farkasordítózással és a viharos szél a kunyhó közelében is kicsavart több mint egy fát. Kar vastag ágak potyogtak fentről és az egyik nagy erővel a kunyhó tetején landolt. De Diána az elvadult időjárás ellenére is mélyen aludt. Szép arcán rejtélyes mosoly húzódott meg, amely szerint a fiatal nő álmaiban messze járt e föld veszélyes és kietlen tájaitól. Másnap reggel mind hárman korán keltek, mert még hosszú volt az út a bázistáborig.

Miután egy hideg reggelit és az előző este főzött kávét a termoszból, hogy ne kelljen még egyszer begyújtani a tűzhelyet, elfogyasztottak, Pál még egyszer gondosan körülnézett a kunyhóban, majd bezárta azt. Diána még egy utolsó pillantást vett a fölöttük tornyosuló hegytetőkre, majd minden figyelmét és erejét a nehezen járható ösvényre vezette. Gondolatai viszont nagyon hamar visszatértek az elmúlt napok történtekhez és a mostohaapja váratlan felbukkanásához. Vajon

összefüggésben áll az ő személyével, hogy pont itt és pont most feltűnt a férfi? Veszélyben lenne, mint Philippe herceg? És ha igen, miért akarná ártani nekik a mostohaapja? A fiatal nőnek nem sikerült megfejteni a rejtélyt. Késő délután a három fiatal végül elérte a nagy faházat. Itt lent a hó a napsütés hatására már elolvadt. "Végre célba értünk!” sóhajtott Diána a hátizsák terhe alatt nyögve. „Még egy éjszakát ebben a vadonban, és végre élvezhetek újra a civilizáció kellemét.” Mosolygott.

"Mint például egy meleg fürdő,” nevetett Péter. „Igen, azt hiszem, én is nagyon kívánom már a fürdőszobánk vívmányait!” "Most viszont mindjárt egy kiváló vacsoránkban lesz részünk.” ígért meg Pál. A három fiatal lepakolta a nehéz felszerelést egy sarokban, aztán a két férfi nekilátott a vacsora előkészítésével. Diána segítségével hamar fellobbant egy vidám tőz a kandallóban és rövid időn belül öntöttvas serpenyőben sült szalonna kellemes illata terjest szét a nagyszobában. "Nem is vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok,” mondta Diána, aki időközben kissé lepihent az egyik szépen faragott ágyon. „A szalonnás tészta egy olyan megerőltetés után igazán laktató. Vadászat után az egyik kedvenc ételem.” "Csak nehogy mindent megegyél,” viccelődött Pál. „Mi is nagyon éhesek

vagyunk!” Hamar elkészült az egyszerűvacsora, a serpenyő a gőzelgő tartalmával a nagy faasztal közepére került, és a három éhes vadász nekilátott. Forró erdei bogyó tea és a két férfi részére egy-egy pohárka szilvapálinka egészítette ki az étrendet. Vacsora után Diána elmosta az edényeket, majd mindenki nyugvóra tért.

Az éjszaka csendesen telt. A három fiatal még délelőtt is aludta az igazak álmát, hiszen Gábor bácsit csak dél körül vártak. Egy gyors reggeli után a két férfi nekilátott a trófeák előkészítésének az elszállításhoz, és Diána takarított. Eljött a búcsú ideje. "Gyalog megyünk a szomszéd területre, megnézni, hogy minden rendben van-e,” mondta Pál, amikor barátságosan átölelte a fiatal nőt. „Vigyázz magadra, és gyere vissza hamar.” "Nagyon nagy élmény, a vadászat veled!” megerősítette Péter a testvére szavait, majd két gyors puszival köszönt el. „Az édesapád büszke lenne rád!” "Nagyon, nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek!” suttogott Diána, akinek összeszorult a torka és könnyek csíptek a szemeit. "Nagyon kellemes útitársak voltatok. Soha életemben nem fogom elfelejteni azokat a szép napokat! Biztos vagyok, hogy majd visszajövök, de ti is nyugodtan gyertek el hozzám látogatóba! Bár nekem nincsen vadászati lehetőségem számotokra, de egy érdekes és élményben gazdag tartózkodást a pusztában biztosíthatok nektek!” "Biztosan élni fogjuk a szívélyes ajánlatoddal!” válaszolt Pál, „Bár számunkra nem könnyű, elutazni Magyarországra.” Még egyszer átöleltek egymást, majd a két fiatal férfi vállára vettek a puskájukat, hátukra a nehéz hátizsákokat, mintha csak tollpihéket kezelnének, majd a tisztáson át a sötét erdőben eltűntek. Nem sokkal

azután hogy a két jó barátot elnyeltek a fenyvesek, Diána egy terepjáró hangját hallotta, amely lassan felkapaszkodott a meredek hegyoldalban. Egy pár perc múlva a kocsi az erdésszel a volán mögött felbukkant a tisztáson. "Gábor bácsi!" kiáltott Diána és szívélyesen üdvözölte az erdészt, amikor

kiszállt a kocsiból. "Nos, hogyan ment a vadászat, gyermekem?” kérdezte az erdész a fiatal nőt.

"Pontosan úgy, ahogyan azt elképzeltem és reméltem! Nézze csak, itt a zsákmányom!” Büszkén mutatott a trófeákra, amelyek a hátizsákja mellett a faház falán fel voltak sorakozva. "A legtöbb vadász számára ezek mind selejtek, de számomra ezek életem legszebb és legbecsesebb trófeáim!”

"Nagyon örülök, hogy meg vagy elégedve a vadászattal!” mosolygott az erdész. „Gyere, pakoljuk össze a dolgait, Juliska néni már várja bennünket egy kései ebéddel az erdészlakban.” Diána egyetértett a férfival és éppen visszafordult, hogy a ház felé vegye az útját és felszedje a hátizsákját, amikor az erdész kiáltása megállította: "Diána, vigyázz!” Ösztönösön megfordult a férfi hangja irányába, így nem vehetett észre azt az embert, aki a fák árnyékában, vállra emelt puskával, rá

célzott. "Mi baj, Gábor bácsi?" kérdezte, amikor tágra nyitott szemekkel és szinte kővé dermedve látta, hogy az erdész hihetetlen gyorsasággal felemelte a puskáját és valamire vagy valakire célzott, aki a lány háta mögött állt. Villámgyorsan oldalra ugrott, hogy kikerüljön a lővonalból, amikor nagy durranással eldördült az erdész fegyvere, de szinte ugyanakkor az idegen puskája is megszólalt. Diána még mindig nem jött magához, amikor két kiáltást hallott és látnia kellett anélkül, hogy megmozdulni vagy segíteni tudott volna, ahogyan az erdész lassan térdre esett, egyik kezét a szívére szorítva. Végül a fiatal nő felülkerekedett a döbbenetének és a földön fekvő erdészhez rohant. "Gábor bácsi! Mi történt! Eltaláltak?” szinte hisztérikusan zokogott, amikor lehajolt a férfihoz és belepillantott a fájdalomtól és értetlenségtől tágra nyitott szemeibe. "Gábor bácsi, kérlek, válaszolj nekem!” kérte, nem könyörögte. De a férfi nem reagált. "Ó, Istenem, segíts nekem, segíts Gábor bácsinak!” küldte az imát az ég felé, és isten talán meghallgatta kérését, mert közelgő lépéseket hallott, majd két kiáltást. Amikor felnézett, meglátta Pétert és Pált, akik levegőért kapkodtak és elborzadva a földön a vérében fekvő apjukra néztek. "Drága Istenem, mi történt itt?” kiáltott Pál, hófehér arccal. „Két lövést

hallottunk két külön fegyverből, azért fordultunk meg.” "Nem tudom, hogy pontosan mi történt,” sírt Diána, szinte önkívületi állapotban. „Gábor bácsi kiáltott nekem, hogy vigyázzam, majd két lövés dördült el. Az apátok lassan elesett, szívéhez kapott a kezével, majd kezdett szivárogni a vére. Megpróbáltam beszélni hozzá, de nincs eszméleténél.” "És a másik?” kérdezte Pál, miközben óvatosan megvizsgálta az apját. De még mielőtt Diána válaszolhatott volna, a fiatal férfi megkönnyebbülten felsóhajtott: „Még él! Azonnal el kell vinnünk kórházba!” "Én vezetek!” határozott Péter, ellentmondást nem tűrő hanggal. „Diána túlságosan felkavart – és te itt maradsz és meg fogsz keresni azt, aki lőtt!” parancsolta a testvérének, aki beleegyezően bólintott. "Természetesen! Siessetek, de legyetek óvatosak! Én utánatok jövök, amikor csak tudok!” mondta Pál, majd a két férfi óvatosan betette a meglőtt erdészt a hátsó ülésre, Diána helyet foglalt az anyósülésen és Péter leült a volán mögé. A nehéz járműzümmögő motorral elindult. Pál csak imádkozni tudott, hogy még időben beérnek a kórházba, és hogy az orvosi tudománynak sikerülni fog az apja életét megmenteni. De gondolatai egy része annál az embernél volt, aki az egész tragédiát okozta. Tüzetesen átvizsgálta a tisztást, majd a sűrűaljnövényzetben kutatott tovább. Tapasztalata és egy hatodik érzék pár percen belül arra a helyre vezettek, ahol az orvlövész állt. Leszakított faágak és egy tisztán kivehető nyom arra hagyott következtetni, hogy az idegen a helyet gondosan előkészítette, hogy szabad kilátást és lővonalat kapjon a faház irányába. "Ez a gazember mindent pontosan kitervelte!” suttogott a fiatal férfi. „De miért? – Tényleg az apám lett volna a kiszemelt célszemély?” Még jobban megvizsgálta a terepet, és lám – keze ügyébe került egy töltényhüvely, amelyet óvatosan a zsebébe helyezte. "Egy szép bizonyíték, csak meg kellene előbb találni a fegyvert, amelyből kilőttek!” morgott magában, majd valami szeme felragyogásra késztette: Ujjhegyével finoman megtapogatta egy sötét foltot egy nagy falevelén. "Vér!" döbbent meg végül. "Eszerint a gazfickó is kapta a magáét!” Új reménnyel és még nagyobb eltökéltséggel folytatta a keresését. Egy kissé nedves földterületen észrevette egy nehéz vándorcipő lenyomatát – és felismerte annak a

cipőnek a jellegzetességét, mint amilyennek fent a hegyen, a zergekövetés alatt a hóban találtak.

"Ó drága Istenem! Hiszen ez Diána mostohaapja!” Borzasztó gyanú lett rajta úrrá: Lehetséges, hogy a kiszemelt áldozat a fiatal nő lett volna? De miért? Csakhogy Diána elmesélte nekik, hogy milyen előérzetei vannak. Hogy olyan érzésé van, mintha valami gonosz indulná el a mostohaapja felől. A fiatal férfi rázta a fejét, nem akart hinni a szemének, a tényeknek, pedig valahol mélyen bent a

lelkében kezdett összeállni egy kép. Tovább kutatott nyomok után. Óvatosan közeledett egy újabb sűrűfelé, amelyben a cipőnyomok eltűntek. Tisztában volt vele, hogy egy megsebesített gyilkos veszélyesebb, mint egy megsebzett vadkan, mert az állat reakcióját inkább ismerte, mint egy sarokba szorított gonosztevőé. Mégis, nagyon, nagyon óvatosan behatolt lépésről lépésre a fiatal fák, bokrok, és tüskés szederindák alkotta sűrűbe. Néha megállt és hallgatózott. Kitartását végül siker koronázta: nincs messze attól a helytől, ahol állt, jobb kéz felől, meghallotta a menekülő orvlövész szakadott légzéstét és fájdalmas nyögését. Ha lehetett, még óvatosabban közeledett a hely felé, négykézlábra leereszkedve. Amikor számítása szerint már csak pár lépésnyire lehetett a férfitől, óvatosan kézzel, milliméterről milliméterre széthúzta a sűrűnövényfüggönyt, hogy egy alig észrevehető nyíláson

keresztül bepillanthassa a mögötte lévő helyre. És tényleg: ott feküdt egy férfi az indák között a földön és próbált sikertelenül az a felsőteste bal oldalán lévő nagy sebből folyó vérzést csillapodni. A ruházata vér ázta volt és nagy kínokat élhette át. Hirtelen összerezzent egy kiáltással és elvesztette az eszméletét. Ezt a pillanatot választotta Pál, hogy kibújjon a rejtekhelyéből. Egy gyors mozdulattal magához vonta a férfi annak lábánál heverő fegyverét, majd a puskaszíjjal összekötözte a férfi kezét és lábát, mielőtt hozzálátott a seb kivizsgálásához. A gyakorlott szeme azonnal észrevette, hogy itt már minden segítség elkésett. A férfi rövid időn belül a belső vérzésébe belehal. Pál úgy döntött, hogy mindent megpróbál annak érdekében, hogy még egyszer magához terítse a férfit, talán így hozzájuthat fontos információkhoz a bűntett illetően. A mellénye zsebéből elővett egy kis pálinkás

üveget, és beleerőltette a férfi szájába. Az lenyelte az erős alkoholt, és elkezdett köhögni. Pál megtartotta a férfi fejét és nagy megelégedésére látta, hogy az orvlövész kissé magához tért. A haldokló ijedt tekintete a fiatal vadászra szegődött. Pál azonnal elkezdte kihallgatását, hiszen tudta, hogy már nem sok idő volt hátra. "Miért lőtt az apámra?” kérdezte éles hanggal. A férfi kissé rázta a fejét – és azonnal összerezzent fájdalmában. "Nem… akartam…az erdészt,” suttogott alig hallható hangon, „hanem…a vadásznőt!” Pál hátán végig futkosott a hideg. "A saját mostohalányát akart megölni?” kiáltott iszonyodva. "Miért?" A férfi nem akart válaszolni, de Pál hidegen felvilágosította:

"Maga mindenesetre halál fia, belső vérzése van, csak percei vannak hátra. Könnyítse meg lelkiismeretét, mielőtt késő lesz, mert ezt a helyet élve nem fogja elhagyni.” A férfi újra összerezzent fájdalmában, mielőtt elháló hanggal suttogott: "Már az apját is én öltem meg, hogy végre elvehessek azt a nőt, akit oly sokáig megkívántam. Az elején minden rendben is ment, csak az utóbbi időben a

házasságom zátonyra futott, és pénzügyileg is nehéz helyzetbe kerültem. Kellett a pénz, és mielőtt a feleségem esetleg elhagyhatta volna engem, meg kellett örökölnie a lánya vagyonát…”Pál annyi gonoszságtól és hidegvérűségtől elborzadt. Majd még egy borzasztó gondolata támadt: "De ha a felesége örökölte volna a lánya pénzét, majd elvált volna – soha nem kaphatta volna meg a vagyonát.” A férfi bólintott, majd ördögi mosoly jelent meg az ajkán: "Erre az esetre is kiterveltem valamit…” suttogott. És Pál megértette: Diána anya nem élt volna eléggé hosszú ideig, hogy elválhasson a férjétől. És a megvigasztalhatatlan özvegy férfi elhunyt felesége és mostohalánya vagyonával valahol külföldön egy kellemes életet kezdett volna! Milyen emberi mélységek nyílnak itt meg a fiatal vadász előtt! És Diána apja halála? A haldokló orvlövész egy pillanattal előbb bevallotta, hogy ez a halál is az ő lelkén száradt! Pál ebben az időben még kisgyerek volt, így nem emlékezett részletekre, de a mai napig úgy tudta, hogy Diána apja halála vadászbaleset volt. Diána apja nem egy

zergevadászat alkalmából elcsúszott egy meredek réten és belezuhant sok tíz métert egy szakadékba? Annyi biztos, hogy a kísérői pont a balesetkor nem voltak látótávolságban, csak meghallották a halálkiáltását, és a lezúduló kövek robaját. Amikor megérkeztek a baleset helyszínére csak Diána apja összezúzott holttestét találtak, de természetesen nem kutattak más nyomok után. De azzal a vallomással a történet egészen másképpen véleményezhető. "Maga taszította Diána apját a mélybe?” kérdezte iszonyodva és visszafojtott lélegzettel várta a választ – bár szinte biztos volt, hogy mit fog majd hallani. "Igen!" bólogatott a férfi. "Ez volt a legjobb tettem! Soha senki nem gyanította, hogy az egész nem baleset volt! Én megvigasztaltam az özvegyet és elvittem magammal Franciaországba, ahol végre beleegyezett, hogy feleségül jöjjön hozzám! Zseniális terv, nem gondolja? Pálnak nem akadt válasz annyi gonoszság hallatán, csak lassan elfehéredő ujjakkal megmarkolta a fegyverét és megpróbált úrrá lenni felinduláson, nehogy ennek az emberi mivoltából – és bár haldokló – de még mindig életveszélyes alak fejébe röpítsen egy jól megérdemelt golyót. Csak azért nem tette, mert tudta, hogy ennek az emberi bestiának meg vannak számlálva a percei. A férfi újra elvesztette az eszméletét és Pálnak volt ideje, átgondolni a hallottakat. Amennyiben az édesapja nem élne túl ezt a napot, így a halála legalább nem volt hiába, hiszen megszabadította a világot egy szörnytől, és feláldozta az életét Diána életéért. De mit mond majd a fiatal nő, amikor elmondja neki, amit itt és most hallott? Tekintete újra a haldoklóra szegődött, akinek falfehér arca a közelgő vég előfutára volt. Egy pár perc múlva a vérbe borított test még egyszer görcsösön rángatózott, majd élettelenül összeesett. Pál mély lélegzetet vett: a világ tisztább és biztonságosabb lett a gonosztevő halálával. A fiatal vadász alaposan átkutatta a halott férfi ruházatát, de nem talált

semmilyen személyes tárgyat, amely arra utalt, hogy a halott nagyon óvatos volt, hogy semmiképp el ne áruljon kilétét, valamint, hogy számíthatott arra, hogy útközben elérheti őt a halál. Pál magához vette a férfi fegyverét, majd elindult hazafelé, hogy először felkeresse édesanyát, aki biztosan már nagyon aggódik mindenkiért. De amikor a fiatal férfi végül az erdészház elé érkezett, az ajtón egy

rövid értesítést talált:

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Óra
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Linkek
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre