Felállítás mint az 1. FV végén. Mindenki mozdulatlanul.
HALÁL
MIKLÓS
ITT ÁLL MOST A BÜSZKE LÁNY
AZT HITTE, TÚLJÁRHAT AZ ESZÜNKÖN
S MELLETTE A DRÁGA VEZÉRÜNK
NEM FURCSA EZ A FELÁLLÁS?
SZÓSZEGŐ ÉS SEGÍTŐ
MIT JAVASOL A BETYÁRBECSÜLET?
TÖRVÉNYEINK SZERINT JÁRUNK MAJD EL
S GYORSAN DÖNTÉS SZÜLETIK
Miklós prózában:
Nos hát? Mi a döntés?
BETYÁROK
HALÁL A VÉTEKÉRT
HALÁL A SZÖKÉSÉRT
HALÁL, HALÁL, HALÁL
HALÁL MINDEN SZÉPNEK
HALÁL MINDEN JÓNAK
HALÁL, HALÁL, HALÁL
NINCS ITT KÖNYÖRÜLET
NINCS ITT MÁR SZÁNALOM
NINCS ITT MEGBOCSÁTÁS
NINCS ITT MÁR IRGALOM
HALÁL, HALÁL, HALÁL
JÖJJÖN AZ AKASZTÁS
JÖJJÖN A KIVÉGZÉS
JÖJJÖN AZ ÖLDÖSÉS
JÖJJÖN A FEJLÖVÉS
HALÁL, HALÁL, HALÁL
MIKLÓS
ÍME ITT AZ ÍTÉLET
AZ IGAZSÁGUNK MINDIG GYŐZNI FOG
KI ELLENSZEGÜL NEM KAP KEGYELMET
DE GYORS ÉS HIRTELEN HALÁLT!
SZÓSZEGŐ ÉS SEGÍTŐ
ÍGY DÖNTÖTT MOST A BETYÁRBECSÜLET
TÖRVÉNYEINK SZERINT JÁRTUNK MI EL
S GYORSAN DÖNTÉS SZÜLETETT
Miklós prózában:
Íme a döntés:
BETYÁROK
HALÁL A VÉTEKÉRT
HALÁL A SZÖKÉSÉRT
HALÁL, HALÁL, HALÁL
HALÁL MINDEN SZÉPNEK
HALÁL MINDEN JÓNAK
HALÁL, HALÁL, HALÁL
NINCS ITT KÖNYÖRÜLET
NINCS ITT MÁR SZÁNALOM
NINCS ITT MEGBOCSÁTÁS
NINCS ITT MÁR IRGALOM
HALÁL, HALÁL, HALÁL
JÖJJÖN AZ AKASZTÁS
JÖJJÖN A KIVÉGZÉS
JÖJJÖN AZ ÖLDÖSÉS
JÖJJÖN A FEJLÖVÉS
HALÁL, HALÁL, HALÁL
HALÁL, HALÁL, HA….LÁL
MIKLÓS: (János felé, pisztollyal a kezében) Ne avatkozzon bele, főnök, mert másképp’ kénytelen leszek, magát is lelőni – főnök….. (Julika felé) Árulóként halsz meg – golyóval a fejében. Ha van egy utolsó kívánságod, akkor most ki vele!
JULIKA csak rázza a fejét, büszkén áll Miklós előtt. MIKLÓS jelt ad az egyik BETYÁRNAK, aki leveszi a kötelet Julikáról, majd visszalép a félkörbe. JÁNOS ez idő alattóvatosan odalopakodott Julika mellé, csak a fa rejti el a banda elől. MIKLÓS lassan emeli apisztolyát, céloz. Amikor a lövés eldördül, JÁNOS a fa mögül Julika elé veti magát. JULIKA felkiált, amikor JÁNOS összeesik a lába előtt, majd ő is összeesik János mellé. A BETYÁROK is meglepődtek.
1. BETYÁR: A vezér!
2. BETYÁR: Honnan került ide?
3. BETYÁR: Mit keresett itt?
1. BETYÁR: Hát ez még saját magát ölte meg.
2. BETYÁR: Ketten egy csapásra.
4. BETYÁR: Most mit csináljuk?
MIKLÓS: Hátha még él és segíteni lehet rajta. (lehajol János felé, megmozdítja /közben kést döfi a hátába/ majd rázza a fejét) Hát, úgy tűnik, hogy tényleg halott. Na, ez megoldott sok problémát. Gyerünk!
A BETYÁROK elmennek, vissza sem néznek. Amikor eltűntek, JULIKA feláll,visszahajol Jánoshoz. Megnézi a pulzusát, majd elcipeli a kunyhóba. Ott az ágyra fekteti,megkötözi a mellén lévő sebet. JÁNOS lázban forgolódik.
JULIKA: (homlokára teszi egy vizes ruhát) Csak nyugalom! – Oh János, miért tette? Olyan értékes az én életem?
JÁNOS: (alig hallhatóan) Julika, Életem, Szerelmem, ne hagyj el!
JULIKA megfogja János kezét.
JULIKA: Hogyan hagyhatnám itt, amikor az életét kockáztatott, azért, hogy az enyémet mentse!
JÁNOS: (elhaló hanggal) Julika, mielőtt meghalok, meg kell magának bevallanom, hogy …..
JÁNOS: Ez a mennyország! (próbál megfordulni, akkor veszi észre Julika, hogy János hátánis van egy nagy seb/vérfolt).
JULIKA: Istenem! Egy késszúrás!
Újra megkötözi Jánost, megitatja, simogatja a fejét, kezét. JÁNOS nyugtalanul forgolódik, majd elalszik. ZENE. Amikor felébredt, JULIKA az ágy mellett ül, és őt figyeli.
JÁNOS: (meglepődik) Maga miért van még itt?
JULIKA: Nos, nem hagyhattam csak úgy a sorsára.
JÁNOS: (meglátja a kötéseket) Ki látta el a sebemet? Maga, grófkisasszony?
JULIKA: (bólogat) Ki más?
JÁNOS: Hát, ez igaz. (fel akar ülni, de Julika visszatartja)
JULIKA: Feküdjön nyugodtan. Sok vért vesztett. Sebei eléggé súlyosak.
JÁNOS: Sebeim?
JULIKA: Igen. Nemcsak a nekem szánt golyót kapott, de valaki azután hátba is szúrt.
JÁNOS: Nem hiszem el!
JULIKA: (kissé megsértődve) Pedig így igaz.
JÁNOS: Nem úgy gondoltam. A maga szavaihoz nem fér semmi kétség – csak meglepődtem, hogy valaki az embereim között olyan aljas módon viselkedhet.
JULIKA: Vajon ki lehetett?
JÁNOS: Nem tudom. Sokan nem kedvelnek engem, egyesek gyűlölnek.
JULIKA: Akkor miért marad ezekkel az emberekkel?
JÁNOS: (keserű nevetéssel) Maga szerint hova megy egy betyárvezér, ha már nem az?
JULIKA: (elgondolkodik kissé, majd) Sajnálom, buta kérdés volt. Kérem, felejtse el.
JÁNOS: (hangsúllyal) Már el is felejtettem. -Grófkisasszony, magának köszönhetek az életemet! Örökké hálás leszek Önnek, azért, amit értem tett.
JULIKA: Ez csak természetes volt. Magának nem kellett volna beavatkozni, akkor most én halott lennék és maga egészséges és minden gondtól mentes.
JÁNOS: Próbálnom kellett a lehetetlent, hogy megmentsem magát.
JULIKA: De mi lesz most velem? Emberei megígérték nekem a szabadságomat, ha nem öl meg ez az egy golyó.
JÁNOS: (szomorúan rázza a fejét) Annyira biztosak voltak, hogy meg fog halni, hogy bármit is ígérték volna. Nem, grófkisasszony, maga itt soha többé nem lesz biztonságban- ha nem –
JULIKA beleszól
JULIKA: Ne feledje el, hogy a maga élete sincs már biztonságban, János! Valaki a saját bandájából akart megölni, feltűnés nélkül, de biztosan. Miért akarja megint kitenni magát valamilyen veszélynek? Annyit jelentek én magának?
JÁNOS megfogja kezével Julika kezét, gyöngédén lehúzza a lányt maga mellé, mélyen néz a szemébe.
JÁNOS: Többet, mint gondolná! (finoman megcsókolja Julika kezét, aki előbb megdöbben, majd finoman elveszi a kezét).
JÁNOS: Elnézést kérem, grófkisasszony! Elnézést, hogy túlléptem az illendőség határát! A láztól teljesen elment az eszem! (fel akar kelni)
JULIKA: (gyorsan) Nem történt semmi baj! Kérem, feküdjön vissza!
JÁNOS mégis ingadozva feláll. Finoman eltolja Julikát.
JÁNOS: Hagyjon csak – próbálom megmenteni az életünket. (nagyon halkan) Vagy legalább az Ön életét!
AJÁNLOM AZ OLDALT
