Vadászkunyhó. JULIKA egyedül ül a kunyhó előtt, férfiruhában, nagy kalapot kezében.
MIÉRT HAGYTÁL EL?
JULIKA:NEM SZABTAM ÉN FELTÉTELEKET.
NEM KÉRTEM, HOGY VÁLTOZTASS ÉRTEM.
NEM AKARTAM ÉN ÉKSZEREKET,
S NEM ÉRDEKELT, MI LESZ VELEM.
DE AKKOR MIÉRT HAGYTAD EL –
MIÉRT HAGYTAD EL ENGEM?
ÉN BOLDOG VOLTAM A PUSZTÁBAN,
ÉN NAGYON BÍZTAM A SZÍVEDBEN.
ÉN ÖRÖKKÉ IS ITT MARADNÁM
HA TE MONDANÁL: MARADJ VELEM.
DE AKKOR MIÉRT HAGYTAD EL –
MIÉRT HAGYTAD EL ENGEM?
NEM KÉRTEM ÉN APÁM TANÁCSÁT,
NEM HALLGATTAM, CSAK A SZÍVEMRE.
NEM FOGADTAM INTŐ SZAVAKAT
S NEM MARADTAM OTTHON ÜLVE.
DE AKKOR MIÉRT HAGYTAD EL –
MIÉRT HAGYTAD EL ENGEM?
CSAK GYERE VISSZA, TE DRÁGA, KEDVES LÉNY!
BÍZD CSAK ÉNBENNEM, MÁS NEM SZÁMÍT NEKEM!
DRÁGÁM, JÓL TUDOM, CSAK BENNED VAN ERÉNY.
OH GYERE MAJD VISSZA ÉS MARADJ VELEM!
AVADÁSZKUNYHÓelőtt JULIKA egyre idegesebben fel-alá sétál. Kalapját a fejére teszi. Hirtelen megáll, néz balra, figyel, de még nem látja a menetet: a BÍRÓ az élén, Julika APJA, JÁNOS, 2 ZSANDÁR között, további 3 ZSANDÁR és a HÓHÉR követi, utoljára egy PAP bandukol. Hirtelen lövés. A zsandárok elszaladnak, megkeresik azt az embert, aki lőtt, JÁNOS, a BÍRÓ, az APA és a PAP maradt egyedül, JÁNOS meg sem mozdul. Kis idő múlva a zsandárok visszajönnek, megfogták egy parasztembert, egyik zsandár hordja a puskát.
1. ZSANDÁR: Bíró Úr! Elfogtuk a csibészt! Bizonyára a betyárbanda egyik tagja, aki ki akart szabadítani a vezérét!
2. ZSANDÁR: Itt ez a puska volt nála! Lefoglaltam mindjárt bizonyítékként!
BÍRÓ: (magában) Ez az ember nem úgy néz ki, mintha betyár lenne – (az emberhez) Maga mit keresett itt a puskával?
EMBER: Kérem alázattal, semmi rosszat nem akartam. Vincze vagyok és patkolókovács a közeli faluban. A fiam vadőr, de sajnos már egy hete betegen fekszik, és a családja éhezik. Odaadta a puskáját, hadd lőjek egy kis nyulat.
BÍRÓ: (mutat Jánosra) Ismeri ezt az embert?
EMBER: (Fejét rázza) Nem láttam még soha.
BÍRÓ: Senki sem szólt, hogy szabadítsa ki a zsandárok kezükből?
EMBER: Kérem alázattal, miről beszél?
1. ZSANDÁR: Ne higgye neki, bíró úr! Hazudik. Itt a puska, lőtt is egyet, csak hála az égnek nem talált el senkit!
EMBER: Esküszöm, nem ösmerem ezt az embert! Vadászni jüttem, és ha a zsandárok nem fogták vóna le, akkor most lenne egy kis nyúlhús az éhes szájaknak!
BÍRÓ: (az emberhez) Jól van, hiszek magának. Elmehet. (a zsandároknak) Engedjétek el ezt az embert és adjátok vissza neki a puskáját.
A ZSANDÁROK elengedik az embert, odaadják a puskát, az ember elfut balra ki. Csak most veszik észre, hogy János mozdulatlanul áll azon a helyen, ahol hagyták.
APA: (halkan) Maga miért nem használt ki az alkalmat és menekült?
JÁNOS: (vállát vonja) Egy röpke pillanat alatt felvillant bennem a gondolat, de nem tehetem! Megérdemeltem a halált és bűnhődni fogok tetteimért!
APA: (csodálkozva) Maga tényleg rabló? Olyan nemes és becsületes felfogással? Rejtélyes!
JÁNOS: Így is marad. Néhány pillanat múlva földi életem véget ért. Csak a mennyei bíró előtt fedem majd fel magam.
BÍRÓ: (hozzájuk lép, Jánoshoz) Nagyra értékelem, hogy nem használt ki az adott alkalmat szökésre. (a többiekhez) Akkor folytassuk.
JULIKA a zajra lesz figyelmes, már látja a közeledőket. (Fiúruhában, kard az oldalán) Meglátja Jánost és elszalad hozzá. Karjaiba veti magát. A többi ember döbbenettel nézi.
JULIKA: János, drágám, mi történik itt? Mit jelentsen ez a felvonulás?
JÁNOS: (halkan) Nem gondoltam, hogy még itt vagy, mindezek után, ami történt. Ha tudtam volna, hogy itt talállak, nem jöttem volna el!
Hátulról MOLNÁR bejön.
MOLNÁR: Na, mi van itt? Nem kellene már lassan kezdeni?
JULIKA: (összerezzent a hang hallatára) János, drágám, mondd – mivel kellene elkezdeni?
JÁNOS: (halkan, sóhajtozva) A kivégzésemmel.
JULIKA megdermedt, majd védően János elé áll, kardot ránt.
JULIKA: Senki se merjen hozzányúlni! Ez az ember az én védelmem alatt áll!
MOLNÁR: (a bíró felé) Igen tisztelt bíró úr! Maga engedi ezt a komédiát? Meddig várjuk még, míg ez a gazember végre megkapja, amit kiérdemelt?
APA: (messziről) Bíró úr! Fogjon el ezt a fiút is! Ő az egyik bandatag!
A ZSANDÁROK Julika felé indulnak, akkor JÁNOS hirtelen lerántja Julika fejéről a nagy kalapot – hosszú haja szétbomlik. JULIKA döbbenettel néz Jánosra, ugyanakkor MOLNÁR az APA és a BÍRÓ felkiáltanak és a többi ember is reagál.
MOLNÁR: A feleségem!
APA: A lányom!
BÍRÓ: Egy nő!
JULIKA: (büszkén) Igen, Hajdú grófkisasszony vagyok! (MOLNÁR feléje akar jönni, de JULIKA rászegi a kardot) Ne mozduljon! (MOLNÁR megáll)
JULIKA: (a többiek felé) Ide figyeljenek! – Maguk meg akarják ölni ezt a nagyszerű embert. De én megmondom maguknak: soha nemesebb szív nem dobogott egy férfi testében! A banda engem túszul ejtett, de ő megvédett saját emberei előtt, saját életét kockáztatott, hogy az enyémet megmentse! Szabad akarattal visszatértem hozzá – és nem fogok megengedni, hogy egy ártatlan ember haljon meg! De ha mégis meghalná – esküszöm, hogy követni fogom őt a halálba!
MOLNÁR: (az Apa felé, de János is hallhatja) Ő lopta el leánya ékszereit! Megtalálták az egészet a táborban, amikor elfogták a bandát.
APA: (János felé) Igaz ez az állítás?
JÁNOS: Nem igaz, mert ez az ember, aki engem vádol, hozta el az ékszereket mint a váltságdíj egyik részét.
BÍRÓ: Úgy látom, vannak itt még új, tisztázandó dolgok. (A pap felé) Tisztelendő atyám, kérem, hozzon ide a bibliáját, eskütételre kerül sor.
A PAP elhozza a bibliát, János elé tartja.
BÍRÓ: Elítélt, esküszik a Szent Bibliára, hogy nem rabolta el Hajdú grófkisasszony ékszereit?
JÁNOS: (kezét a bibliára teszi, súlyos hanggal) Esküszöm.
BÍRÓ: (Molnár felé) És maga – mi is a neve?
MOLNÁR: Molnár gróf vagyok.
BÍRÓ: Akkor Molnár grófúr, maga is tegye le az esküt.
MOLNÁR kesztyűs kézzel akarja megfogni a bibliát, de a pap leállítja.
PAP: Kérem, vegye le a kesztyűjét.
MOLNÁR előbb vonakodik, majd lassan lehúzza kezéről a kesztyűt. Éppen leteszi akezét a bibliára, amikor JULIKA meglátja Molnár ujján a gyűrűjét.
JULIKA: (felkiált) Állj! Bármit is esküszik ez az ember – A gyűrű a kezén elárulja!
Mindenki JULIKÁT nézi.
JULIKA: Ez a gyűrű egy régi családi ereklye! Senki sem adta volna el vagy ajándékba! Mindenki ismeri felbecsülhetetlen értékét családunk számára! – Ez az ember lopta el az ékszereimet!
APA: El kell ismernem, a betyárvezér ebben az esetben ártatlan. (Molnár felé, mérgesen) Erről még beszélünk!
JULIKA megfogja János kezét, a ZSANDÁROK kissé hátrálnak.
ÉLETEM PÁRJA ISMÉTLÉS
JÁNOS
VALAMIKOR RÉGES-RÉGEN
ÉREZTEM, HOGY A BOLDOGSÁG
REÁM VÁR OTT FENN AZ ÉGEN,
DE IDELENT VÁRT HAZUGSÁG.
JULIKA
ÚGY TŰNT, MINTHA ELLENSÉGEK
LENNÉNK MI, CSAK ÉN TÉVEDTEM
SZERELEMRŐL MESÉLHETEK,
EGYÜTT VAGYUNK, OH ÉDESEM!
JÁNOS
NEM LESZ SOHA TÖBBÉ VESZÉLY
ÉDES, LÉGY A PICI PÁROM
ELMÚLIK A GONOSZ REJTÉLY
OSZLIK SZÉJJEL A BÁNATOM.
JULIKA
NEM KELL NEKEM TÖBBÉ SZÖKNI
VÁRTAM RÁD, DRÁGA SZERELMEM
NEM KELL ENGEM MEGKÖTÖZNI
MERT HOGY TE VAGY AZ ÉLETEM!
MINDKETTŐ
ÉLETEM PÁRJA, AZ ÉG KÜLDÖTT TÉGED NEKEM
HOGY E FÖLDI VILÁGBAN BOLDOGAN ÉLJEN VELEM!
ÉLETEM PÁRJA, CSAK EGY SÓHAJ – ÉS LÁM
ELJÖTT A DRÁGA PERC IS, AMIKOR TE NÉZEL RÁM!
JULIKA: Drágám, tudhattad volna, hogy nekem nem kell nemes cím és gazdagság! Mindenhova elmegyek veled, még inasadként is!
JÁNOS simogatja Julika haját, csókot lehel rá.
JÁNOS: Édes szívem! Nem lehet! Nem szabad!
JULIKA: Semmi sem lehetetlen – csak erősen hinni kell benne!
JÁNOS: Drágám, ha tudtam volna, hogy itt vagy, nem jöttem volna el! Meghalni jöttem ide, nem házasodni!
JULIKA: Együtt leszünk így vagy úgy, drágám!
Csókolóznak. Éppen akar beleszólni a megdöbbent APA, amikor jobbról besiet lihegve a HÍRNÖK. Mindenki őt nézi. HÍRNÖK megáll, megnézi az embereket. APA odanyújtja neki egy kulacsot.
APA: Jó napot, uram. Látom, hogy nagyon elfáradt. Kérem, iggyon egy kis vizet, ez majd felfrissít.
HÍRNÖK: (iszik) Köszönöm szépen. Pihenésre sajnos nincs időm, nagyon fontos hírt hozok Bécsenyi grófúrnak a királyunktól. Nem tudja véletlenül, hogy hol találom a grófot?
A név hallatára JÁNOS és MOLNÁR fordulnak a HÍRNÖK felé. A HÍRNÖK kérdően nézi a két férfit, míg JULIKA megfogja János kezét és a HÍRNŐK elé vezeti.
JULIKA: Itt van Bécsenyi grófúr, tisztelt uram!
Az emberek megszólalnak (Áhhh, Óhhh, stb.) MOLNÁR viszont félrelöki Jánost és maga áll a HÍRNÖK elé.
MOLNÁR: Ez nem igaz, tisztelt uram! Mert én vagyok Bécsenyi gróf! (kinyújtja jobb kezét aHírnök felé, amikor JÁNOS észreveszi a heget Molnár kezén.
JÁNOS: (felkiált) Istenem! Alfréd! Ez az ember, aki megölette édesapámat, és aki meg akart öletni engem is, hogy birtokába jusson az örökségemnek!
Mindenki döbbenettel nézi a két férfit. MOLNÁR kissé meghökken, de mindjárt magához tér.
MOLNÁR: Ördög és pokol! Akkor nem haltál meg!? (kirántja kardját, le akarja szúrni Jánost, de utolsó pillanatban JULIKA János kezébe dobja a kardját.)
ENGEM ILLET
MOLNÁR
Ördög és pokol!
NEM AZÉRT KÜSZKÖDTEM ÉVEKIG
HOGY MOST MÁR MINDENT ELVESZÍTSEK
NEM AZÉRT VÉTKEZTEM SOKÁIG
HOGY A GYŐZTES MOST TE LEGYÉL!
ENGEM ILLET A GRÓFI CÍM
ENGEM ILLET A VAGYONUNK
ENGEM ILLET A CSODÁS NŐ
TÉGED A HALÁL ILLET CSAK MEG!
AZ ANYÁM IS MINDENT TETT AZÉRT
HOGY ENYÉM LEGYEN AZ ÖRÖKSÉG
APÁD HALÁLA AZ ÉN MŰVEM
KÖNYÖRTELEN A VÉGZETED!
ENGEM ILLET A GRÓFI CÍM
ENGEM ILLET A VAGYONUNK
ENGEM ILLET A CSODÁS NŐ
TÉGED A HALÁL ILLET CSAK MEG!
ITT E FÖLDEN NINCSEN IGAZSÁG
AZ ERŐSEBBÉ A GYŐZELEM
NINCS KÖNYÖRÜLET SE SZÁNALOM
A NYERTES CSAK ÉN LEHETEK!
ENGEM ILLET A GRÓFI CÍM
ENGEM ILLET A VAGYONUNK
ENGEM ILLET A CSODÁS NŐ
ÉS TÉGED, TÉGED A HALÁL …….ILLET CSAK MEG!
Párbaj JÁNOS és MOLNÁR között a színpad közepén. JULIKA a kunyhóelőtt áll, a többi bal és jobb oldalon, félkörben. PÁRBAJ-KOREOGRÁFIA - ZENE! A végén MOLNÁR egy szakadékba esik és meghal. JULIKA elszalad Jánoshoz, aki átöleli és megcsókolja.
JULIKA: Drágám! Élsz! (sír a boldogságtól)
JÁNOS: Édes szívem! Ne sírj! Van még egy kis intéznivalóm! Gyere velem!
Mennek a Hírnökhöz.
HÍRNÖK: Uram, Királyunk nevében kérdezem – mit jelentsen az? Ki maga – és ki volt a halott?
JÁNOS: (lehajol) Bécsenyi János gróf vagyok és az ember, aki meghalt a mostohabátyám volt.
HÍRNŐK: Maga be tudja bizonyítani, amit állítja?
JÁNOS: Igen. (leveszi nyakáról a nyakláncot a gyűrűvel) Kérem, üljön le, elmagyarázom a történetet. (leülnek kissé félreeső részen. A többi ember csoportosan beszélget halkan a történtekről. Kis szünet után a HÍRNÖK és JÁNOS feláll.)
HÍRNÖK: Emberek! Csodálatos dolog történt! Hadd mondjam el, hogy miért kerestem én Bécsenyi grófot!
Az EMBEREK közelednek, félkörben.
HÍRNÖK: Fenséges királyunk azzal megbízott, hogy keressem a grófot, és visszahelyezem mostohabátya által elvett jogaiba. Nem hittem volna, hogy itt, ezen a helyen, megtalálom mindkettőjüket, és megoldást nyeri az ügy.
JÁNOS: (még egyszer lehajol) Köszönöm szépen Őfelségnek. Biztosítom, hogy miután elrendeződött életem, fel fogom keresni, vagy itt, vagy Bécsben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
