II. FELVONÁS   8. Jelenet

A vadászkunyhó előtt. JULIKA tesz-vesz, JÁNOS eljön az erdőből.

JÁNOS: (boldogan újságolja) Drága Szívem, üzenet kaptam, hogy a mostohatestvérem állítólag a környéken tartózkodik. Elmegyek és megkeresem. Boldogságunk tőle függ.

JULIKA: Nagyon vigyázz magadra, édesem!

JÁNOS: Megígérem, drágám!

JULIKA: De ki üzent? Hiszen mondtad, hogy nem ismeri senki ezt a kunyhót!

JÁNOS: Az egyik emberemmel találkoztam vadászat közben. Őt bíztam meg, hogy keresse ezt az embert, de természetesen nem tudja, hogy ki ez valóban, és hogy miért keresem.

JULIKA: Sok siker, drágám!

         (JÁNOS elmegy, ZENE alatt függöny a kunyhó elé. JÁNOS sétál céltudatosan, rejtve zsandárok lesnek rá. Amikor a széléhez ér, 4 ZSANDÁR előugrik, körbefogja és megkötözi JÁNOST).

JÁNOS: Mit jelentsen ez?

1. ZSANDÁR: Egy banditának nem jár más bánásmód!

JÁNOS: (tettetve) Én, egy bandita?

2. ZSANDÁR: Igen, igen. Vagy tagadja, hogy maga János, a betyárbanda vezére?

JÁNOS: Igen, tagadom.

1. ZSANDÁR: Pedig úgy tudom, hogy ma, pont ebben a pillanatban a hírhedt bandavezér errefelé jön, mert keresi valakit.

JÁNOS: (összerezzen) Ezt még kitől hallotta?

2. ZSANDÁR: Az egyik bandatag büntetésenyhítés ellenében énekelt. Leírást is adott, úgyhogy kár tagadni.

JÁNOS: (halkan) Az aljas. (hangosan) Nos, beismerem, hogy a betyárvezér vagyok.

1. ZSANDÁR: Tudtuk.

JÁNOS: De most már biztosak lehetnek.

2. ZSANDÁR: Már ezelőtt is az voltunk.

JÁNOS: Máskor viszont...

1. ZSANDÁR: Nem lesz máskor! Holnap a bíró elítéli és már ki is végzünk!

JÁNOS: Akkor előbb engedje meg, hogy elmondjam hol van a banda rejtéke.

1. ZSANDÁR: Ettől nem lesz enyhébb büntetése.

JÁNOS: Tudom. Rám vár a halál, de akkor hadd bűnhődjön a banda többi tagja is tetteiért.

2. ZSANDÁR: Akkor mondja el most!

JÁNOS: Szó sincs róla! Majd holnap, a bíró úrnak mondom el.

1. ZSANDÁR: A bíró úr biztosan örülni fog neki!

JÁNOS: A bíró úr vajon teljesíti egy halálraítéltnek utolsó kívánságát?

2. ZSANDÁR: Talán.

1. ZSANDÁR: Attól függ. 

JÁNOS: Bízom benne.

         (a ZSANDÁROK elviszik Jánost)

II. FELVONÁS  9. Jelenet

A Betyártábor.

MIKLÓS: (nagy kancsóval a kezében) Hé emberek! Itt az ideje, hogy mulassuk! A főnököt kivégzik, és én vagyok az új vezér!

1. BETYÁR: Jobb életünk lesz!

2. BETYÁR: Több zsákmány!

3. BETYÁR: Szíp zsákmány!

1. BETYÁR: Gazdagok leszünk!

3. BETYÁR: Éljen Miklós vezérünk!

BETYÁROK: (együtt) Éljen Miklós vezérünk!

MIKLÓS: Akkor mulassuk!

Betyárok táncolnak. A Zsandárok csendesen körbefogják a tábort, majd rátörnek a táncosokra - TÁNC-VEREKEDÉS / ZENE, a végén a zsandárok elvezetik a megkötözött betyárokat. Miklóst (halottként) kivonszolják.