okelly-regenyek
Menü
 
BETYÁROK musical HU
 
ELKÉPESZTŐ TÖRTÉNETEK HU
 
LESZÁMOLÁS HU
 
INFO
 
BETYÁROK DE regény Roman novel
 
DIANAS TRAUM DE
 
PUSZTASTÜRME DE
 
PIROSKA DE
 
PFERDE DE
 
ABRECHNUNG DE
 
AVENGING GB
 
PUSZTASZELEK HU
 
DIÁNA ÁLMA HU
 
ELKÉPESZTŐ TÖRTÉNETEK 6

26 - THYBO, hű barátom

Tizedik és tizenötödik születésnapom között szüleimmel évente egy pár hétvéget töltöttünk a Weiherhof-tónál, Büdingen mellett Németországban, ahol születtem és huszonegy évig éltem. A tó csodálatos környezetben feküdt, szívesen mentünk oda úszni vagy csónakozni. Már a legelső alkalommal feltűnt nekem az egyik tóparti legelőn egy meseszép Fjord-csődör (egy kisló-fajta, amelynek eredete Norvégia), aki látszólag unatkozott. Hiába volt nem messze tőle három kanca és három fürge csikó, a csődör szomorúan lógatta a fejét és csak állt. Mint lóbolond nem nézhettem tétlenül, hogyan szenved egy szép ló, úgyhogy átúsztam a nem túl széles tavat, leültem a füves partra el kezdtem a csődört egy általam kitalált névvel hívni. Rövid időn belül eljött hozzám bizalommal, hagyta magát simogatni és elfogadta kezemből a kitépett fűcsomókat. Minden egyes alkalommal, amikor eljöttem a családommal a tóhoz, elhoztam neki otthonról egy kis ínyencfalatot és több időt töltöttem a lóval, mint a családommal. Thybo nagyon szelíd lett és úgy tűnt, mintha igazán örülne neki, amikor látott megérkezni a tó másik partján. Mindjárt felhagyott a letargiával, nyerített és ügetve jött a tó partjához és megvárta az érkezésemet. Így ment ez évente nyolc-tíz alkalommal, éveken keresztül. Mindig egy örömteljes látvány volt, amikor az erős csődör hívásomra elindult, üdvözölt és hagyta, hogy órákig simogassam. De eljött egy nap, amikor már messziről láttam, hogy a nagy legelő üres! Az évek során már kiderítettem, hogy még más legelők is be voltak kerítve a lovak számára, úgyhogy gyorsan ezeket is meglátogattam, de Thybo nem volt sehol! Talán pont ma lenne fedeztetni valahol? Vagy beteg lett, talán megsérült? De aznap nem kaptam választ a kérdéseimre. Akkor majd máskor! De máskor se láttam a szép lovat – eljött a tél és minden reményemet a következő tavaszra tettem. Hiába. Édesanyám úgy vélekedett, hogy a csődör talán már nem is él, de én nem hittem neki, valahogy volt bennem egy kis hang, amely súgta nekem, hogy Thybo él. Azért megpróbáltam kideríteni, hogy hol lehetne. Tudtam, hogy a gazdaság a Hessen és Büdingeni grófok tulajdona volt. Azért kerestem a címüket, írtam egy levelet – és vártam. Nem sokára megérkezett egy levél a grófi kancelláristól, aki biztos nagyon jószívű ember volt, aki egy fiatal lány lóbolondos hóbortját megértette, hogy a csődört eladták, a megyei kislótenyésztő egyesületen keresztül. Megadta nekem a címet is és azt is, hogy "Draugon" után érdeklődjem, mert ez volt Thybo eredeti neve.  Megint írtam egy levelet, de ezennel a válasz váratott magára. Több hónapos izgalom után végre megérkezett egy boríték, benne Thybo új gazdája címével. Szerencsére nem lakott nagyon messze tőlünk, úgy hogy egyszer felhívtam és megbeszéltem vele egy találkozót. Másfél év után viszontláthattam a szép csődört! Szombat reggel volt, amikor édesanyám autóval elvitt a tőlünk 80 kilométerre lévő kis faluba. Az egész utazás alatt megpróbáltam elképzelni, hogyan fog majd reagálni a ló, de nem jutottam semmilyen eredményhez. Amikor végre a nagy és rendezett udvaron megálltunk, kiugrottam a kocsiból és kérdeztem a kedves tenyésztőtől, hogy hol találom meg a lovat, mert nem láttam Thybo-t, amikor a legelők mellett hajtottunk el. A férfi rázta a fejét és elmondta, hogy a csődör, aki még tizenhárom évesen sem volt belovagolva vagy bekocsikázva, nagyon makrancos és nem fogad el senkit, mint gazdát. Néha hozzá enged egy-egy kancát fedeztetni, azután a kancát visszahívja, de a csődör marad az óriási legelőn, patakkal és erdővel, félvadon. De megpróbálhatnám hívni. A férfi elvezetett egy elképesztően nagy legelőhöz, de a lovat nem láttam. "Biztos benn áll az erdőben" szólt hozzám. "Na, sok szerencsét!" Én csak álltam a kerítés mellett és kerestem az ismert zsemleszínű lovat a fák alatt. Hiába. Akkor kezdtem el hívogatni. "Thybo, Thybo, gyere kicsikém!" De semmi nem mozdult. "Thybo, gyere, hoztam neked valamit!" – ezekkel a szavakkal szoktam hívni, amikor még a tóparti legelőn volt. Hirtelen egy világos folt vált ki az erdőből és jött – vonakodva, fülelve – mintha nem hinne a fülének – felém. Én még egyszer szóltam: akkor a ló felemelte szép fejét, nyerített és vágtatott hozzám! Felismerte a varázsszót, ezt a nevet, amelyet csak ő meg én ismertünk! Amikor megállt majdnem kinyomta a kerítést, annyira akart hozzám bújni, simogatásért, sárgarépáért. Én sírtam és nevettem a gyönyörű vad csődör hűségén, aki élete során engem talán negyvenszer igen rövid időre látott és az utóbbi másfél év alatt egyszer sem. Aki mutatta, kihez akar tartózni, aki egy fiatal lányban annyira bízott, mint senki másban. A tulajdonos csak csóválta a fejét. "Ez a ló több mint egy éve nálam van, de még soha el nem jött hozzám, bármit is tettem. Ez kész csoda! – Ha akarod, a tiéd lehet!" tette hozza. "Én nem bírok vele, de téged szeret, ahogy látom!" Meg voltam lepve és mélyen meghatott az ember őszinte gesztusa. De én csak egy gyerek voltam, nem tudtam, hogyan kell kezelni egy csődört, nem volt még helyem sem, ahová lehetett tenni a lovat – és a szüleim nélkül nem dönthettem. Úgy fájó szívvel és sírva el kellett búcsúznom a hűséges lótól. Nekem úgy tűnt, mintha Thybo értené, hogy nem jöhetett velem – sokáig nyerített utánam mielőtt megint a legelő mélyében eltűnt volna – hozzáférhetetlen, független és vad! Két év telt el és már nem mertem Thybo után érdeklődni. Közben megváltozott a helyzet, a kis városunkban nyílt egy lovas iskola, bérelhető boxokkal. Eljött az idő, hogy saját lovam lehetett! Persze csak egy Fjord jöhetett számításba! Az Odenwald hegységben egy kis faluban találtam egy tenyésztőt, akinél több ló volt eladó. Két fiatal herélt került a közelebbi választásba, az egyik belovaglás alatt volt, a másik még nyers. Amikor az egyiket kipróbáltam feltűnt, hogy a ló neve "D" vel kezdődött és ugyanúgy feldobta a fejét, mint Thybo szokása volt. (Ami nem túl jó, amikor az ember könnyű ülésben vágtázik, könnyen kerülhet az ember egy-két fogába)! Megkérdeztem a tenyésztőt, és lám: Thybo-Draugon volt ennek a lónak az apja. Kérdésemre, hogy tudja-e, mi történt vele, a tenyésztő válaszolt, hogy röviddel a két évvel azelőtti látogatásom után Thybo-t eladták, mert senki nem bírt vele. Luxemburgba került, ahol egy szép nagy legelőn töltheti napjait. Ez volt az utolsó hír, amelyet Thybo-Draugon-ról hallottam. Végül megvettem a másik heréltet és Lauser nekem és öcsémnek hűséges partnere lett, amíg évekkel később, amikor már Magyarországon éltem, egy szörnyűséges reggelen betegségben meg nem halt.

Bennem viszont életem végéig meg fog maradni ez a kép, amikor egy vadidegen csődör évek után nekem bizonyította hűségét, egy olyan pillanat, amely csak kevés embernek adódik meg életében!

Thybo és Lauser után hű maradtam a Fjord lófajtához: most Troll ad boldogságot az egész családnak. 

27 - TROLL - verseny közben...

Fjord fajtájú kis lovammal jelentkeztem az akasztói 40 kilométeres távlovagló versenyre, amelyen rajtunk kívül csak arab vagy angol telivér, shagya, illetve magyar félvér fajtájú lovak indultak. Felkészülési időben soha nem mentünk végig a teljes távot, 35 kilométernél mindig abbahagytunk, és edzéskor csak hazai, inkább kötött talajon gyakoroltunk.

Forró májusi nap virradt a bugaci pusztában. Hiába volt nyolckor a rajt, lovammal a 40 kilométeres távot az állatorvosi ellenőrzéssel egybekötött kényszerpihenővel együtt úgyis csak dél után tudtunk befejezni, ami azt jelentett, hogy a legnagyobb hőségben versenyezni kell egy olyan nehéz talajon, amelyen még sohasem mentünk és öt kilométerrel hosszabb távon, mint valaha tesztelve. A közös rajtnál már a többi tizenöt lovas vágtában indult, és pillanatokon belül egy porfelhőben el is tűnt. Mi szépen, az edzéseknek megfelelően, csak ügetés és lépés között váltottunk. Az első tíz kilométer után volt egy ellenőrző pont, ahol innivalót is lehetett kapni. Csak sajnos a kínálatban nem volt szénsavmentes víz, csak szénsavas, édes limonádé. Én ahhoz szoktam, hogy iszom a vízből, a maradékot meg a lovam nyakára öntök, hűtés céljából. A szénsavat meg nem bírja a gyomrom, pedig innom kellett. Így hát elfogadtam a limonádét, a lovam nem kaphatott semmit, én viszont csuklottam tőle. Már csak a félidőben tartott pihenő alatt jutottunk tiszta vízhez. A második körben nagy meglepetésünkre már nem volt senki az ellenőrzési ponton, gondolom, mivel a többi lovas fele annyi időben ment végig a távon, elfelejtették, hogy még egy versenyző kint van és behozták a „limóst”. Így szomjasan, de legalább csuklás nélkül, mentünk végig. Az utolsó öt kilométert úgy sikerült megtennünk, hogy a lovam már látta és hallotta a többit, így fáradsága ellenére szinte szaporázta lépteit, hogy végre hazajuthasson.

A verseny utáni állatorvosi kontrollnál a doki gratulált, hiszen a ló szépen fel volt készítve, nincs túlhajtva, és teljesen megfelelő élettani adatokkal rendelkezett. A versenybíró csak egyet felejtett el velem közölni: mégpedig azt, hogy a tizenhat lóból annyit kizárták, hogy mi a nyolcadik helyre kerültünk, amelyért már díjazás járt! Mivel erről nem tudtam, úgy számoltam, hogy a többi ló két óra alatt ment végig, mi meg négy óra alatt, úgyhogy nekünk a tizenhatodik hely jár. Azért lecsutakoltam a lovamat, árnyékban hagytam hűsölni, én meg levettem a csizmákat és úgy döntöttem, hogy még a díjkiosztást megvárom, mielőtt hazamegyünk. Álltam a karám oldalán, amikor bekonferáltak az első versenyszám győzteseit, és mivel hátulról szoktak kezdeni, elképedten hallottam, hogy beszólítanak a 40 kilométeres versenyszám nyolcadik helyezettjét „Trollt és lovasát”. Elképzelhetik, hogy a) mennyire örültem, hogy díjat nyertünk, b) mennyire szidtam magamban a versenybírót és a szervezőket, hogy nem szóltak, c) átfutott az agyamon, hogy itt nincs idő gondolkodásra – hiszen ránk várt az egész közönség, a bírói testület, a rendezők és a díszvendég, aki át akart adni a különdíjakat. Csakhogy én már szinte „civilben” voltam, a lovam még hűsült…  Végül bemásztam a lécek között a karámba, elnézést kértem, hogy csak így veszem át a díjat, de sajnos nem szólt nekem senki, én meg álmomban sem gondoltam, hogy annyi versenyzőt kizárnak, és mi még becsúszunk a nyolcadikra. Átvettem az emléklapot és a lovamnak járó kokárdát – viszont a tiszteletkört már nem teljesítettem – gyalogosan.

A számomra kissé kínos díjátadás után úgy döntöttem, hogy ideje hazamenni. A lovam még hűsült az árnyékában, én addig összeszedtem mindent, amit hoztunk, majd elvezettem Trollt az autóhoz. Már éreztem a hátamon sok kíváncsi tekintetet, hiszen túl gyakran is láttam már – ezen a versenyen is - hogyan próbálják betuszkolni lovaikat a különféle erre a célra alkalmas vagy éppen alkalmatlan szállítójárművekbe. A legcsúnyábbat, amit valaha láttam, Németországban történt, amikor több órán át nyolc ember próbált egyetlen egy lovat egy utánfutóba betenni. A kiabálástól és a vad erőszaktól már amúgy is rémült ló szétverte majdnem a futót, megsebesített egy pár embert, de nem ment be. A verseny helyszínen lévő istállóba kellett elhelyezni, állatorvost hívni, hiszen a ló sem úszta meg sérülés nélkül, majd félig elkábítva egy kamionba tették és hazavitték (vagy egy sokkal szörnyűségesebb helyre, de erre nem akarom gondolni, szegény ló érdekében!). Én viszont fogtam egy szép, piros almát, elengedtem a kötelet és besétáltam a futóba. Troll, mint egy kis angyalka – óriási falánkságáról hajtva – utánam jött. Bent megkötöttem, kapott még két almát, míg ezeket falatozni kezdte, hátulról becsuktam az ajtót – és láttam, hogy egyesek szinte elképedve bámulnak. A titok – legalább nálam: teljes nyugalom, kitalálni, mit szeret a ló a legjobban, valamint gyakorolni úgy, hogy otthon, a karámban, a futóban kapja meg a reggelijét, vacsoráját…. Így neki teljesen természetes, hogy be-ki sétáljon.


28 - A megmentett bagoly

 

Néha arról lehet hallani, hogy egy állat egy másiknak megmentette az életét. Nálam is történt egy ilyen eset. Sissi, az angol-telivér kancám nagyon odafigyelő. A vele eltöltött évek alatt megtanultam, hogy kirándulásaink során viselkedését hogyan ítéljem meg. Ha csak az egyik vagy másik fülét kissé oldal iránt helyezi, akkor mellettünk fácán bujkál vagy mozog a gazban. Ha a fejét kissé lehajtja és szagolni kezd, akkor biztosan nyúl van a közelünkben. Jelzi, de akkor sem ijedt meg, amikor teljes vágtában a nyúl a lába előtt kel és elszalad. Történt egyszer lakóhelyünktől nem messze, hogy nyugodtan sétáltunk, amikor az egyik mély és gazzal, sással benőtt árok mentén haladva a kancámnak egyszer földbe gyökereztek lábai, fejét az árok felé tartotta és hangosan szimatolt. Tudtam, hogy valami rendkívüli lehet az árokban, másképpen nem jelezne olyan mutatósan. Leszálltam a nyeregből, szóltam Sissinek, hogy maradjon helyben és óvatosan leereszkedtem az árokba. Akkor már észrevettem én is, hogy egy kis bagoly megpróbál előlem menekülni, de nem halad, elrepülni viszont valamelyik oknál fogva nem tudott. Gyorsan felmértem a helyzetet: nem volt nálam semmilyen alkalmas eszköz, hogy biztonságosan hazavihettem volna, azért úgy döntöttem, hogy gyorsan hazalovagolok és megfelelően felszerelkezve autóval visszatérek a madárért. Egész úton hazafelé arra gondoltam, nehogy egy kóbor kutya vagy macska megelőzzön engem, persze nem mentési céljából. Sissit gyorsan kitettem a legelőre, bepakoltam percek alatt solymászkesztyűt, takarót és dobozt az autóba, majd kimentem az árokhoz. Nagyon megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a kis bagoly még mindig ott van és él. Rádobtam a takarót, megfogtam és betettem a dobozba. Időközben már felhívtam a madárkórházat, hogy egy kis pácienssel félórán belül jelentkezni fogok. Amikor odaértem, már minden el volt készítve a sérült madár befogadására. A röntgen gyorsan kimutatta, hogy sörétek törték el a szárnyát, és hogy a seb már nem friss. Nem maradt más hátra, az elhalt csontdarabokat ki kellett venni és egy acél rudacskával helyettesíteni. Műtét közben altatás alatt a kis madár lélegzése egyszer csak megállt, de gyorsan alkalmaztunk mellkasi masszázst – és szerencsére újra el kezdett lélegezni! A sikeres műtét után hazavittem (mindenféle arra szükséges engedélyekkel ellátva) a kis beteget, és el kezdtem ápolni. Nagyon nehezen szokott rá az etetésre, hiszen gyenge volt és vadmadár, de ez életösztöne erősebb volt és nem sokára kézből elvette az eledelt. Hamarosan felépült, de nem volt többé alkalmas arra, hogy a vadonban túléljen. Azért egy olyan helyre került, ahol sérül, de szaporodásra alkalmas madarakkal foglalkoznak és azóta párját is találta. A lovam nélkül ennek a bagolynak kínok és fájdalmak között meg kellett volna halnia, az emberi felelőtlenség miatt!


29 – Behívások

Gyakran mentem ki lesre Hortobágy környéken, akkor is, amikor nem vadásztam, hanem csak gyönyörködni akartam a természetben. Az egyik estén már sötétedés előtt a magasles alatt kijött a nádasból egy vaddisznó konda sok malaccal. Volt ott sürgés-forgás, visítás! De amikor az ember azt hinné, hogy olyan nagy állatok hangosan is mennek, téved. A nádasban szinte zajtalanul, észrevétlenül haladtak, csak a rétre kiérve engedtek el magukat. Amikor újra eltűntek a nádasban, sokáig teljes csend honolt a telihold alatt. Majd észrevettem, hogy egy, a halastó túlsó oldalán lévő magaslesen, egy vadász elfoglalta a helyét. Láttam, hogy egy róka közeledik a les felé, a vadász is észrevehette, mert célozni kezdett puskájával. Erre kipróbáltam valamit: halkan cincogni kezdtem, mint egy egér. A róka megtorpant és figyelni kezdett. A vadász nem hallhatott ebből semmit, így nem tudott, mire vélni a róka viselkedését. Én tovább cincogtam. A róka elindult felém, ki a lővonalból. Ezt eddig játszottam, míg a róka meg nem állt a lesem alatt. Látszott rajta, hogy nem érti az egészet, de megmentette irháját azzal, hogy nem ment vissza a másik les felé, hanem eloldalgott a nádban.

Elszász nagyon sűrűn lakott területen éltünk. Ott a vad mag megszokja az embereket, a forgalmat, a zajokat, vagy - megszökik. Ősszel szarvasbőgéskor nem kellett törni magunkat, hogy hegyen-völgyen át keressük a bőgő bikákat. Jöttek ezek maguktól! Az egyik langyos éjjelén arra ébredtem fel, hogy egy nagy bika a teraszunk mellett hangoskodott, alig két méternyíre a forgalmas főút mellett. Meg a kutyáink sem tudtak mire vélni a vad közelségét, hiszen csak néztek a kerítés innenső oldalról, hangtalanul.

Hívni is lehet a bőgő bikát, csak arra kell figyelni, nehogy gyengébb ellenfélnek tekinti a hívó hangját, és párbajt akar vívni vele. Házunk mögötti szűk völgyben folydogált egy keskeny patak, mellette nagy dagonyarendszer alakult ki. Holdfényes éjszakákban kisétáltunk a pár száz métert, majd egy bokorban elrejtőzve megfigyeltük a vaddisznókat, szarvasokat.  Az egyik olyan estén egy bika hallatta hangját a hegyoldalból. Megpróbáltunk hívással felénk csalni. Túl jól sikerült! A nagy bika gyengébb ellenfelet vélt felfedezni, így teljes gőzzel lefelé robogott, irigyre méltó pontossággal pont a mi bokrunk felé! Mivel a gyenge növény nem nyújtott volna elég védelmet a nagytestű állattal szemben, mi meg nem láttunk pontosan, hogy hol fog felbukkanni a szarvas, okosabbnak tartottunk, hogy felmászunk egy fára, elkerülve egy biztosan sérülésekkel járó esetleges ütközést.

Akár hiszik, akár nem, ott, ahol laktunk majmok is éltek az erdőben. Olyan a berbermajmok fajtához tartozó egyedekről volt szó, akik a kerítéssel zárt tenyész- és bemutatótelepről elszöktek, majd a „vadonban” családot alapítottak. Lovammal egyszer sétáltam errefelé, amikor egy nagy majom négykézláb közeledett felénk. Sissi hozzá volt szokva a kutyákhoz, azért nem ijedt meg a kissé szokatlan kinézetű állattól. Viszont szinte szó szerint „leesett az álla”, amikor a „kutya” bennünket észrevette, és majomszokáshoz hívén egy fára mászott, hogy onnan szemügyére vegye lovat és lovasát. Szerencsémre aznap nem volt nálam semmi, amit arra érdemesnek tartott volna, hogy megszerezze, de hallottam azután olyan esetekről is, hogy a majmok az errefelé sétáló emberek kézitáskájukat kisebb-nagyobb erőszakkal megszerezték maguknak, majd alapos átvizsgálás után a neki tetsző dolgokat kiválasztva, eldobták. A gyümölcsösökbe is ellátogattak, megfosztva a gazdákat az édes almáktól, körtéktől. Befogásuk igazi hadművelet volt, az utolsó majmot fent a fán érte az altató lövedék, aki rajzfilmbe való jelenettel lassan lecsúszott a fatörzsön, az utolsó métereken viszont már bírta megfogni magát és a gondozók által kifeszített pokrócba esett. Mivel időközben magasítottak és bővítettek a kerítést, a befogás után már nem szökhetett egyetlen majom sem ki a parkból.

30 – LEXI

Lexi kölyökkorban került hozzánk. Szép fehér-fekete pöttyös Pointer vadászkutya volt. Már nagyon kicsi korában látszott, hogy mennyire tehetséges solymászkutya lesz belőle. Még csak a játékos kiképzés kezdetén volt, amikor nézőként elvittem egy Field-Trial-re. Ott vadászati körülmények között versenyeznek a kutyák. Voltak ott olyan kutyavezetők, akik szinte hivatalosan versenyeznek, tapasztalt kutyákkal. Csakhogy ez a nap nem az övéké volt. Már az első kutya úgy ment el egy nyúl után – ami tilos – hogy a kocsit el kellett küldeni érte, megkeresni az elbitangolt kutyát a nem túl belátható terepen. A másik versenyző sem járt nagyobb sikerrel. Akkor megkérték, hogy ha már itt vagyunk, mutassa be Lexi is, hogy mit tud. Kezdtem mentegetőzni, hogy hiszen, ez még kölyök, nincs semmi tapasztalata és így tovább, de végül az egyik ismerősöm rábeszélt, hogy csak rajta, engedjem el a kutyát. Az előző kudarcokat látva, nem nagyon bíztam a mutatvány sikerében, de lecsatoltam Lexit a pórázról és elküldtem keresésre. A kis huncut gondolom, meg akarta szégyeníteni a tapasztalt kutyákat, mert úgy dolgozott, mint még soha. Pointer lévén messzire ment, de állandóan szemkontaktust tartott velem, így könnyedén lehetett irányítani, jobbra, balra, majd jó előre küldeni. Akkor történt, hogy szinte az orra előtt felugrott egy nyúl. Na most mi lesz? gondoltam, hiszen már a tapasztalt vadászkutyák is tiltott üldözésbe vettek egyet-egyet. Erényesen ráfütyültem a „drop” jelzést és ezt megerősítettem karjelzéssel is. Lexi egy pillanatig habozott, de végül lehasalt és hagyta, hogy elmenjen a nyuszi. Amikor látótávolságon kívül volt a nyúl, behívtam a kutyát, aki szépen el is jött, megállt, majd leült előttem. Volt itt ámulás-bámulás! El sem akartak hinni, hogy ez csak egy kutyakölyök, aki még a kiképzés elején áll.

De volt máskor is kezdőszerencsénk.

Hogy tenyészkan lehessen, versenyre kell vinni a kutyát, bizonyos klasszifikálásokat össze kell neki szednie. Lexi első olyan úgynevezett CAC-versenye számomra is az első volt. Azt sem tudtam, hogy ott mit kell tennünk, de bíztam benne, hogy nem mi leszünk az első kutya, így marad nemi idő a felkészülődésre. A mi számunk délelőtt volt, azért úgy gondoltam, hogy már délután hazaérünk. A kutyának vittem vizet, élelmet, magamnak semmit. Még ülőalkalmasságot sem, pedig ez majd nagyon hiányozni fog. Hiszen a verseny egy sportpályán került megrendezésre, így csak a fűben lehetett ülni. Árnyék se volt sehol, a tapasztalt versenyzők azért magukkal hoztak napernyőket és mindenféle más hasznos kellékeket. Megkerestem a vadászkutyafajtáknak szóló ringet, majd leültem a kutyám mellé és lestünk a sürgés-forgást. Végül beszólítottak bennünket a ringbe. Míg bemutatkoztam a bírónak, Lexi lábnál ült. Ez tetszett a bírónak, aki mindjárt meg is jegyezte, hogy látszik, hogy a kutya vadászik is. Az elővezetés a körülményekhez képest jól sikerült, meglepetésemre a kutyát a magasabb kategóriás versenybe tovább engedtek. Ez már dél körül lett megrendezve. Vártunk, újra léptünk a ringbe – és még tovább engedtek, úgyhogy délután már a Best In Show-ért léphettünk ringbe. Ott már egy tacskó nyert. De ezt a sikeres napot több díjjal zártunk, mint álmunkba remélhettünk volna. A következő verseny – más bíróval – kisebb sikert hozott, míg a Nemzetközin egy olyan bírónőt fogtunk ki, aki azt merte állítani, hogy ezt a kutyát ki kellene zárni a versenyből! neki csak a magyar vizslák jelentettek „vadászkutyát”….

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Óra
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Linkek
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre