-Gratulálok Dan! Végre mégis sikerült, neked való asszonyt találni!- mosolygott a férfi, a felesége mindjárt átkarolta Kimet.
-Én is nagyon boldog vagyok, hogy Dan végre megtalálta a szerelmet!- suttogta. -Gyere, megmutatom neked a házat, addig a férfiak nyugodtan fecseghetnek rólad! És kérlek, szólítsd Anne!- kérte a nő. Kimnek nagyon tetszett a fiatal nő természetes közvetlensége.
-Te is mondhatod nekem, hogy: Kim.- Boldog volt, hogy mindjárt egy barátnőre talált, mivel addigi egyetlen barátnőjét és bizalmasát, Rosát Spanyolországban kellett hagynia. A fiatal nő elvitte Kimet a nagy házhoz. Ott előrekeresett egy kulcscsomót és odanyújtotta Kimnek, aki csodálkozóan nézett a nőre és a kulcsokra.
-Tessék, most te vagy a háziasszony, tieid a kulcsok.- bíztatta őt Anne. Kim elvette tőle a csomót és bedugta azt a kulcsot a bejárati ajtóba, amelyet Anne mutatott neki.
-Gyere a konyhába, azt hiszem, egy kávé most jólesne!- mosolygott Anne és előrelépett. Kim mintha alvajáró lenne, utánament. A ház megbabonázta!
-Hiszen ez egy palota!- suttogta. Anne nevetett.
-Na igen, kívülről nem látszik, milyen csodák vannak bent!- És igaza is volt. A kívülről nem túl feltűnő faház belsejében igazi csodákat rejtett. A rövid folyosó után az ember belépett egy nagy szalonba, ahol egy nagy, terméskövekből felrakott kandalló állt. A falakon festmények és rajzok, részben Dan saját művei, de más festőktől is voltak képek lovakról, tájakról. A közepén bőr ülőgarnitúra és mindenütt nehéz, faragott bútorok. A folyosóból több ajtó is nyílt: Konyha, spájz, fürdőszoba és egy nagy és világos műterem. A bútorok mindenütt fából voltak és mesterien faragottak, a műszaki berendezés viszont a legjobb és legújabb volt. Anne már készített a kávét, amikor Kim végre bejött.
-Amikor megittad, megmutatom neked a négy fenti szobát is.- ígérte Kimnek a fiatalasszony.
-A ház csodálatos!- suttogta Kim, aki még mindig nem tudta túltenni magát a csodálkozáson.
-Na igen! Dannak nemcsak jó ízlése van, de tehetsége is.- válaszolt félvállról Anne. Kim felfigyelt.
-Talán nem azt akartad sugallni, hogy DAN csinált és faragott itt mindent?
-Te mit gondoltál, hogy ki csinálta? Minden szabad percében dolgozott rajta, hogy kész legyen, amikor szíve választottját idehozza. És biztos volt benne, hogy nemcsak neki, de jövendő feleségének is tetszeni fog.
-Honnan tudhatta, hogy jövőbelije kedveli ezt a stílust?- akarta tudni Kim.
-De hiszen, ő olyan nőt keresett, akinek ez tetszene. A ház, a munkája, az állatok.... minden, ami az ő életében számít – és úgy látom benned mindezt végre megtalálta!
-Igazad van, Anne. Nekem ez mind ugyanolyan fontos, mint neki, azonkívül vágyom egy nyugodt életre!- sóhajtott Kim. Anne mélyen nézett új barátnője arcába.
-Nehéz életed volt?- kérdezte, de mindjárt hozzátette: -Persze nem kell elmondanod, ha nem akarod, nem vagyok kíváncsi természet!- De Kim nem volt megsértődve.
-Egyszer, ha több időnk lesz, majd elmesélem neked az életemet. Igazad van: sok szörnyűségen mentem keresztül, mielőtt Dannal találkoztam, de remélem, hogy ez már tényleg a múlté.
-Tiszta szívből kívánom neked!- kiáltott Anne. -De itt van a kávéd, hogyan szereted? Cukorral, tejjel, feketén?
-Feketén, köszönöm!- A két fiatal nő megitta a kávét, majd Anne megmutatta Kimnek a felső szobákat. Volt ott egy hálószoba, két egyformán berendezett szoba, biztosan gyerekszoba és egy vendégszoba külön fürdőszobával. Amikor Kim mindent örömmel végignézett, lesietett Danhoz, megmondani neki, mennyire tetszik neki minden.
-Oh, Dan, Drágám! A házad csodálatos! Szeretem, mint téged szeretlek! Nagyon illik hozzád, nem, jobb, minden egy része tebelőled!- Dan gyöngédén átölelte feleségét és megcsókolta.
-Boldog vagyok, hogy neked annyira tetszik - és hogy új barátnőre is találtál, ahogyan észrevettem!
-Anne olyan kedves teremtés – mindenki olyan érzést ad nekem, mintha már régen itt lett volna a helyem! Mintha hazajöttem volna hosszú távollét után!
-Gyere Kim, megmutatom neked a többi épületet is!- mondta a férje és elköszönt Jacktől. A lovak az istállóban voltak. Dan kérte Jacket, hogy aznap ne engedje ki őket, hogy Kim mindjárt megláthassa őket. A nagy, tiszta boxokban voltak a kancák, csikók és tenyészmének. Meleg orrok jöttek kíváncsian a fiatal nő felé, aki minden állathoz szólt és megsimogatta őket.
-Ezek a legszebb angol telivérek, amelyeket valahol is láttam, pedig Írország híres a lovakról!- suttogta. -Minden csikó a te csődörödtől van?
-Igen, Black Knight és Dreamdancer a felelősek. Black Knight gyakran a fekete színt adja tovább, Dreamdancer nagyon kitartó utódokat nemz. Itt vannak a büszkeségeim!- A fiatal férfi két kissé különálló boxokra mutatott. Kimnek elállt a lélegzete, annyira el volt bűvölve.
-Szebbek mint egy álom!- suttogta. Dan halkan nevetett.
-De nem szebbek, mint te, Drágám!- azzal hosszú csókra találkozott a szájuk.
-Van itt hely a te két lovadnak is.- mutatott Dan két üres boxra. -Remélem, hogy majd eljöhetnek, míg minden engedély meglesz!- Dan megmutatta Kimnek még a többi melléképületet, ahol egy pár tehén, tyúkok, kacsák és disznók éltek, a farm mindennapi szükségleteit kielégítvén. A konyhakertben volt egy árnyékos hely egy pár gyümölcsfa alatt, kis fapaddal és faasztallal. Ott várta őket Anne.
-Gyertek, itt van egy kis ez-az, míg kész nem lesz a vacsora!
-Mindjárt ott leszünk!- válaszolt Dan és elvitte Kimet a padhoz. Ott ettek, ittak, majd beültek Milesék házába, velük vacsorázni. Késő este átmentek saját házukba és elkezdték új életüket szerelemben.

-A jövő héten elrepülök Spanyolországba, meg kell néznem személyesen, hogy miért nem adják már ki a költözési engedélyt.- szólt egy szép napon Dan Kimhez. A férfinak már nagyon feltűnt fiatal felesége nyugtalansága, főleg a két lóra nézve.
-Kérlek, Dan! Érzem, hogy valami nincs rendben, de nem tudom elképzelni, hol lehet a hiba! Remélem, hogy majd neked sikerül, gyorsan elintézni a dolgokat.- Dan boldog volt, hogy felesége szinte vakon bízik az ő tehetségében, de szívében nagyon félt, hogy nem lesz képes, Kim kívánságát teljesítsen.
-Biztos nincs nagy baj, másképpen már értesítettek volna bennünket!- Dan elrepült, de Spanyolországban elment minden önbizalma. Se a spanyol hatóságok, se a kanadaiak nem akarták engedni, így kénytelen volt, egy este felhívni feleségét. Amikor a telefon csengetett, Kim odarohant és felvette a kagylót.
-Halló Drágám!- Dan hangja erősebben csengetett, mint hitte, hogy képes lesz rá. -Minden renden van, kicsi feleségem?
-Igen Dan, Drágám, itt minden rendben van, de nálad nem nagyon, ha ilyen későn hívsz!- Kim hetedik érzéke nem csalt, de maga se hitte volna el, milyen sokkot fognak neki okozni Dan következő szavai.
-Kim, Kedvesem! Ne haragudj rám, harcoltam, mint egy oroszlán - de a hatóságok nem akarják kiengedni a lovaidat! És mivel a lovak a szállítási listán voltak a többi cuccal együtt, így az se jöhetett. Sajnálom, Drágám, a többi dolog a következő hajóval elmegy - de a két ló Spanyolországban marad! Fáj nekem is, hogy nekem kell olyan fájdalmat okoznom, de nincs kiút! Csak azzal tudlak valamennyire megnyugtatni, hogy Rosa beleegyezett, hogy átveszi Dragonflyt és a csikóját tőled, ott lehetnek nála, gondozni fogják, és amikor meglátogatjuk őket, viszontláthatod a lovakat is! - Ott vagy még?- kérdezte félően, mert a vonal másik végén nem volt már semmi hang, míg észre nem vette, hogy felesége keservesen zokog.
-Ne sírjál! Holnap hazajövök! Fel a fejjel, Kim, szörnyűbb dolgok is léteznek, de osztott baj, már nem is olyan nagy baj!- megpróbálta megnyugtatni a feleségét, de hiába, Kim csak még jobban zokogott. Lassan letette a kagylót. Kimnek úgy tűnt, mintha megint eltört volna benne egy kis valami. Igaz, hogy Dannal az oldalán jobban fogja majd elviselni a dolgot, de most éppen nem tudott rajta segíteni! Másnap Kim elment a repülőtérre és várt a férjére.
-Drágám!
-Kim!- A férfi és a nő sírva fakadt és Dan nagyon erősen átölelte Kimet.
-Mindent megpróbáltam, de senki nem tudott segíteni!
-Tudom, hogy mindent megpróbáltál, és csak akkor jöttél, amikor már tényleg nem volt semmi remény!- suttogta Kim. -Majd túlteszem magam rajta, mint már annyi dolgon kellett túltennem magam, de mindent elviselek, ha TE vagy velem, Drágám!
-Gyere, menjünk a farmra, itt túl sokan vannak.- mondta Dan és elvitte Kimet a parkolóba. Ott a férfi ült a kormány mögé, majd elindultak. Kim keze a férje térdén volt, míg be nem fordultak az udvarba. Este egymást szorosan átölelve ültek a kanapén és belenéztek a kandallóban égő pattogó tűzbe.
-Ha esetleg azután mégis egy saját lovat akarsz, nemcsak egyet az enyémek között - megértelek.- szólt Dan halkan, mert félt, hogy Kim esetleg megsértődne, amikor szóba hozza a témát. De Kim mosolygott.
-Soha nem fogom elfelejteni Dragonflyt, minthogy Black Diamondot se felejtettem el. De hálás lennék neked, ha kaphatnék egy saját lovat! És köszönöm, hogy a legtitkosabb gondolataimat is kitalálod!
-Na, akkor rajta. Ismerek itt több tenyésztőt is, akik nemcsak telivérekkel foglalkoznak.
-Mindig egy olyan szép, kis palomino-kancáról álmodtam!- suttogta Kim. -Láttam már filmben egy olyan csődört, azóta is az a szín a kedvencem!
-Na, akkor holnap megkeressük a csodalovadat!- ígérte neki a férje és felvitte a karjaiban a hálószobába. Másnap elmentek egy ismerős lótenyésztőhöz. A nagy ménesben volt egy kis, fiatal kanca is, aranyszínű szőrrel és ezüstszínű sörénnyel, farokkal. Kim mindjárt első látásra beleszeretett és rövid alkudozás után az övé lett. A kezes állat szépen besétált az utánfutóba és boldogan hazavitték. Kimnek nem tetszett a kanca eredeti neve: Princess of Columbia, így döntött, hogy Sheila lesz a neve. Egy pár napig tartó szoktatás után Kim és Dan kilovagolt a nagy birtokra. Azután mindennaposak lettek a kirándulások hol lóháton, hol fogattal. Dan boldogan látta, hogy a felesége már nem annyira gyászolja Spanyolországban maradt lovait és szebb volt, mint valaha. Idővel megint kiállításokra mentek, Dan gyakran festett, de mindig szakított arra egy kis időt, hogy együtt lehessen Kimmel. Telt-múlt az idő és egy szép napon, amikor Dan éppen az apjával avatott fel egy új irodaházat, Kim sétált a kertben és hirtelen rosszul lett. Rövid pihenés után elment Annehoz, hogy kérjen tőle egy kis alkoholt, mert neki nem volt otthon.
-Biztos vagy benne, hogy nem fog megártani?- kérdezte a barátnője.
-Ártani?- csodálkozott Kim. -Nem tudom, hogy mit ettem, de egyik pillanatról a másikra rosszul lettem és szédülni kezdtem. Még soha nem történt ilyen velem!
-Az első gyereknél nem volt hányingered?- érdeklődött Anne, aki már ismerte Kim egész életet.
-Gyereknél? Anne, mit beszélsz? Mit akarsz azzal mondani?- Kim nem tudott kiigazodni barátnője szavain. De a fiatal nő csak halkan nevetett.
-Kim, Kim! Valószínű terhes vagy! Attól vagy rosszul és szédülsz! A nővéremnél is így kezdődött, majd a harmadik hónap után elmúlt. De inkább ne igyál alkoholt és menj orvoshoz, hogy biztos legyél!- Kimnek felragyogott az arca.
-Gondolod, hogy tényleg az lehet az oka?
-Legalábbis sejtem- volt a válasz.
-Igazad van, mindjárt felhívom az orvost! Oh, Anne, milyen boldogság, ha igaz lenne és Dan milyen boldog lesz majd a hír hallatára!- Kim azonnal bement, felhívni egy nőgyógyászt, aki hajlandó volt, még aznap fogadni őt. Kim még mindig kételkedve elutazott, de a visszaúton már hangosan énekelt: Terhes volt! De a vizsgálat mást is kimutatott. Kim vércsoportja teljesen más volt, mint a két szüleié! Még a rh-faktor se egyezett! Pillanatok alatt összeállt Kimben a kép: A nagyanya szavai az anyja bűnéről visszajöttek az emlékezetbe, ez csak azt jelenthette, hogy az anyának volt kapcsolata egy férfival házasságán kívül! És még másra is emlékezett: A postás által havonta kifizetett összegeket, amelyekről az apjának nem volt szabad tudomást szerezni, a "bácsitól" küldött ajándékok születésnapjára és karácsonyra, a látogatások a "bácsinál" az irodában.....Biztosan az anyja főnöke volt az igazi apja! Kim úgy határozott, hogy a dolognak minél előbb utánanéz, ki kellett deríteni a férfi címét és telefonszámát - feltéve hogy még életben volt, mert jócskán idősebb volt mint az anyja! De a legfontosabb volt a baba! Kim türelmetlenül várta, hogy a férje végre hazajöjjön. Másnap reggel végre befordult az autó a feljáróra. Kim Dan elé rohant és bevetette magát a férfi kitárt karjaiba. Bár Dan csodálkozott felesége heves üdvözlésén, boldogan megcsókolta.
-Kim, Drágám, nagyon hiányoztál nekem!
-Oh, Dan te is nagyon nekem! Gyere, van egy csodálatos hírem számodra!- suttogta Kim, és a férfit a kertbe vezette. Ott leültek a fapadra és Kim lágyan hozzásimult férjéhez.
-Dan, Drágám! Gyerekünk lesz!- A fiatal férfi alig bírt szólni, annyira meghatódott.
-Kim, Édesem, tényleg igaz? Mióta tudsz róla?
-Tegnap óta!- nevetett Kim boldogan. -Rosszul lettem, szédültem. Annetől kérni akartam egy kis alkoholt, de ő máris ráhibázott. Elmentem az orvoshoz, ő meg biztosított, hogy a harmadik hónapban vagyok!- Dan nézte felesége boldogságtól ragyogó arcát, majd felemelte a padról és elvitte a virágos mezőre.
-Drága szerelmem, a világon én vagyok a legboldogabb férfi!- suttogta Dan. -Nemcsak a legszebb és legjobb nő a feleségem, de gyermekünk is lesz! Mivel érdemeltem meg annyi boldogságot?
-Mert a legjobb férj vagy és majd a legjobb apa is leszel!- mosolygott Kim. Utána már csak a szerelmük volt. Múltak a hónapok és Kim hasa szépen gömbölyödött. Dan kérésére abbahagyta a terhessége hatodik hónapja után a mindennapi lovaglásokat, nemcsak a gyerek miatt, de a kanca is anyai örömök elébe nézett. Anne most már segített a mindennapi munkákban, a két nő nagyon gyakran volt együtt. A hétvégeken Dan szülei benéztek, ők is nagyon várták már az első unokájukat. Amikor az ultrahang kimutatta, hogy fiú lesz, a szülők az Errol név mellett döntöttek.
-Drágám, kell neked valamit mondanom.- szólt Kim este, amikor egymáshoz bújva feküdtek az ágyon. -Remélem, nem veszed majd rossz néven!
-Nem érhet nagy meglepetés veled.- mosolygott a férfi. -Biztosítlak, hogy nem leszek mérges, bármit is mondasz nekem!
-Nagyon kedves tőled, Dan és igazán nincs is köze hozzánk, de, azt hiszem, Lloyd O'Keary nem az igazi apám!
-Miért gondolod - és miért éppen most?- kérdezte Dan.
-Az orvos vércsoport-tesztet csinált, az enyém nem egyezik a szüleimmel, és visszaemlékeztem egyes dolgokra, amelyeket a fiatalságomban történtek....- És Kim elmesélte a férjének a következtetéseket. A végén Dan is meggyőződött róla, hogy Kim apja az anyja főnöke lehetett.
-Valószínűleg igazad van, Drágám, de mit akarsz most tenni? Nagyon nehéz lesz a férfi hollétét kideríteni.
-Tudom, hogy nehéz lesz, és a gyerek születése előtt semmit nem tehetek, de utána esetleg elmegyek egyszer Írországba.
-Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy sikerüljön!- biztatta a férfi. -De most egyelőre hagyjuk a témát, fontosabb dolgok is vannak!- Azzal befejezte a beszélgetést, lágyán simogatta felesége sima testét. Pár nap múlva jött egy vastag, Kimnek címezett levél, ír bélyeggel. Feladó Maude volt, aki a nagykövetségen keresztül jutott nővére új címéhez és Kim nagyon kíváncsi volt, mit mesél majd a húga. Kim kényelmesen elhelyezkedett a nagy bőrfotelben és kibontotta a borítékot. Maude először írt, hogy sikeresen befejezte állatorvosi tanulmányait, egy rendelőben dolgozik, nem messze a szülőházától, ahol, mint írta -sajnos- még mindig lakik. Gyakran el kell mennie egy fiatal lótenyésztőhöz, aki nagyon elégedett Maude lovakkal szemben alkalmazott tehetségeivel. A sorok között Kim kiolvasta, hogy a fiatal férfi nem hagyja teljesen hidegen a húgát és Maude érdekében remélte, hogy majd saját lábra fog állni, és az anyai hatalom alól kibújni. Maude többek között azt írta, hogy az anyja napról-napra birtoklóbb lesz, állandóan figyeli a lányát, és mindent megtesz, hogy ne legyen önálló. Az apjuk, mióta nyugdíjas lett, csak a bélyeggyűjteménnyel foglalkozik, csak az étkezésekre jön elő. Az anya, mint mindig, panaszkodik, hogy túl sok munkája van, hogy hajnalban kell kelnie mosni vagy vasalni, hogy egész nap megállás nélkül dolgozik, és este csak nagyon későn feküdhet le. Maude azzal az értesítéssel zárta sorait, hogy az anyja még mindig haragszik Kimre, mert a "spanyol kudarc" után nem jött vissza hozzá, és nem folytatta tanulmányait. Maude utóiratban közölte nővérével, hogy az anyja is tudja kanadai címét, mert a nagykövetségi levelet, amely Maudnak volt címezve, kinyitotta. Maude kérte, hogyha Kim akarja, közölje vele a telefonszámát, így közvetlenül is tárgyalhatnának, még ha drágább is lenne. Kim nem is tudta, hogy teljesítse-e húga kívánságát, hiszen titkos számmal rendelkezett, de a végén úgy döntött, hogy nem tagadhatja meg szeretett húga elől. Néhány nap múlva érkezett egy csomag, feladó az anyja volt. Kim kettős érzésekkel nyitotta ki - és majdnem elájult! A kis csomagban volt egy tucat bugyi, egy könyv az elhagyott nők jogairól és egy kis papírlap. Rajta csak egy pár szó: Hiába próbálsz elszakadni anyádtól!
Azon az éjszakán visszajött a rémálom: Kim megint érezte az anya hatalmát fölötte. Dan felébredt a felesége hirtelen mozdulataitól, majd felkeltette Kimet.
-Drágám, mi van veled? Nagyon mozog a baba?- kérdezte, de Kim rázta a fejét és elmesélte neki az egészet.
-Soha nem hittem volna, hogy a rémálom vissza fog térni!- suttogta, még teljesen a szörnyűségek hatása alatt. -Azt hittem, hogy amikor Spanyolországot és az anyámat magam után hagytam, felszabadultam hatalma alól, de mégis sikerült anyámnak a hálót rám vetni! Félek, Dan! Félek, hogy anyám bele fog szólni a házasságunkba, a gyereknevelésbe, hogy visszatér az, amitől elmenekültem!- A végén már sírt és Dan gyöngédén átölelte.
-Drágám! Anyád sok ezer mérföldre van tőled, egy egész óriási tenger van köztetek - és ne felejtsd, hogy én itt vagyok, melletted és nem fogom engedni, hogy boldogtalan legyél!- nyugtatta meg zokogó feleségét. Bár kevésbé volt derűlátó, mint kimutatta. Tisztában volt vele, finom érzéke segítette felesége érzelmeinek megértésében, hogyha Kim HISZI, hogy az anyjának megint van hatása rá, nagyon gyorsan az életvidám fiatal nőből megint félős és elnyomott ember lehet. Eldöntötte, hogy szeretett feleségét minden ártalmas befolyástól védeni fogja! De könnyebb volt mondani, mint megtenni! Alighogy Kim elküldte Maudenak a telefonszámát, egy este csörgött a telefon. Kim felvette a kagylót és megmerevedett! Az anyja hangja jött a készülékből!
-Végre megtaláltalak!- kiabált az anyja. -Mit gondoltál, amikor azt írtad a húgodnak, hogy ne adja oda nekem a telefonszámodat? Miért nem jöttél haza, amikor kudarcba fulladt a házasságod ezzel a szélhámossal? Pedig emlékszel, hogy megmondtam neked, hogy nem lesz tartós az egész! De te nem akartál hallani anyád jó tanácsait! Mivel hálálod meg azt, hogy mindig csak a legjobbat akartam neked? Eltitkolod a tartózkodási helyedet! Mondd meg nekem, hogyan kerültél oda - és kivel??? Megkaptad a csomagomat?
-Megkaptam!- válaszolta kurtán Kim, aki az anyja szemrehányásaitól majdnem rosszul lett. -De sajnálom, be kell fejeznem a beszélgetést, Dan hazajött!- Azzal úgy vágta a kagylót a telefonra, mintha tűzforró lenne. Mivel Dan tényleg bejött a házba, erőtlenül összerogyott a fotelbe.
-Kivel beszéltél?- kérdezte a férfi, amikor Kim meggyötört arcát látta.
-Anyámmal!- sóhajtott a felesége. -Dan, képzeld el, kinyitotta Maudnak címzett levelemet, elolvasta, megtudta a telefonszámomat. Előtte még kinyitotta a nagykövetségi levelet, megtudta a címemet! És mi mindent kellett hallanom, elviselnem!- Dan gyöngéden megcsókolta a majdnem sokkos nőt. Finoman simogatta gömbölyű hasát.
-Ne idegeskedj! Gondolj Errolra! Már csak néhány hét van hátra! Nem kell, hogy valami baja essen! Gyere, csinálok neked egy gyümölcsteát, az megnyugtat és utána ágyba veletek!- Így is lett. Amikor Kim a férje oldalán lefeküdt, aki őt szorosan átölelte, így biztonságban érezte magát Kim. Nem is jött vissza a rémálma. Egy pár hét múlva Dan bevitte a feleségét a kórházba. Rövid időn belül megszületett a baba, a boldog apa végig a felesége mellett volt. Másnap meglátogatta Kimet és Errolt a kórházban, magával hozott egy óriási csokor mélyvörös rózsát és egy gyönyörű szép, keskeny aranygyűrűt egy kis szívformájú gyémánttal.
-Életem legszebb napja emlékére!- suttogta, amikor megcsókolta Kimet és felesége vékony ujjára húzta a gyűrűt. -Bár már sok csikót segítettem világra - a fiam születése felejthetetlen pillanat volt számomra!
-Drágám, te olyan romantikus vagy!- nevetett Kim, aki nagyon jól viselte a szülést. De Dan rázta a fejét.
-Kim, te még sokkal romantikusabb vagy!
-Beismerem! De most hozd ide a kicsit, már nagyon éhes!- A fiatal apa óvatosan kiemelte a babát a kis kocsiból és Kim karjaiba fektette. A kicsi már nagyon erős volt, alig elégedett meg az anyatejjel. Ha Kim nem akarta, hogy erős hangjával felébressze az egész kórházat, már tejpótlót is kellett neki adni. Amikor Dan hazavitte kis családját, Kim a farm láttára örömkiáltásba fogott.
-Oh, Dan! Drágám, milyen szép! Sokat dolgoztál, hogy a fiadat méltón fogadhasd!
-És az anyját is, a szeretett feleségemet!- mosolygott Dan. A farmon minden ragyogott, az egész hosszú kerítésen virágcsokrok voltak feltűzve, az ajtó és az ablakok felett virág girlandok voltak feltéve és még a lovak is kis virágcsokrok hordtak befont sörényükben.
-Üdvözlöm otthon!- mondta Dan, majd bevezette a feleségét a házba. A hálószobában volt egy faragott bölcső a nagy ágy végéhez állítva. Az egyik oldalán "ERROL" volt bevésve, a másikon az ír és a kanadai zászló volt festve.
-Istenem, Dan, ha nem annyira szeretnélek, mint már teszem, most még jobban szeretnélek!- kiáltott Kim, majd lefektette a babát a hófehér ágyneműbe.
-A legjobbat a fiúnak, szerelmünk gyümölcsének!- mosolygott Dan. -De remélem, hogy nekem is marad egy kis hely a szívedben!- ugratta Kimet.
-Persze, hogy marad!- nevetett Kim. -Csak hagyd elaludni a Kicsit!- suttogta, amikor Dan becsukta az ajtót és vetkőzni kezdett. Így indult el az életük hármasban. Amikor a baba kissé megnőtt, Kim visszaemlékezett arra, hogy az apját, vagyis azt az embert, akit most már apjának tartott, fel akarta keresni. Megpróbálta előkeresni az agyában a rég elfelejtett tényeket, visszaemlékezni ifjúsága éveire. És végre sikerült: Megtudta az anyja volt főnökének régi lakhelyét. A többi már simábban ment. A férfi telefonja nem volt titkos vonalon, így a tudakozó megadta Kimnek a számot. Még mindig tartózkodott attól, hogy felkeverjen több évtizedes történteket, de a végén a kíváncsiság és igazságszeretete győzött. Így egy szombaton este, amikor Errol már szépen aludt és Dan a műhelyében festett, Kim reszkető kézzel tárcsázta az ír számot.
-Halló tessék, ki beszél?- kérdezte egy idős férfi kellemes hangja a vonal másik végén. Kim többször nyelt, mielőtt szólni bírt.
-Cliff Templecombe úrral beszélek?
-Én vagyok, de maga kicsoda?
-Kim Ackroyd vagyok, született O'Keary, anyám Arden, született O'Hara, aki sok évvel azelőtt magának volt titkárnője.- suttogta Kim reszkető hanggal. -Talán már nem emlékszik rám, mert nagyon kicsi voltam, amikor utoljára látta, anyám elvitt magával az irodába.
-De, nagyon is jól emlékszem a kis Kimre.- mondta a hang a tengeren túlról. -Csak mondja, mit akar? Miért hívott éppen engem és miért éppen most?- kérdezte óvatosan a férfi.
-Templecombe úr, nincs semmi különleges szándékom.- mondta Kim gyorsan. -Csak meg akartam ismerkedni magával, ha netán beleegyezne. Látja, én most Kanadában élek, van egy kisbabám, de el tudnék jönni Írországba, ha maga is így kívánná.- Kim úgy mint a beszélgetőpartnere, nem merték a dolgot megnevezni. Mégis a férfi szavaiból mintha kicsengetett volna az igazság, választ adott volna kétségeinek.
-Látja, Ackroyd asszonyom, szeretnék mindenféleképpen találkozni magával, mikor tudna eljönni?- kérdezte a hang a távolból. Kim gyorsan gondolkozott. Errol már nem volt nagyon kicsi, Dannak éppen most nem kellett sehova se elmenni, az anyósék mindig ígérték, hogy eljönnek segíteni, ha kell....
-Érdeklődöm a legközelebbi repülőjárat után, majd holnap visszahívom.- ígérte Kim a férfinak.
-Örülök neki, Ackroyd asszonyom. Majd várom a repülőtéren.
-Köszönöm szépen Templecombe úr, a mielőbbi találkozásunkra!
-Nagyon várom!- sóhajtott az idős férfi a világ másik csücskében. Kim gyorsan érdeklődött a repülőtársaságnál, hogy mikor lesz legközelebb szabad hely, majd másnap közölte az érkezési időpontot az idős úrral. Dan boldog volt, hogy felesége megtalálta igazi apját és segített neki az előkészületekben és Dan szülei megígértek, hogy már az indulás előtti napon a farmon lesznek. Kimnek nem kellett félnie, hogy Errolra nem vigyáznak. Amikor a nagy gép biztosan leszállt, Kim megpróbálta visszaidézni, hogy hogyan nézhet ki az az ember, akit csak nagyon kicsi gyerekkorában ismert. Bár látta maga előtt a férfit, amikor játszott vele az irodában, de arcvonásaira már nem emlékezett pontosan, igaz az is, hogy a férfi több mint huszonöt évvel volt most idősebb. A váróteremben sok fiatal férfi volt, egyedül vagy kíséretben, várta a megérkezőket, de idős férfi nem volt sok, többsége nem volt egyedül. Kim akadozó léptekkel ment egy idős férfi felé, aki egyedül volt és nagyon figyelte az érkezőket. Kim szólította meg elsőnek.
-Elnézést, maga véletlenül Templecombe úr?- A férfi nagy szemekkel vizsgálta a nőt.
-Maga Kim Ackroyd?- A hangján felismerte Kim a múltkori beszélgetőpartnerét.
-Igen. Jó napot Templecombe úr!- Boldogan rázták egymás kezét, majd a férfi felemelte Kim bőröndjét és elmentek egy szép, nagy autóhoz. Amikor úton voltak, Kimnek volt ideje megnézni az igazi apját. Bár a férfi több mint nyolcvan éves volt, még nagyon is fiatalnak látszott. Erős és határozott mozdulatai kisportolt embert sejtettek, nem használt botot se és nagyon biztosan vezetett. Minden arra mutatott, hogy van pénze, a ruhája, a kocsija - és a nagy ház, ahova Kimet elvitte. Amikor kinyitotta neki a nehéz, faragott ajtót, a férfi kissé elnézően mosolygott.
-Jöjjön, sajnos nincs többé háziasszony. A feleségem hosszú betegsége után egy pár évvel ezelőtt halt meg.
-Sajnálom!- nyögte ki Kim, aki nem is tudta, hogyan álljon a dologhoz. Végül is arról a nőről volt szó, akit a férje az anyjával megcsalt. A férfi betessékelte Kimet egy óriási szalonba. Itt minden falat lambéria fedett, a kandalló márványból volt és a nehéz ülőgarnitúra egy vagyont ért. A férfi egy üdítő itallal kínálta Kimet, majd magának ásványvizet töltött.
-Azt hiszem, asszonyom, nem kell már kerülni a dolgot, mint macska a forró kását.- kezdte beszélgetését. -Bár sejtelmen sincs, hogyan jutott tudomására, de boldog vagyok, hogy már nincs titok!
-Kérem, mondja nekem, hogy Kim, és örülnék, ha apának szólíthatnám.- mondta Kim.
-Nincs semmi ellenvetésem!- mosolygott a férfi és könnyes szemmel átölelte a lányát.
-Milyen végtelenül hosszú időt kellett erre a pillanatra várnom!- sóhajtott. –Több, mint húsz éve próbálom elképzelni, hogy milyen lettél, hol élsz, milyen az életed! Most valóság lett az álmom és végre karomba vehetem a lányomat. De hogyan tudtad kideríteni, és miért csak most döntöttél úgy, hogy eljössz?
-Apám, csak egy pár hónappal ezelőtt derült ki, amikor vércsoport-vizsgálatot csináltak, amikor terhes lettem. Visszaemlékeztem sok olyan dologra, amelyet elfelejtettem, és amely addig nem adott értelmet, úgy magában. És csak most tudtam otthon hagyni a babát, amikor már kicsit nagyobb lett.
-De miért akartál látni engemet? Nem voltál megrémülve, hogy törvénytelen, vagy jobban mondva, házasság alatti félrelépésként születtél?
-Nekem az nem tesz semmit. És anyámra csak azért haragszom, mert akkor se mondta meg nekem, amikor felnőtt lettem. Ha majd megtudod, mi mindenen mentem keresztül, majd megérted, hogy nem számít semmi, csak a szerelem!
-Nem haragszol rám, mert soha nem próbáltalak meg felkeresni?- érdeklődött az apja, de Kim rázta a fejét.
-Kérlek, apám! Megértem, hogy a feleséged miatt nem tehetted, úgy, mint anyám a férje miatt nem szólhatott. Azonkívül úgy neveltek, mintha egy kolostorban lettem volna, biztosan akkor se lehetett volna látnod, ha akartál volna! És később már nem voltam Írországban.
-Anyád megígérte nekem, hogy jól fog gondoskodni rólad.....-sóhajtotta a férfi.
-Túlságosan jól viselte a gondjaim, de ezt majd mind később elmesélem neked!
-Igazad van. Most inkább elviszlek egy jó étterembe, étkezés után könnyebb beszélgetni.- Azzal elmentek. Este nagyon sokáig ültek a nagy kandalló előtt és kiürítették a szívüket. Kim apja elszomorodott, amikor lánya elmesélte neki a spanyol történetet, de megnyugodott, amikor hallotta, hogy Kim Dannal és Errollal újra boldogságot talált. Saját élete is hol így hol úgy alakult. Feleségével közös gyerekük, egy fiú, nagyon gyorsan rossz társaságba keveredett, tizenhat évesen elment otthonról, azóta nem is hallottak róla. Felesége hosszú szenvedés után meghalt, úgyhogy most teljesen egyedül él ebben a nagy házban. Igaz, hogy van elég pénze utazni, vagy gyógyfürdőkbe menni, de amúgy nagyon egyedül van. Kim megígérte neki, hogy mostantól fogva többet beszélgetnek telefonon és néha el is fog jönni Írországba. Az apja is megígérte, hogy néha beül egy repülőgépbe és eljön Kanadába, a farmra. Nagyon gyorsan elment az idő és rövid pihenés után az apja kivitte Kimet a repülőtérre. Útközben még megmutatta neki a kisváros nevezetességeit és egy közelebbi pusztaságon lévő saját vadászkunyhóját. Bár már nem vadászott, de a kis faház annyira a szívéhez nőtt, hogy nem akarta eladni. Kimnek nagyon tetszett, meg az is, hogy annyira közvetlenül beszélgethet azzal az emberrel, akit olyan régen látott utoljára. Az anyjával soha nem tudott volna olyan nyíltan beszélgetni, az anyja férjével - már csak úgy nevezte Lloyd O'Kearyt - még kevésbé. Amikor Kim elmondta az apjának anyja erős és mindent elfojtó karakterét, az apja csak a fejét csóválta.
-Soha nem láttam anyádat ilyen fényben. Nekem mindig úgy tűnt, mintha nyílt, kellemes és vidám asszony lett volna, aki szerette az életet.
-Másokkal szemben így is mutatkozott.- sóhajtott Kim. -Csak a gyerekeivel szemben változott főapácává változott. És még ma is félek a hatalmától.-
-Hiszek neked, lányom! És nagyon sajnálom, hogy az életed így alakult!- mondta az idős férfi amikor a repülőtéren elbúcsúztak. -Megígérem, hogy tőlem senki nem fogja megtudni, hogy találkoztunk.
-Én se mondom el senkinek, csak a férjem tudja az igazat, hogy kihez mentem, még az anyósék is azt mondtam, hogy a húgomhoz megyek.- Amikor a gép Kimet már a felhők felett vitte, a fiatal nő arra gondolt, hogy ez a találkozás sokat jelentett az életében. Magabiztosabb lett és úgy gondolta, hogy most már jobban bírja szembenézni az anyjával. Visszatérése után a kis család sok időt töltött együtt. Dan gyakran már nem ment el személyesen a kiállításokra, csak arra, ahol még nem ismerték a nevét, vagy amikor valamilyen díjat nyert. Sokszor már reggel elmentek hármasban egy kis fogattal, az ebédet a természetben fogyasztották, és a csillagfényes ég alatt jöttek vissza a farmra. Már nagyon kicsi gyerekként Errol megtanult a természetben élni, megcsodálni és megóvni azt. A kisfiú első önálló lépéseit egy családi ünneppel tiszteltek meg, az első "anya" szó hallatán Kimet leírhatatlan öröm töltötte el. Csak nagyon mélyen bent a fiatal nő szívében sajgott egy másik kisfiú emléke. Bár kívül úgy látszott, hogy végre túltette magát César elvesztésén, de a lelke mélyében még mindig azt remélte, hogy egy szép napon a gyerek felnőtté válik és megkeresi az anyját. Amikor Kim Dannal erről beszélt, a férfi megnyugtatóan simogatta feleségét és megígérte neki, hogyha César tényleg egyszer úgy döntene, hogy az anyjánál akar lakni, akkor ő, Dan, ugyanúgy fogja elismerni, mintha a saját gyerekéről lenne szó. Kim boldogan gondolta, hogy mennyire megértő a férje, hogy milyen jószívű és hogy milyen boldog lehet, hogy ilyen embert talált magának férjnek. Amikor Errol idősebb lett, Dan és Kim elvitték magukkal, kiállításokra, utazásokra. Amikor nem lehetett, a fiú a nagyszülőknél maradt, akik nagyon is elkényeztették. Az anyjától nem érkezett hír, Maude néha felhívta vagy írt. Utoljára Maude azt mesélte, hogy jegyben jár a fiatal lótenyésztővel, és hogy az apja betegeskedik, semmi mást. Azért volt Kim részére nagy meglepetés, amikor egy szép napon a telefon csöngetett és az anyja hangját hallotta.