II. FELVONÁS    3. Jelenet

        ZENE alatt Függöny nyílik, JULIKA áll a kúria előterén, MARIKA megigazítja a fátyolát.

MARIKA: Mosolyogjon, grófkisasszony! Úgy néz ki, mintha a saját temetésre járná!

JULIKA: Ez így is van.

MARIKA: De mosolyogni kell, grófkisasszony! Mindenki ezt várja a boldog menyasszonytól!

JULIKA: (suttog) Nem vagyok boldog, és nem akarok menyasszony lenni!

MARIKA: Pedig az.

JULIKA: Majd meglátjuk!

         Az APA eljön, odaadja Julikának egy csokor fehér liliomot.

APA: Elbűvelően nézel ki, kislányom. Büszke vagyok rád!

JULIKA: (nagyon halkan) Így érezheti magát az áldozati bárány, amikor a vérpadhoz vezetik.

APA a karját nyújtja, JULIKA vonakodóan ráteszi a kezét. Elvonulnak.

A kúria előtt terített asztalok stb. a lakodalomhoz. Zenészek jönnek, játszanak. JULIKA eljön MOLNÁR karján, utánuk a násznép.

TÁNC. Előbb a táncosok egyedül, majd a násznép csatlakozik hozzájuk. JULIKA nem akar, de MOLNÁR erővel viszi a táncosok közé. Látszik hogy erőltetett a vidámság. Az egyik tánc után Julika kiszabadítja magát Molnár karjából, megy az apjához.

APA: Julika, mit csinálsz? Miért jössz ide?

JULIKA: Édesapám, fáradt vagyok! Beteg vagyok! Kérjen az én nevemben elnézést a vendégektől, de én elmegyek.

APA: Julika, ezt nem tehetem! A te helyed ma és a továbbiakban a férjed oldalán van. Számodra is elkötelez a rang, a név, az etikett.

JULIKA: Fütyülök rá!

APA: Julika!

         MOLNÁR eljön, erősen megszorítja Julika karját. JULIKA kissé sikoltozik.

JULIKA: Jaj! Maga mit csinál? Ez fáj!

MOLNÁR: (mérgesen Julika fülébe) Fájjon is!  - Nevetségessé teszel az emberek előtt! Legalább próbálj vidámnak tettetni magad! Mit gondol a násznép, amikor meglátja, hogy te milyen ellenszenvesen viselkedsz a férjeddel?

JULIKA: Gondoljanak csak az igazat! Utálom magát!

MOLNÁR: Ha másra nem, hát gondolj legalább a hírnevemre, te neveletlen fruska!

JULIKA: (nevet keservesen) A maga hírneve! Csak arra gondoljam? Oh, mennyire gyűlölöm magát!

         Közben balról bejött VIHAROSI (ittas állapotban), közeledik Julika felé, gyorsan elkapja, és táncolni kezd.

VIHAROSI: Ez a tánc az enyém! Régi jogaim vannak!

MOLNÁR: Mit merészel? Azonnal engedje el a feleségemet! Tulajdonképpen ki is maga?

VIHAROSI: Én a grófkisasszony régi hódolója vagyok! – Szép férjet választott magának, mondhatom!

JULIKA: Kérem, engedjen el! Nem akarok, hogy botrányba fulladjon az esküvőm! Hagyjon engem békén és menjen el!

VIHAROSI: És ha maradok?

         Próbál Julikát megcsókolni. JULIKA védekezik, MOLNÁR arcon üti Viharosit, az megtántorog, keresi az oldalán a kardját – nincs.

MOLNÁR: Gazember!

         Julika APJA közbelép.

APA: Viharosi grófúr! Elfeledkezik magáról! Hagyón el azonnal a birtokomat – vagy hívom a csendőrséget!

VIHAROSI: Ördög és pokol! Elmegyek, de biztosítom, visszajövök még!

         Kitántorog. JULIKA közben kiosont.

MOLNÁR: Így jár mindenki, aki merészel szemtelenkedni velem vagy a feleségemmel! Zene!

         ZENE indul újra..

         A ház sarkánál JULIKA sírva fakadt. MOLNÁR utána lép és erősen megfogja a karján, majd a falnak löki és meg akarja csókolni.

JULIKA pofon vágja.

NÁSZÉJSZAKA 

MOLNÁR

MIT MERÉSZELSZ, TE ÁTKOZOTT NŐ?  

MAJD MEGTANÍTLAK ENGEDELEMRE!  

AZ URAD VAGYOK, HA NEM TUDNÁL MÉG 

MAJD MEGMUTATOM HOGY MI VÁR RÁD! 

JULIKA

MÁRIS SEJTEM ÉN  

DE HIGGYE EL NEKEM 

TETTÉT MEGBÁNJA HAMAR 

HA NEM HAGY BÉKÉN MÁR!  

MOLNÁR

A TULAJDONOM VAGY E NAPTÓL

NINCS MENEKVÉS NE VÁRJÁL IRGALMAT

NEM EGY VAD LOVAT BETÖRTEM ÉN MÁR

MAJD MEGMUTATOM HOGY MI VÁR RÁD! 

JULIKA

MÁRIS SEJTEM ÉN  

DE HIGGYE EL NEKEM 

NEM VAGYOK KÍVÁNCSI RÁ

CSAK HAGYJON BÉKÉN MÁR! 

MOLNÁR

AZ UTAMRÓL NEM TÉRÍT EL SENKI 

TE VAGY AZ ESZKÖZ AZ ÉN CÉLOMHOZ 

A PÉNZED MEG A SZEMÉLYED ELÉG 

HOGY VÉGRE MÉLTÓ RANGHOZ JUSSAK! 

NINCS AKADÁLY ELŐTTEM  

ÁTGÁZOLOK MINDENEN 

EMBERÉLET MIT NEM SZÁMÍT

JOBB HA EZT TARTOD AZ ESZEDBEN 

JULIKA

TUDOM NAGYON JÓL  

ÉLETEM MIT SEM ÉR 

DE A GONOSZSÁG NEM GYŐZ 

S AZ IGAZSÁG MÁR KÖZEL JÁR.  

MOLNÁR: Nos, most mutass meg az Uradnak milyen alázatos tudsz lenni.

MOLNÁR: (meglepődik, addig JULIKA kisiklik alatta, megy az egyik asztalhoz, megfogja egy kést) Te ördög! Ezt majd megkeserülöd! (Julika után lép, de JULIKA megállítja, a kést Molnár szívének szegi)

JULIKA: Még egy lépés – és maga halott! Ne merjen közelebb jönni, mert meg fogom ölni!

MOLNÁR meglepődik, addig JULIKA elrohan, elrejtőzködik.

MOLNÁR: Állj meg!

JULIKA egy fa mögött rejtőzködik, MOLNÁR jön be balról, ide-oda néz, keresi Julikát. Az asztaloknál ERIKA tesz-vesz, felfigyel, amikor MOLNÁR közeledik.

MOLNÁR: Elnézést, asszonyom, nem látott véletlenül egy fiatalasszonyt ….

ERIKA: (felnéz, felkiált) Nocsak, ki van itt! Az elveszett férjem!

MOLNÁR: (hirtelen megáll) Maga mit beszél itt össze-vissza? Én - a maga férje? Nevetséges. Molnár gróf vagyok és ma vettem el Hajdú grófkisasszonyt első házasságban. Hagyjon békén és tűnjön el innen!

ERIKA: (közeledik) Hát nem tudom, hogy itt mit fecsegtél össze-vissza, és hogy milyen néven mutatkoztál be a nép előtt, de biztos vagyok benne, hogy te vagy az, Albert.

MOLNÁR: Nevetséges!

ERIKA: Nem hiszem, hogy olyan nevetséges, amikor valaki bigamista. De talán van még valahol több kifosztott feleséged is?!

MOLNÁR: (sziszegve): Fejezze már be ezt a badar beszédet. Nem érti meg, hogy nem vagyok a férje?

ERIKA: Nem fejezem be, mert egészen biztos vagyok benne, hogy te vagy Kovács Albert. Ez az ember, aki tíz évvel azelőtt engem vett el feleségül, de még a nászéjszakában eltűnt – minden vagyonommal együtt! Felismerlek, te gazember, még ha most már előkelő úriembernek adott is ki magad!

         Közben JULIKA, aki a hangokra lett figyelmes, odaosont és elrejtőzik egy bokor mögött.

MOLNÁR: (még közelebb megy ERIKÁHOZ) Csendesebb, te némber! Valakivel összetéveszti!

ERIKA: (határozottan) Nem, nem tévedek! És ezt meg is tudok bizonyítani. Például ez a heg.....(gondolkodik) De talán nem is kell a bizonyíték, lehet, hogy elég, ha elmegyek a fiatal feleségedhez és elmondom neki, hogy ki is valójában a férje.

MOLNÁR: Hagyjon békén a feleségemet vagy megkeserüli!

ERIKA: Engem aztán nem ijesztesz meg!

MOLNÁR: Pedig jobban teszi, ha elmegy innen minél előbb.  – Kár, hogy tíz éve nem öltem meg, mielőtt elvittem a pénzét! – De ami késik, nem múlik!

ERIKA: Ezt nem mered megtenni!

MOLNÁR: Ne légy benne olyan biztos! – (hirtelen ráförmedt) És most tűnj el, vagy itt végzek veled ebben a pillanatban!

         ERIKA elrohan. JULIKA rejtekhelyén még jobban elbújik. MOLNÁR megint keresi, majd eltűnik jobbra ki. JULIKA körbetekint, majd óvatosan felkel, eloson balra.

JULIKA: Sajnálom, édesapám, de nincs más választásom! (kioson balra).

ZENE crescendo, FÜGGÖNY le.