II. FELVONÁS    5. Jelenet

ZENE alatt a FÜGGÖNY nyit a KÚRIÁRA. PÉTER és MARIKA ül a kút mellett.

FÉLELEM 

MARIKA, PÉTER

A FÉLELEM MEGSZORÍTJA A SZÍVEMET 

S SZOMORÚSÁG TÖLTI KI A LELKEMET 

HOL ITT A MEGOLDÁS, HOL ITT A SEGÍTSÉG 

KI MENTI MEG A KOMTESS ÉLETÉT? 

MARIKA

ANNYIRA MEGVÁLTOZOTT AMIÓTA HAZAJÖTT  

NINCS MOSOLY NINCS KEDVES SZÓ VAGY TETT  

HOGY MI TÖRTÉNT VELE? NEM TUDHATOM ÉN  

S BÁR A BARÁTNŐJE VOLTAM, AJKAI ZÁRVA MARADTAK FELÉM 

MARIKA, PÉTER

A FÉLELEM MEGSZORÍTJA A SZÍVEMET  12

S SZOMORÚSÁG TÖLTI KI A LELKEMET  12

HOL ITT A MEGOLDÁS, HOL ITT A SEGÍTSÉG  12

KI MENTI MEG A KOMTESS ÉLETÉT?  10

PÉTER

ÉN SZÍVESEN SEGÍTEK MEGOLDANI E REJTÉLYT 

MERT LÁTOM TE IS SZENVEDSZ ÉRTE

LOVAM GYORS S EMBEREIM ÜGYESEK

NEM FÉLÜNK SE EMBERTŐL SE ÁLLATTÓL KI UTUNKAT KERESZTEZIK 

MARIKA, PÉTER

A FÉLELEM MEGSZORÍTJA A SZÍVEMET 

S SZOMORÚSÁG TÖLTI KI A LELKEMET 

HOL ITT A MEGOLDÁS, HOL ITT A SEGÍTSÉG 

KI MENTI MEG A KOMTESS ÉLETÉT? 

MARIKA

EGYÜTT DRÁGA SZÍVEM TALÁN MEGLESZ A FELOLDÁS  

A SZEGÉNY ÚRNŐM ÉRDEKÉBEN 

BÁTRAN SZEMBESZÁLLOK MINDEN GONOSSZAL

S ADDIG NEM LESZ ITT MEGNYUGVÁS, MÍG MEG NEM TALÁLJUK ŐT ÉPSÉGBEN

MARIKA: Jaj istenem! Mi történhetett a drága barátnőmmel? Eltűnt a saját esküvőjéről és azóta senki sem tudja, hol van.

PÉTER: Nem hagyott semmilyen nyomot?

MARIKA: Éppen ez idegesít engem a legjobban. Miért nem szólt senkinek?

PÉTER: Talán olyan hirtelen kellett elmennie, hogy nem volt idő vagy alkalma rá.

MARIKA: Lehet – de mi lehet annak az oka?

PÉTER: Nem tudom. Csak remélem, hogy nem esett semmi baja. Milyen szörnyű lehetett számára – és persze számodra – a legutóbbi kaland!

MARIKA: Hát – nem is tudom.

PÉTER: Hogyhogy?

MARIKA: Valami történt vele a táborban. Teljesen megváltozott! És először életében nem osztott velem a titkát!

PÉTER: Akkor tényleg valami nagyon fontos dolog történhetett vele.

MARIKA: Valami azt súgja nekem, hogy szerelmes.

PÉTER: De kibe? Hiszen ott csak vad rablókkal találkozhatott.

MARIKA: (sóhajtozik) Épp ez az!

PÉTER: Csak nem vonzódik egy ilyen elvetemült alakhoz?

MARIKA: Talán találkozott mással.....

PÉTER: Remélem, az ő érdekében.

MARIKA: És ez a szörnyű Molnár gróf...... nem találom szavakat!

PÉTER: Egyszerűen csak úgy elküldeni téged...

MARIKA: Ez a legkevesebb, de a viselkedése! És pont ő ment el keresni szegény barátnőmet.

PÉTER: Elvégre a felesége.

MARIKA: Sajnos.

PÉTER: (halkan) Vigyázz, itt jön a grófúr.

HAJDÚ: Jó napot, fiatalság. A lányom nem szólt véletlenül nektek, hogy merre megy?

                  A fiatalok felállnak és tisztelnek.

MARIKA: Kérem alázattal, grófúr, nem szólt.

HAJDÚ: Nem is sejtesz, hogy hol lehet?

MARIKA: Sajnos nem. Higgye el, jobban érezném magam is, ha tudnám.

PÉTER: Grófúr, lenne egy javaslatom.

HAJDÚ: Tessék, mondja el.

PÉTER: Elküldhetném a bojtárokat a lánya keresésére. Lovaikkal gyorsan átfésülnek a vidéket, ismerik minden zugot, biztosan megtalálják hamarosan.

HAJDÚ: (gondolkodik) Köszönöm szépen. Túl nagy felhajtást kelt. Inkább megvárom, míg Molnár grófúr visszajön.

PÉTER: Rendben van, grófúr. Ha szüksége lesz rám, csak szóljon, vagy üzenjen.

         HAJDÚ elmegy, a FIATALOK megint leülnek, halkan beszélgetnek.