Maureen O'Kelly

DIANA  �LMA

Reg�ny

NYERSFORD�T�S!!!!!

© 2006 / 2010 by Maureen O'Kelly

MINDEN JOG FENNTARTVA

������������������������������������������������������������������������������������������������������������

P�SZTORSORS

UNALMAS �LET?

SZ�L �S HAL�L

ZAKLATOTT IFJ�S�G

T�L A NEHEZ�N

AZ EGYIPTOMI UTAZ�S

SIVATAGI VIHAR

ZORD ID�K

EGY MEGLEPET�S

L�Z�LOM

ENYH�L�S

KELLEMES MEGLEPET�S

������������������������������������������������������������������������������������������������������������

P�SZTORSORS

S�t�t fekete felh�k v�szj�sl�an k�zeledtek a t�voli hegyek fel�l, alacsonyan sz�lltak a pusztas�g f�l�tt, a vad sz�lt�l hajtva. N�h�ny helyen a finom, p�derszer� homokot, amely a f�ldet bor�totta, kis forg�szelek fel-felkapt�k, �s sok kilom�teres k�rzetben sz�tsz�rt�k. A t�volban az els� vill�mok cik�ztak a koroms�t�t �gbolton �s egyre k�zelebbr�l hallatszott a menyd�rg�s. A k�zel sz�z l�b�l �ll� m�nes f�lelm�ben �ssze�llt �s reszketve v�rta, hogy kit�rj�n rettenetes er�vel a vihar. K�t csik�s szembesz�llt a vad elemekkel �s gyorsan �sszeszedett m�g egy-k�t elt�vedett csik�t, mert ha nincs egy�tt a m�nes, �s kit�r a vihar, akkor ut�na �r�kig is tarthat, m�g az elkall�dott lovakat �sszeszedik. M�r az els�, neh�z cseppek estek a fekete �gb�l, a csik�sok jobban a fej�kre h�zt�k a sz�les karim�j� �s darutollal d�sz�tett kalapjukat, v�llukra vett�k a neh�z sz�rt �s szembesz�lltak a tombol� er�kkel, amikor az egyik�k �szrevette, hogy az egyre s�r�bben es� es�ben egy t�r�keny kis alak gyalogosan k�zeledik fel�j�k. „N�zz csak, Lajos, ez ott nem a Kat�d?” k�rdezte az id�sebb csik�s a fiatalabbt�l, aki e szavakra a megadott ir�nyba n�zett �s a s�r� es�n kereszt�l megpr�b�lt felismerni a kis alakot. V�g�l felki�ltott: „Igazad van, Mikl�s, ez a l�nyom!” sz�lt a kolleg�ja fel�. „De mi hajthatott ki ilyen id�ben a puszt�ba?” A fiatal, v�kony alkat� l�ny, aki nem t�nt id�sebbnek tizenn�gynek, pedig m�r majdnem tizenh�t �ves volt, addig m�r majdnem el�rte a csik�sokat, megker�lte a reszket� lovakat, majd meg�llt �desapja el�tt. „Kata, mi a baj? Mi�rt j�tt�l ki ilyen �t�letid�ben? Mi�rt nem maradt�l �desany�d mellett?” k�rdezte t�le az apja. Erre a l�ny felzokogva v�laszolt. „H�t �pp ez az!” Keze egy kecses mozdulat�val h�trasim�tja vizes tincseit, �s egyben t�rli egy-k�t k�nnycseppet is az arc�r�l. „Anyu hirtelen nagyon rosszul lett, alig kapott leveg�t �s k�ny�r�gve k�rt, hogy sz�ljam az orvosnak. Mivel gyalog t�l messze a falu arra gondoltam, hogy maga belovagolna az orvos�rt.” A l�ny szavain�l az apja �sszerezzent, de gyorsan visszanyerte hidegv�r�t.  „Kata, ilyen id�ben nem hagyhatom itt a r�m b�zott m�nest, �gyis kevesen vagyunk, ha p�nik t�rne ki a lovak k�z�tt. Mint sz�mad� itt a helyem, b�rmi is t�rt�nik.” monda szomor�an, majd hozz�tette: „De adom neked egy h�tast, �gy te mehetsz az orvos�rt.” Ezekkel a szavakkal lesz�llt a l�r�l �s el�vette a lassz�j�t. Nem volt neh�z dolga, hiszen a lovak szorosan egym�s mellett �lltak. �gy k�nny�szerrel megfogta az egyik pej kanc�t, kiss� oldalt vezette, majd egy p�r �gyes mozdulat �s k�sz volt a kezdetleges k�t�f�k a l� fej�n. Kata oda�llt a l� mell� �s az apja egy gyakorolt mozdulattal felemelte a l� vizes h�t�ra. „Vigy�zz magadra!” k�rte a l�nyt, aki ezeket a szavakat m�r nem is hallotta, mert m�r �vatos, de gyors v�gt�val elt�nt az �t �s h�tas�t k�r�lvev� s�r� es�f�gg�ny m�g�tt.

Gyors v�gt�ban, de m�g mindig annyira �vatosan, hogy a lova a cs�sz�s, szappanszer� f�ld�n el ne cs�sszon, a l�ny a legk�zelebbi fal� fel� vette az ir�nyt, amely csak p�r kilom�ter t�vols�gban volt tal�lhat�. Hamar oda�rt az orvos h�z�hoz, leugrott lov�r�l, megk�t�tte csuromvizes h�tas�t a ker�t�shez, �s besietett a kerten kereszt�l a h�z torn�ca al�. Nagyon dobogott a sz�ve, amikor, m�g mindig nehezen l�legezve, bekopogott az ajt�n. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt neki, m�g v�g�l l�p�seket hallott a h�z belsej�b�l �s az ajt� kiny�lt. Az orvos kidugta a fej�t, szem�ben �rdekl�d�s l�tszott, hogy ki zavarhatja �t egy ilyen �t�letid�ben.

"J� napot, Kov�cs doktor!" �dv�z�lte �t a fiatal l�ny.

"J� napot, Kata!" k�sz�nt vissza az id�s orvos, aki nagyon csod�lkozott, amikor felismerte a fiatal l�nyt, akinek a haj�b�l �s ruh�j�b�l patakokban folyt a v�z. "Mi �ton j�rsz egy ilyen �t�letid�ben?” k�rdezte. „Gyere be, �s melegedj meg a kandall� el�tt.” De Kata csak r�zta a fej�t �s az orvos l�tta, hogy nem csak az es�t�l vizes az arca.

"K�sz�n�m, Kov�cs doktor, de nagyon sietek hazafel�. K�rem, j�jj�n el velem, anyuk�m nagyon rosszul van. Alig kapott leveg�t, �s nagyon gyenge volt, amikor elk�ld�tt, hogy hozzam el a doktor b�csit. Azt mondta nekem, hogy nagyon s�rg�s!”

"Akkor biztosan nagyon komoly a baj.” mondta az id�s orvos, mik�zben megkereste es�k�penyeg�t �s az orvosi t�sk�j�t a folyos�n l�v� szekr�nyben.

"Gyorsan felnyergelem a lovamat, majd egy�tt megy�nk vissza az �desany�dhoz. B�zom benne, hogy nem lesz nagyobb baj.” pr�b�lta megnyugtatni Kat�t. Majd gyorsan felnyergelte az ist�ll�ban a nyugodt, nagy, pej her�lt lov�t, t�sk�j�t a nyerg�hez csatolta. Kata k�zben visszament az � h�tas�hoz �s szint�n nyeregbe sz�llt.  A k�t lovas az egyre hevesebb viharban v�gt�zott a kis, takar�s h�zik�hoz, amelyben a csik�s csal�dja lakott. H feh�ren meszelt h�z v�lyogt�gl�kb�l �p�lt, bolt�ves torn�c�t musk�tlik d�sz�tettek �s a teteje a k�zeli t�b�l hozott n�ddal volt fedve.  Ny�ron lak�sait a n�ha szinte elviselhetetlen h�s�gt�l v�dte, t�len az �ltal�ban sz�r�tott tr�gy�val f�t�tt kemence elegend� meleget biztos�tott a csal�d sz�m�ra. A h�z el� �rve, Kata leugrott a lov�r�l, megfogta az orvos h�tas�nak kant�rsz�r�t is �s bevezette a k�t lovat az udvar m�sik oldal�n �ll� pajt�ba, ahol a csal�d az �llatait tartotta, valamint term�nyt, sz�n�t �s szalm�t is t�rolta. Miut�n a k�t lovat a sz�raz �s meleg helyre bek�t�tte, az orvos ut�n sietett, aki m�r levette kab�tj�t �s a beteg�hez sietett. Kata �desanyja, egy sz�p n�, aki m�g el�gg� fiatal volt, egy nagy, puha paplannal fedett �gyon fek�dt �s leveg��rt kapkodott.  Az orvos egy r�vid pillanatra k�rbetekintett a szob�ban, �s amit l�tott, megnyugtatta: sok olyan helyen fordult m�r el� hossz� h�ziorvosi p�lyafut�sa sor�n, ahol a szeg�ny emberek kimondhatatlan rossz k�r�lm�nyek k�z�tt �ltek. Itt viszont minden tiszta volt �s takar�s. A szoba falai feh�rre voltak meszelve, az alacsony gerend�s mennyezetr�l egy petr�leuml�mpa cs�ng�tt �s t�bb csokor vasvir�g. A f�ld�n haj�padl� volt, rajta kis k�zi sz�ttes puha sz�nyeg. M�g a b�torok is egy kis j�l�tr�l �rulkodtak. A kelengyel�da egy sz�p farag�sokkal d�sz�tett darab volt, a kis szekr�nynek �s az �gy v�g�nek vid�m parasztfest�sek k�lcs�n�ztek egyedis�get. A falakon r�gi festm�nyek, amelyek a p�sztor�letet a puszt�n �br�zoltak, valamint az �gy f�l�tt egy szentk�p tal�lhat� volt. Az ablakp�rk�nyon a puszta vir�gai pomp�ztak. Kellemes f�lhom�ly bor�totta a szob�t, de Kata mindj�rt m�g egy p�r gyerty�t gy�jtott, hogy az orvos megvizsg�lhasson az �desany�t. 

"J� napot, doktor �r. K�sz�n�m sz�pen, hogy vette a f�radts�got �s ebben az �t�letid�ben elj�tt, egy beteg asszonyt megvizsg�lni.” Suttogott a n� gyenge hanggal, amelyet egy sz�rny� k�h�g�si roham k�vette, amely a v�kony testet megr�zta.

"Ez a feladatom, az�rt nem kell k�sz�nni,” mondta az orvos. „Ink�bb n�zz�k meg, hogy mi baj lehet.” Majd belefogott egy alapos kivizsg�l�sba, mik�zben Kata visszatartott l�legzettel v�rta a diagn�zist. Min�l tov�bb tartott a vizsg�lat, ann�l nagyobb f�lelem fogta el, s�t�t szemeit le nem vette az orvost�l, akinek tekintete egyre bor�sabb lett. V�g�l Kata m�r nem b�rta tov�bb:

"Doktor �r, k�rem, hogy van az �desany�m?” k�rdezte halkan, de az orvos csak kiss� r�zta a fej�t �s tov�bb foglalkozott a beteg�vel, akit �jabb �s �jabb k�h�g�si rohamok r�ztak, mik�zben ereje l�that�an fogyott. Egy szinte v�gtelen�l t�n� id� ut�n, amikor a beteg n� egy kiss� nyugodtabb lett �s pihent, az orvos v�gzett a vizsg�lattal �s egy kis mozdulattal arra k�rte Kat�t, hogy k�vessen a folyos�ra. Amikor a szobaajt� becsuk�dott, a f�lelm�ben reszket� l�nyhoz fordult:

"Kata, most nagyon er�snek kell lenned. Az �desany�d nagyon, nagyon rosszul van.” Mondta.

"Dr�ga Istenem!” suttogott a fiatal l�ny. „De t�l�li, ugye, dr�ga doktor �r?” k�rdezte alig hallhat� hanggal, de akkor �szrevette a doktor szem�ben a szomor� igazs�got.  Az id�s orvos v�d�en �t�lelte a fiatal l�ny v�kony test�t �s megr�zta a fej�t.

"Dr�ga l�nyom, neked nem hazudhatok. Az�rt el kell mondanom, hogy az �desany�d a mai �jszak�t minden val�sz�n�s�ggel nem fogja t�l�lni. A betegs�ge m�r ennyire el�rehaladott st�diumban, hogy m�r nem lehet seg�teni rajta. De ma este itt maradok, hogy megk�nny�tsek neki az utols� �rait – �s hogy melletted lehessek, amikor elj�n a v�g.” Tette hozz� halkan, amikor megl�tta a l�ny h�feh�r arc�t. Tal�n csak most vette �szre, hogy a l�ny, akinek vil�gra j�vetel�t is seg�tette, egy gy�ny�r� sz�p n�v� cseperedett fel. S�r�, majdnem fekete haja f�rt�kben majdnem a derek�ig �rt, b�r most az es� meg a sz�l �ssze-vissza t�pkedte. Finom arc�t egy nagy, �zbarna szemp�r uralta, selymes, hossz� szempill�kkal, f�l�tte sz�pen �velt, v�kony szem�ld�kkel. A kicsi orra �s a tal�n valamivel t�l sz�les sz�j az �rz�ki ajkakkal egy elragad�an eleven �s cs�nos arcot k�peztek. A fiatal l�ny magas �s v�kony alkata els� n�z�sre majdnem t�r�kenynek t�nhetett, de sportos teste meglep� er�t rejtett, a sok testi munka a h�z k�r�l, na m�g a lovagl�s seg�tett ebben. Tizenh�t �v�vel takar�s kisasszony lett �s az id�s orvos mag�ban morfond�rozott, hogy vajon van-e m�r udvarl�ja. Nem is sejthette, hogy Kat�t term�szetes f�l�nks�ge �s visszah�z�d� �letm�dja miatt nem �rdekeltek a fi�k, t�vol maradt a falusi mulats�gokt�l �s ink�bb az �llatokkal foglalkozott, akikkel bens�s�ges viszonyt �polta �s szinte meg�rtette besz�d�ket. F�leg a lovak voltak a kedvencei. A fiatal l�ny szeretet�nek �s meg�rt�s�nek k�sz�nhet�en m�r sok vad vagy ak�r vesz�lyesnek min�s�tett lovat siker�lt megszel�d�teni, �s bel�le egy az embernek hasznos partnert faragni. �szt�ne sugallta neki, hogy nem kell egy lovat „bet�rni” ahhoz, hogy lovagolni, vagy kocsiba fogni lehessen, hanem sok szeretettel �s meg�rt�ssel, az �llat viselked�s�nek ismer�se r�v�n arra kell t�rekedni, hogy a l� �nk�ntesen �s sz�vesen �lljon az ember szolg�lat�ba. Partnerk�nt �s nem l�lektelen �s sz�vtelen robotk�nt! B�r sokan mosolyogtak a l�ny eff�le felfog�s�n, titokban egyesek m�g „A bolond Kat�nak” is titul�ltak, de m�g a legnagyobb k�telked�nek is el kellett ismernie, hogy a m�dszereivel sz�p sikereket �rte el, b�r ezek a m�dszerek egyesek szerint „egy m�sik bolyg�t�l val�k” voltak. Kata az �llatok lelk�be n�zett, eggy� �rzett mag�t vel�k, �s m�lyen tisztelte �s szerette �ket. �s az �llatok megh�l�ltak ezt neki h�s�ggel �s engedelmess�ggel.

A l�ny sz�p arca most viszont falfeh�r volt �s a f�jdalom �s a k�nnyei nyoma l�tszott rajta.

"Nincs m�r rem�ny?” suttogott rekedt hanggal, de az orvos csak r�zta a fej�t.

"Sajnos nem, dr�ga l�nyom. M�r csak a lelke �dv�ss�g��rt im�dkozhatunk.”

"Akkor meg kell �rtes�tenem az �desap�mat �s a papot!” ki�ltotta Kata, aki hirtelen �rr� lett a gy�sz�n �s a legs�rg�sebb tennival�kra gondolt. Levette a fogasr�l az es�k�p�nyeg�t, �s visszavette csizmait, mik�zben az id�s orvoshoz fordult.

"Doktor �r, k�rem, addig virrasszon �desany�m felett, nagyon sietek!” k�rte az orvost, majd kiment a m�g mindig tombol� viharba. Lova kiss� kipihenhette mag�t �s meg is sz�radt, �gy most m�r rendesen felnyergelhette, amit megk�nny�tette neki a lovagl�st, b�r �gy n�tt fel, hogy ink�bb sz�r�n �lte a lovait. K�nnyeit�l �s a m�g mindig zuhog� es�t�l alig l�tott, de h�tasa �gy is magabiztosan megtal�lta az utat a m�neshez, �s r�vid id�n bel�l meg�rkeztek. Kata apja �s Mikl�s m�g mindig �sszetartottak az izgatott lovakat, de az �llatok m�r kev�sb� f�ltek a vihart�l. Az apja csod�lkoz�an �s aggodalmasan n�zett a l�ny�ra, �s a f�lelem j�ghideg gy�r�je nehezedett a sz�v�re, amikor megl�tta a l�ny k�ts�gbeesett arc�t.

"Istenem, Kata! Mi baj?” k�rdezte aggodalommal teli hanggal.

"Anyu a mai �jszak�t nem fogja t�l�lni!” zokogott a fiatal l�ny, amikor meg�ll�totta h�tas�t az apja lova mellett. "Most m�g az orvos n�la van, hogy megk�nny�tse az utols� �r�it.” Mondta, elcsukl� hangon. Az apja hitetlenkedve n�zett a l�ny�ra, nem akart elhinni a sz�rny� h�rt, �s tekintete v�gtelen szomor�s�got t�kr�zte, amikor l�nya kez�t fogta, �s annyira szor�totta, hogy a l�ny f�jdalm�ban fels�rt.

"Kata, �des gyermekem! Azonnal j�v�k �s elhozom a papot is!” suttogott. „Most menj vissza min�l gyorsabban, hogy az �desany�d oldal�n lehess!” Az ostor�val egy kis �t�st m�rt Kata lov�nak h�tulj�ra. A l�, amely nem ismerte ezt a fele b�n�sm�dot, megugrott, �s az apja el�rte c�lj�t, hogy Kata a l�ra koncentr�ljon, �s nem a gy�sz�ra, legal�bb addig nem, m�g �ps�gben haza nem �r. Az apja koll�g�j�nak gyorsan egy p�r sz�t sz�lt, �s Mikl�s b�lintott

"Menj csak, Lajos, a helyet ebben a neh�z �r�ban az asszonyod mellett van. Most m�r nyugodtabb a m�nes, egyed�l is b�rom vele. Amikor lecsendes�l a vihar, k�ld�k a bojt�rok�rt, hogy helyetted elv�gezz�k a munk�t, m�g vissza nem j�ssz.”

"H�l�san k�sz�n�m, Mikl�s!" s�hajtott az apja �s megsarkanty�zta a lov�t. Nyakt�r� iramban el�bb a faluba ment, a papot az �gyb�l felzavarni, majd ugyanolyan temp�ban folytatta �tj�t a h�zhoz, feles�ge �gy�hoz. Ott m�r tal�lta l�ny�t �s az orvost a beteg, a haldokl� mellett, �s nem sokkal k�s�bb a pap is meg�rkezett. M�ltak az aggodalommal teli �r�k, az asszony n�ha fel�bredt, k�h�g�si rohamai egyre sz�rny�bbek lettek, m�g v�g�l az orvos �gy d�nt�tt, hogy egy orvoss�ggal enyh�ti a v�gs� k�zdelmet. M�r �jf�l is elm�lt, a vihar majdnem el�llt, amikor a haldokl� asszony egyszer csak kinyitotta szemeit, �s tiszta tekintete az �gya k�r� gy�ltekre esett. Amikor megl�tta az orvost �s a papot, f�rje �s l�nya k�nnyekt�l nedves arc�t, tudta, hogy m�r nem sok id� van h�tra. Az�rt minden erej�t �sszeszedte �s megk�rte a jelenl�v�ket, Kata kiv�tel�vel, hogy hagyj�k el a szob�t, mert hal�la el�tt l�nya sz�m�ra egy fontos �zenetet �t kell adni, �s az id� v�szesen r�vid. Amikor az ajt� becsuk�dott a f�rfiak m�g�tt, megk�rte a l�ny�t, hogy k�zel hajoljon hozz�, hogy ne kelljen hangosan besz�lni, mert ez nagyon kimer�t� sz�m�ra. �gy Kata az �desanya feje mellett let�rdelt a sz�nyegre, megsimogatta az asszony m�g mindig sz�p arc�t, �s k�nnyes szemmel megk�rdezte:

"Dr�ga �desany�m, mi lehet olyan fontos, hogy a t�bbiek, de f�leg az �desap�m nem hallhatj�k meg?”

 „Dr�ga l�nyom, egy nagyon fontos dolgot kell elmondanom neked, �s csak neked, miel�tt meghalok, m�g akkor is, ha els�re tal�n nem fogod elhinni.” Suttogott a beteg asszony falfeh�r arccal, amelyen a hal�l m�r kirajzolta von�sait. Kata gyeng�den megfogta az �desanya csontos kez�t �s suttogott:

"�desany�m, mindent elhiszek, amit majd elmond.”

"Nos, dr�ga gyermekem, akkor hallgass az �tokr�l, amely a csal�dunkat s�jtja, �s tal�n meg is semmis�ti.” Suttogott a haldokl� asszony. Kata �sszerezzent az �tok sz� hallat�n, b�r �gy t�nt neki, hogy most t�nyleg mintha egy f�ld�nt�li er� megsemmis�ten� a kis csal�d boldogs�g�t, elvenne t�le a szeretett �desany�t, az apj�t�l a szeretett feles�get. K�zelebb hajolt, hogy az �desanya alig hallhat� szavaib�l egyet se vesz�tse el. Az asszony szakadva �s �jabb k�h�g�si rohamokt�l gy�t�rve belekezdett a mondanival�j�ba:

"Kat�m, rem�lem, elhiszed nekem, ha azt mondom neked, hogy a csal�dunkat sok-sok �vvel ezel�tt egy gonosz, �regasszony el�tkozta. � az �knagyany�d volt – az �n nagyany�m – aki nem akarta, hogy f�rjhez menjek az �desap�dhoz. Tudnod kell, hogy �n egy kisnemesi csal�db�l sz�rmazom, a h�zass�gom az �desap�ddal eszerint egy mesalliance. De szerelm�nk er�sebb volt minden akad�lyn�l, amelyet az utunkba g�rd�tettek. Soha nem b�ntam meg, hogy k�vettem az �desap�d a puszt�ba, �s szer�ny de boldog �letet �lhettem. H�zass�gunkr�l nem sz�ltunk senkinek, de a nagyany�m valamilyen rejt�lyes m�don m�gis tudom�st szerzett r�la, �gy pontosan akkor �rkezett meg a templomba, amikor a pap megszentes�tette a frigy�nket. A nagyany�m egy rettenetes �regasszony volt, aki ismerte sok titkos term�szetes �s tal�n term�szet feletti er�t is.  Az �ld�s ut�n egy oszlop m�g�l el�b�jt �s hangos, rik�csol� hanggal kiab�lt, hogy ennek a frigyb�l nem lesz boldogs�g! Mindig akkor, amikor egy rettenetes vihar kerekedik, benn�nket is valamilyen rettenetes sors fog s�jtani! Az �tkot csak a harmadik gener�ci�ban lehet majd esetleg t�rni, amikor egy boldog esem�ny, amelyet emberek nem befoly�solhatj�k, egy nagy viharban k�vetkezik be!” Az �desanya szavai alatt Kata megborzongott. T�nyleg az �knagyanya �tka miatt hal ma meg az �desanya? �s az � �let�t is ez az �tok fogja majd befoly�solni? Mert a harmadik gener�ci� – ez csak az �, Kata, gyerekei lenn�nek, akik – tal�n – megt�rhetik az �tkot!

"�desany�m, dr�ga �desany�m!” k�ny�rg�tt. „Nem hihet olyan sz�rny� dolgokban!” De az asszony csak kiss� b�lintott �s ajkai egy

"�vakodj a vihart�l, dr�ga gyermekem!” form�ltak. Majd a feje er�tlen�l oldalra csuklott. Kata hangosan fels�rt. 

"Mama! Ne hagy el benn�nket!” De m�r k�s� volt, az �desanya m�r nem volt t�bb�. Kata k�nnyei �jra kicsordultak, �s amikor kinyitotta az ajt�t, hogy beh�vjon a f�rfiakat, az apja sem sz�gyellte k�nnyeit, amikor a szeretett asszony mellett let�rdelt. A pap az utols� kenetet adott az asszonynak �s az orvos egy�tt �rz�en visszavonult – � itt m�r nem tehetett semmit. 

UNALMAS �LET?

Kat�ra most neh�z id� v�rt. Nem csak a kis h�zat �s a gazdas�got kellett vezetnie, hanem �desapj�nak is gondot kellett viselnie, akit a szeretett feles�g hal�la nagyon megviselte. De a fiatal l�ny h�siesen helyt �llt a r� es� feladatok megold�s�ban. Kora reggel felkelt, hiszen ezt m�r megszokta, fel�lt�z�tt, majd kiment az udvarra �s ell�tta az �llatokat. A pajt�b�l elhozta egy kis v�d�rben a morzsolt kukoric�t, amelyet a csirke�l etet�j�be �nt�tte, majd friss vizet adott �s kiengedte a sok k�v�r ty�kot �s kakast, hadd keressenek maguknak giliszt�kat �s bogarakat is. K�vetkeztek a kuty�k, akik m�r csaholva v�rtak, hogy fiatal gazd�juk foglalkozzon egy kicsit vel�k is. „Bundi, Grundi, gyertek!” sz�l�totta meg �ket Kata, �s m�ris n�la termett a nagy feh�r kuvasz szuka �s a kis fekete puli kan. „J� kutyusok voltatok, hogy ma �jjel is vigy�ztatok a h�zra!” dics�rte �ket a fiatal l�ny, �s megsimogatta s�r� bund�jukat. Egy kis j�t�k ut�n a k�t kuty�t is ell�tta, majd tov�bbment az ist�ll�ba, ahol saj�t �s az apja h�tasa, egy kis birkany�j mellett �llt. Kata megabrakolta az �llatokat, vizet adott �s sz�n�t, �s m�g annyi ideje maradt, miel�tt visszat�rt a h�zba, hogy megsimogasson a k�t l� f�nyes nyak�t, �s kedves szavakat suttogjon a f�l�kbe. Amikor visszat�rt a h�zba, megmosakodott, majd az id�k�zben felkelt �desapj�nak �s mag�nak elk�sz�tette egy gyors reggelit. „J� reggelt, Kat�m!” �dv�z�lte �t az �desapja, aki b�, k�k gaty�ban, b� ujj�, k�k ingben, fekete mell�nyben �s fekete b�rcsizm�ban �ppen a konyh�ba l�pett. „J� reggelt, �desap�m!” k�sz�nt vissza Kata, mik�zben kolb�szos r�ntott�t tett k�t t�ny�rra, �s k�t-k�t vastag szelet kenyeret mell�. Egy kancs�b�l �nt�tt friss tejet, amelyet az egyik szomsz�d m�r hajnalban a h�z el� tette, k�t b�gr�be – �s k�sz volt a reggeli. „�desap�m, bepakoltam a tariszny�ba egy kis lebbencst�szt�t, szalonn�t �s krumplit, gondoltam majd slambucot f�z eb�dre.” Mondta Kata, amikor befejezt�k a reggelit �s az apja a folyos�n a fej�re tette a fekete, nagykarim�j� kalapot a darutollal, v�ll�ra vette a sz�rt �s a tarisznya�rt, valamint az ostor�rt ny�lt, amely egy kamp�ra volt akasztva. „K�sz�n�m sz�pen, dr�ga l�nyom.” V�laszolt az apja, majd egy kis puszit nyomott l�nya arc�ra. „Most egy darabig kint fogok maradni a m�nesn�l, t�l kev�s a bojt�r �s elkezd�d�tt az ell�s. Az�rt ne agg�dj, ha csak egy h�t m�lva gyorsan beugrok egy kis friss �lelem�rt. Ha b�rmi t�rt�nik, �zenj ki, vagy gyere el, �gyis tudod, hogy h�l tal�lsz majd benn�nket.” Sz�lt az apja, miel�tt kiment, felnyergelni a h�tas�t. Kata csak b�lintott, mert – b�r tudta, hogy ez az �let �s az apja munk�j�nak a rendje – mindig szomor� volt, amikor hosszabb id�re egyed�l kellett maradnia. �gy a napok egyform�n k�vettek egym�st, a fiatal l�ny n�ha elment az egyik szomsz�dasszonyhoz, amikor �ppen sz�ks�ge volt valamire, de ideje legnagyobb r�sz�t egyed�l szorgoskodott a h�zban, az udvarban �s a kis kertben. A neh�z munka nem volt idegen t�le, a k�tb�l gyakran k�t t�zliteres d�zs�t vitt egyszerre, �nt�zni a vetem�nyest vagy itatni az �llatokat. Elm�lt a tavasz �s elj�tt a ny�r. A perzsel� nap kisz�vta a puszt�b�l a h�olvad�s �s a tavaszi es�z�sek teremtett nedvess�get, a sziki f�ld repedezni kezdett, a f� megs�rgult. A n�ha felt�mad� sz�l �rd�gszekereket kergetett, �s homokfelh�ket vitt mag�val. Minden �l�l�ny ink�bb az �rny�kot kereste, �s n�ha mened�ket is a hirtelen t�mad� zivatarok el�l. Kata a tavasz �ta szinte �lland�an egyed�l volt, az apja csak n�ha n�zett haza, amikor kifogyott az �lelemb�l, vagy egy�b int�znival�ja t�madt. De el�fordult az is, hogy elk�ldte helyette az egyik bojt�r fi�t. Ez a fi� – b�r fiatalabb volt Kat�n�l – m�gis szerelmes lett – vagyis legal�bb azt hitte - a fiatal l�nyba, akit csendes csod�lattal k�r�ludvarolta. Az elej�n Kata nem nagyon figyelt a fi�ra, de egyszer, amikor a sr�c t�l messze akart mer�szkedni, helyre rakta. „Laci, hagyd abba!” ki�ltott, amikor a kis bojt�r, aki �ppen a l�ny kez�b�l �tvette a Kata apj�nak sz�nt tariszny�t, �t akart �lelni. „Csak egy cs�kra!” mosolygott a fi�, �s a l�ny ellen�ll�s�t semmibe v�ve, el akart lopni egy cs�kot. De nem sz�m�tott a l�ny reakci�j�ra: M�g miel�tt �ssze�rtek volna ajkai, Kata akkora pofont kent le neki, hogy z�gni kezdett a fi� f�le. „El�g volt!” f�rmedt Kata a megd�bbent arccal el�tte �ll� bojt�rra. „Takarodj, �s soha t�bb� ne gyere vissza!” tette hozz�, d�h�t�l reszketve. Majd, m�g miel�tt a fi� sz�hoz jutott volna, kipender�tette a h�zb�l �s egy hangos csattan�ssal bez�rta m�g�tte az ajt�t. „Ez a szemtelen fick�! Mit gondol, ki �?” m�rgel�d�tt mag�ban a fiatal l�ny, amikor kiss� megnyugodott. De lassan azon is el kellett gondolnia, hogy majd feln�tt� v�lik, �s – b�r nagyon elker�lte a fiatal f�rfiak t�rsas�g�t – �jabb atrocit�sok �rhetnek, mint �ppen azel�tt. Pedig Kat�nak volt egy �lma, egy olyan szerelmet akart �lni, mint amilyennel meg lettek �ldva sz�lei. � addig akart v�rni, m�g meg nem tal�lja �lmai f�rfi�t! Mindegy, hogy honnan sz�rmazik majd, vagy mivel foglalkozik, csak egy dolog fontos neki: hogy felt�tel n�lk�l szeressen �t, �s hogy �, Kata felt�tel n�lk�l szerethessen a f�rfit! Sz�lei p�ld�ja, a k�lcs�n�s szeretet, megbecs�l�s �s megtisztel�s sz�m�ra is a legfontosabb volt. �s ha esetleg nem tal�lja meg az ide�lis szerelmet? „Akkor ink�bb v�nl�ny maradok!” hat�rozott Kata mag�ban.

Csendesen elm�lt az �sz, �s a t�l be�llt�val Kata �desapja is �jra t�bb id�t t�lthetett az otthonukban. Kata sz�m�ra nem lett kevesebb a munka, mert m�r most kellett el�k�sz�tenie a j�v� �vet, varrt �s sz�tt, mik�zben az apja a h�z k�r�l szorgoskodott, elv�gezte a sz�ks�ges jav�t�sokat, f�t v�gott �s has�tott a f�t�shez, �j priccsnyerget, kant�rt �s tariszny�t k�sz�tett, valamint t�bb �j ostort, hiszen az �gyes keze munk�j�t m�sok is nagyon kedveltek, �s �gy egy kis t�bbletbev�telhez juthatott, amikor eladta k�zm�ves haszn�lati t�rgyait.

Az egyik t�li napon, amikor apa �s l�nya a szob�ban �lt �s dolgozott – Kata egy �j d�szp�rna huzatot h�mezte, az apja egy b�rtariszny�t varrt – az apja hirtelen megsz�lalt: „Kat�m, lassan elj�n az id�, �s f�rjet kell keresned magadnak.” �s amikor l�tta l�nya arc�n az ellen�ll�st, gyorsan hozz�tett: „Tudom, hogy m�g nem akarsz f�rjhez menni, de lassan meg kell bar�tkoznod a gondolattal. Egy fiatal, sz�p l�ny nem maradhat egyed�l. �s b�r nem nagy a hozom�nyod, m�gis j� partinak sz�m�tasz.” Kata csak r�zta a fej�t. „�desap�m, nem akarok m�g f�rjhez menni.” Az apja nem �rtette, hogy mi van a l�ny�val, hiszen szerinte egy fiatal l�nynak �ltal�ban legf�bb v�gya, hogy keressen �lete p�rj�t, alap�tson csal�dot �s olyan boldog �letet �ljen, mint � maga a szeretett feles�g�vel.