V�gre elj�tt a v�rva v�rt nap! Di�na nagyon kor�n kelt �s el�k�sz�tette �llatait a hossz� �tra. R�vid id�n bel�l a s�lymok m�r az utaz�dobozaiban �ltek, a lovak l�bv�d�ket �s pokr�cokat hordtak, a kutya �s a g�r�ny is m�r a neki sz�nt speci�lis sz�ll�t�l�d�kban volt elhelyezve. A b�torsz�ll�t� kamion m�r el�z� nap elvitt mindent, amihez Di�na az �j k�rnyezet�ben is ragaszkodott, �gy a l�ny az �jszak�t egy h�l�zs�kban t�lt�tte az ist�ll�ban, mert a kulcsokat m�g az este az �j tulajdonosnak �tadta. A h�l�zs�k az aut�ba ker�lt, a reggeli egy m�r el�z� este el�k�sz�tett hidegt�lb�l, valamint k�v� a termoszb�l �llt. Di�na bevezette a lovakat az �j terepj�r�j�ra k�t�tt ut�nfut�ba, majd besz�llt az aut�ba �s elindult. A kanyar el�tt m�g egy utols� pillant�st vett a h�zra, amely oly sok�ig boldog otthona volt, majd minden figyelm�t az el�tt�k �ll�, hossz� �tra ford�totta. K�l�n�s esem�ny n�lk�l el�rtek c�ljukat: egy r�gi, de j� �llapot� tany�t a puszta kell�s k�zep�n. B�r volt m�g egy kis munka vele, m�g teljesen el�rte majd a fiatal n� elk�pzel�seit, a l�nyeg viszont az volt, hogy m�r az els� perct�l kezdve lakhat� volt az �llatok �s Di�na sz�m�ra, aki a m�g r� v�r� munk�t�l igaz�n nem riadt vissza. "V�gre itthon!” ki�ltott, amikor begurult a t�gas udvarba �s l�bai sok �v ut�n el�sz�r megint magyar f�ldet �rtek. Biztos volt benne, hogy nem lesz k�nny� az �lete, legal�bb nem k�nnyebb, mint Franciaorsz�gban, de � sz�vesen v�llalta a kih�v�sokat. Hiszen ez azt is jelentett, hogy visszat�rt a gy�kereihez, a haz�j�ba. Szinte v�gtelen kitart�ssal �s a kedves szomsz�dok seg�ts�g�vel egy p�r h�nap leforg�sa alatt Di�n�nak siker�lt egy igazi otthont teremteni mag�nak. Ritk�n �rkezett h�r az �desanyj�t�l, n�ha egy r�vid, semmitmond� sz�veg� k�peslap a sz�let�snapj�ra, vagy Kar�csonyra, de a fiatal n� ehhez hozz� volt szokva, hiszen Franciaorsz�gban sem volt szorosabb a kapcsolatuk. Di�na lelke m�ly�ben soha nem bocs�totta meg az �desanyj�nak, hogy r�viddel az �desapja tragikus hal�la ut�n �jra f�rjhez ment, m�ghozz� egy olyan emberhez, aki arra k�nyszer�ttette �ket, hogy egy idegen orsz�gba k�lt�zzenek, ahol majd nem t�l g�l�ns m�don elszabadult a kisl�nyt�l, aki nem b�rta elfelejteni az �desapj�t, azzal, hogy intern�tusba adta, hogy az ne zavarhasson a kapcsolat�t az �jdons�lt feles�g�vel.

Ann�l meglep� volt Di�na sz�m�ra egy hossz� lev�l, amelyet az �desanyj�t�l kapott, r�viddel azut�n, hogy berendezkedett az �j otthon�ban.

Kedves L�nyom!

Olvasta Di�na, miut�n kinyitotta a vastag bor�t�kot �s k�nyelmesen helyet foglalt egy fotelban.

Tudom, hogy soha meg nem bocs�tott�l nekem, hogy f�rjhez mentem a mostohaap�dhoz �s hogy k�vettem �t Franciaorsz�gba. Annyi �v ut�n most m�r �n is bel�tok, hogy hib�t k�vettem el. Az ut�bbi id�ben a mostohaap�d nagyon megv�ltozott – rossz ir�nyba –, �s amikor meghallotta, hogy elk�lt�zt�l Magyarorsz�gra hihetetlen heves d�hrohama volt, amely �nellenem ir�nyult, mondv�n, hogy az �n felel�ss�gem, hogy nem b�rtalak visszatartani. M�r kor�bban is csek�lys�gek a velem szemben tan�s�tott viselked�s�ben �s �ltal�ban az �letben arra �szt�n�ztek, hogy �tgondoljam az �letemet. Meggy�z�d�sem, hogy jobban tenn�k, ha elv�ln�k a mostohaap�dt�l. Megtenn�l nekem azt a sz�vess�get, �s seg�ts�get ny�jtan�l nekem, hogy v�l�som ut�n �jra Magyarorsz�gon

letelepedhetek? Hogy �rthet� legyek: nem akarok n�lad lakni, csak a seg�ts�gedet k�rek, hogy lak�st tal�ljak. M�g nincs eld�ntve semmi, csak tudnom kell, hogy esetleg sz�m�thatok-e r�d. Bocs�ss meg a sok hib�mat, bel�ttam, hogy senki sem helyettes�theti az �desap�dat, �s nagyon �nz�en cselekedtem veled szemben is.

Az �desany�d

Di�n�t a sorok nagyon meghatottak, hiszen az �desanyja soha nem mutatott �rzelmeket a k�lvil�gnak vagy a gyerek�nek. Ez a p�r sz� t�bb volt �rzelmekben mint a fiatal n� b�rmikor is kapott az �desanyj�t�l. Gyorsan meg�rta a v�laszlevel�t, de olyan diplomatikusan fogalmazott, hogy a sorai, ha net�n a mostohaapa kezei k�z� ker�lnek, ne mutassanak semmit, amelyr�l kider�ln�nek a feles�ge tervei vagy �rzelmei vele szemben. Di�na nyugtalanul mocorgott �lm�ban. R�szben biztosan a telihold is felel�s volt az �llapot��rt, ilyenkor mindig sokkal idegesebb �s �rz�kenyebb volt, mint m�skor. Igaz, hogy az id�j�r�st is jobban �rezte, mint sok m�s ember, tal�n egyszer�en csak fog�konyabb vagy figyelmesebb volt a k�r�l�tte t�rt�n� v�ltoz�sokra. De ma �jjel biztosan m�s ok is volt nyugtalans�g�nak…

�s hirtelen Di�na megl�tta a r�m�lm�ban, ahogyan a mostohaapja Philippe kast�lykertj�ben az �j leple alatt rejt�zk�dve oson, �s a kis m�rv�nytemplom fel� k�zeledik, ahol Di�na �s a hercege oly sok gyeng�d pillanatot t�lt�ttek m�r egy�tt �lmaiban. Most is ott �lt a fiatal herceg a h�feh�r m�rv�nypadon, gondolataiba mer�lve, �s nem vette �szre, ahogyan k�zeledett a hal�los vesz�ly hallhatatlan l�ptekkel. Amikor amostohaapja alakja a herceg m�g�tt felegyenesedett, kez�ben a gyilkos t�r, Di�na �lm�banfelki�ltott:"Philippe! Vigy�zz!” A herceg azonnal reag�lt. Egy p�rducszer� ugr�ssal fel- �selugrott a padt�l, �pp m�g id�ben, hogy az orvgyilkos fegyvere csak a leveg�be has�tson!Di�na verejt�kezve v�gre fel�bredt a sz�rny� r�m�lm�b�l."H�la az Istennek, csak egy r�m�lom volt!” suttogott, b�r er�sen k�telkedett, hogyez „csak” egy �lom lett volna. Tudta, hogy szem�lyesen tal�lkozott a herceggel ebben afurcsa, m�s vil�gban. De mi keresnival�ja volt ott a mostohaapj�nak? T�nyleg meg akartagyilkolni a herceget, akinek l�tez�s�r�l nem is lehetett tudom�sa? �s t�nyleg siker�lt-eneki, Di�n�nak, hogy megmentse a fiatal f�rfit? K�rd�s k�rd�s h�t�n, v�laszok n�lk�l,mivel el volt torlaszolva el�tte az �t e t�voli, furcsa vil�gba. Di�n�t elfogott m�ly

aggodalom a szeretett f�rfi sorsa ir�nt, �s nagyon is �rezte a tehetetlens�ge s�ly�t, hogy nincs lehet�s�ge megtudni, hogy j�l van-e a kedvese. Az eg�sz napot gondolataiba mer�lve t�lt�tte, dolgozni is csak g�piesen dolgozott, majd szok�saihoz k�pest nagyon hamar lefek�dt. "Di�na, Dr�g�m, k�sz�n�m a seg�ts�gedet, n�lk�led m�r nem �ln�k!” suttogott Philippe herceg. "Akkor nem is volt �lom?” k�rdezte halkan Di�na, amikor a fiatal f�rfi megjelent el�tte. De � csak rejt�lyesen mosolygott. "�lom vagy val�s�g, nem sz�m�t nek�nk! Egybek�t sz�v�nk szerelme! Itt vagy ott,

ma, tegnap vagy mind�r�kk� az emberek jelent�ktelen kifejez�sei, kital�ci�i. Ami sz�m�t,

az a sz�v�nk egy�ttes dobog�sa, a gondolataink egys�ge! Csak arra gondolj mindig, dr�ga

szerelmem! Akkor v�laszt tal�lsz k�rd�seidre, �s a k�telyek eloszlanak. B�zz nyugodtan a

sz�vedben, akkor minden j�ra fordul!” A fiatal n� kiss� b�lintott. "B�r nem �rtem meg mindent, amit mondt�l, megfogadom a tan�csodat, t�bb� nem fogok k�telkedni, vagy keresni a r�ci�t abban a dolgokban, amelyek vel�nk t�rt�nnek. Boldog vagyok, hogy siker�lt t�ged meg�vni egy borzaszt� sor el�tt – de egyet �rulj el nekem: mit keres a mostohaap�m a te birodalmadban?” "Erre a k�rd�sre, szeretett Di�n�m, �n sem tudom a v�laszt. De biztosan l�tezik egy �sszef�gg�s, b�r m�g rejtett el�tt�nk. �vakodj t�le, minthogy �n is mostant�l �vakodni fogok t�le, mert gonosz c�l vez�reli �t! Ez te ellened is fordulhat, szerelmem! Vigy�zz mindenre, ami azzal a vesz�lyes f�rfival kapcsolatban �ll!”

"Elfogadom a tan�csodat, Dr�g�m! De te is nagyon vigy�zz magadra, m�g ki nem der�l, mi az oka mindennek!” mondta Di�na. "Meg�g�rem, �des szerelmem!” suttogott a fiatal herceg, miel�tt elt�nt a semmibe.

M�snap reggel a fiatal n� lelkileg nyugodtan kelt fel, hiszen eml�kezett arra, hogy siker�lt neki Philippe herceggel kapcsolatba l�pni, amikor nagyon k�v�nta. Viszont a tudat, hogy a mostohaapj�t�l egy rejtett, ismeretlen vesz�ly leselkedik r�, �vatoss�gra intett. Megint elj�tt az �sz �s Di�n�ban �jra fel�bredt ez az le�rhatatlan �rz�s, a vad�sz�szt�n, az �sei �r�ks�ge, akik ebben az id�szakban kimentek vad�szni �s h�startal�kokat felhalmozni az �ns�ges t�li id�kre. Nyugtalanul ingadozott a

fegyverszekr�nye �s az �r�asztala k�z�tt, rem�lve, hogy valaki az ismer�sei k�z�l megh�vja egy vad�szatra. A kev�s kis f�lretett p�nze b�r megengedte neki itt-ott egy vad�szattal elt�lt�tt h�tv�g�t, de nem tette lehet�v�, hogy r�szt vegyen szervezett vad�szati t�r�kon, messzi t�jakon. De a rem�nyei nem csal�dtak. Az egyik reggel�n a post�s egy vastag bor�t�kot hozott, rom�niai b�lyeggel. Di�na gyorsan felt�pte a bor�t�kot, reszket� ujjakkal kivett bel�le egy iskolai f�zetb�l kit�pett lapot, m�g egy p�r �rlapot. Hamarosan elmer�lt a lev�l olvas�sba.

Kedves Di�na! Rem�lem, soraim j� eg�szs�gben tal�lnak! Sok id� telt el, amikor utolj�ra tal�lkoztunk! Akkor m�g szinte gyerek volt�l. �s az�ta csak lev�lben tal�lkozhattunk! De mindenki nagyon boldog, hogy v�gre hazak�lt�zt�l! Id�n is megkaptuk az enged�lyt a selejtez�ses vad�szatra, arra a ter�letre, amelyben az �desap�d mindig vad�szni szokott. Ha �rdekel t�ged, akkor �jjal, de pusk�val is vad�szhatsz a r�m es� kv�t�t, nagyon sz�vesen neked adom, mert egy s�lyos betegs�g megakad�lyoz abban, hogy �n magam teljes�tsem a feladatot. Term�szetesen megadom neked minden seg�ts�ged �s tan�csot, amelyre sz�ks�ged lehet, �gy, mint az �desap�dnak is megadtam, a k�t fiam m�g

elk�s�rhet t�ged a ter�leten. �k m�r teljes�tettek a kv�t�jukat, �gy az �sszes idej�ket veled t�lthetnek. Biztosan m�g eml�kszel – legal�bb az �desap�d f�nyk�pei alapj�n – arra a kis vad�szkunyh�ra, amely a vadvir�gos tiszt�son a j�gpatak fels� foly�s�n�l �ll, k�t h�tre csakis a ti�d lehet. Ha beleegyezel, akkor okt�ber els� k�t het�ben szeretettel v�runk t�ged, ez a legjobb id�pont a vad�szathoz. Nagyon rem�lem, hogy elfogadod a megh�v�sunkat, pozit�v v�laszodat megel�legezve m�r a fegyver-behozatali enged�lyekhez sz�ks�ges �rlapokat is mell�keltem. Nagyon boldog lenn�nk, ha megtiszteln�l jelenl�teddel �s nagyon k�v�ncsi itt mindenki, hogy milyen nagyszer�n� lett abb�l a kisl�nyb�l, akit annyira szerett�k, �s aki az �desapja nyomaiban j�r. Erdei Di�na, nevedhez m�lt�an viselkedsz! K�rlek, v�laszolj min�l hamarabb, mindenki m�r nagyon v�rja, hogy �jra �t�lelhetj�k!

G�bor b�csi, Juliska n�ni, P�ter �s P�l

Di�na maga mell� letette a levelet �s egy lomha k�zmozdulattal t�r�lte k�nnyeit, amelyek az �desapja eml�ke csalt szem�be. Ezek az egyszer�emberek, akik al��rtak a levelet, igazi bar�tok voltak! A nagy t�vols�g �s a sok �v nem tudta befoly�solni szeretet�ket, h�s�gesen leveleztek, rendszeresen �rdekl�dtek a fiatal n� ir�nt �s nagy �rdekl�d�ssel k�s�rtek az �let�tj�t. Maga Di�na mindig besz�molt nekik az �let�ben bek�vetkezett kisebb-nagyobb esem�nyekr�l �s viszonz�sk�ppen sok minden inform�ci�t kapott a kedves bar�ti magyar sz�rmaz�s� csal�d tagjair�l, akik a vad K�rp�tokban, egy vad�szh�zban �ltek, m�lyen a vad �s szinte �rintetlen erd�ben. �gy nem kellett sokat gondolkodnia: hamarosan kit�lt�tte az �rlapokat �s egy sz�v�lyes hangnem�lev�llel egy�tt, amelyben meg�rkez�si d�tum�t is meg�rta, elk�ldte a Szab� csal�d r�sz�re. Mivel sz�m�thatott a megb�zhat� szomsz�dokra, akik �llatait t�voll�t�ben gondozni fogj�k, k�nny�sz�vvel nekil�tott az utaz�s el�k�sz�leteihez. V�g�l elj�tt az indul�s napja. Di�na az �sszes holmij�t a m�r el�gg� lepusztult, de m�g mindig j� szolg�latot ny�jt� terepj�r�j�ba, majd k�nny�sz�vvel elindult a hossz� �tra. Ha m�r a magyar k�zutak sem valamilyen j� �llapotban voltak – h�t akkor mit lehetett mondani a rom�n utakra?! A hat�ron Di�na gyorsan �tj�tt, hiszen minden pap�r rendben volt, �s el�vigy�zatoss�gb�l minden v�mosnak egy kis csomag k�v� �s h�skonzerv is jutott. Viszont r�vid id�vel azut�n hogy elhagyta a hat�rt, m�r nagyon rossz �llapot� utakon vezetett, amelyek, min�l

m�lyebbre behatolt a K�rp�tok hegyei k�z�, egyre borzaszt�bbak lettek �s egy rally-vezet� tud�s�t ig�nyeltek. Olyan m�ly k�ty�kon ment �t, amelyeken egy hagyom�nyos aut� legal�bb tengelyt�r�st szenvedett volna, gyakran k�vek �s s�r szennyeztek az utakat, �s a jelz�t�bl�k is valahogyan elt�ntek, amelyek alapj�n egy nem helyb�li esetleg orient�l�dhatott volna. Di�na – b�r rendelkezett egy el�gg� alapos t�rk�ppel – m�gis n�ha k�nytelen volt meg�llni, �s egy �ppen arrafel� halad�t�l �tbaigaz�t�st k�rni. Szerencs�re a legt�bb ember, akikkel tal�lkozott magyar sz�rmaz�s� volt, �s kedvesen seg�tettek, hiszen n�melyik rom�n ember m�g mindig tartott a titkosrend�rs�gt�l, amikor idegenekkel tal�lkoztak vagy kapcsolatba l�ptek. A fiatal n� lassan el�rkezett c�lja k�zel�be. A

K�rp�tok f�lelmetes, vad, magas hegyei tornyosultak el�tte, a lemen� napt�l v�r�sl� cs�csokkal. Lassan esteledett �s Di�n�nak nagyon �vatosan kellett tov�bbhaladni, az �tj�t keresve olyan helyeken, ahol a terepj�r� kerekei alatt l�v� �t m�r alig meg�rdemelte ezt a nevet. „�llj meg, Di�na!” Hirtelen r�taposott a f�kre – mintha egy ismer�s hang s�gta volna neki, hogy mit tegyen – �s meg�ll�totta a neh�z kocsit. El�tte n�h�ny l�p�ssel egy fekete lyuk t�tongott az �ttest�n: egy �szi

viharral egy�tt j�r� felh�szakad�s al�mosta az utat, amely leszakadt. �s semmilyen jelz�s nem figyelmeztette az arra j�r�kat, hogy milyen vesz�ly leselkedik r�juk! Di�na reszket� t�rdekkel kisz�llt a kocsib�l �s �vatosan el�mer�szkedett eg�szen a szakad�k sz�l�ig. „Istenem!” suttogott rekedten, amikor belen�zett a nagy semmibe, hiszen a szakad�k a l�ba el�tt t�bb m�ter m�ly volt! Aki oda behajtott, �lve nem ker�lhetett ki! A k�zvetlen vesz�lyt�l elmenek�lve, Di�na most azon gondolkodott, hogy hogyan tov�bb. Hamarosan lesz�llt az �j, vend�gl�t� bar�tai biztosan m�r nagyon agg�dnak �rte – �s nem ismerte az utat, mint azt, amelynek most itt el�tte oly hirtelen v�ge szakadt! Di�na �ppen azon t�prengett, hogy Szab��k vajon hogyan jutnak el a legk�zelebbi faluba, p�ld�ul bev�s�rolni, �gy, �t n�lk�l, amikor hirtelen meghallotta egy kis cseng� hangj�t. Meglep�dve megfordult, amikor �szrevette egy kis kecskeny�jat a hegyoldalr�l leereszkedni. A kecsk�k m�g�tt egy fiatal l�ny j�rt, rongyos ruh�ban, de meglep�en tiszt�n. Di�na, aki nem akarta elriasztani a l�nyk�t, �vatosan megk�zel�tette a ny�jat �s egy kis k�zmozdulattal k�rte a p�sztorl�nyt, hogy �lljon meg. "�rtesz magyarul?” k�rdezte a egy kis mosollyal l�nyt�l �s boldog volt, amikor a l�nyka b�lintott. „Akkor k�rlek, seg�ts nekem! Mondd meg nekem, hogy ismersz-e m�s utat a Szab� csal�dhoz, tudod, akik az erd�szh�zban laknak, mert ez az �t itt j�rhatatlan.” A gyerek kis komoly arca el�rulta, hogy nagyon gondolkodik, majd felragyogott. "Van egy kis erdei �sv�ny, innen tal�n sz�z m�terrel lejjebb a jobb oldalon. Nagyon keskeny, ink�bb lovas szekerekkel szoktak arrafel� j�rni, de a sz�p nagy aut�ddal tal�n elf�rsz rajta.” V�lekedett a p�sztorl�nyka. "Eg�szen biztos vagy benne?” k�rdezte Di�na nyomat�kkal, mert nem volt nagy kedve ahhoz, hogy ismeretlen f�ldutakon, �jszaka, esetleg felakadjon a seg�ts�gk�r�s legkisebb lehet�s�g n�lk�l, ebben az isten h�ta m�g�tti vadonban.

De a l�nyka meger�s�tette az �ll�t�s�t. "A f�vad�sz is gyakran megy arrafel�, hogy eljusson az erd�szh�zhoz, neki is olyan sz�p kocsija van, mint neked.” Ezt m�r kiss� megnyugtatta Di�n�t. "Akkor k�rlek, mondd meg, hogyan jutok el oda!” k�rte a l�nyt. "Gyerekj�t�k!” ki�ltott a p�sztorl�ny. „Csak ez az egy �t vezet az erd�szh�zhoz, amely el�g sz�les ahhoz, hogy kocsival menjen valaki rajta. Csak

k�vesd a ker�knyomokat, akkor biztosan eljutsz oda!” "Nos, akkor nagyon sz�pen k�sz�n�m a seg�ts�gedet!” mondta Di�na, �s a l�ny kez�be nyomta egy kis csokol�d�t �s n�h�ny r�g�gumit – mindkett� nagy ritkas�g volt ebben a szeg�ny orsz�gnak egyik legelhagyatott cs�csk�nek. "H�l�s k�sz�netet, sz�p t�nd�r!” ki�ltotta boldogan a p�sztorl�ny Di�na ut�n, aki m�r az aut�j�ban �lt, nagy nehezen megfordult a keskeny �ton �s sz�z m�terrel lejjebb a f�ld�tra kanyarodott. "Sz�p t�nd�r?" elcsod�lkozott a gyerek szavain. "Az emberek itt tal�n m�g hisznek a t�nd�rekben? Ez t�l sz�p lenne, hogy igaz legyen. Manaps�g minden romantik�t badars�gnak v�lik, mes�k �s legend�k idejem�ltak. �s m�gis: minden emberben vannak rejtett v�gyai, titkos �lmai �s k�v�ns�gai. �s l�teznek olyan dolgok, amelyeket a modern tudom�nnyal nem lehet elmagyar�zni…�s m�gis hinni kell benn�k.” Di�na egy eg�szen k�l�nleges hangulatba m�ly�lt, amelyb�l hirtelen felr�ztak, amikor a terepj�r�j�val egy m�ly k�ty�ba ment, �s a kocsi egy nagyot d�c�g�tt. "Jobban tenn�k, ha az utamra figyeln�k, �s nem �lmodn�k!” utas�totta rendre saj�t mag�t. Innent�l kezdve m�r csak az egyre nehezebben k�vethet� ker�knyomokra figyelt, amelyek m�g a kocsi er�s reflektor f�ny�ben sem mindig egy�rtelm�ek voltak. A keskeny �sv�ny sz�k hajt�kanyarokban emelkedett a hegyen, m�g egy h�g�n �t�rve egy kisebb lejt�n ereszkedett le egy s�r�erd�vel bor�tott magasf�ldre. Innent�l m�r csak egy p�r perc �s meg�rkezett! A s�t�ts�gb�l felbukkanva az aut� f�nyeiben form�t �lt�tt egy faker�t�s, m�g�tte az erd�szh�z. Mintha var�zslat lenne, hirtelen kiny�lt a magas sz�kely kapu �s utat

engedte a fiatal n�nek egy mell�k�p�let fel�, amely az itt lak�knak kocsi �ll�sk�nt egy k�nny�homokfut� �s egy plat�s szek�r r�sz�re, valamint gar�zsk�nt is szolg�lt. A fiatal n� ott le�ll�totta az aut�j�t. �ppen kisz�llt, amikor egy f�rfi termett mellette, akit az �desapja f�nyk�peir�l m�r ismerte – m�g ha azokon �vekkel fiatalabb volt. "G�bor b�csi!" "Istenem, Di�na! Milyen sz�p n� lett a kisl�nyb�l!” csod�lkozott az id�s f�rfi, majd egym�st �t�leltek. Mindkett�nek k�nnyesek voltak szemei, az �r�mt�l, hogy v�gre tal�lkozhatnak, �s a gy�szt�l, hiszen Di�na �desapja sz�rny�sors�ra is

eml�keztek. Amikor elengedtek egym�st, a fiatal n� alaposan megn�zte a vele szemben �ll� f�rfit. A v�kony de magas alkat� erd�sz k�zel volt a hatvanhoz, tart�sa �s kin�zete viszont egy sokkal fiatalabb embert sejtetett. Eg�szen z�ldbe volt �lt�zve, egy �sr�gi vad�szkalappal az �sz fej�n pont �gy festett, mint valaki elk�pzelhette egy hegyi vad�szt. Arca szinte r�nctalan volt, csak a s�r�

szem�ld�k�k alatt l�v� barna szemei sark�n kisebb szarkal�bak voltak. A sasorr alatt elter�l� sz�les sz�j d�sze egy sz�pen p�rg�tt bajusz volt, de a hossz�, barna szak�ll, amelyben m�r n�h�ny �sz sz�l el�fordult, is �kess�gk�nt szolg�lt. "G�bor b�csi viszont alig v�ltozott!” alap�tott meg a fiatal n�. "Azt hiszem, itt a hegyekben az �vek nem hagynak nyomot az embereken.” "Nos, ha nem is nyomtalanul, de alig �szrevehet�en!” nevetett az erd�sz. „De k�rlek, sz�l�ts egyszer�en G�bornak �s tegez�dj�nk, �gy, mint az �desap�d is tette!” k�rt a f�rfi a l�nyt�l. "Ezer �r�mmel!” v�laszolt Di�na. „De k�rlek, biztosan nem szabad neked meger�ltetni magad, hiszen azt �rtad, hogy s�lyos betegs�gen est�l �t.” Az erd�sz r�zta az �sz fej�t. "Kedves Di�na, �gy vagy, amilyen az �desap�d: mindig �rdekl�d�tt m�sok ir�nt, gondoskodott j�l�t�kr�l. Igen, nem vagyok t�l j�l, �s a gyenge sz�vem megtiltja most m�r nekem, hogy r�szt vegyek a vad�szatokon, hogy felm�szok a hegyekre, de nem tiltja meg nekem, hogy az id�met egy nagyon kedves vend�ggel t�lt�k, ha nem t�l messze mer�szkedek el otthonr�l.

"Akkor most ink�bb megy�nk be a h�zba, m�r biztosan v�rnak r�nk.” "Igazad van, gyermekem. Gyere, �n viszem a fegyvereid, a h�zban a fegyverszekr�nybe rakjuk, hogy eleget tegy�k az el��r�soknak.” Mosolygott �s megfogta a fiatal n� fegyvert�sk�j�t �s egy kisebb t�sk�t a tartoz�kokkal. Di�na cipelte a nagy b�r�ndj�t �s a k�zit�sk�j�t, mert nem akarta, hogy az erd�sz

megterheljen mag�t. Amikor �t�rtek az erd�szh�zhoz, egy szimpatikus n� v�rt r�juk, aki egy kicsivel fiatalabb lehetett, mint G�bor b�csi. Juliska n�ni a f�rje ellen�ben kicsi �s j�l megtermett volt, de arc�r�l ler�tt a kedvess�g �s j�s�g. L�ny kor�ban p�sztorkodott a havasokban, �gy ismerte meg a f�rj�t, akit sok �vvel azel�tti h�zass�guk �ta mindenben t�mogatja. Az ikerp�r sz�let�se ut�n m�r nem lehetett gyereke, �gy a sz�l�k a k�t fi��rt mindent megtettek j� nevel�s�k �rdek�ben. De a fi�kat csak a vad�szat �rdekelte, �s az �let a szabad �g alatt. "Dr�ga Di�na!” az erd�sz-n� ker�k arca csak �gy ragyogott a boldogs�gt�l. „Mennyire boldog vagyok, hogy annyi �v ut�n v�gre ism�t tal�lkozhatunk! Nem ugyanaz, amikor az ember leveleket �r – vagy szem�lyesen tal�lkozik! De gyere

csak be, megmutatom neked a szob�dat, ott nyugodtan kipakolhatsz, �s a hossz� �t ut�n biztosan egy j� kis forr� f�rd�re is v�gyott! �n addig elk�sz�tem a vacsor�t!” mondta, mik�zben �t�lelte a fiatal n�t, �s bevezette az erd�szh�z t�gas hallj�ba. "H�l�s k�sz�net a sz�v�lyes vend�gl�t�snak, Juliska n�ni!” ki�ltott Di�na �s nyomott k�t cs�kot az erd�sz-n� arc�ra. "Igen, sz�vesen venn�k egy f�rd�t, �s alig v�rom a vacsor�t, mert farkas�hes vagyok az �t�lt izgalmakt�l!” mondta. Az

erd�sz-n� �rdekl�dve hallgatott. „Milyen izgalmak lehettek az �ton?” �rdekl�d�tt. „A rendes �t valamit�l leszakadt, �s az erdei �ton kellett idej�nn�m.” Mondta Di�na. "Dr�ga istenem!” Ez csak a tegnapel�tti nagy vihar k�vetkezm�nye lehet!” ki�ltott Juliska n�ni. „Az el�tti napon m�g minden rendben volt, hiszen bement�nk a v�rosba bev�s�rolni! De ide senki sem sz�lt, hogy j�rhatatlan az �t!” "�n is nagyon meglep�dtem – enyh�n sz�lva – amikor el�ttem hirtelen egy m�ly, fekete g�d�r t�tongott.” Mondja Di�na �sszeborzadva. „Csak egy pillanatnyi nem odafigyel�s – �s soha nem �rkezek meg ide.” "Nem �llt ott semmilyen t�bla, vagy elterel�, vagy ilyesmi?” �rdekl�d�tt az

erd�sz. Di�na r�zta a fej�t. "Nem, G�bor b�csi. El�tte semmilyen jel nem h�vta fel a figyelmemet arra,

hogy mi v�r r�m.” V�laszolt a fiatal n�. „Akkor mi �ll�tott meg t�ged?” k�rdezte Juliska n�ni d�bbeneten. Di�na kiss� elgondolkodott, hogy elmondjon-e, hogy mi t�rt�nt. „Nem fogtok nekem hinni, ha azt mondom, hogy hallottam egy hangot – biztosan a v�dangyalom hangj�t – aki meg�lljt parancsolt nekem! N�lk�le most a szakad�k alj�n fek�dn�k holtan.” "Holnap reggel elmegyek �s fel�ll�tom egy t�bl�t a szakad�k el�tt.” Megjegyezte az erd�sz. „�gy l�tszik, nincs m�s, aki ezt megtegye!” "Elviszlek oda a terepj�r�mmal.” aj�nlott neki Di�na. „Ez gyorsabb – �s egyszer nappal is szeretn�k megtekinteni azt a helyet, ahol majdnem meghaltam.” Tette hozz� halkan. "K�sz�n�m sz�pen, Di�na! Mindj�rt m�g lemegyek a m�helybe �s elk�sz�tek egy t�bl�t.” H�l�lkodott az erd�sz, majd elt�nt a pinc�ben, �sszebark�csolni a jelz�t�bl�t. Di�na felvitte holmij�t abba a szob�ba, amelyet m�g az �desapa is haszn�lt hajdan�n �s neh�z sz�vvel arra gondolt, hogy milyen j� lenne, ha most az �desapja elk�s�rhet �t a vad�szatra. A vend�gszoba a hagyom�nyos vad�szh�zak st�lus�ban volt berendezkedve. A falakat vil�gos lamb�ria fedte, �s sok tr�fea d�sz�tette – a szarvasagancst�l a kit�m�tt fajdkakason �t eg�szen a vaddiszn� termetes agyar�ig. A plafonr�l egy h�rom agancsb�l

�ssze�ll�tott csill�r cs�ng�tt �s az �gy f�l�tt a falon egy �zagancs falikar vil�g�tott. A k�nyelmes �gy a meleg dunyh�val, �s nagy p�rn�val mellett egy gy�ny�r�en faragott szekr�ny �llt, a szoba k�zep�n egy kis, kerek asztal k�t sz�kkel, faragott h�tt�ml�kkal. A k�t kis ablak el�tt k�k-feh�r kock�s f�gg�ny�k voltak, ugyanolyanok, mint az abrosz az asztal�n. Egy alacsony ajt� a kis f�rd�szob�ba

vezetett. Amikor Di�na elrakta holmij�t, egy gyors, forr� f�rd�t vett, majd felfriss�lve lement a csal�d eb�dl�j�be, ahol az asztalon g�z�lg� vacsora mellett az erd�sz h�zasp�r m�r v�rta �t. "Elk�sz�tettem egy kis ny�lrag�t kn�dlivel,” mondta Juliska n�ni. „Az �desap�d kedvence volt – rem�lem, nem haragszol �rte!” tette gyorsan hozz�, amikor �szrevette a k�nnycseppet, amely v�giggurult a l�ny arc�n. A fiatal n� csak r�zta a fej�t �s let�r�lte a k�nnycseppet. "Term�szetesen nem haragszom, Juliska n�ni, csak n�ha m�g most is elfognak az eml�keim – egyszer�en nem hiszem el, hogy az �desap�mnak oly kor�n el kellett t�voznia k�z�l�k.” "Igen, borzaszt� sorscsap�s volt!” er�s�tette meg az erd�sz-n�. „Els�sorban term�szetesen sz�modra �s az �desany�d sz�m�ra – de sz�munkra is, hiszen bar�tnak sz�l�tott benn�nket, �s itt kellett, hogy t�rt�njen, n�lunk! Borzaszt� �s felfoghatatlan!” Juliska n�ni vigasztal�an �t�lelte a fiatal n�t, majd az asztalhoz vezette. „�lj csak le, G�bor is mindj�rt itt lesz, csak m�g elk�sz�ti a t�bl�t. Amikor megj�n, kezd�dhet a vacsora.” Di�na engedelmesen le�lt az erd�sz-n� �ltal megjel�lt hely�re, arra a helyre – b�r senki meg nem mondta – ahol az �desapa szokott volt �lni, abban biztos volt. �t perc eltelt�vel G�bor b�csi is megjelent �s

egy r�vid, csendes ima ut�n nekil�ttak a vacsor�nak. Di�na is repet�zott, hiszen a hossz� �t, a sok testi �s lelki megpr�b�ltat�s ut�n megk�v�nta Juliska n�ni kiv�l� konyh�j�t. Amikor v�g�l a finom gesztenyep�r�b�l is k�tszer szedett mag�nak, v�gre megkock�ztatta azt a k�rd�st, amelyet m�r r�gen fel akart volna tenni: "A fi�k, akik holnapt�l elk�s�rnek engem, ma hol vannak?” �rdekl�d�tt Di�na k�v�ncsis�gt�l vez�relve. G�bor b�csi meg�rt�en kiss� elmosolygott. "Holnap majd megismerkedhetsz vel�k. El�rek�ldtem �ket a b�zist�bork�nt szolg�l� vad�szkunyh�hoz, hogy minden el� legyen k�sz�tve, amikor oda �rkezel.” "K�sz�n�m sz�pen, G�bor b�csi! �gy l�tom, mindent a vend�gei legjobb kiszolg�l�s �rdek�ben teszel!” "Ez csak term�szetes!” nevetett az erd�sz. "Pl�ne az�rt is, mert te sokkal t�bb vagy sz�munkra, mint egy egyszer�vend�gvad�sz!” Az est harmonikusan �rt v�get, mindenki hamar elment lefek�dni, mert m�snap reggel kor�n kellett kelni.

Amikor csengetett az �ra, Di�na fel�bredt, �s �gy �rezte, hogy m�g sz�vesen aludt volna, annyira elf�radt a hossz� �tban �s a sok megpr�b�ltat�st�l. M�gis hamarosan felkelt, egy friss�t� zuhanyt vett �s k�nyelmes, de meleg vad�szruh�t �lt�tt mag�ra. A konyh�ban m�r az erd�sz – �s egy kiad�s reggeli v�rt r�. "J� reggelt, G�bor b�csi!” k�sz�nt be Di�na a konyh�ba, �s az id�s erd�sz mindj�rt egy r�gi, sz�p kann�ban �nt�tt forr� k�v�t a l�ny cs�sz�j�be. "J� reggelt, Di�na, j�l aludt�l?” k�rdezte, �s Di�na b�lintott, mik�zben mag�nak szedett a gomb�s, sonk�s, sajtos omlettb�l, �s egy vastag szelet feh�r kenyeret vett egy kos�rb�l. "K�sz�n�m, j�l aludtam, de �gy �rzem, nagyon keveset!” Az erd�sz

hangosan nevetett. "Elhiszem neked, de h�t – ilyen a vad�szati id�n!” "�s fel kell m�g �ll�tanunk a t�bl�t az �tsz�l�n, a szakad�k el�tt.” Gondolkodott Di�na hangosan. �gy gyorsan elfogyasztottak a reggelit, majd bepakoltak a m�r el�k�sz�tett holmikat, �s a gyorsan festett t�bl�t, a fiatal n�

terepj�r�j�ba. Amikor meg�rkeztek a szakad�khoz, �ppen virradt. G�bor b�csi a beszakadt �tszakasz j�val el�tte fel�ll�totta a t�bl�t, majd Di�n�val egy�tt mentek gyalog a vesz�lyes helyre. Amikor ben�ztek a szakad�kba, Di�na �sszeborzadt. Csak most jutott igaz�n a tudat�ban, hogy mi t�rt�nhetett vele, ha egy bels� hang nem �ll�tja meg. Baleset eset�ben itt �lve nem lehetett kiker�lni. A szakad�k egyik oldala a hegyoldalra nyitott, ahol t�bb sz�z m�ter kop�r szikla alatt, lent a v�lgy

m�ly�ben, egy sebes patak folyt. K�r�s k�r�l�tte csak j�rhatatlan vadon. Di�na ism�telten egy csendes im�t k�ld�tt a krist�lytiszta leveg�be, hogy elker�lte a borzaszt� sorsot. Majd visszat�rtek a kocsihoz �s elindultak a vad�szkunyh� fel�. Ez a kunyh� a vad�szter�let olyan r�sz�n �llt, amelyet m�g aut�val el lehetett �rni, de csak alapt�bork�nt szolg�lt. A k�vetkez� kunyh�kat csak hossz�, f�raszt� gyalogl�ssal lehetett megk�zel�teni, neh�z �s n�ha vesz�lyes terepen �t. Amikor az aut� befordult a kis tiszt�sra, a f�b�l k�sz�tett blokhaus el�tt m�r k�t magas, er�s alak v�rta az �rkez�ket a torn�c alatt. P�ter �s P�s ikrek voltak, m�ghozz� egypet�j�ikrek, �gy nem lehetett �ket egyk�nnyen megk�l�nb�ztetni egym�st�l. A Di�n�hoz hasonl� korban l�v� fiatal f�rfiak majdnem k�t m�ter magasak voltak, sz�les v�llal �s az id�j�r�st�l cserzett arcokkal, hiszen szinte eg�sz idej�ket a

szabadban t�lt�ttek. S�t�t, hull�mos haj majdnem v�llukig �rt, borzos, magason �vel� szem�ld�k alatt l�v� szem�k majdnem feket�k voltak, �s �that�an n�ztek a messzes�gbe. �rz�ki sz�juk f�l�tt kis bajusz d�szelgett, az apjukt�l �r�k�ltek a sasorr is. Amikor Di�na kisz�llt a kocsib�l, a k�t f�rfi k�v�ncsi tekintete alaposan v�gigsiklott rajta, majd sz�v�lyesen �dv�z�ltek a fiatal n�t, �s az apjuk is r�szesedett az �lel�s�kben. Gyorsan kipakoltak a kocsib�l a vad�szathoz sz�ks�ges holmikat, k�s�bb �ssze�ltek a k�nyelmesen berendezett kunyh�ban egy alapos megbesz�l�sre. A nagy far�nk�kb�l �p�tett blokhausban egy cser�pk�lyha biztos�totta kellemes meleget, minden berendez�si t�rgy f�b�l volt k�sz�tve, a hossz� asztal, a nagy sz�kek, a fekv�helyek, a faragott ruhaszekr�ny, valamint a k�t nagy l�da, amelyben a sz�ks�ges eszk�z�ket t�roltak. Egy r�gi vask�lyha t�zhelyk�nt is szolg�lt, egy vas�llv�ny egy zom�ncozott ed�nnyel a f�rd�szob�t helyettes�tette. Vizet a k�zeli patak szolg�lta, a mell�khelys�g egy k�l�n kis b�d� volt a kunyh� m�g�tt. Di�na – b�r otthonr�l teljes komforthoz volt

szokva – nem tal�lt kivetnival�t a sp�rtai k�r�lm�nyekben, hiszen a vad�szat miatt j�tt ide, csak az sz�m�tott! �s term�szetesen butas�g lett volna elv�rni, hogy itt, a semmi k�zep�n, teljes komfortot elv�rjon az ember. �s v�g�l: az �desapja itt t�lt�tte legboldogabb idej�t, itt r�sze volt a legszebb �lm�nyeknek. Abban �llapodtak meg, hogy a k�vetkez� napon a m�sodik kunyh�t�l kezdik a vad�szatot. G�bor b�csi majd visszaviszi az aut�t az erd�szh�zhoz, egyel�re nem kell a h�rom

fiatalnak. Egy p�r nap eltelt�vel az id�s erd�sz visszaj�n majd a b�zist�borba, �rdekl�dni, hogy addig hogyan ment a vad�szat. Ezut�n a ter�let m�sik r�sz�n folytatj�k majd a vad�szatot. Di�na �gy d�nt�tt, hogy az id� els� fel�ben pusk�val fog cserkelni, k�s�bb �tv�lt az �jjal val� vad�szatra. M�snap reggel pirkadatkor elindultak. G�bor b�csi visszament az aut�val, a h�rom vad�sz az ellenkez� ir�nyba vette az �tj�t. Magukkal vittek t�bb napra elegend� �lelmet, mert az itteni

viszonyok k�z�tt valamilyen el�rel�thatatlan esem�nyt nem lehetett soha sem teljesen kiz�rni. A neh�z h�tizs�kjukban csereruha, h�l�zs�kok �s az �sszes sz�ks�ges felszerel�s tal�lhat� volt, amely egy vad�szathoz kell. A leveg� nagyon hideg volt �s egy er�s sz�l a magas f�k lombjait t�pte. Az erd� m�ly�n viszont alig lehetett �rezni t�bb mint er�s fuvallatot, �gy frissen l�pkedtek az �sv�nyen. A

csod�latos csendet csak n�ha felverte egy mad�r riaszt� ki�lt�sa, vagy egy sz�raz �g recseg�se a vad�szok bakancsai alatt. A h�rom vad�sz csendesen folytatta �tj�t a hegyen egyre magasabbra. D�lben egy szikl�k �ltal a sz�lt�l v�dett tiszt�son pihentek, �s hideg eb�det fogyasztottak el. Majd magasabbra �s egyre magasabbra kapaszkodtak fel. Majd el�rtek a k�vetkez� kunyh�t is, a k�t f�rfi

t�st�nt megvizsg�lta, hogy itt is minden rendben �s el�k�sz�tve van, majd �jra elindultak. Egyre hidegebb lett �s gyakran, amikor �tkeltek egy-egy havasi legel�n, a sz�l majd elvitte �ket, hiszen itt m�r az erd� nem v�dte �ket. K�s�bb kiss� leereszkedtek, hogy Di�n�nak legyen lehet�s�ge egy selejtbika kil�v�sre. Sok�ig kerestek egy megfelel� helyet, majd a k�t fiatal f�rfi egyed�l hagyta Di�n�t a leshely�n, aki gondolataiba mer�lt, mik�zben megv�rta a vad �rkez�s�t. A szinte

hihetetlen csendben �s a csod�latos term�szett�l teljesen leny�g�zve el�g ideje volt a fiatal n�nek, hogy �tgondoljon az �let�t. Nem kellene m�gis az egyik vagy m�sik k�r�nek engedni �s egy „norm�lis” csal�di �letet �lni, csal�dot alap�tani? Lehets�ges-e ez egy�ltal�n? �s akarja-e ezt egy�ltal�n? De senki azok a fiatal f�rfiak k�z�tt, akiket ismerte nem tekintett j�indulattal a hobbijaira, egyesek szinte k�veteltek t�le, hogy felhagyjon vel�k �s „norm�lis” feles�g �s anyja legyen. Ez viszont teljesen ellentmondott Di�na elk�pzel�seinek �s �rzelmeinek. �s v�g�l a

legfontosabb: Soha nem v�ltozn� meg az �let�t egy f�rfi miatt – �s soha meg nem szegn� azt az �g�ret�t, amelyet Philippe-nek adott! �jjel nagyon er�sen havazott. Amikor Di�na az �j nap hajnal�n kin�zett a kis ablakb�l, csod�latos l�tv�nyon volt r�sze. A s�t�t feny�k h�feh�r sapk�k viseltek s�r��gaikon �s a tiszt�son a friss h�ban l�that� nyomok �rulkodtak az ott az �j leple alatt �thaladott �llatok kil�t�r�l. V�gre elj�tt az id�, hogy �jjal �s ny�llal vad�szhasson! Di�na e c�lb�l tudatosan feh�r ruh�t hozott mag�val, hogy jobban el tudjon rejt�zni a h�fedte t�jban. A vaddiszn�kat a l�blenyomatai alapj�n k�nnyeds�ggel lehetett k�vetni. A fiatal n� gyorsan felkeltette a k�s�r�it, akik

ugyanannyira �r�ltek, mint � a friss h�nak. Amikor kil�ptek a kunyh� ajtaja el�, lehelet�k r�gt�n megfagyott, annyira hideg volt. M�gis hamarabb �rtek ahhoz a helyhez, amelyet leshely�l jel�ltek meg. Di�na egy p�r el�vigy�zatoss�gi int�zked�s ut�n elfoglalta a hely�t, k�t k�s�r�je kiss� t�volabb helyezkedett el, de szabad l�t�mez�vel a fiatal vad�szn�re. Sok�ig nem t�rt�nt semmi, de hirtelen,

hangtalanul el�bukkant egy konda a s�r�b�l. A vaddiszn�k �vatosan k�mleltek atiszt�st, miel�tt teljesen kil�ptek volna a fedez�k�kb�l. Szagoltak, n�ztek, de nemvettek �szre semmilyen, vesz�lyre utal� jelt. Di�na fesz�tett h�rral �s visszatartottl�legzettel v�rta a legjobb l�v�shelyzetet. M�g t�l messze – �gy 20-25 m�tert -voltak t�le a diszn�k, hogy biztos tal�latra rem�lhessen. V�g�l az egyik k�v�ncsimalac el�gg� megk�zel�tette a vad�szn�t, aki egy szempillant�s ideje alatt d�nt�tt:Elengedte a nyilat. Egy halk puffan�s jelezte sz�m�ra, hogy az �llatot egy �rz�kenyponton �rte a tal�lat, �s p�r l�p�s ut�n �ssze is rogyott. A t�bbi diszn� a ny�l halkszisszen�s�t nem vettek v�szjelz�snek, csak amikor a malac holtan elter�lt ah�ban, fogtak menek�l�re az �tjukat. Di�na m�g egy p�r percig v�rakozott, majd azid�k�zben hozz� �rkez� testv�rp�rral a zs�km�ny�hoz ment.

"Weidmannsheil, Di�na!" gratul�lt a k�t vad�sz, "Weidmannsdank!" k�sz�nt Di�na nekik, mik�zben lehajolt a malachoz. P�l keresett egy kis �gacsk�t, melyet a vaddiszn� v�r�be m�rtotta, majd �tadta

Di�n�nak, aki az �gacsk�t a kalapj�ra t�zte. "Ez egy sz�p, szakmailag kifog�solhatatlan l�v�s volt!” �r�lt P�l a fiatal n�vel egy�tt. "M�g soha nem voltam olyan vad�szaton, ahol �jjal l�vik a diszn�kat, meg kell mondanom, nagyon leny�g�z� volt!” Di�na mosolyogva h�r�totta el a b�kot. "Ez ma nem is olyan neh�z feladat volt! De gyere egyszer el, amikor szarvasra vagy �zbakra lehet vad�szni! Akkor m�g sokkal fontosabb a j� �lca, na meg az, hogy t�k�letesen ismerj a vad�szter�letet �s az �llatok szok�sait. �s itt nem csak arr�l besz�lek, hogy a l�v�s pillanat�ban hogyan �lc�zol magad, hanem

arr�l is, hogy hogyan cserkelj be a leend� zs�km�nyodat! Volt alkalom, amikor azt a p�r m�tert, amelyet l�t�vols�gon bel�lre hoztak volna, t�bb �ra alatt siker�lt csak megtennem �szrev�tlen�l. Hason a f�ben k�szva, kez�ben az �jjal meg egy ny�llal, min�l csendesebben az �zbak fel� araszolni – EZ az igazi vad�szat!” A fiatal f�rfi k�tkedve r�zta a fej�t �s megn�zte az el�tte �ll� sz�p, b�szke n�

boldogs�gt�l ragyog� arc�ba. "Akarod azzal azt mondani, hogy te is �gy kifested magad, mint az indi�nok, vagy ahogyan egyes h�bor�s filmekben lehet l�tni?” "Term�szetesen! Min�l kev�sb� hasonl�tok egy emberre, akit�l az �llat, amelyet el akarok ejteni, f�l, ann�l jobbak az es�lyeim. Mindig viszek magammal egy kis doboz arcfest�ket, amikor �jjal megyek vad�szni. Ma nem volt sz�ks�gem

r�, mert a feh�r k�peny a kapucnival, amelyet az arcomba h�zhattam, elegend� �lc�t ny�jtott a h�fedte t�jban.”"�s nem is zavar t�ged, ha �gy kikened magad?” �rdekl�d�tt a fiatal f�rfi,„Arra gondoltam, hogy, nos, �ltal�ban a n�k az�rt sminkelik ki magukat, mertszebbek akarnak lenni, tetszeni akarnak a f�rfiaknak!” mosolygott. Di�na viszontr�zta a fej�t, hogy s�r�f�rtjei csak �gy r�pk�dtek a feje k�r�l."K�t teljesen k�l�n dologr�l besz�l�nk. Term�szetesen sminkelek kiss� ki

magam, amikor n�ha elmegyek valahova, vagy r�szt veszek egy rendezv�nyen, mert �n is kiss� hi� vagyok �s sz�p akarok lenni. De itt m�sr�l van sz�! A vad�szat az m�s t�ma. A vad�szat alatt ember leszek a leg�sibb �rtelm�ben, aki megpr�b�lja zs�km�ny�llat�t a lehet�leg legjobb m�don becserkelni �s elejteni, az�rt t�k�letes �lc�ra van sz�ks�ge. Az�rt egy j� ideje m�r ink�bb �jjal vad�szok, hiszen itt a vadnak sokkal nagyobb es�lye van, �s sokkal nagyobb a kih�v�s a vad�sz sz�m�ra! Ismernie kell – sokkal ink�bb, mint a pusk�val val� vad�szatn�l – a vad �letm�dj�t, reakci�j�t, viselked�si formait, alkalmaznia kell a ter�let adotts�gaihoz �s az id�j�r�s viszontags�gaihoz. T�relmesnek kell lennie �s tapasztalt. Pusk�val a vaddal szemben el�nyt �lvez�nk, �jjal a vad oldal�n van minden adu.” E hossz� besz�d ut�n a fiatal n� elkezdte a k�t testv�r seg�ts�g�vel a zs�km�ny ell�t�s�t. Elv�gzett munka ut�n, boldogan visszat�rtek a vad�szkunyh�hoz.

A telihold ez�st�s f�nybe bor�totta a t�jat, a t�volban farkasok ord�tottak, az ordasok biztosan �hesek voltak. A k�rny�k�n nem ritka esett volt, hogy a farkasok bet�rtek a kar�mokba, ahova est�nk�nt a ny�jakat szoktak beterelni, �s m�g a juh�szkuty�kt�l sem visszarettenve addig lem�sz�roltak a birk�kat, m�g az �hs�g�ket meg nem csillapodtak. Itt fent az emberek arr�l is mes�ltek egy s m�st,

hogy akadt olyan barnamedve, amely nem csak birk�kban vagy tehenekben tettek k�rt, hanem egyenesen a p�sztoroknak estek, t�pl�l�kot keresve. A medv�k �ltal�ban ink�bb n�v�nyeket, vagy d�g�ket elfogyasztanak, viszont az �v egyes szakaszain vesz�lyes ragadoz�v� v�lhatnak, amikor olyan �hesek, hogy b�rmire r�vetik magukat, amit ehet�nek v�lik. Di�na gyakran figyelmesen meghallgatta az �desapja besz�mol�it, amikor az elmes�lte l�ny�nak arr�l, hogy hogyan vad�szott barnamedv�re a K�rp�tok hegyein. Nem ritk�n fordult el�, hogy az okos �s gyanakv� vad kit�rt a vad�szok el�l, de �ns�ges id�kben a vad�szok gyakran l�helyzetbe ker�lhettek a kihelyezett l�- vagy teh�ntetem mellett. A sikeres vad�szatok besz�mol�i ut�n az apja mindig figyelmeztette Di�n�t a medv�k

ragadoz� voltjukra egy-egy hajmereszt� t�rt�nettel, medvet�mad�sok besz�mol�j�val. Az apja ismerte olyan vad�szt vagy p�sztort, aki elvesztette az �let�t vagy nagyon s�lyosan s�r�lt, amikor egy olyan vad ragadoz�val hozta �ssze �ket a balsors. M�g G�bor b�csi is viselte egy olyan harc nyomait a test�n. Mert egyszer, fiatal leg�ny kor�ban, akaratlanul felzavarta egy medv�t, aki egy kid�lt fa

odv�ban a h� alatt m�r felk�sz�lt a t�li �lmaira. Az emberi betolakod�t viszont m�g �szrevette, �s hihetetlen sebess�ggel kiugrott a vack�b�l. A fiatal erd�szt a hirtelen t�mad� medve teljesen felk�sz�letlen�l �rte, aki egy olyan helyen nem is sejtette, hogy medv�vel tal�lkozhat. Nem maradt ideje, reag�lni. A feld�h�tett �llat t�tott pof�val rohamozta meg a fiatal f�rfit, akit egy hatalmas mancs�t�ssel le is ter�tette. G�bor b�csi akkor – nagy szerencs�re – mozdulatlanul fek�dt a h�ban, t�ls�gosan r�m�lt �s s�r�lt, hogy megmozduljon. �gy menek�lhetett meg. A medve m�g egy p�rszor beleharapott a sz�m�ra �lettelen testbe, majd brummogva od�bb�llt. Egy id� ut�n a fiatal f�rfi, sok m�ly sebb�l v�rezve �s alig mag�n�l, lassan, hason cs�szva egy k�zeli �tel�gaz�shoz vonszolta mag�t, mert tudta, hogy ezt az utat gyakran fav�g�k haszn�lj�k. Az mentette meg az �let�t. Kis id� elm�lt�val hallotta k�zelg� sz�ncseng�k hangj�t. A fav�g�k bevittek az �letvesz�lyesen s�r�ltet a

legk�zelebbi faluba, ahol szakszer� orvosi ell�t�sban r�szes�lt. De m�g �gy is hetekig lebegett �let �s hal�l k�z�tt, m�g a fel�p�l�s �tj�ra nem t�rt. A kalandra m�ly hegek maradtak eml�k��l, valamint egy tompa f�lelem a legbelsej�ben. Ennek ellen�re sem riadt meg vissza att�l, hogy tov�bbra is vad�szon medv�kre. Csak sokkal el�vigy�zatosabb �s k�r�ltekint�bb lett.