SIVATAGI VIHAR

A homokvihar egyre er�s�d�tt, vis�tott a sz�l, a homokszemcs�k milli� kis t�k�nt sz�rtak test�ket, �s Ali v�g�l az elemek d�h�ng�s�n kereszt�l kiab�lt nekik, hogy le kellene heverni�k, mert csak �gy lehet es�ly�k a t�l�l�sre. Gyorsan fel�ll�totta a s�trat, majd parancsolt a tev�nek, hogy a s�tor a sz�lnek kitett oldal�n t�rdeljen le, �gy m�g egy v�dpajzst fel�ll�tva a homokviharral szemben. �vatosan kiemelte Tibort a hordsz�kb�l �s bevitte a s�torba, ahol Kata m�r v�rt, hogy k�nyelembe helyezhesse a fiatal f�rfit. Ali �jra kiment, hogy vigy�zzon az �llatokra �s szembesz�lljon azzal a viharral, amely az �let�ket fenyegette. A teve mellett le�lt, megfogta a lovak k�teleit, �gy v�rta az �t�letid�t. A homokvihar most m�r teljes er�vel z�dult fel�j�k. A siv�t�s er�s�d�tt, a finom szemcs�k puskagoly�k�nt kopogtak a s�tor v�kony b�r�n. M�r a s�tor belsej�ben is lehetett �rezni �ket, eldug�tottak az ember szem�t, orr�t, sz�j�t! Kata let�rdelt a fest� mellett, �s megpr�b�lta megv�deni az arc�t a homokt�l egy zsebkend� seg�ts�g�vel. A f�ny egyre kevesebb lett, mintha m�r az �j s�t�ts�ge k�zeledne, ebben a d�li id�ben. De t�vedtek, amikor azt hitt�k, hogy ett�l rosszabbul m�r nem lehet: ez a vihar csak el�j�r�ja volt egy �ri�si nagy ork�nnak! Egy kis id� m�lva m�r szinte kib�rhatatlan volt a leveg� a s�torban, �s Tibor, aki m�r �t�lte egy ilyen vihart, �gy �rezte, hogy most m�r az �let�k�rt harcolnak. De nem engedett a p�niknak – hiszen ott volt m�g Kata – �s mindent t�le telhet�t el kellett k�vetnie, hogy a l�ny ne cs�ggedjen el. „Kata!” k�rte a fiatal l�nyt, mik�zben a homok a fogai k�z�tt csikorgott, „k�rlek, ford�ts engem oldalt �gy, hogy az arcom a sz�loldalt�l t�vol essen �s t�gy annyi p�rn�t a h�tam m�g�, amennyi csak van, hogy kit�massza engem.” Kata csak b�lintott �s �vatosan megford�totta a neh�z f�rfit, m�g az nem ker�lt v�g�l a k�v�nt helyzetbe. „�gy megfelel?” k�rdezte f�lelemt�l reszket� hanggal. „Igen, �gy nagyon j�l van, gyermekem! K�rlek, gyere ide �s fek�dj szorosan mell�m, hogy t�ged is kiss� megv�dhesselek.” mondta Tibor gyeng�den, hogy meg ne ijessze Kat�t, de a l�ny meg�rtette, hogy ez csak a jav�t szolg�lja, �gy nem t�tov�zott �s arccal a f�rfi fel� lefek�dt mell�. A vihar r�ngatta a kis s�trat, a fesz�t�k�telek vis�tottak �s a homok, amely a s�tor oldal�n lassan felfel� n�tt, beoml�ssal fenyegetett. Tibor �rezte, hogy egyre k�ts�gesebb a kaland j� kimenetele, �s mintha egy bels� k�nyszernek engedne, �tkarolta a fiatal l�nyt. Kata az els� pillanatban kiss� megd�bbent, de nem ijedt meg, hiszen � is �rezte, hogy a f�rfi v�delmezni akarja �t. Hirtelen Tibor rekedt hangon halkan suttogni kezdett. „Kata! Azt hiszem, a hal�l nagyon k�zel van. Az�rt be kell vallanom neked valamit: Sokkal t�bbet jelentesz nekem, mint csak �pol�n�t vagy t�rsalg�partnert.” Itt a hangja megcsuklott, �s Kata nagy, k�rd� szemekkel n�zett r�. Tibor er�t vett mag�n �s folytatta: „Szeretlek, Kata! Teljes sz�vb�l!” szinte s�rt, mert hirtelen r�d�bbent, hogy ez a vallom�s tal�n t�l k�s�n j�tt. „Kata, musz�j volt elmondanom, mert ezt a napot tal�n nem �l�nk t�l �s....” nem b�rt tov�bb sz�lni, reszketve v�rta a l�ny reakci�j�t. Kata sz�p szemei k�nnyekkel teltek. Igaz volt ez? Szerelme viszonz�sra tal�lt? Soha nem hitte volna, hogy m�g �rezhetne olyan er�s �rzelmeket egy f�rfi ir�nt – �s m�gis: Tibor szavain�l tudta, hogy vonz�d�sa a f�rfihoz igazi szerelem lett! „Kedvesem!” suttogott, „Szavaiddal a vil�g legboldogabb ember�v� tett�l!” „Akkor te is szeretsz engem egy kicsit?” k�rdezte a fiatal fest� d�bbenten, hiszen a l�ny soha a legkisebb jelt sem adott, hogy t�bbet jelentene neki a f�rfi egy �tlagos �poltj�n�l. „Te vagy a mindenem, Szerelmem! �s ha ma �s most meg kell halnunk, akkor szerelmesp�rk�nt halunk meg!” mondta a boldogs�gt�l ragyogva �s egybe szomor�an a fiatal l�ny. Erre Tibor csak m�g er�sebben szor�totta �s ajkai egym�sra tal�ltak az els�, hossz� �s szenved�lyes cs�kban. „Ez a mennyorsz�g!” ki�ltott Kata �s Tibor is mosolygott boldogan. B�rmit is hoz a j�v� – �k ketten eggy� lettek szerelm�kben, egy sz�v, egy l�lek, egy�tt az elemek ellen! Nem voltak m�r k�ts�gek: A l�ny szereti �t – a mozg�ss�r�ltet, a f�l embert – ez t�bb volt, mint ahogyan valaha is rem�lni merte volna! �s Kata is boldog volt, hogy a f�rfi v�gre bevallotta szerelm�t – a kihaszn�lt �s megbecstelen�tett l�nynak! De a k�t szerelmes ek�zben szinte teljesen elfeledkezett a viharr�l. Pedig nem kellett volna! A tart� rudak lassan hajlottak a homok terhe alatt, �s recseg�s�k visszahozta a f�rfit a jelenbe. „Kata!” ki�ltotta, tudat�ban, hogy milyen vesz�ly leselkedik r�juk. „Gyorsan vesd a takar�kat r�nk! Siess! K�zel a hal�l!” Kata nem gondolkodott: k�t takar�t ter�tett fej�kre, majd kez�vel kiv�jta k�t kis g�dr�csk�t a fej�k el�tt, ahogyan Tibor elmagyar�zta neki. B�r kev�s volt az es�ly�k a t�l�l�sre, szinte egyenl� a null�val, de mindent t�l�k telhet�t kellett elk�vetni, hogy a hal�lt�l menek�ljenek. Szorosan egym�shoz b�jva fek�dtek a takar�k alatt �s im�dkoztak a j�v�j�k�rt, amikor hal�los csendben a s�tor a homok terhe alatt �sszerogyott!

Az ezt k�vet� pillanatokban, mintha a sz�l is elcsendes�lt volna, kiss� mozogni kezdett a homokkupac, amely a s�tor f�l�tt keletkezett. Kis patakokban folyt a homok a f�ld fel�. A vihar elvonult, a nap �jra ragyogott a v�gtelen sivatag f�l�tt. A takar�k v�delm�ben Tibor kiss� mozd�totta karjait, �s megpr�b�lta kiutat tal�lni friss leveg� fel�. Akkor hirtelen �gy t�nt neki, mintha l�bai is kiss� megmozdultak volna. D�bbenten abbahagyta keze mozdulatait �s arra k�zpontos�tott, hogy kider�tse: vajon csak a k�pzelete j�tszott vele, vagy m�s t�rt�nt? „Biztosan csak a homok megmozdult, amikor kezeimmel takar�tani kezdtem – �gy ezt a l�tszatot keltett, mintha a l�baim is megmozdultak volna.” Gondolt mag�ban, b�r legbels� �nj�ben egy kis szikra azt sugallta, hogy tal�n m�g vannak csod�k �s visszanyerte l�bai haszn�lat�t. �gy megint elkezdte szabad�tani mag�t �s Kat�t a homok fogs�g�b�l, �s amikor l�bai m�r szabadon voltak, az egyiket szinte �szt�n�sen mag�hoz akarta h�zni, hogy fel�llhasson – �s a l�ba megmozdult! A fiatal f�rfi nem b�rta m�g felfogni, hogy mi t�rt�nt vele, csak le�rhatatlan boldogs�g t�lt�tte el, amikor most m�r akaraterej�vel megpr�b�lt megmozd�tani a m�sik l�b�t is. �s l�m: ez is siker�lt! Gyenge mozdulat volt, alig �szrevehet�, de m�gis egy ir�ny�tott mozdulat. „A l�baim! �jra haszn�lhatom a l�baim!” ki�ltotta hangosan, �r�m�ben, melyet meg akart osztani a szeretett l�nnyal. De hirtelen minden �r�me elillant, amikor l�tta, hogy Kata mozdulatlanul fekszik mellette, mintha m�r nem is �lne. Milyen boldogs�g az, amikor szerelme tal�n �let�vel fizetett �rte? Eg�szs�ge t�bbet �r a boldogs�gn�l? „Kata! Szerelmem, �letem! �bredj fel! T�rj magadhoz!” suttogott visszafojtott k�nnyekkel, �s finom r�zta a l�ny v�kony test�t. De nem j�tt semmilyen reakci�. Akkor az er�s f�rfi szemei megteltek k�nnyekkel. „Ha � meghalt, �n sem akarok t�bbet �lni!” hat�rozta el. „Dr�ga Istenem! Seg�ts!” foh�szkodott. Ki�lt�sa sz�ve m�ly�b�l j�tt, amikor lehajolt a mozdulatlan test f�l� �s vadul cs�kolgatni kezdett sz�raz ajkait. Szinte �r�kk�val�s�gnak t�nt, m�g a fiatal l�ny kiss� megmozd�totta sz�j�t: „Vizet!” suttogott, alig �rthet�en, miel�tt visszazuhant volna eszm�letlens�g�be, de a szerelem f�lei a legkisebb neszt is �szreveszik. „�l! K�sz�n�m, Istenem!” ki�ltott Tibor �s eszeveszett�l pr�b�lt kiszabad�tani a l�nyt az �t m�g mindig fogs�gban tart� homok al�l. El�bb kezeivel s�p�rte le azt a homokot, amely m�g mindig �t bor�totta, �s mozg�ster�t korl�tozta, majd megpr�b�lt t�rdre t�maszkodni. Term�szetesen l�bai, amelyeket olyan sok�ig nem tudta haszn�lni, teljesen er�tlenek voltak, de �ri�si, emberfeletti akarater�vel siker�lt neki a mozdulat. V�gre elkezdhette Kata kiszabad�t�s�t is! K�s�vel felv�gta a s�tor oldal�t, majd k�t k�zzel s�p�rte a homokot oldalra, hogy kih�zhasson dr�ga szerelm�t. Sok id�be telt, szinte kib�rhatatlan f�jdalmakat okozta, �s teljesen kimer�tette a fiatal f�rfi erej�t, de v�g�l siker�lt! Kata ott fek�dt el�tte a szikr�z� napf�nyben �s pulzusa gyeng�n b�r, de szab�lyosan vert, �s a l�legzete is �szrevehet� volt. De nagyon kellett neki a v�z. Tibor tudta, hogy a teve nyerg�n van a kulacs, csak hol van a teve? V�g�l megl�tta az �llatot, melyet majdnem eg�szen homok bor�totta, a s�tor marad�kai m�sik oldal�n. Tibor is m�r alig �lt, de siker�lt neki elvonszolni mag�t a tev�hez, megtal�lta a kulacsot, mely szerencs�sen �ps�gben �tv�szelte a vihart, leakasztotta a nyeregr�l �s visszak�szott Kat�hoz, hogy a szeretett l�ny miel�bb hozz�jusson az �ltet� v�zhez. Tibor felemelte a l�ny fej�t �l�be �s kortyonk�nt adott neki inni. P�r pillanatok alatt a l�ny mag�hoz t�rt �s gy�ny�r� mosoly ragyogott az arc�n. „Dr�g�m! �l�nk!” suttogott er�tlen�l. Majd hirtelen r�n�zett a f�rfira �s egy gondolat futott �t az agy�n: hogyan szabad�thatta ki �t �s saj�t mag�t a fiatal f�rfi a s�tor fogs�g�b�l? �s hogyan jutott a leb�nult ember a kulacshoz? Kiss� megford�totta a fej�t, �s amikor megl�tta, hogy Tibor majdnem norm�lis tart�sban �l, �s �t az �l�ben tartja, felki�ltott: „Te – tudsz j�rni?!”  „Igen, �letem, igen!” ujjongott a fiatal fest�. „Amikor fel�bredtem �jul�somb�l �s megpr�b�ltam benn�nket kiszabad�tani a s�torb�l a homok al�l, �szrevettem, hogy megmozd�thatom a l�baim!” „Akkor h�t a csoda megt�rt�nt!” konstat�lt Kata boldogan. „�s ezt csak neked k�sz�nhetek!” v�laszolt Tibor, majd felemelte a fiatal l�nyt, mag�hoz �lelte �s �gy cs�kol�ztak a sivatag forr� homokj�ban �lve, mintha soha t�bbet nem akarn�nak abbahagyni. V�g�l m�gis visszat�rtek a f�ldre. „Hol van Ali?” k�rdezte Kata, akinek els�nek felt�nt, hogy a h�s�ges szolga m�g nem jelent meg. „Istenem! A f�lelmemben, hogy t�ged elvesz�tselek, nem is gondoltam r�.” sz�gyenkezett Tibor. „Szerintem a teve mell� fek�dt, szok�sa szerint....” De a teve szinte nyakig a homokba volt mer�lve. Kata seg�ts�g�vel Tibor is eljutott az �llathoz, �s ketten elkezdtek az �llatot kiszabad�tani a homokb�l, rem�lve, hogy a szolg�t is megtal�lj�k. Amikor m�r annyira eltakar�tottak a homokot, hogy az �llat mag�t�l fel tudott �llni, ezt meg is tette – �s a k�t fiatal megl�tta a vezet�j�ket �lettelen�l a homokban fek�dve. „Tal�n m�gis m�g seg�thetj�k rajta!” rem�nykedett Kata �s Tibor mindent t�le telhet�t tett, hogy �letre keltsen a beduint – de hi�ba. Egy id� ut�n Tibor megr�zta a fej�t. „Sajn�lom, Szerelmem, de m�r nem tehet�nk �rte semmit.” mondta szomor� hanggal. „�gy t�nik, m�r a vihar elej�n megfulladt a homokt�l. Temess�k el �s jel�lj�k meg �r�k nyughely�t.” mondta szomor�an, majd hozz�l�ttak a temet�shez. Ez gyorsan ment, mert csak homokkal betemettek a tetemet, majd egy k�vel jel�ltek meg a s�r hely�t. Hirtelen Kata egy teljesen m�s gondolatt�l ijedt meg. „Vezet� n�lk�l hogyan ker�l�nk haza?” k�rdezte megszeppenve, de Tibor megnyugtatta �t. „�n egyszer m�r itt j�rtam.” Mondta. „Vannak t�rk�peink �s egy ir�nyt� is a teve nyeregt�sk�j�ban. Ezekkel az eszk�z�kkel biztons�gosan visszatal�lunk.”

B�r sz�v�ben az�rt voltak k�ts�gei a szerencs�s hazautaz�st illet�en. L�bai m�g nem el�gg� er�sek, hogy tarts�k a test�t, �s a lovagl�s, vagyis tevegel�s is biztosan kimer�t� lesz sz�m�ra. A tevenyerget a vihar darabokra t�rte, a lovak elszaladtak �s biztons�gba helyeztek magukat a vihar el�l, �gy csak a teve maradt, egyed�li szem�ly- �s teherhord�k�nt egyar�nt. A teve, amely �sszek�t�tt l�bakkal nem messze t�l�k t�relmesen v�rt.

Kata �rz�keny volt, hogy meg�rezte a szeretett f�rfi k�telyeit, de azut�n, ami vel�k megt�rt�nt, csak m�g er�sebben hitt abban, hogy most m�r minden j�ra fordul. �gy el�al�tott a javaslat�val:

"�n a tev�n el�l fogok �lni, te a h�tam m�g�tt foglalsz helyet, �gy megadhatsz az ir�nyt �s kapaszkodhatsz bel�m, ha sz�ks�ged lesz r�. Ez biztons�gosabb �s nem annyira kimer�t� sz�modra. Felsz�ll�s k�zben viszont nagyon vigy�znod kell, nehogy lerep�lj!”

"�rted b�rmit megteszek, Dr�g�m!” egyezett a l�ny terv�be a fiatal f�rfi. Kata elment a teve�rt, Tibor megparancsolt az �llatnak arab nyelven, hogy fek�dj�n le, �s Kata felseg�tette a szerelm�t a teve h�t�ra. Majd a nyeregt�sk�ban tal�lt selyemkend�kkel r�gz�tette a f�rfit, miel�tt levette az �ll�t l�bair�l a b�kly�kat �s � is felsz�llt a teve h�t�ra.  Tibor az elindul�shoz megfelel� paranccsal elind�totta az �llatot, �s ir�nyt vettek a v�ros fel�.

M�snap, k�s� este, teljesen kimer�lten, �hesen �s szomjasan be�rtek Alexandri�ba, �s azonnal felkerestek a nagyk�vets�get.

Ott nagyon csod�lkoztak a tev�n �rkez� k�t fiatalon, �s nagyon szerencs�snek �t�ltek, hogy siker�lt nekik t�l�lni a homokvihart. A legnagyobb meglepet�sk�nt viszont az a t�ny szolg�lt, hogy Tibor �jra j�rt. Gyorsan �telt-italt hoztak a k�t fiatalnak, a tev�t egyel�re a rezidencia egyik ist�ll��p�let�ben helyeztek el, �s neki is biztos�tottak a megfelel� ell�t�st. Majd Kat�t a rezidencia egyik k�nyelmes szob�j�ba vezettek, hogy megf�r�dhessen �s �t�lt�zhessen. Tibort viszont a nagyk�vet �r szem�lyesen elk�s�rte a k�lf�ldi diplomat�k sz�m�ra l�trehozott k�rh�zba, ahol ell�tt�k, �s alaposan kivizsg�lt�k.  A vizsg�lat v�g�n a f�orvos konciliumot tartott, majd Tiborhoz fordult.

"Fiatalember, maga mindenki sz�m�ra egy m�ly rejt�ly! M�g soha nem tal�lkoztam hasonl� esettel, de biztos�thatom, hogy egy id� ut�n teljesen meg fog gy�gyulni. Most legink�bb sok pihen�st �s er�s�t� gyakorlatokat javasoln�m. Haszn�ljon m�g egy kis ideig a kerekessz�ket, k�s�bb �tt�rhet mank�kra – �s amikor �gy �rzi, hogy visszat�rt a r�gi ereje, seg�t�eszk�z n�lk�l is j�rhat. De egyet k�rn�k mag�t�l, fiatalember: Ne vegye t�lz�sba az edz�st! Sz�p lassan haladva hamarabb c�lba �r, mint amikor meger�lteti mag�t, �s esetleg visszaes�st tapasztalhat! Mindenesetre nagyon �r�l�k a tal�lkoz�snak, �jra fel�led bennem a tudat, hogy l�teznek csod�latos gy�gyul�sok, amelyekre a mai orvostudom�ny nem tud magyar�zatokkal szolg�lni!” Ezzel kibocs�totta Tibort a k�rh�zb�l. 

A nagyk�vet visszavitte a fiatal fest�t a rezidenci�ba, ahol a f�ldszint�n, Kata szob�ja mellett, egy kisebb lakoszt�lyt bocs�tottak rendelkez�s�re. Amikor v�g�l a nagyk�vet �r elk�sz�nt a fiatal f�rfit�l, Kata, aki csak arra v�rt, hogy becsuk�djon a nagyk�vet ut�n az ajt�, beosont Tibor szob�j�ba �s a fiatal fest� karjaiba vetette mag�t.

"Dr�ga szerelmem, mit mondott az orvos?”

Tibor hevesen �t�lelte a fiatal l�nyt, majd gyeng�den megcs�kolta.

"Minden j�ra fog fordulni, dr�ga egyetlenem!” mosolygott boldogan. „�vatosnak kell lennem, �s sokat pihennem, akkor id�vel �jra az az er�s ember leszek, aki valaha voltam!”

"Dr�ga istenem, nagyon k�sz�n�m!” suttogott Kata h�l�s sz�vb�l �s hozz�simult a szeretett f�rfihoz. 

"Most mitev�k legy�nk?” k�rdezte hossz� id� ut�n. Erre a k�rd�sre Tibor m�r v�rt, hiszen az eg�sz, hossz� hazautaz�s alatt csak arra gondolt.

"El�bb hazamegy�nk, dr�ga Sz�vem! Majd megkeress�nk egy kis lak�st – a Te szerelmeddel �s seg�ts�geddel hamarosan teljesen meggy�gyulok – �s amikor eg�szs�ges emberk�nt �llhatok az olt�r el� – akkor �sszeh�zasodunk!” ki�ltott boldogan �s szem�ben kigy�lt egy v�gyakoz� f�ny, tele nagyszer� �g�retekkel a k�z�s j�v�j�kre n�zve.

Hamarosan elb�cs�ztak a kedves nagyk�vett�l, megk�sz�nve neki a sz�v�lyes fogadtat�sukat �s �nzetlen seg�ts�g�t. Egy gyors haj� hamarosan visszavitte �ket Eur�p�ba, �s nemsok�ra meg�rkeztek Budapestre. Ott Kat�nak nagy neh�zs�gekbe ker�lt, hogy visszafogjon a fiatal fest�t, aki t�lcsordul� energi�val akart belekezdeni a k�z�s �let�k kialak�t�s�ba. R�vid id�n bel�l megtal�ltak az egyik csendes utc�ban egy kis h�zik�t, amelynek legnagyobb szob�j�nak �ri�si ablaka egy kis kertre n�zett. A k�t fiatal azonnal beleszeretett az �j otthonukba, Kata mindent megtett annak �rdek�ben, hogy min�l kellemesebb �s lak�josabb legyen, �s hogy Tibor mindent megtal�ljon benne, ami a munk�j�hoz sz�ks�ges volt. A k�t jegyes nem gyakran ment el otthonr�l, Tibor az�rt, mert m�g nem �rezte mag�t el�g er�snek, Kata az�rt, mert min�l t�bb id�t akart t�lteni kedves�vel.

Egy ny�riasan meleg napon Tibor a kis kertben �lt, amelyet vir�gok sokas�ga kellemes illata arasztotta el, el�tte egy nagy fest��llv�ny �llt, �s a fiatal f�rfi �ppen megkeverte a sz�neket a leg�jabb m�v�hez, amikor Kata, kez�ben egy t�lc�n egy kis �d�t�vel, hozz� csatlakozott. Egy gyeng�d �lel�s �s cs�k ut�n Kata az �res v�szonra n�zett.

"Ma milyen mot�vumot v�lasztott�l?” k�rdezte a szeretett f�rfit. Tibor m�lyen a l�ny s�t�t szem�be n�zett, �s kiss� hezit�lva mondta:

"�n azt a jelenetet akartam megfesteni, amikor a homokviharban azt hittem, hogy meghalt�l. De,” tette gyorsan hozz�, amikor megl�tta a l�ny szem�ben egy kis ellenvet�st, „ha nem akarsz, akkor term�szetesen m�st festek.” De a fiatal l�ny er�t vett mag�n �s lek�zdte a rossz eml�keket.

"Nem, Tibor, dr�g�m! K�rlek, nyugodtan fess, amit az ihlet megadja, �s amit a lelkedben �rzed. Ez az esem�ny �sszehozott benn�nket, minden jogod megvan arra, hogy meg�r�k�ts!” f�zte hozz�.

"K�sz�n�m sz�pen, dr�ga Sz�vem!” mosolygott Tibor �s �jra fordult a palett�ja fel�. Kata most l�tta a f�rfi szem�ben azt a f�nyt, amelyr�l tudta, hogy elj�tt hozz� az ihlet, �s azt is tudta, hogy a fiatal f�rfi most �r�kra el lesz foglalva, hiszen alaposan ismerte Tibor szok�sait. A legjobb festm�nyeit akkor tudta megalkotni, amikor egyfajta transzban volt, keze szinte mag�t�l mozgott �s a sz�v�ben, lelk�ben l�tottakat v�szonra vetette. Ilyenkor gyorsan szokott dolgozni, szinte gondolkod�s n�lk�l, �s m�gis a k�sz m�, b�rmilyen r�szletes is volt, olyan annyira siker�lt, hogy m�g a legnagyobb m�kritikus is elismer�ssel nyilatkozott r�la. Tibor elmer�lt az alkot�s �r�meibe, �s Kata visszavonult a h�zba, hogy ne zavarjon. Boldog volt, mert a fest�szet nemcsak �r�met okozott a fiatal f�rfinak, hanem el�gg� j� bev�telt is hozott – �s nem utols�sorban a f�rfi gy�gyul�s�ban is seg�tett – hiszen amikor festett, nem er�ltette t�l mag�t, mint n�hanapj�n, amikor egyszerre t�l sokat k�v�nt m�g gyenge l�bait�l, �s a sok, t�lzott gyakorlatoz�st�l elf�radva �sszeesett. Ezekben a pillanatokban Tibor d�h�s volt mag�ra, �s ink�bb m�g kem�nyebben edzett, mert min�l el�bb olt�rhoz akart vezetni a szeretett l�nyt. El�fordult, hogy Kata, amikor visszaj�tt a v�s�rr�l, kosar�ban sok friss z�lds�ggel �s gy�m�lccsel, a fiatal f�rfit teljesen er�tlennek az �gyban vagy a kanap�n tal�lta. Kata t�l okos volt, hogy szemreh�ny�st tegyen a f�rfinak – hiszen �miatta akart min�l hamarabb l�bra �llni – de a l�ny szomor� szeme m�gis el�rulta Tibornak, hogy nem helyesen cselekedett. Saj�t mag�nak meg�g�rte, hogy elfogadja a l�ny tan�csait, de m�snap �jra t�ledzette mag�t, amikor a l�ny elhagyta a h�zat. �gy el�fordultak visszaes�sek a gy�gyul�si folyamatban, �s a fiatal fest� lassan r��bredt, hogy meger�ltetve nem �r c�lba. Kata megel�ged�ssel vette �szre, hogy egy id� ut�n a fiatal f�rfi sz�pen betartotta az edz�si tervet – �s gy�gyul�sa rohamosan el�rehaladt! V�g�l m�r szerelmese karj�n eg�szen hossz� s�t�kat tehetett meg, �s egyed�l is kimer�szkedett egy p�r l�p�s erej�re, az utc�ra. K�s� ny�r lett, �s Tibor annyira er�snek �rezte mag�t, hogy v�gre tervezhette az esk�v�j�t. �gy hat�roztak, hogy okt�ber k�zep�n, a v�roson k�v�l, egy kis k�poln�ban egybekelnek. Tan�k�nt Tibor k�t fest�koll�g�t k�rte fel, hiszen nem volt m�s csal�dtagjuk.

ZORD ID�K

 Szeptember v�g�n hirtelen meghalt Kata nagyn�nje, akit az�ta nem l�tta, ami�ta „eladta” a fiatal l�nyt az �zvegy Kov�csynak. Kata a nagyn�nje hagyat�k�b�l k�t kisebb festm�nyt kapott, �s egy kis k�szp�nzt, a nagyn�nje t�bbi vagyona j�t�kony c�lokra ker�lt eloszt�sba. Amikor Kata elment a k�zjegyz�h�z, hogy �tvehesse a k�t festm�nyt �s a p�nzt, hirtelen el�llt a l�legzete. Mindk�t festm�ny nagyon ismer�s st�lusban volt festve – de mindegyiken, a megszokott helyen „Tibor” helyett egy m�sik n�v �llt: " Balassy T."! Kata d�bbenten �s ijedten megk�rdezte a k�zjegyz�t, hogy ismeri-e a k�t festm�ny alkot�j�t – �s az id�s �r v�lasz�t�l szinte el�jult. 

"A fest�t Balassy Tibornak h�vj�k, �s az a szign�ja is.” Mondta mit sem sejtve a fiatal l�ny bels� viharait�l a k�zjegyz�, majd folytatta: „Ennek a fest�nek nagyon furcsa t�rt�nete van. � az �reg Balassy gr�f fia, de m�r nagyon r�gen lemondott minden csal�di k�tel�kt�l, mert m�v�szeti p�ly�t akart folytatni, �s nem az apja az els�sz�l�tt fi�nak �s �r�k�s�nek dikt�lt katonait. Egy j� ideje m�r viszont az a sz�besz�d kering a v�rosban, hogy a fiatal�r elt�nt az egyik k�lf�ldi �tja sor�n. Az�rt k�peit nagyon keresik – ha net�n p�nz sz�k�be ker�lne, nyugodtan adja el, sz�p summ�t fog kapni �rte.” Z�rta besz�mol�j�t a k�zjegyz�. Kata megk�sz�nte neki a felvil�gos�t�st, majd k�s�bb nem eml�kezett arra, hogy hogyan ker�lt az utc�ra, a k�pekkel a kez�ben �s a p�nz�vel a t�rc�j�ban.

"Egy gr�f!" suttogott, k�nnyes hanggal. „Egy gr�f, �s egy gr�fi csal�d �r�k�se!” C�ltalanul k�borolt �r�kig a v�rosban. Nem gondolt arra, hogy a szerelme v�rja, csak arra, hogy m�g egy p�r h�t �s �, egy csik�s l�nya, egy becsm�relt �s kihaszn�lt n�, egy szolgasorsot �rdeml� szem�ly, f�rjhez megy egy gr�fhoz! Mi�rt nem mondta ezt neki Tibor? Soha meg nem vallotta volna neki szerelmet! Hogyan mer�szelhetne f�rjhez menni egy gr�fhoz? �s ha egyszer majd visszat�rn� �s kib�k�ln� csal�dj�val? Egy olyan nemes csal�d soha el nem fogadn� �t, a kis senkit, berkeiben. �s ha net�n egyszer kider�ln�, hogy min ment kereszt�l, miel�tt f�rjhez ment – �ri�si botr�ny lenne bel�le – �s a szeretett f�rfi szenvedne a legjobban. Kata szinte vakon r�tta az utc�kat, de a v�g�n mindig csak egy megold�s maradt sz�m�ra: Le kell mondani szerelm�r�l, �s lehet�s�get adni a szeretett f�rfinak, hogy rangj�hoz ill� n�t vegye el feles�g�l. De ezt mondhatja meg neki, hiszen ismeri �t: csak nevetne, megcs�kolna �s gyeng�den kis but�nak nevezn�. �gy a k�zjegyz� javaslat�ra �gy �nt�tt, hogy eladja a k�peket, b�r sz�ve meg akart szakadni, hiszen ezek voltak az egyetlen eml�k a szeretett f�rfira, de a p�nzzel addig meg�lhet, m�g egy munk�t tal�l. Mert vissza a kolostorba m�r nem akart menni, t�l f�jdalmas lenne, minden nap az eml�keket �jra felid�zni.

Kata v�g�l megtal�lt egy gal�ri�t, ahol egy rendk�v�l magas �sszeget kapott a k�t festm�ny�rt. V�g�l �tnak indult, hogy keressen mag�nak munk�t �s egy fedelet a feje f�l�.  Nyugaton s�t�t felh�k gy�ltek �ssze, a sz�l m�r es�cseppeket hordott mag�val, amelyek a szomor� l�ny arc�n �sszekeveredtek k�nnyeivel. Szinte megszakadt a sz�ve, hogy lemondjon szerelm�r�l, de � miatta meg kellett tennie! Nem h�zhatja le mag�hoz, az�rt szabadra engedi, b�r �, Kata soha t�bb� nem lesz boldog. Arra gondolt, hogy k�ld egy b�cs�levelet, de ezt a gondolatot is elvetette, hiszen ez is csak m�g egy utols� sz�vszaggat� cselekedet lenne. Jobb, ha min�l el�bb, most, itt helyben, kil�p a szeretett f�rfi �let�b�l. Amikor a vihar teljes erej�vel lecsapott a v�rosra, Kata egy nagy v�rosi palota �rk�djai alatt mened�ket keresett a szakad� es� el�l. �gy d�nt�tt, hogy megv�rja a vihar v�g�t, m�g elmegy munk�t keresni. Abban a pillanatban egy sz�p hint� k�zeledett a palota fel�, amely k�t gy�ny�r� holl�fekete l� h�zott. A hint� is az �rk�dok al� fordult, majd meg�llt. Egy eleg�ns d�ma sz�llt ki bel�le, hiszen ez volt az � palot�ja. Amikor a bej�rati ajt� fel� sietett, megl�tta a f�z�, el�zott l�nyt. K�ny�r�letes sz�ve arra �szt�n�zte, hogy bek�rjen a fiatal l�nyt h�z�ba, ahol egy t�ny�r forr� leves mellett megsz�radhat. A d�ma Kata fel� fordult.

"Nincs m�s helyett, ahol a vihar el�l elb�jhatn�l, kisl�nyom?” k�rdezte kellemes hanggal. Kata csak r�zta a fej�t.

"Sajnos nincs hova mennem, nagys�gos asszony!”

"Akkor k�rlek, fogadj el aj�nlatomat, �s gyere be hozz�m. A szem�lyzetn�l kaphatsz egy t�ny�r forr� levest, �s addig ott maradhatsz, m�g a ruh�d meg nem sz�radt, �s a vihar el nem vonul.”

"H�l�san k�sz�n�m, nemes asszony!” suttogott Kata vacog� fogakkal �s sz�vesen elfogadta a megh�v�st a kellemes h�zba. A hallban egy ott v�rakoz� inas az �rn� k�r�s�re bevezette Kat�t a konyh�ba �s ott egy termetes asszonys�g, akinek kerek arca csak �gy ragyogott a j�s�gt�l, �s aki a f�szak�csn� volt ebben a palot�ban, gondoskod�s�ban hagyta. A szak�csn� sz�ve majd megszakadt, amikor l�tta a b�rig �t�zott, �s a hidegt�l eg�sz test�n reszket� l�nyt.

"Gyere ide, l�nyom, �lj oda a k�lyha mell�, ott j� meleg van, �s a ruh�id pillanatok alatt megsz�radnak.” Mondta. Kata le�lt egy kis s�mlira, a nagy k�lyha mell�, amelyen �gy t�nt, egy eg�sz hadseregnek val� �tel f�tt. A szak�csn� az asztalon tev�kenykedett, de folyamatosan besz�lt, mik�zben kim�rt Kat�nak egy nagy t�ny�r forr� levest, melynek illata arra eml�keztette a l�nyt, hogy reggel �ta nem evett semmit.

"Itt ni, egy�l. Ez az �rn� kedvenc levese. Er�t ad �s csillap�tja az �hs�get!” Kata h�l�san elfogadta a finom h�slevest, �s nekil�tott kanalazni.

"Ki vagy, �s mi az �rd�gbe kerest�l egy olyan cudar id�ben ott kinn?” k�rdezte k�v�ncsian a szak�csn�, aki most m�r nagy h�sszeleteket klopfolt hihetetlen er�vel. 

"Moln�r Kata a nevem – �s �ppen munk�t kerestem, amikor hirtelen eleredt a vihar.” Vallott be Kata egy kis vonakod�s ut�n. A szak�csn� cs�v�lta a fej�t.

"Sz�p napot v�lasztott�l, munkakeres�shez. Mit tudsz?” k�rdezte hirtelen a fiatal l�nyt.

"Lovakkal n�ttem fel, sokat tudok tart�sukr�l, �pol�sukr�l, tudok lovagolni �s kocsit is hajtani.” Mondta Kata egy kis gondolkod�s ut�n. „De tudok betegeket �polni, voltam t�rsalg�n�, �s m�r dolgoztam egy el�kel� h�zban szolgal�nyk�nt.” Tette hozz�.

A szak�csn� sz��radata meg�llt, mintha egy �tlet jutott volna esz�be. Kata csod�lkozva n�zett a n�re, aki egyszer csak felki�ltott: 

"Na persze, mi�rt nem gondoltam mindj�rt arra!”

"Mire gondolhatott volna hamarabb?” k�rdezte a fiatal l�ny.

A szak�csn� mosolygott a fiatal l�nyra, miel�tt v�laszolt volna.

"Az �rn� keres egy t�rsalg�n�t az id�s �desany�nak. Az id�s gr�fn� itt �l vel�nk, de egyed�l m�r nem nagyon mer�szkedik az utc�ra, �s mivel az uras�gok gyakran elutaznak, sokat unatkozik. Az�rt m�r r�gebben kezdek keresni egy megfelel� t�rsalg�n�t, de m�g nem tal�ltak olyan embert, aki megfelelt volna az id�s gr�fn�nek. Te egy helyes l�ny vagy, �gyesnek �s el�gg� j�l neveltnek t�nsz, az�rt megpr�b�lhatn�nk.” B�ztatta meg Kat�t, aki v�g�l helyesl�en b�lintott.

"Mi�rt ne? Meg�ri egy pr�b�lkoz�st! - De hogyan jelenhetn�k meg a gr�fn� el�tt egy ilyen �ssze�zott ruh�zatban?” tette hozz�, amikor alaposabban megn�zte mag�t.

"Dr�ga gyermekem, jobban n�zel ki, mint a legt�bb l�ny, aki jelentkezett erre a posztra, �s a modorod is sokkal finomabb, tudsz viselkedni, ez a l�nyeg. Mindj�rt besz�lek az id�s gr�fn� komornyikj�val, lehet, hogy m�ris fogad t�ged.” Lelkesedett a szak�csn�, aki szavai ut�n a tettek mezej�re is l�pett. H�vott egy kis szolgal�nyt, akire r�b�zta a f�ztj�re val� fel�gyeletet, majd elhagyta a konyh�t, a gr�fn� komornyikat kereste.  Egy kis id� m�lva a szak�csn� egy m�sik, id�sebb n�vel j�tt vissza, aki nem rejtett k�v�ncsis�ggal n�zte Kat�t, aki illedelmesen fel�llt, pukedlizett �s bemutatkozott. A komornyik sz�r�s tekintete a l�nyt a feje b�bj�t�l eg�szen a l�b�ig megvizsg�lta, majd b�logatott. 

"Rendben! Felviszlek! K�vess!” Kata a m�g mindig kiss� vizes haj�nak egyik rakonc�tlan tincs�t megpr�b�lt oldalra er�s�teni, kez�vel ruh�j�t rendbe rakta, majd k�vette a komornyikat a palota sz�mos hossz� folyos�in kereszt�l, l�pcs�n fel �s le egy sz�pen faragott t�lgyajt�ig. Ott a komornyik kopogott, majd benyitott, miut�n bentr�l egy hangos „Tess�k!” elhangzott. Kata szorong� sz�vvel bel�pett a komornyik m�g�tt egy kellemesen berendezett szalonba, amelynek k�zep�n, egy kanap�n, egy apr� termet�, id�s h�lgy �lt. A gr�fn� arca m�g most is sejteni engedett, hogy ifj�s�g�ban egy gy�ny�r� n� lehetett, b�r most ezer meg ezer apr� kis r�nc futott �t rajta. Az anyagr�fn� egy s�t�tk�k, egyszer� v�g�s�, de dr�ga anyagb�l ruh�t viselt, �sz haja egy r�gim�di frizur�ra volt felt�zve. Z�ld szemei f�rk�sszen pihentek Kat�n, aki m�ly pukedlibe ereszkedett. 

"�me egy �jabb jelentkez� a gr�fn� t�rsalg�n�je posztj�ra.” Jelentette a komornyik, majd kiment a szalonb�l.

"Gyere k�zelebb, gyermekem!" parancsolt az id�s gr�fn� hat�rozott hanggal, �s Kata megk�zel�tette a kanap�t, amelyen az id�s h�lgy �lt.

"Mi a neved, honnan j�ssz?” k�rdezte, mik�zben alaposan szem�gyre vette a fiatal l�nyt.

"Nagys�gos asszonyom, a nevem Moln�r Kata, a puszt�ban sz�lettem, �s m�r dolgoztam, mint beteg�pol� �s t�rsalg�n�, valamint szolgal�ny nagyobb h�ztart�sokban, p�ld�ul Sz�kelyi b�r�n�n�l.” Kezdte Kata. „A beteg�pol�st egy ap�carendi k�rh�zban tanultam meg �s gyakoroltam, a rendvezet� f�n�v�r biztosan j� referenci�t �ll�t majd ki nekem, ha sz�ks�g lesz r�.” Tette hozz�. 

Az id�s gr�fn� m�lyen n�zett a fiatal l�ny szemeibe, �s amit l�tott, �gy t�nt, tetsz�s�t nyerte.

"�gy d�nt�ttem, megpr�b�lhatjuk.” Mondta v�g�l. �s Kata hirtelen �gy �rezte, mintha l�bai m�r nem b�rn�nak a s�lyt, annyira megk�nnyebb�lt.

"A komornyikom majd a szob�m mellett l�v� szob�t rendez be neked, �gy azonnal lehetsz szolg�latomra, ha sz�ks�gem lesz r�d. Arr�l is gondoskodik majd, hogy kapsz egy p�r �j ruh�t, �s mindent, amire sz�ks�ged lehet.” Parancsolt, ellenvet�st nem t�r� m�don. De Kata cs�v�lta a fej�t.

"Nagys�gos asszonyom, van nekem egy kis megtakar�tott p�nzem, azzal megvehetem magam a sz�ks�ges dolgokat, nem szorulok a nagys�gos asszony j�t�konys�g�ra!”

"Ez nagyon dics�retes t�led, gyermekem, de itt ez a szok�s, hogy �n ruh�zom fel a szem�lyzetemet – csak tarts meg a p�nzedet, biztos vagyok benne, hogy �gy sem fogod elpazarolni.” V�laszolt az id�s gr�fn�, majd folytatta:

"�, bocs�ss meg, m�g nem is bemutatkoztam! �n Sz�csenyi Lilian gr�fn� vagyok, a l�nyom itt a h�z �rn�je.” Azzal elengedte Kat�t, miut�n csengetett a komornyikj�nak. A n� elk�s�rt Kat�t egy kis, de kellemesen berendezett szob�ba, majd bemutatta az �j l�nyt a h�z szem�lyzet�nek. Kata nagyon boldog volt, hogy olyan hirtelen munk�t tal�lt, m�ghozz� olyan nagyszer� emberekn�l. De az �jjel nem j�tt �lom a szem�re, csak s�rt, meg s�rt. Gondolataiban Tiborn�l volt �s megk�rdezte mag�t, hogy vajon mit gondol most a fiatal f�rfi r�la? M�rlegelte, hogy m�gis elk�ld neki egy r�vid levelet, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy jobb a fiatal f�rfi sz�m�ra, ha v�glegesen elt�nik az �let�b�l, f�j� b�cs�z�s n�lk�l.