SZ�L �S HAL�L

�jra felt�ntek a horizonton egy rettenetes vihar el�jelei. A puszta f�l�tt s�r�, fekete felh�k tornyosultak fel a magasba, �s vill�mok cik�ztak, mint m�gannyi t�zes k�gy�k az �gbolton. Az egyre er�s�d� sz�l felkavarta a port, n�ha kis t�lcs�reket is form�lta, �s minden ember �s �llat, aki ebben az id�ben kint tart�zkodott, szemeibe �s orrlyukaiba hatolt. A csik�sok, �gy, mint a guly�sok, juh�szok �s kond�sok �sszetereltek �llatait �s megpr�b�ltak �sszetartani �ket. A lovak idegesen nyer�tettek �s toporz�koltak, csak a csik�sok hossz� ostora akad�lyozta �ket abban, hogy fejvesztve elrohanjanak, �s b�rhol mened�ket keressenek a vihar el�l. Sokkal �rz�kenyebb, mint az ember, �k m�r el�re �reztek, hogy itt egy nagyon vesz�lyes id�j�r�s bek�vetkezni fog, olyan vihar, amely csak egyszer egy �vtizedben, vagy ak�r csak egy �vsz�zadban s�jt le erre a ter�letre. Hirtelen egy pillanatra hal�los csend lett: a sz�l meg�llt, semmilyen vill�ml�s vagy mennyd�rg�s, mad�rf�tty�t sem lehetett hallani, minden �llat megmerevedett – de p�r pillanattal k�s�bb a vihar teljes er�vel s�jtott le r�juk! A sz�l eg�szen rombol� ork�ner�re emelkedett, �s egy olyan felh�szakad�s – vagy ink�bb �z�nv�z - vette kezdet�t, mintha nem esne, hanem egy �gi t� �sszes vize egy id�ben z�duln� a f�ld e kis t�rs�g�re. Meg�ll�s n�lk�l vill�mlott �s mennyd�rg�tt, sok vill�m a felh�k k�z�tt cik�zott, de sok megtal�lt �tj�t a f�ld fel�, v�logat�s n�lk�l rombol�st �s t�zet szidva, ott, ahol tal�lt. Amikor az egyik vill�m �ppen a m�nes k�zel�ben a f�ldbe csapott, �s a csik�sok m�g a k�nszagot is �reztek, a m�nest m�r nem lehetett �sszetartani. A megvadult lovak k�vettek a vezet� kanc�t, amikor az -p�nikba esve - kit�rt. A csik�soknak nem volt m�s v�laszt�suk, minthogy a m�nes nyoma ut�n eredni, nehogy elvesz�ts�k a lovak szem�k el�l. Lajos, Mikl�s �s k�t kis bojt�r megpr�b�lt a fejvesztve menek�l� lovak �tir�ny�t befoly�solni, �s egy olyan ir�nyba terelni �ket, ahol nem �rhette �ket nagyobb k�r. �gy egy kis erd�h�z �rtek.

"Menjetek a m�nes jobb oldal�ra, �n a baloldalon maradok!” kiab�lt Lajos a mennyd�rg�sen kereszt�l a koll�gai fel�. �k egy k�zlend�t�ssel tudat�ra adtak, hogy meg�rtettek az utas�t�s�t. Lajos l�tta, hogy egy p�r l� az erd�be akart menek�lni, �gy h�tas�t kiss� oldalra ir�ny�totta, hogy elv�gjon nekik az utat. Ehhez viszont neki kellett az els� f�k alatt lovagolnia. �ppen, hogy a m�nes szerencs�sen megker�lte az erd�t, �s Lajosnak is m�r csak p�r m�tert meg kellett tennie, hogy ki�rjen a f�k al�l, amikor megt�rt�nt:

Egy vak�t� f�ny csapott le az �gb�l �s pont abba a f�ba v�gott, amely alatt a csik�s lovagolt! F�lsiket�t� d�rren�s r�zta meg a leveg�t, �s mintha a f�ld is rezgett volna a becsap�d�s ereje alatt! A m�nes �jra fejvesztett v�gt�ba kezdett, de a vihar ezzel tal�n kiadta erej�t, az �gbolt kiss� vil�gosabb lett �s sz�l meg es� al�bbhagyott. A csik�sok, akik a m�nes sors�t viseltek sz�v�k�n, m�g nem vettek �szre, hogy Lajos m�r nincs vel�k. Csak amikor a lovak kiss� megnyugodtak, �s �jra a csik�sok fel�gyelete al� ker�ltek, csod�lkoztak, hogy m�g nem csatlakozott hozz�juk a t�rsuk.

"Nem l�tt�l Lajost?” k�rdezte Mikl�s az egyik bojt�rt�l, de a fi� csak r�zta a fej�t.

"Utolj�ra akkor l�ttam, amikor belovagolt az erd�be!” mondta a fi�. „Istenem… nehogy….?”

"Istenem!" ki�ltott fel Mikl�s is. „Az utols� vill�m! Az erd�be csap�dott! Azonnal visszamegyek �s megn�zem, hogy mi t�rt�nt, �s hol van Lajos. Ti addig itt maradtak a m�nessel!” parancsolt, mik�zben m�r visszaford�totta a h�tas�t �s balsejtelm�t�l hajtva v�gt�zott az erd� fel�. Hirtelen lova f�l�nk pr�szk�l�ssel olyan hirtelen meg�llt, hogy m�g a gyakorlott csik�s is majdnem lerep�lt a heveder n�lk�li priccs-nyereggel egy�tt a h�t�r�l. Szinte azonnal �szrevette, hogy lova mi�rt toppant meg: M�g a hal�lban is egy�tt hevert el�tte a csik�s �s h� h�tasa a vill�mt�l kett�has�tott �s m�g mindig f�st�lg� fa alatt! Mikl�s m�ly megrend�l�ssel elford�totta a fej�t: ez p�sztorsors volt! Mindig is fenn�ll a vesz�ly, hogy a p�sztor munka k�zben leli hal�l�t. Hal�lra d�fve egy megvadult bik�t�l, egy v�letlen pata�t�st�l, vill�m �ltal vagy ak�r egy haramia hal�los t�mad�s�ban, akinek az �llatokra f�jt a foga. A zord emberek t�l gyakran tal�ltak maguk szemben a hal�llal, �s Mikl�s is visszaford�totta lov�t, hogy elvigye a szomor� h�rt koll�gainak. Amikor a m�nes �jra megszokott ter�let�n legel�szik, majd visszaj�nnek, hogy elhozz�k a csik�snak �s h� lov�nak porh�vely�t, �s el�k�sz�ts�k m�lt� temet�s�ket.

ZAKLATOTT IFJ�S�G

Amikor Kata a temet�s ut�n visszat�rt a most m�r teljesen �res h�zba, p�nikba esett: Mi lesz most vele? M�r az �desanya id� el�tti elveszt�se is nagy sorscsap�s volt sz�m�ra, de az �desapja sz�rny� trag�di�ja szinte felfoghatatlan volt a fiatal l�ny sz�m�ra.  P�r nappal ezel�tt m�g b�szk�n �s vid�man �rizte a r� b�zott lovakat – �s most csendesen �s halottan s�rj�ban fekszik! M�r nincs senki, aki vigy�zn� Kat�ra, nincs, aki gondj�t viseln� vagy megvigasztaln�, ha sz�ks�ge lenne r�. Nagy teher nehezedett fiatal v�llaira �s ebben a gy�szos id�ben nem tal�lt kiutat.

"Istenem, Istenem, mi�rt vett�l el t�lem mind a kett�t?” k�rdezte �jra meg �jra, de nem tal�lt v�laszt k�rd�s�re. A trag�dia ut�ni els� napokban egy j�tev� szomsz�dasszony elj�tt �s seg�tett Kat�t az els� gy�szban, de lassan hozz� kellett szoknia a fiatal l�nynak, hogy mostant�l teljesen egyed�l van a vil�gon, �s hogy sors�t saj�t kez�be kell vennie. Mag�nyosan �s csendesen, mint egy kis, sz�rke szellem j�rt-kelt az �res h�zban, megpr�b�lt visszaeml�kezni a boldog id�kre, �s �gy v�gezte el napi teend�it, mint egy g�p. Kata ell�tta �llatait, dolgozott a vetem�nyeskertben, f�z�tt mag�ra �s takar�tott, de semmi nem seg�tett abban, hogy enyh�tse f�jdalm�t. Egy gy�trelmesen hossz� h�nap ut�n �gy d�nt�tt, hogy valamihez kezdenie kell, m�sk�ppen m�g elvesz�ti a j�zan esz�t. Hirtelen esz�be jutott, hogy Budapesten �l �desanya egyik t�voli rokona. B�r �vek �ta nem �lltak kapcsolatban egym�ssal, de Kata eml�kezett a nev�re, �gy elhat�rozta, hogy megpr�b�lja szerencs�t �s �r egy levelet, amelyben megk�ri a rokont, hogy keresse neki egy �ll�st a v�rosban. Gyorsan meg is �rta a levelet, nehogy m�g meggondolja mag�t, �s nagyon hamar meg�rkezett a v�lasz is. Kata izgatottan felt�pte a bor�t�kot �s le�lt egy sz�kre, hogy olvassa a sorokat:

Kedves Gyermekem!

M�ly d�bbenettel hallottam sz�leid elveszt�s�r�l! Mi�rt nem �rt�l hamarabb? K�v�ns�godnak megfelel�en k�rben�ztem, �s ismer�seim k�r�ben �rdekl�dtem, hogy valakinek sz�ks�ge van-e szem�lyzetre. Sajnos jelenleg senkin�l sincs bet�ltetlen �ll�s.

De engedj meg, hogy m�s javaslattal �lljak el�: Nagyon boldog lenn�k, ha elfogadn�l megh�v�somat, �s egy kis id�re hozz�m k�lt�zn�l. Megfelel� kik�pz�sben r�szes�telek, �gy hogy majd, amikor elj�tt az id�, k�nnyebben tal�lsz majd �ll�st. K�rem, tudass velem min�l el�bb az elhat�roz�sodat, �s esetleg azt is, hogy mikor sz�nd�kozol elj�nni, hogy el�k�sz�thessek mindent a fogad�sodra.

Sz�v�lyes �dv�zlettel: Sz�kelyi Mariann nagyn�n�d

Kata nem sok�ig gondolkozott. Mit is tehetett volna? El kellett fogadnia nagyn�nje aj�nlat�t. �gy hamarosan elrendezte �gyeit, neh�z sz�vvel eladta �llatait, de f�leg a lovakn�l arra �gyelt, hogy gondos �s szeret� kezekbe ker�lnek, keresett egy b�rl�t a h�zra is, �s �r�lt neki, amikor az egyik szomsz�d fia, aki �ppen n�s�lni k�sz�lt, elfogadhat� �rat k�n�lt egy hosszabb id�re tart� b�rlem�nyre. Amikor m�r minden a legnagyobb rendben volt, Kata t�viratozott Budapestre, a nagyn�nj�nek, hogy a k�vetkez� szombaton a d�lut�ni vonattal meg�rkezik.

Amikor utolj�ra bez�rta maga m�g�tt az ajt�t – a b�rl�k csak egy p�r nap m�lva bek�lt�ztek – k�nnyek sz�ktek a szemeibe.

"Isten veled, dr�ga h�zam! Isten veled, szeretett puszt�m!” s�hajtott halkan. „A f�v�rosba k�lt�z�k, de a sz�vem itt maradt mind�r�kk�!”

Majd megfogta a k�t nagy utaz�t�sk�j�t, amibe mindent pakolt, ami dr�ga volt a sz�v�nek, �s hat�rozott l�ptekkel elindult az �llom�s fel�. Egy p�r �ra m�lva a d�c�g�, f�st�s vonat meg�rkezett a f�v�rosba. Amikor Kata kisz�llt, k�r�ln�zett a p�lyaudvar ter�let�n, h�tha megpillantja a nagyn�nje meghat�roz� alakj�t, de sehol nem l�tta b�rkit is, aki csak kicsit is hasonl�tott volna arra a n�re, akire Kata eml�kezett. Egy hord�r meg�llt a fiatal l�ny el�tt, amikor megl�tta annak k�t nagy poggy�sz�t.

"Seg�thetek a kisasszonynak?” k�rdezte. „Elvigyem a t�sk�kat egy fi�kerhez?”

De Kata csak r�zta a fej�t.

"K�sz�n�m sz�pen, nagyon kedves, de v�rok egy rokont, aki biztosan csak kicsit k�sik.” Tette hozz�, amikor �szrevette, hogy a hord�r k�rbepillantott. A f�rfi v�ll�t vonta �s otthagyta a l�nyt, kifizet�bb munka ut�n n�zve. A v�g�ny lassan teljesen eln�ptelenedett, �s Kata m�g mindig, de most m�r kiss� t�relmetlen�l, v�rta k�t nagy t�sk�ja k�z�tt a nagyn�nje j�vetel�t. Mi�rt nem j�tt el a rokona? k�rdezte mag�t izgatottan. Tal�n nem kapta meg a t�viratot? Vagy tal�n megbetegedett? De akkor mi�rt nem k�ld�tt senkit, aki gondj�t viselte volna a fiatal l�nynak? Kata nagyon j�l tudta, hogy az �zvegy nagyn�nje egy d�sgazdag h�lgy, �s sok szolgan�ppel rendelkezett. Az id� csak m�lt �s Kata v�g�l m�gis �gy d�nt�tt, hogy fogad egy fiakert �s elviteti mag�t nagyn�nje lak�s�ra. Mivel minden hord�r elment, egyed�l cipelte a neh�z t�sk�kat a kij�ratig, majd intett az egyik fi�keresnek.

"Uram, k�rem, elvinne engem �zvegy b�r�n� Sz�kelyi lak�s�hoz?” k�rdezte udvariasan a fi�kerest�l, mik�zben megmustr�lta a k�t sz�p �s �polt lovat. A fi�keres b�lintott. 

"Az a budai oldalon van, ha nem t�vedek, kisasszony?”

"Igen, a nagyn�n�m a v�rban lakik, a hal�szb�stya k�zel�ben.” V�laszolt Kata, �s helyet foglalt a kocsiban, mik�zben a fi�keres feltette a t�skait. Majd friss �get�ssel kereszt�l mentek a v�roson, m�g meg nem �rkeztek a b�r�n� h�za, vagy ink�bb v�rosi palot�ja el�tt. Az impoz�ns �p�let t�bb emelet magas volt, az ablakok el�tt minden�tt vir�gok pomp�ztak �s a bej�rati kaput gy�ny�r� farag�sok d�sz�tettek. Kata, miut�n a fi�keres leseg�tette �t a kocsib�l, �s a k�t t�sk�t is a bej�rathoz vitte, egy nagy borraval�val megk�sz�nte a f�rfi seg�t�k�szs�g�t. Mik�zben a fi�ker szapora patk�dobog�ssal elt�volodott, Kata az ajt� mellett l�v� cseng�dr�tot h�zta. A h�z belsej�ben egy halk csenget�st lehetett hallani, �s egy id� ut�n v�gre kiny�lt r�sny�re a neh�z t�lgyajt�. Egy kellemesnek nem �ppen nevezhet� hang kisz�lt.

"A b�r�n� ma nem fogad!” a f�rfi �ppen vissza akart csukni az ajt�t, amikor Kata megsz�lalt.

"Uram, bocs�nat, de �n a b�r�n� t�voli unokah�ga vagyok. A b�r�n� megh�vott, �s a mai elj�ttemet t�virattal jeleztem a b�r�n� fel�. Biztosan m�r nagyon v�rja engem, �s rem�lem, hogy nincs semmi baj, ami miatt nem j�tt el �rtem a p�lyaudvarra.” tette m�g hozz�. De az inas a fiatal l�ny legnagyobb megr�k�ny�d�s�re r�zta a fej�t.

"A nagys�gos asszony nem kapott semmilyen t�viratot, �s nem �rtes�tett engem, hogy ma vagy b�rmikor m�skor egy rokon l�togat�s�t v�rna. Ha az�rt j�tt�l,” f�zte hozz�, miut�n egy pillant�st vett a l�ny szer�ny ruh�zat�ra, „hogy koldulj, vagy a nagys�gos asszonyt zaklass, azzal a kifog�ssal, hogy valamilyen rokon vagy neki, akkor elsz�moltad magad! T�nj el innen, min�l el�bb, vagy h�vom a rend�rt!” ki�ltott a l�ny fel�. Kata nem hitt a f�l�nek! Csak megn�zte az inas zord �s elutas�t� arc�t �s nem tudta, mitev� legyen. Hiszen a nagyn�nje tett neki azt a nagylelk� aj�nlatot, hogy befogadja a h�z�ba, �s megtan�tja, hogy majd munk�t tal�lhasson. �s most olyan hirtelen nem akar tudni semmir�l? Mi t�rt�nhetett id�k�zben? Vagy az inas saj�t felel�s�g�re cselekedett? Kata �gy d�nt�tt, er�nyesebben l�p fel, miel�tt az inas m�g elkergetn�.

"A nevem Moln�r Kata, �s a nagyn�n�m, �zvegy Sz�kelyi b�r�n� megh�vott engem, amikor �rtes�lt sz�leim hal�l�r�l.” Mondta hat�rozott hangon. „K�rem, �rtes�tsen a nagyn�n�met a j�vetelemr�l, � majd tiszt�zni fogja, ha �n esetleg f�lre�rtett valamit!” A neve hallat�ra, az inas arc�n mintha a meg�rt�s futott volna �t. A nagys�gos asszony besz�lt neki arr�l, hogy ma egy Kata nev� szolgal�ny fog meg�rkezni, amelyet meg�rkez�sekor azonnal a szem�lyzeti szob�kba kell vezetnie, �s megparancsolni neki9, hogy v�rakozzon. Csak hogy az inas term�szetesen egy szolgal�nyt nem a f�bej�ratn�l, hanem e szem�lyzeti bej�ratn�l v�rta volna!

"Eln�z�st!” mondta az inas Kat�nak. „Term�szetesen �rtes�tettek engem arr�l, hogy ma elj�ssz, de azt hittem, tudod, hogy egy szolgal�ny a szem�lyzeti bej�ratn�l kell, hogy jelentkezzen.” Tette hozz� megvet�ssel.

A fiatal l�ny az els� szavak hallat�ra nagyon meglep�d�tt, hogyan mer�szkedik egy inas �t, a b�r�n� unokah�g�t, tegezni, de a folytat�st�l majdnem rosszul lett. Mi�rt kell neki a szem�lyzeti bej�ratn�l jelentkeznie? �s mi�rt besz�lt az inas vele kapcsolatban „szolgal�nyr�l”? De egy �rz�s azt s�gta neki, hogy mindegy, els� c�lja az, hogy beker�lj�n a h�zba, majd csak kider�l a f�lre�rt�s. A nagyn�nje megregul�zn� az inast, �s sz�vesen befogadna unokah�g�t. �gy Kata csak v�ll�t vonta, �s k�rt:

"K�rem, vezessen a nagyn�n�mhez, akkor bizony�ra f�ny der�l mindenre.” Az inas mag�ban morfond�rozott, hogy az a l�ny mindig olyan kotnyeles – mert akkor majd gondoskodik r�la, hogy leszokjon e rossz tulajdons�gr�l – vagy csak egyesz�, mindenesetre kinyitotta az ajt�t �s bebocs�totta a l�nyt a nagy el�csarnokba. Mivel nem mutatott hajlamoss�got arra, hogy bevigye a l�ny t�skait, Kata megfordult �s mag�val hozta poggy�sz�t. M�r �ppen le akart tenni a neh�z t�sk�kat, �s egy kis pillant�st vetni a nagy el�csarnokra, de az inas annyira gyorsan haladt tov�bb, hogy Kata jobbnak tartotta, k�vetni, nehogy elt�vedjen. Az inas szapor�n haladt tov�bb, t�bb sz�k folyos�n �t, egyenesen a szem�lyzet ter�let�re. A fiatal l�ny egyre nagyobb d�bbenettel k�vette a f�rfit. T�nyleg �gy gondolta a nagyn�nje, hogy a szem�lyzeti sz�rnyban van a helye? Legrosszabb sejtelmei val�ra v�ltak, amikor az inas egy keskeny ajt�t kinyitotta, �s a fej�vel befel� mutatott.

"Itt a szob�d, az �gyat a Magd�val oszthatott, ez is egy olyan v�kony n�dsz�l, mint te!” azzal otthagyta a l�nyt �s elt�nt a folyos�k labirintus�ban.

Kata nem b�rt minek v�lni az eg�szet. K�r�ln�zett a sz�k �s rosszul szell�ztetett kamr�ban. A faln�l k�t keskeny �gy �llt, az inas szavaib�l �t�lve mindkett� k�tszem�lyesek, egy sz�r�gta szekr�ny, egy mos�t�l, egy kis kerek asztalka, egyetlen rozoga sz�kkel. A kamra egyik v�g�n az ajt� volt, a m�sikon egy nagyon kicsi ablak, amely nem engedett be elegend� napf�nyt ahhoz, hogy egy olyan ver�f�nyes napon, mint amilyen most volt, vil�gos legyen a kis helyis�g. Kata, letette a k�t t�sk�j�t az egyik �gy el�, majd, mert a puszta friss leveg�j�hez volt szokva, els� mozdulat�val kinyitotta a kis ablakot, hogy kiss� szell�ztessen a dohos kamr�t. Amikor kinyitotta szekr�ny ajtaj�t megl�tott, hogy ott m�r t�bb, nagyon szer�ny �s sokat viselt ruh�k voltak felakasztva, �s egy�b ruhadarabok hevertek az alj�n. Ezek a kamra t�bbi lak�inak ruh�zati darabjai voltak. Kata, mivel egyel�re nem volt m�s v�laszt�sa, kipakolta t�sk�ja tartalm�t a szekr�nybe, �vakodva att�l, hogy a t�bbi ruh�t �sszegy�rje. Gondolatai m�g mindig l�zasan kutattak a nem v�rt esem�nyek ok�t.

Vajon mit akarhat nagyn�nje ezzel a viselked�ssel? M�r nem sz�vesen l�tja �t h�z�ban? Tal�n sz�gyelli a szeg�ny rokont? De hogyan kaphat a fiatal l�ny megfelel� kik�pz�st, amikor a szem�lyzettel kell laknia? K�rd�sek v�ge n�lk�l, amelyekre a fiatal l�ny legal�bb egyel�re nem tal�lt v�laszt. Ezt csak a nagyn�nj�t�l kaphatta. 

Amikor Kata �ppen befejezte a rendez�st, az ajt� kiny�lt �s egy nagyon sov�ny, fiatal l�ny, majdnem m�g gyerek, l�pett be. T�gra nyitott szemekkel n�zett Kat�ra. Majd mintha megtal�lta volna sz�tlan k�rd�s�re a v�laszt, k�rdezte:

"Akkor te vagy a Kata?” �s amikor Kata b�lintott, odany�jtotta neki kis, de m�r a kem�ny munk�t mag�n visel� kez�t.

"�n Magda vagyok, �s velem kell aludnod,” bemutatkozott. „Te itt �j vagy, akkor jobb, ha mindj�rt az elej�n beavatlak a dolgokba, nehogy olyan hib�kat k�vesd el, amelyeket k�s�bb megb�nod!” f�zte hozz� halkan, �s sokatmond� pillant�st vett a z�rt ajt�ra. Kata alig b�rt megsz�lalni, annyira megd�bbent. „Magda, k�rlek, nem tudod, hogy mi ez az eg�sz? �n az �rn� unokah�ga vagyok, sz�leim hal�la ut�n aj�nlott nekem, hogy felk�lthessek hozz�, �s � majd kitan�t, hogy majd saj�t l�bakon tudjak �llni, �s p�nzt keresni.” A fiatal szolgal�ny �rdekl�d� pillant�st vett Kat�ra, mintha nem tudna elhinni, hogy igaz az, amit Kata �ll�t. Majd arra eml�kezett, hogy az inas mit is besz�lt a konyh�ban a szak�csn�vel. Nem tudtak, hogy Magda az �l�skamr�ban van, �s mindent meghallhat, �gy alaposan kibesz�ltek a t�rt�netet. Az inas g�nyosan megjegyezte, hogy majd hozz�juk j�n egy kis mihaszna l�ny, aki �ll�t�lag az �rn� valamilyen t�voli rokona, de az �rn�nek nincs kedve, egy ilyen falusi lib�t rokonk�nt mag�n�l tartani. �s amikor a szak�csn� �rdekl�d�tt, hogy akkor vajon milyen alapon lesz itt a l�ny, az inas nevetve csak annyit mondott: „H�t � lesz az �j mindenes!” �s a k�v�r szak�csn� m�g halkan hozz�tette: „�s mi majd sz�pen bet�rj�k a kisasszonyt! Az, akit a saj�t nagyn�nje is letagadja, n�lunk is leszerepelt!” majd mindketten elmentek �s Magda kimer�szkedhetett a kamr�b�l. K�v�ncsi lett, hogy vajon ki lehet az a l�ny, akivel nemes rokona oly megvet�en b�nik. �s most itt �llt el�tte, �s l�that�an zavarba volt, mert vil�gosan l�tszott, hogy egy�ltal�n nem arra a b�n�sm�dra sz�m�tott. Magda kiss� meg is sz�nta a t�le nem sokkal id�sebb l�nyt. Mutatott az �gyra �s halkan mondta: „Gyere, kiss� pihend ki magad, gondolom f�raszt� volt az �t. Mert majd frissnek �s �r�snek kell lenned, hiszen itt nagyon sok �s neh�z munka v�r majd r�d.” Kata r�zta a fej�t. „M�g mindig azt hiszek, hogy itt valamilyen f�lre�rt�sr�l lehet csak sz�. Mindj�rt elmegyek a nagyn�n�mhez �s tiszt�zzon a dolgokat!” Magda megijedt. „A te helyedben nem tenn�k!” suttogott. „Nagyon szigor� az �rn�, �s k�nnyed�n elj�r a keze, ha nem azt tessz�nk, vagy nem �gy, amit �s ahogyan k�v�nja. – K�rlek, ne harag�ts magadra m�r az els� pillanatban! �gyis majd elj�n az id�, �s tal�lkozol vele, akkor m�g mindig megpr�b�lhatsz besz�lni a dolgokr�l.” F�zte hozz�. Kata, aki nem akart k�nos helyzetbe hozni a fiatal l�nyt, bel�tta, hogy most egyel�re nem tehet semmit, csak v�rni lehetett, �s rem�lni, hogy kider�l majd az igazs�g. Az els� nap b�k�sen �rt v�get, �s m�g azt sem zavarta Kat�t, hogy Magd�val meg kellett osztania az �gyat. Amikor a nap v�g�n a k�t m�sik l�ny is el�ker�lt, Kata gyorsan bemutatkozott – mint az �rn� rokona – de t�bbet nem tette hozz�, mert abban b�zott, hogy m�snap m�r �gyis megv�ltozik a helyzete.

Alig hajnalodott, amikor Magda m�r fel is r�zta Kat�t �lmaib�l. „Gyer�nk, Kata, �bredj fel! Kezd�dik a munk�nk!” �gy Kata is felkelt �s a n�gy l�ny a j�ghideg v�zzel mosakodott, amely a t�lban volt, fel�lt�z�tt �s elindult a konyha fel�. M�r jav�ban szorgoskodtak a t�zhely k�r�l, amikor hirtelen kiny�lt az ajt� �s egy teljesen feket�be �lt�z�tt, tekint�lyt parancsol� h�lgy l�pett be a konyh�ba. Kata nagyn�nje a hatvanas �veiben j�rt, magas �s v�kony test�t sz�lfaegyenesen tartotta, csontos kez�ben egy v�kony s�tabotot tartotta. A h�rom l�ny m�ly pukedlibe kezdett, csak Kata �llt, �s megn�zte nagyn�nje szigor� arc�t. Kontyba k�t�tt �sz haja alatt v�kony, majdnem egyenes szem�ld�k�k az �sszer�ncolt homlok�n, sz�rke szemei f�rk�szve �sszehunyor�tva, hossz�, v�kony orra egy szinte ajkak n�lk�li sz�j f�l�tt �rk�d�tt. Az eg�sz n�ben egy csepp k�ny�r�let vagy rokonszenv nem lakott, csak hihetetlen g�g, szigor �s egy kem�ny sz�v. K�sz�n�s helyett r�f�rmedt Kat�ra: „Mi�rt nem pukedlizel te is?” Kata szinte �sszer�ndult e kem�ny �s durva hangt�l. Majd halkan �dv�z�lte nagyn�nj�t. „J� napot, nagyn�n�m! Moln�r Kata vagyok, akit megh�vott, hogy �nn�l lakhassam, sz�leim hal�la ut�n…” �ppen folytatni akart, amikor az asszony felemelte botj�t, �s a l�ny fenek�re s�jtotta. Kata a f�jdalomt�l �s a meglepet�st�l nem b�rt sz�lni, csak vastag k�nnycseppek kezdtek gurulni lefele az arc�n. „Itt csak akkor besz�l valaki, ha megengedem!” ki�ltott a n�. „�n valamilyen Kat�t h�vtam meg, hogy itt majd kitan�ts�k hasznos szolg�nak, semmi t�bb!” majd a t�bbihez fordult: „K�vetelem, hogy m�g ma kezdjetek el betan�tani ennek a Kat�nak a szab�lyokat, mert mindenki megb�nja, ha m�g holnap is olyan neveletlen�l viselkedik, mint most!” �s ezzel elviharzott a konyh�b�l. Kata csak most jutott arra a les�jt� k�vetkeztet�sre, hogy itt semmilyen f�lre�rt�sr�l nem lehetett sz�: nagyn�nje t�nyleg utols� senkinek tekintette �s eszerint is kezelte.

Sok h�napon kereszt�l a fiatal l�ny �lete abb�l �llt, hogy hajnalban kelt a h�rom m�sik l�nnyal egy�tt, neh�z �s piszkos konyhamunk�t v�gzett, gyakran hideg v�zben tem�rdek ruhanem�t mosott, takar�tott �s megt�rte, hogy mindenkinek a csicsk�ja lett. Legal�bb az ennival� sz�m�ra megfelel� volt, de m�g �gy is fogyott egy p�r kil�t. Egy sz�p napon a nagyn�nje berendelte mag�hoz. Kata dobog� sz�vvel ment fel a l�pcs�n �s bekopogott nagyn�nje lakoszt�ly�n. „Szabad!” j�tt ki a hideg hang a szalonb�l. A fiatal l�ny akadoz� l�ptekkel l�pett be a francia st�lusban berendezett szalonba, amelybe azel�tt m�g soha nem tehette be a l�b�t. A h�z �rn�je egy dr�ga selyemmel bor�tott kanap�n �lt a szok�sos fekete, de m�regdr�ga ruh�j�ban. Amikor Kata az �rn� �ltal k�vetelt �t l�p�ssel el�tte meg�llt �s pukedlizett, az asszony rideg hangon besz�lni kezdett. „Ideh�vattalak, mert �gy d�nt�ttem, hogy m�r nincs ok, ami�rt itt kellene maradnod. Az egyik ismer�s�m, Kov�csy b�r�n�, keres egy szolg�t, felaj�nlottam neki t�ged. Holnap reggel elm�sz innen, de vigy�zz, hogy mit viszel magaddal, mert az inasom ellen�rizni fog, hogy csak a te dolgaid viszel!” Kata �ppen protest�lni akart, hogy csak �gy potenci�lis tolvajnak n�zik �t, de az asszony egy k�zmozdulattal csendre parancsolt. „A szem�lyzeti bej�ratn�l v�r majd a b�r�n� egyik alkalmazottja, akivel m�sz. �s figyelmeztetlek: ha net�n a b�r�n� nem lenne megel�gedve veled, �s n�lam panaszt tesz, akkor megb�nod azt is, hogy vil�gra j�tt�l, err�l gondoskodok! Elmehetsz!” �gy �rt v�get Kata tart�zkod�sa a nagyn�nj�n�l.