�n vel�k mentem a k�rh�zba

P�l gyorsan bedobta felszerel�s�t a szob�j�ba, vett egy alapos f�rd�t, hiszen nem csak a ruh�ja, hanem � is v�res lett a haldokl� gyilkossal val� tal�lkoz�skor, majd frissen fel�lt�zve elvitte a r�gi, kis aut� kulcs�t az ajt� melletti sz�gr�l. Az alig haszn�lt g�pj�rm�els�re indult �s P�l, b�r nem nagyon gyakorolt vezet� volt, �vatosan elindult a k�rh�z fel�, mert er�sebb volt a v�gya, hogy apj�t

megl�togasson, minthogy f�ljen az el�tte �ll� �tt�l. Az erdei hepe-hup�s f�ldutakon m�g nagyon lassan haladt, majd a v�rosba vezet� �ton m�r b�trabban nyomta a g�zt, m�gis �gy t�nt neki, mintha csigalass�s�ggal haladna. V�g�l be�llt a k�rh�z parkol�j�ba. A r�gi �s visszatasz�t� k�lsej��p�let nem hatott bizalom-gerjeszt�en a fiatal f�rfira, �s tudat�ban volt azzal is, hogy az �llapotok bent sincsenek jobbak. Az orvosok itt olyan eszk�z�kkel dolgoztak, mint m�shol a h�bor� el�tt. Megfelel�

gy�gyszer �s j�l k�pzett szem�lyzet hi�nycikk volt, nem besz�lve a t�bb mint k�tes tisztas�gr�l. P�l az �gynevezett recepci�n – egy r�gi asztal m�g�tt egy m�g r�gebbi sz�ken – �l� h�lgyt�l az apja ir�nt �rdekl�d�tt, a h�lgy viszont csak a v�ll�t vonta. "Meg kell v�rni, m�g szabad lesz a f�orvos,” utas�totta vissza az ideges fiatal f�rfit, „de ott h�tul a v�r�ban le�lhet, ott m�r t�bben is v�rakoznak a f�orvos �rra,” mondta, majd ujj�val mutogatott egy z�ldre festett ajt�ra, melynek fest�ke �vekkel ezel�tt m�r annyira lem�llott, hogy m�r csak itt-ott foltokban megmaradt a faanyagon. P�l benyitott – �s megtal�lt nem csak az �desany�t, a testv�r�t �s Di�n�t, akik k�nyelmetlen, elny�tt m�anyagsz�keken �ltek, hanem sok m�s embert is, akik betegnek vagy s�r�ltnek t�ntek, �s itt v�lhet�en seg�ts�gre v�rtak. M�r amikor bel�pett, az anyja felugrott �s fel�je sietett, P�l �t�lelte �s visszavezette a hely�re. "M�g van rem�ny,” mondta halkan az anyj�nak. Majd Di�n�hoz fordult, aki a

mellette lev� sz�ken �lt, �s szinte hallhatatlan hangon suttogott a fiatal n� f�l�be: "A gazember az �let�vel fizetett a tett��rt. Majd k�s�bb m�g besz�ln�nk kell r�la!” Di�na �sszerezzent, amikor a fiatal f�rfi szem�be n�zett. Milyen sz�rny� dolgok fognak m�g e napon kider�lni? Belemer�lt gondolataiba, �s arra �sszpontos�tott, hogy G�bor b�csira gondoljon �s im�dkozzon az erd�sz �let��rt. �gy teltek a hossz� �r�k, tele v�rakoz�ssal, aggodalommal �s rem�nnyel. Senki nem volt �hes, pedig kora reggel �ta nem ettek semmit. Minden egyes alkalommal, amikor az ajt� kiny�lt, rem�nykedtek, hogy a f�orvos az, aki egy j� h�rt fog k�z�lni vel�k. De minden egyes alkalommal csak egy n�v�r dugta be a fej�t �s kisz�l�totta a k�vetkez� p�cienst. Lassan esteledett, �s m�r csak Di�na meg az erd�sz hozz�tartoz�i voltak a v�r�ban. Minden egyes tov�bbi v�rakoz�ssal t�lt�tt perc cs�kkenti a csoda bek�vetkezte val�sz�n�s�g�t, �s amikor v�gre a f�orvos elj�tt, m�r az arc�n leolvashattak, hogy nincs t�bb� rem�ny. A f�orvos karon fogta az erd�sz feles�g�t, aki halkan zokogott �s reszketett �s bevezette a k�rh�z els� emelet�n egyik k�rterm�be. Ott fek�dt G�bor b�csi, az erd�sz egy foltos takar�val fedett �gyon. A mellkasa k�r�l egy v�res k�t�s volt csavarva, a l�legzete alig volt �szrevehet�. "� G�bor, dr�ga f�rjem!" s�rt az asszony �s e hang hallat�ra az erd�sz m�g egyszer kinyitotta a szem�t �s tiszta tekintettel n�zte a szeretett asszonyra. "Di�na rendben van?” suttogott nagyon gyeng�n �s halv�ny mosoly jelent meg az ajk�n, amikor l�tta feles�ge b�lint�s�t. "Akkor nem volt hi�ba!” suttogott a haldokl�. Ujjait feles�ge keze k�r�l fonta. "Szeretlek, Julika! Nagyon vigy�zz a fiainkra – �s a dr�ga l�nyra is, mert �lete vesz�lyben van!” mondta halkan, majd ujjai nyom�sa engedett – elt�vozott. "� dr�ga istenem! Ne hagyj, hogy meghaljon!” ki�ltott az elkeseredett feles�ge, de az orvos r�zta a fej�t, �s megpr�b�lt elvezetni az �zvegyet a halott f�rj�t�l. De az erd�sz-n� kiszabad�totta mag�t az orvos kez�b�l, utolj�ra �t�lelte a szeretett f�rj�t �s utolj�ra megcs�kolta v�rtelen ajkait. K�zben egy n�v�r is megjelent, akinek siker�lt r�besz�lni az asszonyra, hogy elfogadjon egy nyugtat� injekci�t. Amikor kiss� megnyugodott, az orvos visszavezette az erd�sz-n�t a v�r�ba, ahol a t�bbiekkel k�z�lte a les�jt� h�rt. Di�na m�g mindig mozdulatlanul �lt

a sz�k�n, de m�r tudta, hogy imai nem seg�tettek, �s nem b�rt felfogni, hogy mi�rt kellett az erd�sznek meghalni. B�r tudta, hogy a gyilkos is halott, de nem tudta elk�pzelni, hogy mi �llhatott a trag�dia h�tter�ben. �t�dik ker�knek �rezte mag�t ezen a gy�szos napon, nem tudta, hogy hogyan vigasztaljon a trag�dia s�jtotta csal�dot. Legsz�vesebben halkan elosont volna, m�g az erd�szcsal�d t�lteszi mag�t az els� f�jdalmon, de ezt valahogy m�gsem merte megtenni. Hirtelen P�l �llt mellette, �s egy gyenge mozdulattal meg�rintette a fiatal n� karj�t: "Gyere, Di�na! Anya, P�ter, �n hazaviszem Di�n�t, ti majd a kis aut�val gyertek, amikor a formas�gokat elint�ztetek. Itt a kocsi kulcs.” Mondta, majd kivezette Di�na a parkol�ba. "Hol van a kocsi kulcsod?” k�rdezte a fiatal n�t�l, aki mindeddig szinte �nk�v�leti �llapotban k�vette a fiatal f�rfit. "Tudok vezetni!” dacoskodott Di�na. "Nem tudsz!” felelt a fiatal f�rfi. "N�z csak, hogyan reszket a kezed – baleset n�lk�l m�g a f��tig sem �rsz ki!” Di�na csak most n�zte meg a kez�t, �s igazat kellett adnia P�lnak. T�sk�j�b�l el�vette a kulcsot, majd sz� n�lk�l le�lt a vezet� melletti �l�sre. Amikor ki�rtek a v�rosb�l, megsz�lalt el�sz�r azut�n, hogy

elhagyt�k a k�rh�zat. "Mi�rt viszel engem k�l�n haza, �s egyed�l hagysz �desany�dat �s P�tert

int�zkedni ebben a gy�szos helyzetben?” akarta megtudni, de P�l m�g nem volt hajland� bizonyos dolgokr�l besz�lni. "Di�na, k�rlek, hidd el, hogy j� okom van r�, de el�bb hadd j�jj�nk haza.” mondta hat�rozottan. M�ly hallgat�sba burkol�zott �s teljes figyelm�t az �tnak szentelte, amely nagy er�fesz�t�sbe ker�lt, hiszen sz�m�ra a legnehezebb feladat m�g h�tra volt. P�l a fiatal n� kocsij�t a gar�zsba vitte, majd seg�tett Di�n�nak a kisz�ll�sn�l �s bevitte a m�r alig a l�b�n �ll� l�nyt a h�zba. Ott a nappaliban l�v� kanap�re �ltette, majd a konyh�b�l poharakat hozta meg egy �veg k�rtep�link�t. Mindk�p poharat t�lt�tte, majd az egyiket Di�n�nak ny�jtotta. "Igy�l, j�t fog tenni.”

"Soha az �letben!” utas�totta vissza Di�na az alkoholt. „Ink�bb kezd el magyar�zni, hogy mi folyik itt!”

"El�bb megiszol a p�link�t, vagy egyetlen sz�t sem fogsz hallani t�lem.” Fenyegette �t P�l, majd Di�na kez�be nyomta a poharat. „Nagyon nagy sz�ks�ged lesz r�, elhiheted nekem!” Amikor Di�na n�zte a fiatal f�rfi arc�t, valamit l�thatott benne, ami a szavai igazs�g�r�l uralkodhatott, mert sz�tlanul elfogadta az italt �s belekortyolt. Az er�s alkohol meg�gette a sz�j�t, �s Di�na m�r-m�r felugrott, hogy kirohanjon a f�rd�szob�ba, amikor P�l egy gyenge mozdulattal visszatartotta. "Nyeld le, majd megl�tod, hogy jobban leszel.” Mondta. Di�na engedelmeskedett – �s l�m: az undor helyett adott egy j�t�kony meleg �rz�snek, �s mintha a zavart elme is megnyugodna. "Most kezdd el a mondanival�dat!” utas�totta a fiatal f�rfit, aki t�bb� m�r nem ellenkezett. � felhajtotta egy korttyal a poh�r tartalm�t, majd le�lt Di�na mell�. Amikor a fiatal n� szinte �szt�n�s�n el akart t�volodni t�le, P�l gyeng�den megfogta a l�ny kez�t, �s szemreh�ny�an mondta: "Ne f�lj, Di�na! L�gy nyugodt, vagy azt hiszed, hogy mind az ut�n, ami ma t�rt�nt, AZT akarn�k t�led?” Di�na belen�zett a fiatal f�rfi �szinte, �s a f�jdalomt�l s�t�t szem�be �s sz�gyellte mag�t, hogy zavarodotts�g�ban felt�telezhette, hogy nem tisztess�gesek a fiatal f�rfi sz�nd�kai. Hogyan lehetett is csak egy pillanatig arra gondolni, hogy P�l az apja hal�la napj�n vele akarna lefek�dni? Meghagyta a kez�t P�l kez�ben �s bel�lr�l felvertezett arra, ami most fog k�vetkezni. "Di�na, nagy f�jdalmakat kell okoznom neked azzal, amit most el kell mondanom, Istenem, annyira szeretn�k, ha lenne valaki m�s, aki elmondhatn� neked, azt, amir�l fel kell vil�gos�tanom t�ged, de sajnos nincs senki, aki elv�gezhetn� ezt a sz�rny�feladatot helyettem. Tal�n majd ut�lni fogsz, amikor v�geztem, de meg kell tennem, �desap�m eml�k�re is.” Di�na gyeng�den �rintette a kez�t �s suttogott: "Soha nem fogok r�d haragudni, dr�ga P�l, b�rmit is k�z�lni fogsz velem.” "K�sz�n�m sz�pen a bizalmadat, Di�na. De most hadd kezdjem el, az id� s�rget �s ezek a dolgok csak a te f�lednek val�k,” mondta a fiatal f�rfi, majd egy m�ly s�haj ut�n elkezdte a mondanival�j�t. "El�sz�r is el kell mondanom, hogy az �desap�m �rted halt meg – a goly�t nem neki, hanem neked sz�nt�k.” "� dr�ga Istenem, ez nem lehet igaz!” ki�ltott fel a fiatal n�, de P�l csak b�logatott. "De, sajnos ez a teljes igazs�g, a tettes bevallotta nekem. Az �desap�m

�nv�delemb�l hal�losan megsebes�tette, de a tettesnek m�g siker�lt elmenek�lni a helysz�nr�l. R�bukkantam a nyom�ra, �s k�vettem. Megtal�ltam, a hal�l�n volt, de m�g tiszta tudat�val.” "Ki volt ez a gyilkos?” k�rdezte Di�na rekedt hanggal, mert legbels� �nj�ben m�r azt hitte, el�re tudja meg a v�laszt. "Di�na, a gyilkos....." kezdett P�l, de a hangja megcsuklott. "...a mostohaap�m volt?!" suttogott a fiatal n�, t�gra nyitott szemekkel m�g l�tta az igenl� v�laszt a fiatal f�rfi szem�ben, miel�tt el�jult. P�l gyeng�den r�zta meg a l�nyt, majd pr�b�lt m�g egy kis p�link�t az ajkai k�z� �nteni. Amikor a l�ny lenyelte egy kis folyad�kot, elkezdett k�h�gni, majd fel�lt. P�l m�g az egyik kez�vel t�masztotta a h�t�t, a m�sikkal gyeng�den let�r�lte a k�nnyeket Di�na arc�r�l. "� Istenem," s�rt Di�na, „hogyan lehet egy ember olyan veleig romlott gonosz?” "Szeg�ny Di�na! M�g sokkal borzaszt�bb dolgokr�l nincs tudom�sod, �s el kell mondanom �ket ma �s most, hiszen holnap haza akarsz utazni.” Mondta a fiatal f�rfi. Di�na szinte d�bbenettel n�zett r�, de er�t vett mag�n. "Akkor mondd el azokat is, hogy v�gre tiszt�n l�ssak,” suttogott, majd behunyta ism�t a szemeit. P�l ism�t megfogta a l�ny kis �s j�ghideg kezeit, majd folytatta sz�rny�mondanival�j�t. "Mik�zben a mostohaap�d hal�ltus�j�t v�vta, elmondta nekem tetteinek ind�t�ok�t. El�bb beismerte, hogy az �desap�d hal�l��rt is � a felel�se. Akkoriban nem vad�szbaleset t�rt�nt – mint ezt siker�lt elhitetni mindenkivel – hanem el�re kitervelt gyilkoss�g. � l�kte az �desap�d a m�lybe, hogy az �desany�dat, akit m�r hossz� id� �ta megk�v�nta, mag��v� tehesse. �rd�gi tehets�ggel elj�tszotta �desap�d j� bar�tj�t, aki vigasztalhatatlan a nagy vesztess�g miatt. �s siker�lt �desany�dat meggy�z�dni arr�l, hogy menjen vele Franciaorsz�gba, ahol annyira n�lk�l�zhetetlenn� tette mag�t, hogy az �desany�d v�g�l beadta a derek�t, �s hozz�ment elhunyt f�rje �gymond legjobb bar�tj�hoz. T�ged siker�lt �desany�d kezdeti ellenvet�se ellen�re is az intern�tusban elhelyezni, majd tov�bb dolgozott

sz�rny�tervein. A k�vetkez� �ldozatk�nt te szerepelt�l a list�j�n, mert az apai �r�ks�ged az esetben az �desany�dra – �s k�zvetve �gy �r� – sz�lln�. De akkort�jt az �desany�d – tal�n �szt�neire hallgatva – m�r besz�lt szak�t�sr�l. Az�rt a gyilkosnak gyorsan kellett cselekedni, hogy �r�k�lhessen az �desany�d vagyon�t, m�g miel�tt � beadn� a v�l�pert." "�desap�m �s �n ut�nam az �desany�mat – a saj�t feles�g�t – is meg akarta �lni!” ki�ltott Di�na. De ez ink�bb �ll�t�s volt, nemhogy k�rd�s, �s P�l csak b�lintott. "Igen, ez volt a s�t�ni terve. De amikor az �desap�m fel�ldozta mag�t �rted �s m�g annyi ereje maradt, hogy a gyilkosra l�ve �t is �letvesz�lyesen megsebes�tse, akkor a mostohaap�d m�r tiszt�ban volt azzal, hogy s�t�t terveit m�r nem viheti v�ghez. Tulajdonk�ppen nekem gy�nta tetteit an�lk�l, hogy tudat�ban lett volna, hogy �pp �n vagyok az �ltala lel�tt erd�sznek fia.”

"Mennyire gy�l�lhetsz most engem emiatt!” s�hajtott a fiatal n�, �s kih�zta kezeit a fiatal f�rfi kezei k�z�l. "�nmiattam halt meg az �desap�d �s �nmiattam voltatok mind �letvesz�lyben, mert ha net�n valaki r�tal�lt volna, amikor errefel� �l�lkodott, akkor a mostohaap�m ezt a szem�lyt biztosan azonnal kiv�gezte volta, nehogy vesz�lybe sodorjon gyilkos terv�t. � Istenem, bocs�ss meg, P�l,

bocs�ssatok meg! Nem �rdemlem a bar�ts�gotokat �s r�szv�teket! Azonnal elutazok, �s soha t�bb� nem foglak benneteket zavarni a jelenl�temmel!” s�rta, felugrott �s szinte rohant a h�z fel�. De P�l m�g gyorsabb volt n�la �s el�llta a fiatal n� �tj�t. "Di�na! T�rj �szhez! Semmi felr�nival�d nincs! Nem tarthatsz magad b�n�snek a mostohaap�d gaztettei�rt! Pl�ne �gy, hogy te is az egyik �ldozat lett�l

volna!” sz�lt a fiatal f�rfi. „�s mit mondjam �desany�mnak �s a testv�remnek, hogy mi�rt hagyt�l el benn�nket oly hirtelen? Mert nem mondhatom el nekik azt, amit veled �ppen most k�z�ltem.” A szavaira a fiatal n� meg�llt �s tekintete a f�rfi fel� fordult. "�s mi�rt nem?” "Mivel a gonosz mostohaap�d meghalt, arra gondoltam, hogy nem akarsz egy hat�s�gi vizsg�latot, amely sor�n az �sszes sz�rny�dolog a nyilv�noss�g el� ker�lne. Itt sok a vadorz�, �desap�m meghalt az egyik olyan emberrel v�vott t�zharcban. A halott gonoszt soha nem tal�lj�k meg, de ha m�gis, akkor nincsenek

pap�rjai – arr�l megbizonyosodtam.” sz�lt P�l megnyugtat�an. „Ez szerintem a legjobb megold�s – ha nem �gy d�ntesz, hogy b�r�s�gi elj�r�st k�rsz, amelyhez az �desany�dat is beid�znek, �s amely sor�n �desap�d hal�la is �jrat�rgyal�sra ker�lne.” E szavakra Di�na hevesen r�zta a fej�t. "Isten �rizzen! Nem! A rettenetesdolgok megt�rt�ntek, senki nem hozz� vissza az �l�k sor�ba sem a te, sem az �n �desap�t. A gyilkos is halott, megtal�lta m�lt� b�ntet�s�t! Igazad van, P�l, hagyjuk nyugodni a dolgot, �n nem szeretn�k a b�r�s�gon megjelenni, �s �jra �t�lni a sz�rny�napokat, �s gondolom, a te csal�dod sem.” �rtett egyet a fiatal f�rfival. �gy meg�llapodtak abban, hogy a hallgat�s a legjobb megold�s. A k�t fiatal csendesen bevonult a konyh�ba, ahol – b�r nem volt �tv�gyuk – de elfogyasztottak egy kis vacsor�t, mert er�t kellett szerezni, hiszen a megpr�b�ltat�soknak m�g nincs v�ge. K�s� �jszaka Julika n�ni �s P�ter is visszaj�tt, de akkor Di�na m�r a szob�j�ban volt, �gy P�lnak volt a feladata, hogy vigaszt ny�jtson gy�szol� �desany�nak �s testv�r�nek. M�snap reggel Di�na �s a

t�bbiek kis�rt szemekkel jelentek meg a reggeli asztaln�l. Di�na sz�tlanul meg�lelte a gy�szol� �zvegyet, aki megk�sz�nte a l�ny t�mogat�s�t. Mivel a temet�s�t m�r m�snap akartak tartani, Di�na hagyta mag�t meggy�z�dni, hogy maradjon m�g egy napot, hogy az erd�szbar�tj�nak adjon az utols� tisztet. A temet�s a legsz�kebb csal�di k�rben zajlott, �gy csak G�bor b�csi h�rom munkat�rsa, valamint egy id�s nagyn�ni a szomsz�d falub�l elj�tt a halotti torra az erd�szlakba. Di�na amennyire csak tudott seg�tette az �zvegyet, f�z�skor �s mosogat�skor is, majd elj�tt az id�, hogy � is b�cs�t vegye. "Fenntartom a megh�v�somat,” mondta P�ternek �s P�lnak, amikor a telepakolt terepj�r�n�l elb�cs�ztak egym�st�l. "B�rmikor sz�vesen l�tlak vend�g�l n�lam, a puszt�ban, �s ha lehet, hozz�tok el az �desany�tok is.” "Nagyon k�sz�nj�k a megh�v�sodat �s a kedvess�gedet, Di�na! Biztosan sorra fog r� ker�lni, ha nem is a legk�zelebbi j�v�ben.” mondta P�l. A fiv�rek m�g egyszer szeretetteljesen �t�leltek a fiatal n�t �s P�lnak siker�lt egy kis cs�kot nyomni a l�ny ajkaira an�lk�l, hogy a testv�re barmit is �szrevette volna, Di�na viszont meglepetten n�zett a fiatal f�rfira. De ez az egyszer a f�rfi szemei nem �rultak el a gondolatait – �s Di�na nem b�rt haragudni r�, hiszen annyi mindenen ment kereszt�l � is az ut�bbi napokban. T�l sok, hogy most tiszt�n lehetne gondolni, vagy �t�lni. �gy a fiatal n� csak kiss� mosolygott, amikor v�g�l megl�tta a f�rfi s�t�t szem�ben a bocs�nat�rt esend� tekintetet. "A viszontl�t�sra!” Ez a fiatal n� r�sz�r�l �g�ret volt, a k�t f�rfi is �gy �t�lte meg a ki�lt�st, de k�z�l�k csak az egyik egy m�lyebb �rtelm�t is tulajdon�totta a szavaknak. "A viszontl�t�sra, Di�na!” harsogtak k�rusban a f�rfiak �s az erd�sz �zvegye, akit�l Di�na m�r a h�zban k�nnyes b�cs�t vett, az ablakon kereszt�l integetett neki. A fiatal n� v�g�l elfoglalta a hely�t a vol�n m�g�tt �s indult a hossz� �s f�raszt� �tra hazafel�. Az utaz�sa minden elv�r�s ellen�re sim�n �s probl�mamentesen zajlott, �gy Di�n�nak b�ven volt ideje, �tgondolni az elm�lt napok esem�nyeit. Tiszt�ban volt azzal, hogy elfelejteni nem lehet az � �let�re is oly nagy r�hat�ssal b�r� napokat, csak rem�lhetett, hogy az id�vel a sorst�l oly kegyetlen�l most v�gott friss sebek lassan begy�gyulnak. �s m�gis volt m�r egy kis

f�ny a hossz� �s s�t�t alag�ton: v�gre elm�lt az a vesz�ly, amely a mostohaapja jelentett sz�m�ra. Amikor Di�na v�gre haza�rt, nem csak a hossz� �tt�l volt elf�radva, hanem lelkileg is teljesen kimer�lt. Annyi ereje m�g volt, hogy ben�zzen az �llataihoz, �s meg�llap�tson, hogy rendesen el lettek l�tva a t�voll�te alatt, majd vett egy r�vid f�rd�t �s k�k�nt zuhanyt az �gy�ba. Ezen az els� �jszak�n a hazat�rte ut�n nem voltak �lmai, m�gis �gy kelt m�snap reggel, mintha fejbe vertek volna. De teljes er�dob�ssal nekil�tott a felgy�lemlett munk�knak �s megpr�b�lt �j �rtelm�t adni az �let�nek.

Lassan elj�tt a t�l �s azzal egy�tt a hossz�, s�t�t, mag�nyos �jszak�k. B�r a fiatal n� lelt n�mi vigaszt a herceggel val� szerelm�ben, akikkel n�ha siker�lt kapcsolatot teremteni �lmaiban, a t�bbi id� �gy t�nt, mintha megmerevedett volna a t�li fagyokban. "Elj�ssz ma este a b�lba?" k�rdezte egy sz�p napon Di�na fiatal szomsz�dasszonya, amikor a szok�sos reggeli tejadaggal ben�zett hozza. "M�g nem tudom," mondta Di�na kiss� vonakodva. "Ez a mulats�g szerintem csak a nagyon fiataloknak val�, �s �n m�r p�r �ve nem tartozom a ti koroszt�ly�tok k�z�!" tette hozz� mosolyogva. De Marika nem hagyta mag�t csak �gy leszerelni. "�, gyere, ez csak s�ket duma, a fiatal gener�ci� �s mind az,” v�laszolt Marika megvet�en. "Itt a faluban nem sok minden t�rt�nik a kult�ra ter�n, az�rt egy olyan t�ncos mulats�g, mint ma este, nagyszer�alkalom mindenki sz�m�ra, hogy kiss� kimozduljon otthonr�l �s a megszokott napi rutinb�l!” "Azt hiszem, m�g a legut�bbi kateg�ri�ra is t�l id�s vagyok!” suttogott Di�na, egy kis kacsint�ssal. „Nem mondok igent, de tal�n m�g meggondolom magam ma estig �s ben�zek hozz�tok,” f�zte m�g hozza. „De bogarat �ltett�l a f�lembe, Marika, �s el kell gondolkoznom azon, hogy itt mik�ppen lehet k�zbe venni a dolgokat �s �jraszervezni a kultur�lis �letet.” Marika b�logatott. „Pont arra gondoltam �n is.” "Igen, m�gpedig minden koroszt�lynak �s minden �rdekl�d�si k�r sz�m�ra!” "Ha nem t�vedek, az �desap�d a polg�rmesteri hivatalban dolgozik?” k�rdezte Marik�t�l, aki igenl�en b�logatott. "Igen, ap�m a polg�rmester helyettes, �s t�bbek k�z�tt felel�s a v�laszt�si kamp�nyok�rt, meg egy�b, a k�zs�get �rint� k�rd�sek�rt.” "Nagyszer�, akkor majd hamarosan besz�lgetni fogok az �desap�ddal, hogy hogyan lehet vonz�bb� tenni a k�zs�g �let�t. Marika, megtenn�l, hogy megk�rdezel az �desap�dat, hogy mikor tudna r�m sz�nni egy f�l �r�t, hogy err�l a t�m�kr�l besz�lgethess�nk?” "M�ris megk�rdezem, mert most m�g itthon van,” v�laszolt a l�ny, miut�n Di�na kifizette a tejet. „Holnap reggel �gyis tal�lkozunk, akkor elmondom, hogy mit mondott az ap�m – ha nem �gy d�ntesz, hogy elj�ssz este a b�lba, mert akkor m�r ott is besz�lgethet�nk r�la,” mosolygott Marika, de Di�na nem s�t�lt bele a

csapd�ba. "Azt mondtam, hogy m�g elgondolkozok rajta,” v�laszolt hat�rozottan, elt�k�lve, hogy ne hagyjon mag�t olyasmihez k�nyszer�teni, amire nem volt igaz�n kedve. "Nos, akkor a mihamarabbi viszontl�t�sra!” b�cs�zott Marika sokat sejt� mosollyal, miel�tt r�t�rt volna a haza vezet� �tra. Di�na eg�sz nap nagyon el volt foglalva a munk�j�val, majd az est be�llt�val el�k�sz�tette a polg�rmester helyettessel folytatand� besz�lget�s�t. �gy Marika hi�ba v�rt arra, hogy Di�na

elj�jj�n az esti mulats�gra. De reggel azzal hozta el a tejet, hogy az �desapja d�lut�n v�rja Di�n�t egy k�tetlen eszmecser�re, nem a hivatalban, hanem otthon. "Pontosan kett�kor n�latok leszek,” �g�rt Di�na, miel�tt elb�cs�zott volna Marik�t�l. Egy p�r �r�val k�s�bb �tment Marik�k h�z�hoz, ahol a polg�rmester helyettes szem�lyesen nyitotta az ajt�t. "J� napot, Moln�r �r,” k�sz�nt Di�na, „k�sz�n�m sz�pen, hogy olyan gyorsan tudott fogadni �s meghallgatni a javaslataim!” "J� napot, Erdei asszony. N�lam a szerencse! Minden, ami a k�zs�g �rdek�ben lehet, sz�momra nagy fontoss�ggal b�r.” V�laszolt a polg�rmester helyettes, egy k�z�pkor� f�rfi, akit a k�zs�gben mindenki szerette, �s akit jobban tiszteltek, mint mag�t a polg�rmestert, aki t�bbet t�r�d�tt a libateny�szet�vel, mint a k�zs�g lak�ival. "Helyezze k�nyelembe mag�t, �s mes�ljen az elk�pzel�seir�l – k�r valami innival�t?” f�z�tt udvariasan hozz�, miut�n egy k�nyelmes fotelben

helyet k�n�lt vend�g�nek. Di�na r�zta a fej�t. "K�sz�n�m sz�pen, de most ittam meg a k�v�mat,” mosolygott, miel�tt elkezdte terveit �s elk�pzel�seit felt�rni. "L�tja, Moln�r �r, �ppen amikor a l�nya megh�vott engem a b�lba, vil�goss� v�lt el�ttem, hogy milyen kev�s rendezv�ny van, ahol a k�zs�g �sszes koroszt�lya r�szt vehet. A fiatalok sz�m�ra ott van a h�tv�gi diszk�, meg a t�li b�l, ny�ron m�g

a t�fesztiv�l. Az id�sek �vente egyszer rendeznek – f�leg kort�rsaik sz�m�ra – egy dalestet. De m�s, a k�zs�g lak�it �sszefog� rendezv�ny, nincs. Se ki�ll�t�s, se koncert, se egy�b �nnep. Ezen kellene v�ltozni.” "Teljesen meg�rtem, hogy mit akar mondani, Erdei asszony,” b�logatott a polg�rmester-helyettes. „De mindez nagyon sok szervez�st k�v�n, na, meg ann�l is t�bb p�nzt.” Di�na egyet�rtett vele, de nem hagyta mag�t olyan k�nnyed�n leszerelni. „Term�szetesen tiszt�ban vagyok azzal, hogy ez mind p�nzbe ker�l, de tal�n meg lehet tal�lni a lehet�s�get, hogy innen-onnan befoly�n egy kis

t�mogat�s. �s v�g�l a lak�k fant�zi�ra is sz�ks�g�nk lesz. Nagyon sz�vesen �llok rendelkez�sre, hogy bizonyos dolgokban seg�tek, szervezkedek. �me a javaslataim: els� k�rben arra gondoltam, hogy meg lehetne szervezni egy jelmez-�nnepet. A jelmezeket mindenki maga tervezi, szabja. Keresni kell egy alkalmas id�pontot a ny�ron – legjobb lenne egy eg�sz h�tv�ge – �s a v�s�rt�ren megrendezz�k egy

t�rt�nelmi j�t�kot, el�tte m�g a jelmezes felvonul�st a k�zs�gen kereszt�l. Tal�n van egy alkalmas aprop� a k�zs�g t�rt�nelm�ben, ezt majd a kr�nik�ban felkutatom. Lehetnek standok hagyom�nyos �telekkel, italokkal, k�zm�vesek ki�ll�thatj�k port�k�jukat, egy kis rekl�mmal az eg�sz turista-attrakci� is lehet, amely egy kis t�bbletbev�telt hoz a k�zs�gnek.” "Ez nem is olyan elvont �tlet!” v�laszolt a polg�rmester-helyettes. „Ha nem t�vedek, van tapasztalata az ilyesmi megrendez�s�ben.”

"�gy igaz. Franciaorsz�gban gyakran r�szt vettem az ilyenfajta rendezv�nyeken,” b�logatott Di�na.

"De m�g folytatn�m: ismerek egy p�r tehets�ges fest�t, akik biztosan hajland�k arra, hogy m�veit egy p�r h�tig vagy h�napig n�lunk ki�ll�ts�k, ez nekik is rekl�m lenne, �s nem ker�lne semmibe. Az id�sebbeket jobban be lehetne vonni a k�zs�g �let�be azzal, hogy havonta megrendez�sre ker�lne egy tea-vas�rnap. M�r megn�ztem az elhagyott �zemcsarnokot, egy kis �talak�t�ssal ide�lis hely

lenne. Minden r�sztvev� k�sz�ten� egy kis tort�t, egy�b s�tem�nyt, elhozna egy kis te�t vagy k�v�t, esetleg kaka�t. Meg lehetne h�vni fiatal zen�szeket, �r�kat, k�lt�ket, akik hozz�j�ruln�k a kellemes hangulathoz. A csal�doknak ez �gy m�vel�d�si �s k�tetlen tal�lkoz�si helye lehetne egyben. Kev�s r�ford�t�ssal sportesem�nyeket is lehetne �sszehozni. �nk�ntes seg�t�k biztosan akadnak, �s minden koroszt�ly sz�m�ra lehetne kital�lni alkalmas sportokat, vet�lked�ket. A fut�s nem kork�rd�s, sem a ker�kp�roz�s, a legfiatalabb j�t�kokon vehetn�nek r�szt.” A besz�lget�s itt nem �rt v�get, �s k�s�bb a teljesen fellelkes�tett polg�rmester-helyettes annyira sikeresen lobb�zott a polg�rmestern�l, hogy r�vid id�n bel�l Di�na �s egy sor �nk�ntes seg�t� kezdhetett a k�l�nf�le el�k�sz�t�sekkel. Kisebb kezdeti neh�zs�gek ut�n a rendezv�nyek nagy elismer�st nyertek m�g a r�gi�ban is, minden r�sztvev� �s szervez� nagy �r�m�re csak �gy �z�nlettek a l�togat�k a k�zs�gbe. Di�na b�szke volt arra, hogy � az egyik kezdem�nyez�je volt a nagy sikernek, �s minden �vben �jabb meg �jabb �tletekkel �s seg�ts�ggel tett a k�zs�g fejl�d�s��rt. B�r a lak�k egy r�sze csod�lkozott, hogy a fiatal n� m�g mindig nincs f�rjn�l – hiszen lettek volna k�r�k sz�p sz�mban – de Di�na nem el�g�tette ki a k�v�ncsis�gukat. Tov�bb� is boldogan �lt az �llataival �s dolgozott, mint tolm�cs, ford�t� �s idegenvezet�.

�jra elj�tt a tavasz, �s a puszta az olvad� h� �s az elm�lt napok heves es�z�sek miatt nagy r�szben v�z alatt �llt. Az �reg lovai hal�la ut�n Di�na egy fiatal fekete cs�d�rt vett mag�nak, bolondos �s f�kevezett, akit most be akart tan�tani. Adonisz �gy �llt a t�gas �s f�nyes bo�ban, mint egy b�szke isten, amikor a l�ny bel�pett az ist�ll�ba. Di�na nagyon sok szeretettel �dv�z�lte a csik�t �s

sz�l�cukorral kedveskedett neki. Gyakorlott mozdulatokkal �tvette a faital l� fej�n a k�nny�kant�rt, majd h�t�ra fektette a nyerget. Addig a l� sz�pen t�rte, de amikor a l�ny kivezette az ist�ll�b�l az udvarba, pajkoss�ga �s fiatals�ga el�reb�jt �s fic�nkolni kezdett. Di�na megnyugtatta halk sz�val a lov�t, majd egy k�nnyed ugr�ssal m�r a nyeregben termett. Biztos k�zzel vezette a t�relmetlen h�tas�t egy f�ld�tra, amely a v�gtelennek t�n� pusztas�gba veszett �s ahol szinte biztos lehetett, hogy senki nem zavarja a l� betan�t�s�ban. Adonisz �r�m�ben felnyer�tett, amikor v�gre �rezte, hogy lovasa kiss� elengedi a sz�rat �s gyors v�gt�ba kezdett. D�b�rg� pataival szelte �t a sok helyen m�g v�zbor�tott� terepet, a m�g h�v�s leveg� ellen�re r�vid id�n bel�l l� �s lovasa izzadt, �gyhogy Di�na egy k�nnyed k�zmozdulattal �s f�ttysz�val �get�sre lass�totta. Tal�n f�l�ra m�lva a l� m�g arra is hajland� volt, hogy l�p�sben folytassa az �tj�t. Di�na az egyenletes ringat�st�l majdnem elpilledt, de hamar rendre sz�l�totta mag�t, hiszen nagyon j�l tudta, hogy egy fiatal l� k�l�nf�le dolgokt�l megijedhet �s heves reakci�val adhat kifejez�st a f�lelm�nek. Akkor a lovas gyors �s hat�rozott beavatkoz�s�ra lesz sz�ks�ge. B�r Di�na most m�r osztatlan figyelemmel k�s�rte lov�nak �tj�t, szeme sark�b�l m�gis megpillantotta a nagy sast, amely alacsonyan rep�lve a puszta f�l�tt pr�da ut�n

kutatott, valamint egy kis csoport �zet, amely egy kis ak�cos el�tt legel�szett. A leveg� tele volt mad�rsz�val �s Di�na arra gondolt, hogy mit k�v�nhat m�g t�bbet az �lett�l? Eg�szs�ges, boldog �s megel�gedett volt. Amikor az �zek �szrevettek a lovat, felemeltek fej�ket �s elkezdtek lassan az erd� fel� vonulni. A sas h�tulr�l hangtalanul k�zeledett a l� fel�. Amikor a fiatal cs�d�r �szrevette a s�t�t �rny�kot a feje f�l�tt, hirtelen �sszerezzent, majdnem kih�zta Di�na kez�b�l a sz�rat, majd vad, mer�sz v�gt�ba kezdett. Hi�ba pr�b�lt a l�ny megf�kezni a p�nikba esett h�tas�t, az csak m�g jobban r�harapott a zabl�ra �s annyira kiny�jtotta l�bait, hogy a kengyelek majdnem a f�ldet �rtek. Az els� meglepet�s ut�n Di�na er�sen �lt a nyeregben �s megpr�b�lta a p�nikoll� lov�t egyre kisebb k�r�kben lass�t�sra b�rni. Mik�zben nyugodt hanggal besz�lt a l�hoz, nyak�t kez�vel simogatta. Kis id� m�lva el�rte c�lj�t: leveg��rt kapkodva �s reszketve b�r, de Adonisz meg�llt. "J�l van, dr�g�m! J� fi� vagy!” kedveskedett neki Di�na �s kiss� reszket�s k�zzel v�gigsimogatta a l� az izzadts�gt�l f�nyl� nyak�n. "Nagyon megijesztett�l, kedvesem! Nem kell f�lned egy olyan kis sast�l!" suttogott egy kis

szemreh�ny�ssal a cs�d�r f�l�be. �s a nemes �llat hegyezte a f�l�t �s �gy t�nt, hogy meg�rti lovasa szavait. Amikor kiss� megnyugodott, Di�na l�p�sre sz�l�totta lov�t �s �gy d�nt�tt, hogy m�s utat v�lasztja hazafel�, hogy elker�lj�n a m�g mindig a k�zel�ben sz�ll� sast. B�r t�bb id�be fog telni, hogy vissza�rkezzenek a tany�ra, de azzal tal�n elker�lheti, hogy a fiatal lovat �jabb izgalmak �rjenek. �gy a nagy v�zelvezet� �rok fel� �vel�, sz�les h�d fel� vettek az �tjukat, majd egy olyan erd�r�szen kereszt�l haladtak, ahol �sr�gi t�lgyek �s egy�b fa�ri�sok szeg�lyezt�k a keskeny �sv�nyt. Lassan alkonyulni kezdett, amikor �vatosan tov�bb haladtak. Di�na id�t hagyott a fiatal l�nak, hogy megismerkedjen az �ttal, a k�rnyezettel, hogy szokjon meg az �j illatokat �s l�tottakat. Ez viszont sok id�be ker�lt. Hirtelen egy s�r�szederbokorb�l vad r�f�g�st lehetett hallani. A l� szinte megmerevedett a l�ny alatt, majd eszeveszett sz�guldoz�sba kezdett, figyelembe se vette az �tjukba

ker�l� akad�lyokat. Hol �tt�rte mag�t a s�r�, sz�r�s aljn�v�nyzeten, h�l cs�szott a f�ldb�l ki�ll� gy�kereken, de egyszer sem volt tekintettel lovas�ra, aki – gyakran hi�ba – megpr�b�lt elh�r�tani az arc�ba csap�d� �gakat. A vad sz�guldoz�sban Di�na el�bb �szre sem vette a t�mad� vadkan patadobog�s�t a puha erdei talajon, �s amikor meghallotta, m�r k�s� volt. Csak im�dkozta, hogy a p�nikba esett l�val hamarabb ki�r az erd�b�l, mint a t�mad�juk �s hogy a vad menek�l�sben nem

szegik l�bukat, nyakukat. V�gre ki�rtek a s�r�b�l, de b�rmennyire hihetetlen, a vadkan nem adta fel a t�mad�st �s tov�bb �ld�zte �ket. A cs�d�r m�r egy�ltal�n nem reag�lt semmilyen nyugtat�sra, �s �letvesz�lyes temp�ban sz�guldott a puszt�n. �gy eltelt m�g egy kis id�, b�r a l�nynak �gy t�nt, m�r �r�kig tart a menek�l�s�k, m�g egy r�vid h�tratekint�ssel arr�l meggy�z�dhetett, hogy a vadkan

m�r nem k�veti �ket. Adonisz viszont folytatta eszeveszett menek�l�s�t. Abban az igyekezet�kben, hogy min�l messzebbre ker�ljenek a vadkant�l, sem a l�, sem a lovas nem figyelte a menek�l�si ir�nyt. �gy m�r t�l k�s� volt reag�lni, amikor hirtelen a semmib�l felt�nt a sz�les �rok a magas �s meredek falaival. Az utols� pillanatban Di�na egy hangos ki�lt�ssal megpr�b�lta egy m�sik ir�nyba terelni a cs�d�rj�t, de m�r t�l k�s� volt! Amikor �szrevette az �thatolhatatlan akad�lyt, a l� megijedt, fel�gaskodott, majd a s�kos talajon elvesztette a tart�s�t �s hanyatt esett. A lovasa a neh�z test al� szorult �s m�g akkor is mozdulatlanul fek�dt, amikor Adonisz felkelt, megr�zta mag�t �s p�r l�p�ssel oldalra elt�volodott. Puha orr�val �rintette a l�ny �lettelen test�t, nyer�tett egyet, majd lass� �get�sben az ist�ll�ja fel� indult. �s b�r ott nem kis riadalmat fog majd okozni a lovas n�lk�l meg�rkez� l�, hossz� �r�kba fog telni, m�g a ment�k a v�gtelen pusztas�gban r� fogj�k tal�lni a szerencs�tlen�l j�rt l�nyra.

Amikor Di�na �rezte, ahogyan a l� neh�z teste r�zuhant, f�tyolos tekintete megl�tta a s�lymot, aki a tiszta �gb�l fel�je tartott. "Sharif ism�t elj�tt hozz�m!" gondolta az utols� eszm�let�n�l l�v� pillanataiban.Amikor a l� a messzes�gben elt�nt, a s�lyom le�lt a l�ny mell�, �s s�t�t, okos szem�vel

tekintett az arc�ra, miel�tt el kezdett volna besz�lni. "Az uram k�ld�tt, Di�na. M�g egyszer, utolj�ra megadja neked a lehet�s�get, hogy megl�sd �t. K�rlek, ez az egyszer ne utas�tsd vissza k�relm�t!" k�rte, szinte k�ny�r�gve a ragadoz� mad�r. "Vezess hozz�!" k�rt Di�na nagyon halkan, miut�n egy r�pke pillanatot gondolkodott volna. �s ism�t elj�tt a k�t sas �s elvittek a l�nyt az �lom �s a val�s�g

k�z�tti birodalomba. De most a kast�ly rohamosan k�zeledett fel�j�k. A mag�nyos h�rn�k helyett k�t sor trombit�s �dv�z�lte a l�nyt. M�g mindig rajta volt a s�ros �s sz�tszakadt lovagl�ruha, de m�r k�sz�lt a f�rd�je �s rendelkez�sre adtak �j ruh�kat. Dobog� sz�vvel, a nemes madarat a csupasz �kl�n hordva, �gy l�pett a sorfalon kereszt�l a l�pcs� alj�ig. Ott, a l�pcs� tetej�n �llt a kast�ly fiatal ura, de tekintete m�g a k�ts�get sugallta. V�g�l �les szeme felismerte a l�nyt. �r�m�t egy hangos �r�mki�lt�s�ban fejezte ki. "Visszaj�tt�l, Kedvesem! Most m�r minden j�ra fordul!” Sietett, h�rmas�val vette a l�pcs�fokokat, b� k�penye lebegett a sz�lben, amikor leszaladt a l�ny el�. V�g�l karjaiba fogta Di�n�t �s bebor�totta a l�ny izzadt �s s�ros arc�t milli� cs�kkal. "Dr�g�m, �r�kk� a ti�d vagyok – m�rmint ha m�g k�rsz bel�lem!" suttogott a l�ny, aki alig kapott leveg� a cs�kokt�l, �s aki sz�p arc�t a f�rfi z�ld zek�j�nek puha b�rsony�ba rejtette, hogy a f�rfi meg ne l�ssa az �r�mk�nnyeket. De � csak gyeng�den felemelte a l�ny arc�t az �v�hez �s m�lyen n�zett gy�ny�r� szem�be. "Di�na, Szerelmem, sz�vem istenn�je! Legnagyobb v�gyom, hogy a feles�gem l�gy!

Beleegyezel, hogy m�g ma este az eny�m leszel? M�r minden k�szen �ll a cerem�ni�hoz!" Di�na boldogan b�logatott �s egy szinte f�ld�nt�li mosoly jelent meg az ajkain. "Akarok! Szerelmem!” suttogott. "Akkor gyere, m�g vannak teend�ink!” sz�lt a fiatal f�rfi �s karon fogva vezette a l�nyt fel a l�pcs�n, �t a v�r�s sz�nyegen be a kast�ly hallj�ba. Ott r�b�zta Di�n�t az egyik szubrettj�re, aki a l�nyt a m�r ismert szob�j�ba vezette. Di�na �r�m�ben ki�ltott, amikor megl�tta az �gyon kiter�tve az �lomsz�p esk�v�i ruh�j�t. "M�r oly r�gen kegyelmedre v�r!" mosolygott a szubrett, amikor megl�tta Di�na k�rd� tekintet�t. "Ez mit akar jelenteni?" k�rdezte a l�ny. "Ami�ta elmentem innen, nem lakott

abban a szob�ban m�s asszony?" A szubrett r�zta a fej�t. "Ami�ta kegyelmed elt�nt, az urunk nem engedett, hogy b�rki is l�pjen be abba a szob�ba. Biztosra vette, elt�ntor�thatatlanul hitt benne, hogy egy sz�p napon vissza fog t�rni! – �s igaza volt!” f�zte hozz� megel�gedve �s boldogan. Di�na m�g jobban figyelte �s �szrevette, hogy elt�n�se �ta a szob�ban t�nyleg semmi nem v�ltozott, m�g a vir�gok a kandall�p�rk�nyon l�v� kis v�z�ban �s az asztalon ugyanazok? Vagy hasonl�ak? voltak!

A szubrett seg�ts�g�vel levetk�z�tt �s megel�gedett s�hajjal bes�ppedt a kandall� el�tt elhelyezett k�dba, amelyben a meleg v�z illatos olajakkal volt kieg�sz�tve. Mintha tudt�k volna, hogy elj�n, k�t lak�j az �rkez�se el�tt felt�lt�ttek a k�dat forr� v�zzel. K�s�bb a szubrett seg�tett Di�n�nak fel�lt�zni a csod�latos gondoss�ggal megvarrt menyasszonyi ruh�t. El�bb a sz�les krinolin fel� j�tt t�bb selyemb�l k�sz�lt als�szoknya, fel�l egy csipk�vel d�sz�tett f�z�. Maga a ruha feh�r selyemb�l k�sz�lt, �s f�ldig �rt. A hossz� usz�ly olyan finom anyagb�l k�sz�lt, hogy szinte lebegett. A ruh�t csipke �s vir�g alakban rakott dr�gak�vek d�sz�tettek. A fels� r�sz feszesen simult a f�z�re, a hossz� ujjak

k�ny�kt�l lefele b�v�ltek �s kett�ny�ltak. A nyaki kiv�g�s k�r�l apr� gy�m�ntok sz�zai csillogtak, amelyek vir�g girlandokhoz hasonl�an el voltak helyezve, ez a minta a fej�kben is visszak�sz�nt, amely a hossz�, k�nny� csipkef�tylat r�gz�tette a l�ny s�r� f�rtjein. Sz�p nyak�ra ker�lt egy nyak�k, a r�gi mesterm�ven gy�m�ntok �s zaf�rok csod�latos egys�gbe voltak foglalva, a kollekci�hoz tartozott egy sz�les kark�t�, valamint hossz� f�lbeval�k. Di�na kez�n, a feh�r keszty� f�l�tt h�zva, csillogott egy finom aranygy�r�, kis zaf�rral, valamint egy �sr�gi csal�di ereklye, a c�meres pecs�tgy�r�, amelyet a leend� f�rj�t�l kapta. „Gy�ny�r� menyasszony, �rn�m!” suttogott meghatottan a szubrett, amikor megtekintette a m�v�t. Di�na is szinte elb�v�lten n�zte a mesehercegn�re, aki a t�k�rb�l

visszatekintett r�, �s nagyon meg volt el�gedve megjelen�s�vel. De sok id� nem maradt a

gy�ny�rk�d�sre, m�ris kopogtak az ajt�n �s egy fiatal apr�d l�pett be, majd let�rdelt Di�na el�tt.  „�rn�m, k�rem, j�jj�n, az esk�v�i cerem�ni�hoz minden k�szen �ll – �s uram t�relmetlen�l v�rja menyasszony�t! „ „J�v�k!” ki�ltott Di�na boldogan �s k�vette a fi�t a kast�ly tekerv�nyes j�r�sain kereszt�l eg�szen egy kis, sz�pen kifaragott faajt�hoz, mely a k�poln�ba vezetett. Amikor az ajt�

kiny�lt, Di�n�t le�rhatatlan boldog �rz�st futott �t. M�g egy p�r pillanat �s v�gre annak a f�rfinak a feles�ge lesz, akit �lmaiban mindig is szeretett. Nem �rzett semmilyen sajn�latot, vagy b�t, csak v�gtelen boldog volt, amikor �tl�pett a k�polna k�sz�b�n – �s bel�pett

a    s o r s � b a.....

V�ge… vagy egy �j kezdet?