okelly-regenyek
Men
 
BETYROK musical HU
 
ELKPESZT TRTNETEK HU
 
LESZMOLS HU
 
INFO
 
BETYROK DE regny Roman novel
 
DIANAS TRAUM DE
 
PUSZTASTRME DE
 
PIROSKA DE
 
PFERDE DE
 
ABRECHNUNG DE
 
AVENGING GB
 
PUSZTASZELEK HU
 
DINA LMA HU
 
PUSZTASZELEK 7

EGY MEGLEPETS

 

Tibor kzben hiba vrt, hogy Kata hazatrjen a kzjegyztl. Elbb mg azt hitte, hogy a lny taln elment a temetbe, majd amikor elkezddtt a vihar, arra gondolt, hogy Kata taln valahol menedket keresett a zord id eltt. De amikor vacsoraidben, amikor a vihar mr rg tovavonult, a szerelme mg mindig nem jtt haza, igazn aggdni kezdett rte.

"Mi trtnhetett drga Katmmal?” krdezte magt. „Mskor maga a pontossg! – Istenem, remlem, nem rte valami nagy baj!” De gondolataiban mr nem is hitte, hogy a lny csak gy elmaradt.

"Nem lehet jl, mert mskpp hrt hallatott volna magrl!” shajtott. „, drga Istenem! Mirt vagyok mg annyira gyenge! El kellett volna ksrnem a kzjegyzhz!” tett szemrehnyst sajt magnak, br tudta, hogy Kata ezt nem is engedte volna. Az egsz hossz jszakn t aggdott, s flelmek gytrtek, de Kata csak nem jtt haza. Amikor msnap reggel sem volt semmilyen hr a lnyrl, Tibor mr a legrosszabbra is gondolt. Lassan, reszket kezekkel, felltztt, majd gyengesge miatt jra kerekesszkbe lt s elment a legkzelebbi rendrrsre. Amikor megtette az eltnt szemlyre vonatkoz nyilatkozatot, a rendrtiszt, aki felvette Kata szemlylerst, egytt rzen nzett a fiatal, lelkileg teljesen sszetrt frfira. Ez a jkp frfi, akivel a sors oly mostohn bnt, annyira izgatott volt menyasszonya eltnse miatt, hogy alig lehetett megnyugtatni. A tiszt csak abban biztostotta Tibort, hogy Katt nem tartottak nyilvn sem az jszaka alatt beszlltott halottak, sem a sebesltek kzt. Meggrt Tibornak, hogy azonnal rtesteni fogjk, ha tudomsukra kerl valamilyen hr a lnnyal kapcsolatban. Ezzel elbocstotta a fiatal festt. Elmlt hrom nap, s Tibor kzel volt a teljes ktsgbeessnek! Legtbb idejt bezrozva a szobban tlttte, apatikusan fekdt az gyon s remnykedett, s imdkozott. Amikor a hnap vge kzeledett, s ki kellett volna fizetni a lakbrt, knytelen volt, egy kis idre sszeszedni magt. Nem volt elegend pnze, gy arra knyszerlt, hogy eladjon a festmnyeibl. Hossz gondolkods utn gy dnttt, hogy megprblja az egyik galriban pnzz tenni egy pr kpet sivatagi jelenetekkel. Brelt egy kocsit s festmnyeivel egytt vitettet magt az egyik ismert galrihoz. A tulaj udvariasan dvzlte a fiatal festt s nagyon csodlkozott, hogy jra jrt.

"Tibor, kedves fiam! Alig hiszek a szememnek! Mita tud jra jrni?” krdezte. 

"Mr egy pr hnapja.” Vlaszolt a fiatal fest, „de csak most kezdek jra annyira erre kapni, hogy kimerszkedhetek az utcra. – De nem azrt jttem, hogy megvitassam gygytsomat! Szeretnk eladni egy pr a legjabb mveimbl – sivatagi lmnyek cmen.” Azzal kibontotta a becsomagolt festmnyeket. A galria tulajdonos szakrtelemmel megvizsglta a kpeket. Fleg az egyik nagyon tetszett neki.

"Ennek a mnek mi a cme?” rdekldtt Tibortl, s mutatott arra a kpre, amelyen egy fiatal frfi egy homokvihar kells kzepn egy gynyr lnyt tartja a karjaiban.

"Szemben a halllal.” Suttogott Tibor rekedt hanggal, amely szinte el-elcsuklott, amikor eszbe jutott, hogy Kata taln mr meg is halt. A homokvihart, amely visszaadta Tibornak lbai hasznlatt, mg tllte, de most…? 

"Egy szvhez szl m!” kiltott a tulajdonos, aki nem is vette szre, hogy milyen lelkillapotban van a fiatal fest, annyira elragadta a festmny aurja.

"Ez a fjdalom a fiatal frfi arcn – s az a bke a gynyr lny tekintetben – egy igazi mesterm, fiatal bartom! Egy igazi mesterm!” Tibor mr nem brt rnzni a kpeire, a szve majd megszakadt, hogy knytelen lesz eladni ket, de a galria tulajdonos mr ment is a pnzrt, mert gy dnttt, hogy ez az egyszer egy nagy sszeget ad ellegbe, mert azokat a mveket igazn nagy ron tudja majd eladni. Akkor hirtelen eszbe jutott mg valami:

"Nem olyan rgen egy ismeretlen fiatal n eladott nekem kt korbbi mvt. Csak annyit tudtam kihozni belle, hogy a kpek az zvegy Szkelyi brn hagyatkbl valk, amelyet a lny rklte, de srgsen szksge volt pnzre, gy el kellett adni ket. Mg nem adtam el ket, s taln nem is fogom, hiszen nagyon megtetszettek.” Mondta mosolyogva a tulajdonos.

Amikor Tibor meghallotta a Szkelyi brn nevet, mintha a megrts villma sjtott volna r.

"Krem, megnzhetem azt a kt kpet?” krdezte Tibor rekedt hanggal.

"Termszetesen, fiam, mirt olyan izgatott maga?” akart a tulajdonos tudni, de nem kapott vlaszt, gy elvette azt a kt szp festmnyt, amelyet Kata eladta neki. Hevesen dobog szvvel Tibor bmult a kt festmnyre, amelyek az korbbi szignjt viseltek: " Balassy T.". Olyan kpek voltak, amelyeket mg akkor festette, amikor a szleivel lt, amikor mg nem szaktotta meg a kapcsolatot a csaldjval s a nevvel. Ha az a fiatal n, aki a galrinak adta el a mveit, tnyleg Kata volt, akkor Tibor rzkeny lelke mr tudta is, hogy mirt tnhetett el a szerelme! Egyrszrl szinte megknnyebblt, mert taln nem rt semmilyen baj a fiatal lnyt, msrszrl viszont sztnsen tudta, hogy rkk elvesztette t! Megrtette a lny rvelst, mert ismerte az rzseit! Egy egyszer festt szerethette, s hozz mehetett frjhez – egy Balassy grfot szerethette, de soha nem lehetett az v. Tibor azonnal azt is megrtette, hogy mirt ment el Kata anlkl, hogy zenetet hagyta volna. Kata , Tibor miatt lemondott szerelmrl!

- Istenem! – kiltott a fiatal frfi, amikor rdbbent a valsgra. Kata, az szeretett, des, drga Katja pr nappal az eskvjk eltt rkk elment!

 

Mirt kellett neki is pont az festmnyeit rklnie? Mirt nem volt neki annyi btorsga, mr rgen elmondhatott volna Katnak az igazat, az igazi nevt, rangjt.  De Tibor nem foglalkozott az ilyesmivel! Mi neki a nv, a rang – mr rg lemondott mindenrl! Nem akart a nemesi rang s etikett szortsban lni! Katt szerette szve, lelke minden erejvel! ismerte a lny lelknek tisztasgt. De Kata az oly hirtelen s furcsa mdon megszerzett felismerstl megijedt – s lemondott szerelmrl, hogy a szeretett frfit ne hzzon le a maga alacsony ltre. Mirt nem beszlt vele elbb azokrl a dolgokrl? Mirt nem mondta meg neki, hogy ezek nem szmtanak! Most mr ks! Tl ks, hogy feltrjon a lny eltt az lett, tl ks, hogy elmondjon neki, hogy annyira szereti, hogy semmi ms nem szmt, tl ks, hogy bebizonytson neki, hogy nem szmt a rang, hanem az ember szve! Tl ks, hogy eskvre gondoljon! Tl ks! Tl ks! A felismers teljes slya alatt a fiatal frfi majdnem sszeroppan. Fal fehr arct ltvn, a tulajdonos gyorsan egy szket s egy pohr vizet hozott szmra. Tibor nehezen lelt, vott egy kortyot a pohrbl, de azutn minden ereje elhagyta, a pohr a kezbl a fldre csszott s ott ezer darabra trt, Tibor mg lehajtott fejjel csak lt, reszketett – s srt.

"Mi a baj, drga fiam?” krdezte a tulajdonos, aki igazn megijedt a fiatal fest llapotn. „Hvassam orvost?” De Tibor csak magba roskadva lt s kszkdtt, hogy visszanyerhessen lelki jelenett. Egy j id telt el, mg vgre felemelte a fejt s megksznte a galria tulajdonos segtsgt.

"Ksznm szpen, mr jobban vagyok, nem kell orvos – szmomra nincs gygyr.” Shajtott halkan. Itt csak sajt magra szmthat s remnykedhet, hogy sikerl neki majd felkutatni Katt s meggyzdni arrl, hogy szerelmk tbbet r minden msnl. Krt egy fiakert, nehezen beszllt, majd haza vitette magt. Lelkben sszetrten, de mgis egy kis remnysugrral gazdagabb, mindent megtett, hogy minl hamarabb erre kapjon, hogy elkezdhessen kutatst a szeretett lny utn.

 

Kata idkzben nagyon jl beilleszkedett Szcsenyi grfnnl, az ids asszony igen hamar bizalmass tette a fiatal lnyt. Azon a napon, amely egybknt az eskv napja lett volna, Kata nagyon lehangolt volt, mert mg mindig nagyon fjt neki, hogy lemondott szerelmrl s aggdott is Tibor miatt, hogy vajon hogyan viselte eltnst a fiatal frfi. A grfn, akinek sasszeme s j szve eltt nem nagyon maradt titok, krdre vonta Katt. 

"Drga lnyom, ma annyira szomornak ltsz. Baj van?” krdezte egytt rzen a fiatal lnytl. Kata blintott.

"Ma lett volna az eskvm napja!” shajtott, „de miatt lemondtam szerelmemrl.” Tette hozz, majdnem bszkn. 

"Akkor jobban szerettl a vlegnyedet, mint brkit s brmit ms a vilgon.” Jegyzett meg szrazon az ids grfn. „Ez nagyon dicsretes tled, s csak megersti bennem azt az rzst, hogy rdemes volt, tged magamhoz vennem, mert a szved aranybl van.” Azzal az ids hlgy is shajtott egyet. 

"Nzze, gyermekem, szeretnk kiss megvigasztalni, azrt most n is beavatlak az egyik titkomba: Ma a legidsebb unokm harmincadik szletsnapja van – br azt sem tudom, hogy l-e mg.” Mondta. Ez a valloms nagyon megijesztett Katt: vletlen lehetett az, vagy a sors fintora, hogy az szerelmnek is ma van a szletsnapja – s pont a harmincadik?! Alig merte kiejteni a kvetkez krdst:

"Grfn, az n unoka neve taln – Tibor?” krdezte.

"Honnan tudott?” kiltott fel meglepetten az ids hlgy. „Igen, igen, Balassy Tibor a neve.  Lnyom els hzassgbl val. Az els frje Balassy grf volt, de korn meghalt, gy a lnyom frjhez ment mostani prjhoz.” Nylt rmmel nzett r Katra.

"s te ismersz az n unokmat? Tudod, mi trtnt vele, s hogy most hol tallom?” krdezte.

"Igen nagysgos asszonyom, ismerem a maga unokjt, sorsrl is van nmi fogalmam, s azt is tudom, hogy hol tallhatja t.”

"Istenem, drga gyermekem! Visszaadtl a boldogsgomat!” mosolygott az ids asszony knnyes szemekkel. "Amikor sszeveszett a szleivel, kzvetteni akartam, de a j akaratomat, hogy egytt tartsam a csaldot, mindkt oldal nem kvnt beleavatkozsnak egy nem rm vonatkoz problmba tekintettek. Tibor hirtelen eltnt, s a lnyom, dacos s bszke, nem volt hajland arra, hogy kezdemnyezzen a kibklst. Tibor mostohaapjnak ez csak jl jtt, hiszen gy az egyik fia rklheti a cmet, na meg a vagyont. n hiba kerestem az unokmat, mintha a fld nyelte volna el. Gyere, Kata, lj le s meslj meg mindent, amit csak tudsz, mg a legaprbb rsztelet is, mg ha teljesen rdektelennek tnik is, az unokmrl.” Krt az ids grfn, s Kata lelt mellette a kanapra. 

"A maga unokja jl van, s nem messze innen, Buda egy msik kerletben l.” Kezdte a fiatal lny a beszmoljt.

"Akkor megismerkedtem vele, amikor az apcarend krhzban fekdt, mert ott az polja s a trsalgnje lettem.”

"Istenem, beteg volt a szeretett unokm?” krdezte izgatottan az ids grfn Kata rzta a fejt.

„Nem volt beteg a sz szoros rtelmben – de lebnult.” Mondta rekedt hangon, mert az emlkek a tehetetlen fiatal szp frfira, akinek vgl sikerlt visszaadni az letrmet, risi ervel jra feltrtek benne.

„Istenem, Istenem, milyen borzadalmas sors!” suttogott mlyen megrendlve a grfn. „De – mintha az elbb azt mondtl volna, hogy jl van az unokm – szerintem nem lehet valakit gy nevezni, aki nem tudja hasznlni a lbait!” tett szemrehnyst Katnak, aki gyorsan igyekezett megvigasztalni az ids grfnt.

„Tibor egszsges, bnulsa elmlt, br mg egy darabig el fog tartani, mg teljesen jra a rgi sportos ember lesz, aki volt.”

„Kata, krlek, mesld el nekem mindent rla, a legaprbb rszletig.” Kvetelt a fiatal lnytl. gy Kata folytatta beszmoljt. Meslt arrl az idrl, amikor a krhzban polta Tibor testt s lelkt, lerta a fiatal fest mveit, elmondta, hogy milyen kvnsgai s vgyai hajtottak, s hogyan megvltozott egy magban zrt, nsajnlattal teli, ngyilkossgot megfontol embertl egy letvidm, pozitvan a jvbe nz, sorst elfogad frfiv. Vgl emltst tett, hogy Tibor utols utazsn Egyiptomban mi trtnt. Nem prblt mlyebben elmagyarzni, hogy mi vezetett ahhoz a meggyzdshez, hogy Tibor bnulsa a beduin-sejk tka eredmnye lehetett, de gy is az ids grfn egyik csodlkozsbl a msikba esett. Mg vgl el kellett hinni neki, hogy a fiatal lnynak igaza volt.

"Eladtam az rksgemet, hogy Tibor meg n elmehessnk Egyiptomba.” Folytatta Kata a beszmoljt. "Nagyon nehz s megerltet volt szmra, hogy gy, bnultan, utazzon, de nagyszeren viselte az sszes megprbltatst. Egy pr nap alatt a ksrnk elvitt a beduinokhoz, ahol Tibor a sejktl elnzst krt, hogy hajdann nem fogadta el a nagyszer ajndkot. Elmagyarzta a sejknek, hogy megrdemelte a bntetst, de azt is, hogy a mostani utazssal kiengesztelni akarja a beduinok vezrt. A vezr, akit taln a magas letkor is blcsv tett, beltta Tibor rvelst. Tibor most mr elfogadta a szmra kivlasztott ajndkot s a sejk is megelgedett volt azzal, amit Tibor hozott. A sejk Tibor krdsre azt vlaszolt, hogy csak egy hatalmas, nem e fldi er visszaadhatja neki lbai erejt, addig csak vrni s remnykedni lehet. Tibor meg n kiss csaldottak voltunk a vlasz miatt, hiszen mi azt hittk, hogy a sejk valamilyen varzslattal azonnal visszaadja Tibor egszsgt, mgis egy kis remnnyel tele visszafel indultunk. Az ton egy borzaszt homokviharba kerltnk. A strunk a sok homok alatt beszakadt, s azt hittk, hogy ttt az utols rnk! De a csodval hatros mdon mgis megmenekltnk – s Tibor jra kpes volt jrni! A vezetnk a viharban elvesztette az lett, a lovak elmenekltek, csak a teve maradt. De szerencssen visszajutottunk a nagykvetsgre, ahonnan – a nagykvet r nagylelk tmogatsval – rvid idn bell hazarkeztnk. Itt addig segtettem Tibort, mg jra elgg ers nem lett, hogy sajt magt ellthassa.” Zrta Kata a beszmoljt.

Az ids grfn blogatott, majd sokig frkszte Kata arct.

"Drga lnyom, nagyon ksznm neked ezt a rszletes beszmolt – mg ha a legfontosabbat ki is hagytl belle!” mosolygott az ids grfn.

"A legfontosabbat?” csodlkozott Kata. 

"Termszetesen, drga lnyom! Vagy annyira letidegen s vaknak tartasz, hogy nem vettem volna szre, hogy hallosan beleszerettl a rakonctlan unokmba?”

A fiatal lny mlyen elpirult s szgyenlsen lesttte szemeit.

"Nem akartam hazudni, vagy valamit eltitkolni, nagysgos asszonyom, csak azt hittem, ez nem ide tartozik – klnben is: vge az egsznek.” Mondta, s lenyelte knnyeit. De az ids grfnt nem lehetett flrevezetni.

"Az elejn azt mondtl, hogy ma lett volna az eskvd napja – frigyre lptl volna Tiborral?” krdezte, s sokat tud szemei mlyen a lny knnyes szemeibe nztek. E tekintet eltt nem lehetett elrejteni az igazi rzelmeket.

"Igen, grfn, a maga unokjt! – Szerencssen mg pp idben rtesltem arrl, hogy a vlegnyem nem a Tibor nev szegny fest, hanem egy grf Balassy. Nem volt ms vlasztsom, miatt lemondtam szerelmemrl.” Suttogott elhal hanggal s elfordult, hogy a grfn ne lssa most mr patakban foly knnyeit. De a grfn csontos keze megfogta a lny llt, s maghoz fordtotta Kata arct.

"Drga lnyom! Ha az unokm annyira szereti tged, mint ahogyan te szeretsz t, akkor ezerszer megrdemeled, hogy a felesge legyen, brhonnan is jssz!” alaptotta s btortan mosolygott. "Tiszta a lelked s j a szved – mirt mondanl le a boldogsgodrl? Gyere, egytt majd kiszlelnk egy tervet, amely visszahozza nekem az unokmat s neked a vlegnyedet!” 

 

LZLOM

 

Nem sokkal a beszlgetsk utn az ids grfn, oldaln Kata, tnak indult. Egy kvhzban, nem messze a kis hztl, amelyben Tibor lakott, leltetett Katt az egyik asztalhoz. Amennyiben sikerrel jr a tervvel, az ids grfn majd visszajn az unokjval s jra sszehozza a szerelmeseket. Mikzben az ids hlgy hatrozott lpsekkel lement az ton s befordult abba a kis kzbe, ahol Tibor lakott, a balsors Kovcsy br szemlyben, egy msik tvonalon kzeledett Kata fel. A fogatja a kvhz eltt llt meg, s miutn a br kiszllt, megparancsolta kocsisnak, hogy vrjon meg. Kata nem vette szre, hogy ki lpett be a kvhz ajtajn, mert gondolatai messze jrtak, a szeretett frfinl. Elkpzelte a tallkozsukat, s nem titkolta el maga eltt, hogy mennyire boldog volt, hogy a sors Tibor nagyanyhoz vezette t. Amikor a br a teremen keresztl ment, nem is vette szre a fiatal lnyt, csak egy kis italra vgyott. De az egyik pincr, aki ismerte a br hajlamt fiatal lnyok irnt, egy kis gesztussal felhvta a br figyelmt az egyedl az egyik asztalnl l lnyra. A br megfordult, hogy szemgyre vegyen az esetleges leend prdjt – s megdbbent. Kata lt ott, egyedl, s lthatlag nagyon vrt valakire! Ha annyira mlyen sllyedt, amennyire a br gondolt, akkor gyerekjtk lesz majd! Hatrozott lpsekkel ment az asztalhoz, s megllt karnyjtsnyira a lnytl. Kata felnzett, hogy ki meri zavarni gondolataiban – s gy rezte, villmcsaps rte.

"Maga!" kiltott, s szemeiben vgtelen flelem villant fel.

"Milyen kellemes meglepets, hogy itt tallkozunk!” vigyorgott a br. „gy ltszik, krre vrsz, de most mr itt vagyok n, nem kell tbb vrnod!” suttogott bns kjvgytl rekedt hanggal.

Kata sszeszedte minden btorsgt, mert azt remlte, hogy a br annyi ember eltt nem mer botrnyt csapni.

 

"n a vlegnyemre vrok, Balassy grfra!” mondta olyan hanggal, amelyet sokkal ersebbnek s hatrozottabbnak szerette volna, mint amilyennek sikerlt.

", igen, tnyleg!" vigyorgott gnyosan a br. „gy hazudsz, mint a vzfolys, de ez most nem jtt be neked, mert az a bizonyos grf vek ta eltnt, s hamarosan halottnak nyilvntjk! Hogyan lehetne a vlegnyed?” sziszegett dhsen.

"Eskszm, hogy a grf l – s a vlegnyem!” megprblt Kata bizonygatni, mindhiba. A br annyira ersen megragadta a fiatal lny kezt, hogy Kata halkan jajvszklt. De a frfi nem engedte el, st.

"Csendbe lgy! Velem jssz, s ne jusson eszedbe, segtsgrt kiltani! Ezt megkeserlnl. Egybknt is, senki nem hinne egy olyannak, mint te vagy, hogy komolyan gondolja, amikor segtsgrt kiabl.” Nevetett.

"Egy olyannak, mint n?" krdezte Kata dbbenten. „Azzal mit akar mondani?”

"Azzal azt akarok mondani, hogy nlam j trsasgban leszel! Szeretem a knny nket! – s a szzeket!” suttogott rekedten. „gy emlkszem, hogy valamikor mg az utbbi kategrihoz tartoztl!” vigyorgott. „De ez persze mlt id!” gnyoldott. Majd ellenvetst nem tr mozdulattal felrngatta Katt szkrl, kivezette az utcra, knyszerttette a lnyt a beszllshoz, mellette lelt, szlt kt halk szt a kocsisnak, majd leengedte a fggnyket. A lovak elindultak, s a patadobogs meg a kerekek zaja a macskakvkn elnyomta minden esetleg rulkod hangot a kocsi belsejbl. Rvid id utn egy vltllomshoz rtek, ahol a br – minden eshetsgre – egy jellegtelen kocsit kt kznsges lval tartotta, amelyet maga szokta hajtani. Most egy olyan eshetsg bekvetkezett. Kata annyira ellenkezett, amikor ltta, hogy msik kocsiba kell szllnia, hogy a br egyszeren klvel annyira kemnyen fejbe vgta, hogy a lny eljult. gy kevsb feltnen karjaiban tvitte a msik kocsiba, ahol sszektzte a lny kezeit, lbait, s mg egy pecket is tett a szjba. Fellt a bakra s getsben elhagyta a vltllomst. Hossz napokon keresztl mentek kisebb utakon, mg Erdlybe rtek, ahol a br egy kis, elrejtett vadszhzat birtokolta, amely idelis hely volt ahhoz, hogy kivitelezzen, amit tervezett.

Amikor az ids grfn bekopogott Tibor hza ajtajn, a fiatal fest bentrl kiltott: "Tessk bejnni, brki is legyen, ppen nagyon el vagyok foglalva!” gy a nagyanya belpett a hzba, s mivel ott nem ltta a fiatal frfit, a teraszajtn keresztl a kertbe ment. Ott vgl rtallt, egy szi sznekben pompz lombkorons fa alatt lt egy kerti szkben, eltte a nagy festllvny, s egy portrn dolgozott. Amikor Tibor meghallotta knny lpseket, azt hitte, hogy taln Kata visszatrt, s megfordult, de hirtelen megmerevedett.

"Nagyanym – maga?!” kiltott, majd eldobta ecsetet s palettt, felugrott, kt lpssel az ids hlgy eltt termett s ers karjaiba zrta.

"Tibor, drga, drga unokm!” srt az ids hlgy. „Annyira boldog vagyok, hogy vgre megtalltalak! s gy jrsz, mint rgen!” rlt a ltvnynak.

A fiatal frfi azoknl a szavaknl meghkkent.

"Nagyanym – honnan tudja…?” krdezte. A n csak rejtlyesen mosolygott.

"A trsalgnmtl – a Katdtl!” tette hozz, s boldogan ltta, hogy az unokja arca felragyott.

"Kata a maga trsalgnje?” hitetlenkedett a fiatal fest. „Ez hogyan lehetsges?” krdezte, majd szbe kapott. „, elnzst, drga nagyanym! rmmben elfeledkeztem a legalapvetbb udvariassgrl is. Krem, ljn le ide” knlta az ids hlgyet egy knyelmes kerti szkkel. „Kr valamilyen frisstt?” De az ids grfn, aki rezte, hogy mennyire hajtja az unokjt a kvncsisg, rzta a fejt. „Ksznm, Tibor, nem krek semmit. Ne hidd azt, hogy nem szeretnk elmeslni az egsz trtnett – de nem messze innen valaki nagyon vrja, hogy viszontlthasson tged s elmesljen neked, hogy mi is trtnt.” Mondta egy blcs mosollyal az ajkn. s nem tvedett rzseiben, mert Tibort hirtelen nagy izgatottsg fogott el, letrdelt az ids hlgy eltt s megfogta a kezt.

"Kata itt van? s ltni akar engem?” krdezte egy olyan hanggal, amelyben minden rzst lehetett sejteni. Annyira vgyott a szeretett lny utn – s mgis attl flt, hogy tallkozsuk nem fog majd gy zajlani, ahogyan szve kvnja. De a nagyanya ebben a pontban eloszlatta a fiatal frfi ktelyeit.

"Sikerlt meggyznm a menyasszonyodat, hogy egyenrang veled. St: azt mondanm,” folytatta csipkeldve, „hogy bizonyos rtelmben te nem rdemelsz meg egy olyan nemes lelk, tiszta szv lnyt.” Tibor nem vette zokon nagyanya szavait. Tudta, hogy csak rceldik, s tudta azt is, hogy viselkedse nem mindig megfelelt a normknak s az elvrsoknak. gy csak mosolygott.

"Krlek, nagyanym! Elg a szavakbl! Vigyen minl elbb a menyasszonyomhoz! Alig vrom, hogy jra tlelhessek, s elmondhatom neki, hogy mennyire szeretem, s hogy milyen boldog leszek, ha eljn hozzm felesgl!” Az ids grfn rezte unokjnak trelmetlensgt, gy nem sokat hezitlt, hanem odavezette Tibort ahhoz a kvhzhoz, ahol Katt hagyta. Amikor belptek az ajtn, a grfn azonnal ltta, hogy az asztal, amelynl Kata lt, res volt. s Tibor is krden nzett krl a teremben, remlve, hogy megtekinti a szeretett lnyt.

"Nagyanym, hol van Kata?” krdezte, amikor sehol nem ltta. „Remlem, nem akartl trflni egy ilyen komoly gyben?” fzte hozz csendesen. De az ids hlgy csak rzta a fejt.

"Tibor!” vlaszolt kiss szemrehnyan a nagyanya. „Egy olyan szent rzelemmel, mint a szerelemmel, soha nem zk trft! Eskszm, hogy Katt itt, annl az asztalnl hagytam.”

„Taln jra elmeneklt, most mr vglegesen?” krdezte Tibor, de az ids grfn hevesen rzta a fejt.

"Kata meggrte nekem, hogy itt meg fog vrni – s nagyon boldognak ltszott. Nem gy ismertem meg azt a lnyt, hogy egy nekem adott szavt trte volna. Itt msrl van sz. Valami nagyon komoly dolog trtnhetett, hogy Kata nincs itt. – Krdezzk meg a pincrt, taln van egy szszer magyarzat.” Megkereste szemeivel a fpincrt, aki a pult mgtt llt, s figyelmesen nzte a vendgeket. Egy rvid, parancsol kzmozdulattal az ids grfn maghoz intette a fpincrt, aki elhagyta a helyt s feljk jtt. 

"J napot, uram! A nevem Szcsenyi grfn, s tudni szeretnk, hogy mi trtnt a fiatal hlggyel, aki krlbell egy negyedrval ezeltt itt, annl az asztalnl lt.” Mutatott a sarokra. Az elejn a fpincr nem nagyon llt ktlnek, de Tibor is beavatkozott, s azzal fenyegette meg a fpincrt, hogy bezrtatja a kvhzat, ha nem vlaszol azonnal arra a krdsre, hogy mi trtnt a menyasszonyval. A frfi beadta a derekt, s beszlni kezdett.

"Grfn, grf r, egy pr perccel ezeltt Kovcsy br r bejtt, s a msodik pincrnk, a Zoltn, felhvta a br r figyelmt arra a fiatal nre, aki annl az asztalnl lt. A br r elgg gyakran jn ide,” tette hozz "s olyan fiatal nket keres, akivel kthet mlyebb ismeretsget – ha sejti, mire gondolok.” Kacsingatott Tibor fel, de a fiatal fest kle mr megtallta a cljt s a fpincr alig eszmletnl sszerogyott a sznyegre. Tibor megfogta aclkemny kezvel s lbra lltotta.

"Ez a fiatal hlgy a menyasszonyom, aki itt rm vrt s nem egy – egy knny n!” suttogott Tibor sszezrt fogakkal, mert alig brt uralkodni magn. „Semmikpp nem ment nszndkbl a brval!” kle jra a levegbe emelkedett.

"Hova vihette a br? Beszlj, vagy sszetrm a fejedet!” mondta hallos nyugalommal a fiatal fest. A fpincr a kemny fogs alatt izgett-mozgott, hogy egy kis leveghz jusson, de Tibor csak mg ersebben markolta a vzna frfit. 

"Maghoz vitte? Vagy van valahol egy titkos lebjja?” krdezte.

"Nem hiszem, hogy haza vitte maghoz!” suttogott a fpincr hallflelmben. „Biztosan van neki valahol egy olyan laksa, amely nem az nevn fut, ahova elviszi a nket. De errl nem tudok semmit,” mondta, majd, amikor Tibor szemben ltta, hogy olyan knnyedn nem szabadul, hozztette: „De taln a Zoltn tbbet tud.” Tibor elengedte a fpincrt, aki jra a fldre csszott, s zihlva levegrt kapkodott. 

"s hol van ez a Zoltn nevezet riember?” krdezte az ids grfn, akinek a szeme se rebbent meg az unokja kiss erszakos vallatsa lttn.

"A borospincben!” suttogott a fpincr, s kezvel egy a pult mgtt tallhat ajtra mutatott. Az ids grfn mr el is indult az ajt fel, amikor Tibor elllta az tjt.

"Nagyanym, ez legyen az n gondom!” csikorgatta fogait. „Inkbb vigyzzon a fpincrre, nehogy valamilyen jabb gaztettet kvet el, s riasztja a brt!” Azzal hangtalanul beosont az ajtn. Levette egy szgn lv viharlmpt, amelynek halvny fnyben megtallta a lpcst a pincbe. A boroshordkkal teli, dohos helyisg vgben szrevette egy alakot, amely az egyik nagy tlgyhord krl settenkedett. 

"Zoltn?" szltotta halkan az embert, aki mgis meghallotta a hvst s kvncsian kzeledett a kijrat fel, mert ltalban a fpincr nem engedett senkit, fleg idegent, a boroshordk kzelbe. Amikor Tiborhoz rt, megnzte magnak alaposan a behatolt.

"Kicsoda maga, s mit akar itt lenn?” krdezte csodlkozva. Csodlkozsa dbbenetre csapott t, amikor az ismeretlen frfi egy gyors mozdulattal nyakon rngatta s a pince nedves falhoz nyomta.

"Hogy n ki vagyok – semmi kzd nincs hozz!” suttogott vszjslan a fiatal frfi. „s tudni akarok, hogy hova vitte a br a lnyt az 5-s asztalrl?!”

Most mr a pincr agyban vilgos lett sok minden. Rbredt, hogy azeltt egy risi baromsgot kvetett el, amikor a br figyelmt a fiatal lnyra irnytotta. Br nem ismerte a lnyt, de nem lehetett a br egyik kundsaftja, br gy tnt, mintha mgis ismernnek egymst. Viszont azt is szrevette, hogy a lny, legalbbis gy tnt, nem egszen nszntbl kvette a brt. Jeges flelem futott vgig a pincr htn. Ez az erszakos ris itt eltte taln a lny rokona? Akkor mr most pakolhat s eltnhet a vrosbl! Feltve, a dhs risnak nincsenek egszen ms tervei vele!”

"Kegyelem, nagysgos uram! Nincs semmi kzm az egszhez!” vinnyogott, mert szve mlyben gyva volt. 

"Nem tudom, hogy hova viszi a br a nismerseit! Nha arra krt, hogy kzvettsem neki az egyik vagy msik hlgyet – s szolgltatsaim mindig bkezen fizette. Honnan tudhattam, hogy a hlgy az 5-s asztalnl nem abbl a fajtbl val volt, amelyet a br r fel szokott szedni?” „Gazember!” suttogott a fiatal fest. „Tnyleg fogalmad sincs, hogy hova viszi a br a nismerseit?” krdezte ismtelten, s gy rzta a pincrt, hogy az azt hitte, minden csontja sszetrt.

„Eskszm mindenre, amire csak akar, hogy nem tudom!” knyrgtt a pincr flelemtl tgra nyitott szemekkel. Tibor rezte, hogy a frfi az igazat mondja, gy egy utols, fenyeget pillantssal otthagyta a teljesen sszetrt pincrt a hordk kztt. Amikor visszatrt a terembe, az ids grfn egybe ltta Tibor arcn, hogy a dolgok nem llnak jl.

"Jjjn, nagyanym, gyorsan haza kell mennem!” krte Tibor az ids hlgyet, majd kiviharzott a kvhzbl.

"Szegny drga unokm!” shajtott az ids grfn. „Remlem, nem tl ks!” Majd kvette Tibort a hzhoz. A fiatal fest idkzben mr ruht vltott, egy utazsi zskba begymszlt a legszksgesebbnek tartott holmit, s trelmetlenl vrta a nagyanyt. Amikor az ids grfn belpett, nagyon csodlkozott.

"De Tibor, gy tnik, mintha egy hosszabb utazsra kszlnl? Van-e elegend pnzed? s hol a lovad?”

De pont errl akart beszlni a fiatal fest, s azrt vrta meg a nagyanyt.

"Drga nagyanym, ha lenne olyan nagylelk s szerezne nekem egy nagyn j, kitart lovat, rkk hls lennk magnak!”

"Te buta, nem krek az rk hldbl! Annyira rlk, hogy vgre megtalltalak! Gyere velem, nem csak egy kivl lovat kapsz majd tlem, hanem az utazsi pnztrcdat is kiss kistafrozom majd!” mosolygott, de Tibor hezitlt.

"Nagyon ksznm, nagyanym, de most inkbb nem mennk magval. Ez most nem a megfelel idpont, hogy tallkozzam az desanymmal s a mostohaapmmal.”

"Az desanyd s a frje egy hosszabb utazsra mentek.” Vlaszolt nyugodtan az ids grfn. „Azrt nyugodtan velem jhetsz.” gy Tibor szlt egy fikernak, amely rvid idn bell a Balassy csald palotjhoz vitte ket. Oda rve a fiatal fest nem pazarolta az idt azzal, hogy szemgyre vegyen rgi otthont, hanem kvette a nagyanyt az istllkhoz, ahol egy csodlatos lovat kapott s egy nagyobb sszeget.

"Sok sikert, drga unokm!” kvnt neki az ids grfn, amikor elbcsztak egymstl. Elbb mg meg kellett neki grnie, hogy nem szl a csaldnak egy szt sem arrl, hogy megtallta az unokjt. Tiborra bzta, hogy mikor vegyen fel jra a kapcsolatot a csaldjval. A nagyanynak viszont megengedte, hogy idrl idre ltogasson el hozz a kis hzba.

"Vigyzz magadra, drga unokm!” mondta mlyen megrendtve az ids hlgy. Tibor megfogta, s megcskolta nagyanya vkony, csontos kezt, mieltt nyeregbe szllt volna.

"Maga is vigyzzon magra, drga nagyanym!" kiltott vissza, majd egy kis mozdulattal getsben indtotta a pomps htast, s mr el is tnt az utca vgn. A fiatal fest vatosan megkzeltette a br laksnak krnykt, majd kiterjesztette keresst annak vidki birtokaira is – mindhiba! Szeretett menyasszonya nem kerlt el. Tibor a nagyanya segtsgvel felbrelt magndetektveket, akik a br krnyezetben vizsgldtak – eredmnytelenl! A fiatal lny nem kerlt el, mintha a fld elnyelte volna. Egy id utn a br jra rszt vett a fvros trsadalmi letben, amely arra engedett kvetkeztetni, hogy Kata taln mr nincs vele. De hogy akkor hol volt a fiatal lny, s hogy egyltaln letben volt-e mg, arra a krdsre nem tallt senki sem vlaszt!

Mlt az id, s br Tibor mg mindig nem adta fel keresst, s remnyt, hogy vgl mgis Kata nyomra bukkanjon, lassan a helyzet kiltstalann vlt. Csak az ids grfnnek hla nem kvetett el egy vgzetes tettet, de a mly depresszitl mg a gondoskod nagyanya sem brta megvni. Festeni is alig maradt ereje, a csaldjval val tallkozst egyre elhalasztotta: csak Kata adhatott volna neki annyi energit, hogy szembetallkozzon az desanyval s a mostohaapjval. Nha a kis hzban tallkozott az ids grfnvel, de minden erfesztsk nem vezetett eredmnyhez. gy mlt el a tl egy a rkvetkez tavasz nagy rsze. A fiatal fest nem brt szembenzni a tnyekkel, csak az a kis remnyszikra a lelke mlyben, hogy valamikor mgis viszontlthatja Katt, tartotta letben.

prilis egyik utols napjn az ids grfn elvitt egy levelet Tibornak, amelyben Battyny Ferenc grf, Tibor egyik nagybtya, a 60. szletsnapja alkalmbl tartand nagy nnepsgre meghvta az egsz Balassy csaldot mjus kzepre az erdlyi birtokra. Mivel Tibor desanya s mostohaapja ebben az idben egy olaszorszgi krton fognak rszt venni, Tibor vgl engedte nagyanya krsnek, s meggrte, hogy elksri t az nnepsgre.

 
Bejelentkezs
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Regisztrci
Elfelejtettem a jelszt
 
Naptr
2025. Jlius
HKSCPSV
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
ra
 
Chat
Nv:

zenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Linkek
 

Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!