1 - El�sz�

Kedves Olvas�!

Ezt a kis k�tetet k�nny�, sz�rakoztat� olvasm�nynak sz�ntam.

Minden epiz�d val�di esem�ny, melyen nevetni, vagy �ppen elgondolkodni lehet.

�rezze j�l Mag�t!

A SZERZ�

A N�gr�d megyei �tviszonyok nem �ppen a legjobbak, f�leg a mell�kutak igen rossz �llapotban vannak. Diszn�tor ut�n, melyet any�som�kn�l �lt�nk, �jszaka �ppen hazafel� tartottam az aut�mmal. Az �t tele volt m�ly g�dr�kkel, sokat csak az utols� pillanatban lehetett �szrevenni �s elker�lni. Egyszer csak l�ttam egy �ri�si g�dr�t az �ton, mint ahogyan ilyenkor lenni szokott pont szembe j�tt egy m�sik kocsi, �gy sem elker�lni, sem f�kezni m�r nem �llt m�domban. Nagy �t�st �rt az aut�mat, amikor be-, majd hirtelen kiugrott a m�ly csapd�b�l. Szerencs�re nem t�rt�nt semmi baj, �gy nyugodtan folytathattam az utamat.

Csak m�snap reggel, amikor megvizsg�ltam nappali f�nyn�l az aut�mat �szrevettem, hogy az egyik d�szt�rcs�m hi�nyzott �s a k�ll� megs�r�lt. A k�ll�t kijav�tott�k, viszont a d�szt�rcs�hoz, amelyet m�g Franciaorsz�gban vettem, nem tal�ltam p�rj�t. Valami s�ghatott nekem, hogy ne vegyek azonnal n�gy �j d�szt�rcs�t, mert nem tettem.

A k�vetkez� h�tv�g�n megint diszn�tor volt any�som�kn�l, most a mi diszn�nk ker�lt sorra. D�lut�n elv�gezt�k, �gy m�g nappali f�nyn�l lehetett hazamenni. B�r mehettem volna m�s �ton is, m�gis a rossz �llapotban l�v�t v�lasztottam. Amikor a m�lt heti sz�nhelyre �rtem, akkor l�ttam csak, hogy milyen nagy szerencs�m volt: a m�ly g�d�rben m�g az aut� tengelye is elt�rhetett volna. T�bb d�szt�rcsa is fek�dt az �tsz�l�n, egy kis hidacska k�zel�ben, sajnos az eny�m nem volt k�zt�k. Biztosra vettem, hogy a hidacsk�r�l a patakba esett �s a v�z elvihette valahova. A patak el-elt�nt a f�k m�g�tt �s elt�volodott az �tt�l. �gy semmilyen rem�nyt nem l�ttam, hogy el�ker�lj�n az elveszett d�szt�rcsa. M�gis lassan mentem tov�bb – az �t nem is engedett nagyobb sebess�get.

T�bb kilom�ter ut�n az �t mellett egy kis tiszt�s volt, onnan r� lehetett n�zni a patakra. A patak k�zep�ben felakadt �gak term�szetes akad�lyt form�lt�k – �s a fa�gakon tr�nolt a d�szt�rcs�m! Meg�lltam, kihal�sztam a kincsemet �s nagy meglepet�semre teljesen j� �llapotban tal�ltam! Egy kis tisztogat�s ut�n egyszer�en vissza lehetett pattintani a hely�re – ahol m�g ma is van!

Amikor m�g Franciaorsz�gban �lt�nk, volt egyszer egy varj�nk. Az egyik ismer�s vad�r tal�lta a f�ld�n, egy nagy vihar ut�n. Biztosan kiesett a f�szekb�l, de t�l kicsi volt, hogy visszarep�lj�n. �gy a m�g r�szben pelyhes mad�rka hozz�nk ker�lt. A szob�ban nevelkedett, sz�vesen elfogyasztott mindenf�le �teleket, de f�leg a macska- �s kutyaeledelt szerette. Amikor nagyobb lett, szabadon r�pk�dhetett a h�z k�r�l, de visszavad�t�sr�l nem akart hallani. Amikor nem tal�lt senkit a kertben, ben�zett minden ablakon, m�g v�gre r�tal�lt valakire. Cs�r�vel kopogott, hogy nyisson ki, majd �telt kunyer�lt. Nyitott cs�r�vel �s hangos KROA-KROA-val n�ha megijesztett olyan embereket, akik nem nagyon szoktak az �llatokhoz, �s azt hitt�k, hogy t�madni akar.

Mint minden varj�f�le nagyon szerette a f�nyes t�rgyakat. Volt neki egy rejt� helye, ott kellett keresn�nk, amikor a szomsz�dfi� hi�nyolta a j�t�k aut�j�t vagy a szomsz�dasszony a konyhak�st. Seppi viszont nem f�nyes t�rgyakat is hordott �ssze �s rejtette el. Amikor egy sz�p napon az eg�sz szomsz�dcsal�d t�rden cs�szva keresett valamit a f�v�n, mindj�rt sejtettem, hogy a kocsijuk tetej�n hagyt�k az aut�kulcsot – �s Seppi �gy d�nt�tt, hogy j�tszik egy kicsit vel�k. Nagy nehezen megtal�lt�k az �rt�kes t�rgyat, de nem haragudtak a varj�ra, mert m�skor m�g kiv�l�an sz�rakoztatta �ket.

�gy volt az akkor is, amikor az id�s szomsz�d b�csi sal�t�t �ltetett a nagy kertj�ben. M�g � l�p�sr�l l�p�sre haladt el�re �s dugdosta a kis sal�tapal�nt�kat a f�ldbe, Seppi �gy t�z m�terre m�g�tte haladt, sz�pen ugyanazon a soron, �s egy �gyes r�nt�ssal hatalmas cs�r�vel kiszedte az �ppen �ltetett zsenge sal�tapal�nt�kat. Mi m�g az ablakunkb�l n�zt�nk, hogyan dolgozik az ember �s a mad�r. A sor v�g�n a b�csi visszafordult – akkor l�tta csak meg, hogy mi t�rt�nt a pal�nt�kkal! Szerencs�re ez volt az els� sor, �gy csak cs�v�lta a fej�t, beh�vta Seppit egy darab keny�rrel a pajt�ba, bez�rta �s majd csak ezut�n folytatta munk�j�t. Amikor m�r minden sal�ta el volt �ltetve, kiszabad�totta a varj�t, �s Seppi most m�r nem t�r�d�tt a pal�nt�kkal, biztosan �gy d�nt�tt, hogy m�r nem �rdekes, amikor nincs ott az ember.

�rdekes eset volt, amikor ker�kp�rral vitt�k kisl�nyunkat a kisv�ros m�sik v�g�n l�v� iskol�hoz. Seppi h�ztet�r�l h�ztet�re rep�lve elk�s�rt benn�nket, majd, amikor a gyerek bement az �p�letbe, valahova elment id�t�lt�s c�lj�b�l, mert haza m�r nem �rt vel�nk. D�lut�n, amikor elment�k a gyerek�rt, a tan�r n�ni meg�ll�tott: - Tudom -, mondta, - a gyerek m�g nem besz�l teljesen j�l a francia nyelvet, �s �l�nk a fant�zi�ja, de hatni kellene r�, mert a nap folyam�n egyszer csak egy ilyen „fekete d�g mad�r” le�lt az oszt�ly ablak�nak p�rk�ny�ra, mire a gyerek azt mondta, hogy „ez az �n varj�m!”. A kedves sz�l� legyen olyan sz�ves, �s f�kezze a gyerek k�pzel�d�seit. - Mire azt v�laszoltam: - Mi�rt, amikor ez t�nyleg a MI VARJ�NK, amely elk�s�rte a gyereket az iskol�ba! – A tan�rn� saj�t szem�vel meggy�zhette mag�t �ll�t�sunk val�dis�g�r�l, hiszen amikor a gyerek kil�pett az udvarra, �s megsz�l�totta a madarat, Seppi lebukott egy tet�r�l �s a gyerek karj�ra sz�llt – a jelenlev�k nagy meglepet�s�re! Ezek ut�n a tan�rn� kiss� visszafogottabban nyilatkozott a gyerek „�l�nk fant�zi�r�l”.

CSILLA egy csod�latosan sz�p N�niusz-kanca volt. �let�t a v�gel�thatatlan puszt�s�gon kezdte, a Hortob�gyon. Fajt�ja minden jellegzetess�g�vel �s j� tulajdons�g�val rendelkezett, k�llem�ben �s lelk�ben.

Nyolc �ves volt, amikor a tulajdonos nekem egy ismer�s�m k�zrem�k�d�s�vel felaj�nlotta, mert, ahogy mondta, semmit nem lehet vele kezdeni. �gy nagyon is olcs�n jutottam hozz�. Egy sz�p m�rciusi reggelen egy bar�tom elvitt kocsij�val a kb. 80 km Hortob�gyt�l – a lakhelyemt�l – l�v� emberhez. Amikor bementem az �gynevezett ist�ll�ba, el�llt a l�legzetem: Egy p�r n�gyzetm�teren �llt h�rom kifejlett l�, egy faj�szolhoz k�tve, amely m�r sok helyen darabokra volt t�rve. Az alacsony plafon m�g barlangszer�bb� tette az eg�szet. Egy kev�ske f�ny besz�r�d�tt az ist�ll�ajt� r�sei k�z�tt. Bent a leveg� s�r�tett amm�nia volt. A lovak koszosak voltak �s �polatlanak, egy p�r sz�l pen�szes sz�na fek�dt el�tt�k a tr�gy�ban. B�r itt minden csak visszatasz�tott, bementem �s megn�ztem a kanc�t. - Kihozn� a napra?- k�rdeztem a tulajdonost, de � csak a fej�t r�zta. - Oszt m�n az �n d�ga! A f�reg megr�gott, �n oszt m�n nem fogom! - Na j�, akkor majd �n, gondoltam b�r csod�lkoztam, hogy a tulajdonos nem mer k�z�j�k menni. Halkan besz�ltem a l�hoz �s bementem. CSILLA felemelte az egyik h�ts� l�b�t �s sz�p fej�t h�tracsapott f�lekkel fel�m ford�totta, de v�g�l hagyta, hogy kioldjam a koszos k�telet �s vezessem kifele. Amikor kij�ttem vele az udvarba, a tulajdonos �gy n�zett r�m, mintha a holdr�l j�ttem volna - H�n tan�t �gy a l�val b�nni? -N�metorsz�gban, ahol az emberek t�bbs�ge tiszteli a lovat! - v�laszoltam kurt�n. A saj�t �pol�szersz�maimmal takar�tottam egy kicsit a gesztenyesz�n� lovat, majd �get�sben �s v�gt�ban fut�sz�raztam. – Megveszem! - mondtam a tulajdonosnak, amikor l�ttam, hogy eg�szs�ges a kanca – a sz�rny� �letk�r�lm�nyek ellen�re is. Megk�t�ttem a lovat egy f�hoz �s elhoztam a kocsib�l a p�nzt�rc�mat, a nyergemet �s a kant�romat. - Min� cucc oszt? T�n kipr�b�n�? - �n csak a fejemet r�ztam. Mivel ismertem az akkori l�sz�ll�t� l�lekveszt�ket, gyakran ink�bb csak sert�ssz�ll�t� ut�nfut�knak feleltek meg, a gyenge korl�t a lovak sz�gy�t sem �rte el, nem besz�lve a gyenge padl�zatr�l �s a Lad�k kev�s vontat�er�r�l. – Hazalovagolok! – mondtam �s felnyergeltem a kanc�t, miut�n kifizettem az �r�t �s megkaptam a sz�rmaz�si lapj�t. Amikor a k�t�f�ket kant�rra akartam kicser�lni �s a kezemet emeltem a fej�hez, CSILLA fel akart �gaskodni �s p�ni f�lelem jeleit mutatta. Aha! Itt a hiba! Gondoltam magamban, az�rt volt olyan olcs� ez a l�. Sebaj, majd �n visszaadom neki a bizalmat az ember ir�nt. De most csak egy ki�t volt: A k�t�f�k maradt a fej�n �s peckes zabl�t tettem a sz�j�ba. J�, hogy akadt n�lam olyan szersz�m is! M�g a kezem a l� szemmagass�ga alatt maradt, nem volt semmi baj, amikor a f�l� emeltem, a kanca p�nikba esett. Rendben van! Elk�sz�ntem az embert�l �s a sof�r�mt�l. Indultunk. Hossz� volt a t�v, m�g nekem is szokatlan hossz�, hi�ba hogy minden nap t�bb-kevesebb id�t nyeregben t�lt�ttem. Az id�j�r�s kiv�l�, napos, egy kis sz�l �s nem t�l meleg, az alf�ldi t�j elb�v�l�. CSILLA m�gis egy megb�zhat� l�nak bizonyult, kitart� �s f�radhatatlan. �get�s �s v�gta volt a kedvenc j�r�sm�dja, l�p�sbe k�nyszer�teni kellett. Este v�gre haza�rkezt�nk. Egy j� vacsora ut�n mindketten lefek�dt�nk. M�snap reggel izoml�zat �reztem �s gondoltam, hogy CSILLA is szenvedi a tegnapi kilom�tereket, de amikor kiengedtem a nagy, k�nyelmes boxb�l, a kanca hanc�rozni kezdett! Semmi jele annak, hogy f�radt lenne vagy izoml�zzal k�szk�dne mint �n.

�gy egy kis s�talovagl�ssal kezdt�k az �j �let�t. K�s�bb mes�lt�k nekem, hogy milyen le�rhatatlan sz�rny�s�geken ment kereszt�l ez a szeg�ny l�, nem csoda, hogy n�ha p�nikba esett! Sok sok h�napos munka volt, tele szeretettel �s bizalommal, m�g v�gre a l� visszanyerte nyugalm�t �s bizalm�t az emberekkel szemben. De soha nem volt hamis vagy rosszindulat�. Szorgalmasan dolgozott �s mindig megadta a t�le telhet� legjobbat. Egy �v mult�val annyira edzett� v�lt, hogy egy 50 km-es t�vlovagl�si versenyen beneveztem. El�bb viszont meg kellett szoknia a h�div�s�ri  embert�meget, zajokat �s tolong�st.

�gy a Hortob�gyi Lovasnapok alatt kimentem vele M�t�ra, hogy ismerkedjen meg a versenyhelyzetekkel. Lassan s�t�ltunk, hossz� sz�ron a versenyp�lya el�tti �ton, CSILLA a f�lelem legkisebb jele n�lk�l mozgott bizalmasan az emberek k�z�tt. Egyik pillanatt�l a m�sikig viszont teljesen megv�ltozott: a kanca izzadni kezdett �s az eg�sz teste reszketett alattam. M�r azt hittem, hogy napsz�r�st kaphatott, amikor viszont abba az ir�nyba n�ztem, amelyet mereven fel�ll� f�lei megmutattak nekem, meg�rtettem p�nikja ok�t: 50 m�terre t�l�nk, az egyik s�tor el�tt �llt CSILLA volt gazd�ja �s hangja eg�szen a kanca �rz�keny f�l�hez �rt. T�bb mint egy �v ut�n felismerte k�nz�j�t. Hangja p�ni f�lelmet v�ltott ki az am�gy m�r megnyugodott l�ban. Gyorsan elmentem vele, ki a csendes puszt�ba, ahol r�vid id�n bel�l v�gre megnyugodott.

B�r a h�napok eltelt�vel visszanyerte bizalm�t, egy hangos F�RFI-sz� mindig stresszt v�ltott ki bel�le. A k�vetkez� �v tavasz�n megaj�nd�kozott egy gy�ny�r� kancacsik�val.

�sszel r�szt vettem CSILL�VAL egy vad�szlovagl�son, ahol kanc�m – aki m�g soha nem ugrott, hiszen csik�sh�tas volt, miel�tt hozz�m ker�lt – megsz�gyen�tette az �sszes sportugr� lovat. Minden egyes akad�lyt csod�latosan vett, m�g a sportlovak, akik csak a mesters�ges akad�lyokat a p�ly�n ismertek, sorban megker�lt�k a term�szetes f�b�l, n�db�l �s szalmab�l�kb�l, a puszta k�zep�n fel�ll�tott akad�lyokat illetve meg�lltak el�tt�k �s megtagadt�k az ugr�st.

Sok-sok ilyen csod�latos pillanatot �lhettem �t a sz�p kanc�mmal, m�g a sors elh�vott engem Franciaorsz�gba. Term�szetesen el akartam vinni CSILL�T �s a csik�j�t, de a k�t orsz�g adminisztr�ci�ja annyi akad�lyt tett az utamba, hogy v�g�l nem siker�lt magammal vinni a lovaimat. Neh�z sz�vvel eladtam a m�r megint vemhes kanc�mat �s csik�j�t egy, a lovakhoz �rt� embernek – legal�bbis azt hittem. De a sors kegyetlen; �s szeg�ny lovamra egy borzalmas v�g v�rt.

Egy id� ut�n Franciaorsz�gban megh�vtak benn�nket egy kis bar�ti �sszej�vetelre. Ott megismerkedtem egy h�lggyel, aki �ppen ann�l az embern�l �d�lt, akin�l volt a kanc�m. � mes�lt egy ilyen l�r�l, amely kit�rt h�ts� l�bbal egy hevederen cs�ng�tt �s egy csik�t szoptatott. Amikor k�rd�semre le�rta a kanca k�llem�t, biztos voltam, hogy a szeg�ny l� csak CSILLA lehetett. R�gt�n �rtam egy levelet az �j tulajdonos�nak, aki nekem kurt�n v�laszolt, hogy a kanca egy h�ttel az ell�s el�tt v�gt�ban egy jeges szakaszon elesett �s kit�rte h�ts� l�b�t. Hogy ne kelljen a csik�t cumis�veggel vagy dajk�val felnevelni, a kanc�t hevederbe tette, m�g a csik�t el nem v�lasztotta. Ez volt a ny�ron, amikor az �j ismer�s�m l�tta. Azut�n a kanca a k�nyszerv�g�h�dra ker�lt. �n csak egy sz�t �rtam vissza: �LLATK�NZ�!

A kancacsik� �s a kis cs�d�r, aki olyan tragikusan elvesztette az anyj�t, szerencs�re jobb kezekbe ker�ltek.

CSILL�NAK ezzel az elbesz�l�ssel egy szer�ny eml�ket szeretn�k �ll�tani. � egy igazi puszta-l� volt, aki zord k�r�lm�nyek k�z�tt, zord emberekn�l n�tt fel, �s akinek megadatott, hogy legal�bb r�vid id�re �rezze azt, hogy m�s emberek is l�teznek, akik szeretnek �s gondoznak, akikben b�zhat, �s akik benne b�znak. Sok sz�p �lm�ny f�z�dik hozz� �s soha el nem fogom elfelejteni els� igazi pusztai lovamat – CSILL�T!