M�snap reggel hirtelen egy emberi nyomra bukkantak a friss h�ban. "Ez mit jelent?” k�rdezte Di�na a k�s�r�j�t�l. "Ki lehet az az ember, aki itt fenn teljesen egyed�l m�r hajnal el�tt m�szk�l?” "Fogalmam sincs, hogy ki lehet.” Mondta P�l �s a testv�re b�lintott. „Ide nem j�n fel sem fav�g�, sem vad�sz – �s f�leg nem egyed�l – mert ez a vad�szter�let kiz�r�lag a mienk, �s b�rkinek n�lunk be kellene jelenteni a sz�nd�k�t, hogy ide felj�hessen.” "�s egy vadorz�? Egy ilyen ember nem jelentkezik be n�latok.” Jegyezte meg Di�na, aki nagyon is j�l ismerte a rabsicek r�gi mott�j�t: l�j els�k�nt �s c�lozz

j�l, m�sk�pp halott vagy! – de a k�s�r�i megnyugtatt�k. "Itt fent nincs j� hely a vadorz�k sz�m�ra. Itt nagyon kitettek a felfedez�snek, �s kev�s vad j�n id�ig, amely �rdekes lenne sz�mukra. Nem, a

vadorz�k ink�bb a lejjebb elter�l� s�r� erd�ket kedvelik, ahol kiv�l�an el lehet rejt�zni �s sok a sz�mukra �rt�kes vad.” "Nos, sz�vesen hiszek nektek, hiszen itt ti vagytok itthon,” mondta Di�na, de

kis sz�net ut�n �gy folytatta: "Csak akkor k�rem, mondjatok meg nekem, hogy ki lehet ez a rejt�lyes szem�ly, akinek a nyomait itt l�tjuk a h�ban.” De erre a k�rd�sre a k�t vad�sznak nem volt v�laszuk. Megbesz�ltek, hogy nem fogj�k k�vetni a furcsa l�bnyomokat, hanem tov�bb cserkelnek a m�r kor�bban meghat�rozott �sv�nyen. Elm�lt egy kis id�, �s Di�na m�r majdnem el is felejtette a l�bnyomokat, amikor egy er�s zergebak nyomaira bukkantak. "�t nem lehet l�ni,” jegyezte meg P�ter halkan. "Semmi baj,” v�laszolt a fiatal n�, „de ha meg lehetne n�zni, akkor sz�vesen

k�vetn�m �t.” "OK, akkor gyere ut�nam, azt hiszem, van r� m�d, hogy sz�l alatt k�zelebb

ker�lhess�nk hozz�,” suttogott P�l �s �vatosan l�pkedett a nyomt�l kiss� t�volabb egy olyan �ttalan terepen, amely �gy ker�lte a vadat, hogy a sz�lir�ny a zerge v�lt tart�zkod�si helye fel�l a vad�szok fel� �rkezett. A m�ly h�ban minden egyes l�p�s el�tt figyelmesen meg kellett vizsg�lni a terepet, miel�tt l�bukra r�helyezhettek volna. Gyakran a h� hirtelen egy rejtett m�lyed�sben elt�nt, vagy egy szakad�k keresztezte az �tjukat. De a k�t vad�sz otthonoson mozgott a ter�leten, �s a legvesz�lyesebb helyeket kiker�lte. Annyira figyeltek a saj�t �tjukat, hogy majdnem elmentek volna a l�bnyomok mellett, amelyek el�tt�k �tvezetett egy m�sik hegyoldalba. De P�ter �les szeme m�gis �szrevette. "Hogy a fen�be….!” ki�ltott halkan. „A pasas pont el�tt�nk j�r. A k�vetkez� sziklanyelv ut�n vagy a mi c�lkereszt�nkben lesz, vagy mi az �v�ben. Szerintem ti ink�bb itt v�rtok meg, m�g �n k�zelebbr�l is szem�gyre veszem a dolgot,” utas�totta Di�n�t �s a testv�r�t. A k�t fiatal meg is �llt r�gt�n, mert elismertek, hogy a vad�sznak igaza van. L�legzet�ket visszatartva figyeltek, ahogyan P�ter l�p�sr�l l�p�sre �vatosan megk�zel�tette a sziklanyelvet, majd elt�nt a l�t�k�r�kb�l. Idegei

pattan�sig fesz�ltek, minden pillanatban v�rtak, hogy l�v�s d�rrenjen, �s nem mertek megmozdulni sem. Egy szinte v�gtelen�l t�n� v�rakoz�s v�g�n P�ter halk hangj�t hallottak, aki sz�l�tgatta �ket.

"Minden rendben van, gyertek!” Amikor megker�ltek a sziklanyelvet, l�tt�k, hogy a vad�sz a t�vcs�v�n kereszt�l szeml�li egy alakot, amely a v�lgy ir�ny�ba t�volodott el. "Ott j�r a gazember – �s a zerg�t �s elriasztotta!” ki�ltotta P�l, amikor meghallotta a tipikus f�ttysz�t, amelyet a meredek lejt�n legurul� k�vek hangja k�vette. "Ki lehet ez az ember, �s mi�rt j�rk�l itt fent egyed�l?” k�rdezte Di�na ism�telten. „Egy�ltal�n itteni ember az?” Valami az ismeretlen mozdulatai ismer�snek t�nt. Mik�zben m�g er�ltette eml�kezet�t, hogy hol l�thatta ezt az embert ezel�tt, a kis alak egy mozdulatot tett a kez�vel a kalapja fel� – �s akkor �szbe kapott a fiatal n�: az a f�rfi ott lent, aki itt annyira egyed�l, de magabiztosan j�rk�l a vadonban – a mostohaapja! "Istenem!" ki�ltotta. "Hiszen ez a mostohaap�m!” Hirtelen egy megfoghatatlan, de v�szj�sl� el��rzet egy nagy vesz�lyr�l ker�tette hatalm�ba, mert eml�kezett az �lm�ra, ahogyan siker�lt a szeretett f�rfit megmenteni a mostohaapja gyilkos mer�nylet el�l, eml�kezett a herceg figyelmeztet�s�re, valamint arra, hogy � is vesz�lyben lehet. B�r el sem tudta volna k�pzelni, hogy a mostohaapja mi�rt akarhat �rtani neki, de ebben az esetben ink�bb a meg�rz�seire hagyatkozott �s a bizalm�ra, amelyet a fiatal herceg ir�nt �rzett, aki biztosan nem figyelmezteti �t, ha nincs nyomat�kos oka r�. "Forduljunk vissza,” k�rte a k�s�r�it�l. „Nem tudom, hogy mit kereshet itt a mostohaap�m, de rossz el��rzetem van, �s f�lek, hogy nem tisztess�gesek a sz�nd�kai. K�rlek, vigyetek vissza a kunyh�hoz. Ma �gyis az utols� vad�szati napom, holnap reggel ap�tok elj�n �rtem a kocsival, jobb, ha a nap h�tralev� r�sz�t a vad�szkunyh�ban t�lt�nk, �s reggel visszat�r�nk a b�zist�borba.” A k�t fiatal f�rfi v�ll�t vonta.

"Ahogyan gondolod, Di�na. Ha ma m�r nem akarsz tov�bbmenni, akkor  term�szetesen kezdhet�nk a lemenetet.” "Nagyon sajn�lom, ha ezzel elrontom nektek a napot, de �gy �rzem, b�lcsebb lesz, ha visszat�r�nk.” "Te vagy a vad�szvend�g, Di�na, �s term�szetesen nem teszel t�nkre a napunkat.” Er�s�tett P�l. "A zerge elveszett, b�r l�ni �gysem lehetett volna r�. �gy t�nyleg a legjobb, ha visszat�r�nk �s kipihen�nk magunkat.” "K�sz�n�m nektek!” ki�ltott a fiatal n�, majd nekil�ttak a neh�z vissza�tnak. Ezen az �jszak�n ism�t tele volt a leveg� farkasord�t�z�ssal �s a viharos sz�l a kunyh� k�zel�ben is kicsavart t�bb mint egy f�t. Kar vastag �gak potyogtak fentr�l �s az egyik nagy er�vel a kunyh� tetej�n landolt. De Di�na az elvadult id�j�r�s ellen�re is m�lyen aludt. Sz�p arc�n rejt�lyes mosoly h�z�dott meg, amely szerint a fiatal n� �lmaiban messze j�rt e f�ld vesz�lyes �s kietlen t�jait�l. M�snap reggel mind h�rman kor�n keltek, mert m�g hossz� volt az �t a b�zist�borig.

Miut�n egy hideg reggelit �s az el�z� este f�z�tt k�v�t a termoszb�l, hogy ne kelljen m�g egyszer begy�jtani a t�zhelyet, elfogyasztottak, P�l m�g egyszer gondosan k�r�ln�zett a kunyh�ban, majd bez�rta azt. Di�na m�g egy utols� pillant�st vett a f�l�tt�k tornyosul� hegytet�kre, majd minden figyelm�t �s erej�t a nehezen j�rhat� �sv�nyre vezette. Gondolatai viszont nagyon hamar visszat�rtek az elm�lt napok t�rt�ntekhez �s a mostohaapja v�ratlan felbukkan�s�hoz. Vajon

�sszef�gg�sben �ll az � szem�ly�vel, hogy pont itt �s pont most felt�nt a f�rfi? Vesz�lyben lenne, mint Philippe herceg? �s ha igen, mi�rt akarn� �rtani nekik a mostohaapja? A fiatal n�nek nem siker�lt megfejteni a rejt�lyt. K�s� d�lut�n a h�rom fiatal v�g�l el�rte a nagy fah�zat. Itt lent a h� a naps�t�s hat�s�ra m�r elolvadt. "V�gre c�lba �rt�nk!” s�hajtott Di�na a h�tizs�k terhe alatt ny�gve. „M�g egy �jszak�t ebben a vadonban, �s v�gre �lvezhetek �jra a civiliz�ci� kellem�t.” Mosolygott.

"Mint p�ld�ul egy meleg f�rd�,” nevetett P�ter. „Igen, azt hiszem, �n is nagyon k�v�nom m�r a f�rd�szob�nk v�vm�nyait!” "Most viszont mindj�rt egy kiv�l� vacsor�nkban lesz r�sz�nk.” �g�rt meg P�l. A h�rom fiatal lepakolta a neh�z felszerel�st egy sarokban, azt�n a k�t f�rfi nekil�tott a vacsora el�k�sz�t�s�vel. Di�na seg�ts�g�vel hamar fellobbant egy vid�m t�z a kandall�ban �s r�vid id�n bel�l �nt�ttvas serpeny�ben s�lt szalonna kellemes illata terjest sz�t a nagyszob�ban. "Nem is vettem �szre, hogy mennyire �hes vagyok,” mondta Di�na, aki id�k�zben kiss� lepihent az egyik sz�pen faragott �gyon. „A szalonn�s t�szta egy olyan meger�ltet�s ut�n igaz�n laktat�. Vad�szat ut�n az egyik kedvenc �telem.” "Csak nehogy mindent megegy�l,” viccel�d�tt P�l. „Mi is nagyon �hesek

vagyunk!” Hamar elk�sz�lt az egyszer�vacsora, a serpeny� a g�zelg� tartalm�val a nagy faasztal k�zep�re ker�lt, �s a h�rom �hes vad�sz nekil�tott. Forr� erdei bogy� tea �s a k�t f�rfi r�sz�re egy-egy poh�rka szilvap�linka eg�sz�tette ki az �trendet. Vacsora ut�n Di�na elmosta az ed�nyeket, majd mindenki nyugv�ra t�rt.

Az �jszaka csendesen telt. A h�rom fiatal m�g d�lel�tt is aludta az igazak �lm�t, hiszen G�bor b�csit csak d�l k�r�l v�rtak. Egy gyors reggeli ut�n a k�t f�rfi nekil�tott a tr�fe�k el�k�sz�t�s�nek az elsz�ll�t�shoz, �s Di�na takar�tott. Elj�tt a b�cs� ideje. "Gyalog megy�nk a szomsz�d ter�letre, megn�zni, hogy minden rendben van-e,” mondta P�l, amikor bar�ts�gosan �t�lelte a fiatal n�t. „Vigy�zz magadra, �s gyere vissza hamar.” "Nagyon nagy �lm�ny, a vad�szat veled!” meger�s�tette P�ter a testv�re szavait, majd k�t gyors puszival k�sz�nt el. „Az �desap�d b�szke lenne r�d!” "Nagyon, nagyon sz�pen k�sz�n�m mindkett�t�knek!” suttogott Di�na, akinek �sszeszorult a torka �s k�nnyek cs�ptek a szemeit. "Nagyon kellemes �tit�rsak voltatok. Soha �letemben nem fogom elfelejteni azokat a sz�p napokat! Biztos vagyok, hogy majd visszaj�v�k, de ti is nyugodtan gyertek el hozz�m l�togat�ba! B�r nekem nincsen vad�szati lehet�s�gem sz�motokra, de egy �rdekes �s �lm�nyben gazdag tart�zkod�st a puszt�ban biztos�thatok nektek!” "Biztosan �lni fogjuk a sz�v�lyes aj�nlatoddal!” v�laszolt P�l, „B�r sz�munkra nem k�nny�, elutazni Magyarorsz�gra.” M�g egyszer �t�leltek egym�st, majd a k�t fiatal f�rfi v�ll�ra vettek a pusk�jukat, h�tukra a neh�z h�tizs�kokat, mintha csak tollpih�ket kezeln�nek, majd a tiszt�son �t a s�t�t erd�ben elt�ntek. Nem sokkal

azut�n hogy a k�t j� bar�tot elnyeltek a fenyvesek, Di�na egy terepj�r� hangj�t hallotta, amely lassan felkapaszkodott a meredek hegyoldalban. Egy p�r perc m�lva a kocsi az erd�sszel a vol�n m�g�tt felbukkant a tiszt�son. "G�bor b�csi!" ki�ltott Di�na �s sz�v�lyesen �dv�z�lte az erd�szt, amikor

kisz�llt a kocsib�l. "Nos, hogyan ment a vad�szat, gyermekem?” k�rdezte az erd�sz a fiatal n�t.

"Pontosan �gy, ahogyan azt elk�pzeltem �s rem�ltem! N�zze csak, itt a zs�km�nyom!” B�szk�n mutatott a tr�fe�kra, amelyek a h�tizs�kja mellett a fah�z fal�n fel voltak sorakozva. "A legt�bb vad�sz sz�m�ra ezek mind selejtek, de sz�momra ezek �letem legszebb �s legbecsesebb tr�fe�im!”

"Nagyon �r�l�k, hogy meg vagy el�gedve a vad�szattal!” mosolygott az erd�sz. „Gyere, pakoljuk �ssze a dolgait, Juliska n�ni m�r v�rja benn�nket egy k�sei eb�ddel az erd�szlakban.” Di�na egyet�rtett a f�rfival �s �ppen visszafordult, hogy a h�z fel� vegye az �tj�t �s felszedje a h�tizs�kj�t, amikor az erd�sz ki�lt�sa meg�ll�totta: "Di�na, vigy�zz!” �szt�n�s�n megfordult a f�rfi hangja ir�ny�ba, �gy nem vehetett �szre azt az embert, aki a f�k �rny�k�ban, v�llra emelt pusk�val, r�

c�lzott. "Mi baj, G�bor b�csi?" k�rdezte, amikor t�gra nyitott szemekkel �s szinte k�v� dermedve l�tta, hogy az erd�sz hihetetlen gyorsas�ggal felemelte a pusk�j�t �s valamire vagy valakire c�lzott, aki a l�ny h�ta m�g�tt �llt. Vill�mgyorsan oldalra ugrott, hogy kiker�lj�n a l�vonalb�l, amikor nagy durran�ssal eld�rd�lt az erd�sz fegyvere, de szinte ugyanakkor az idegen pusk�ja is megsz�lalt. Di�na m�g mindig nem j�tt mag�hoz, amikor k�t ki�lt�st hallott �s l�tnia kellett an�lk�l, hogy megmozdulni vagy seg�teni tudott volna, ahogyan az erd�sz lassan t�rdre esett, egyik kez�t a sz�v�re szor�tva. V�g�l a fiatal n� fel�lkerekedett a d�bbenet�nek �s a f�ld�n fekv� erd�szhez rohant. "G�bor b�csi! Mi t�rt�nt! Eltal�ltak?” szinte hiszt�rikusan zokogott, amikor lehajolt a f�rfihoz �s belepillantott a f�jdalomt�l �s �rtetlens�gt�l t�gra nyitott szemeibe. "G�bor b�csi, k�rlek, v�laszolj nekem!” k�rte, nem k�ny�r�gte. De a f�rfi nem reag�lt. "�, Istenem, seg�ts nekem, seg�ts G�bor b�csinak!” k�ldte az im�t az �g fel�, �s isten tal�n meghallgatta k�r�s�t, mert k�zelg� l�p�seket hallott, majd k�t ki�lt�st. Amikor feln�zett, megl�tta P�tert �s P�lt, akik leveg��rt kapkodtak �s elborzadva a f�ld�n a v�r�ben fekv� apjukra n�ztek. "Dr�ga Istenem, mi t�rt�nt itt?” ki�ltott P�l, h�feh�r arccal. „K�t l�v�st

hallottunk k�t k�l�n fegyverb�l, az�rt fordultunk meg.” "Nem tudom, hogy pontosan mi t�rt�nt,” s�rt Di�na, szinte �nk�v�leti �llapotban. „G�bor b�csi ki�ltott nekem, hogy vigy�zzam, majd k�t l�v�s d�rd�lt el. Az ap�tok lassan elesett, sz�v�hez kapott a kez�vel, majd kezdett sziv�rogni a v�re. Megpr�b�ltam besz�lni hozz�, de nincs eszm�let�n�l.” "�s a m�sik?” k�rdezte P�l, mik�zben �vatosan megvizsg�lta az apj�t. De m�g miel�tt Di�na v�laszolhatott volna, a fiatal f�rfi megk�nnyebb�lten fels�hajtott: „M�g �l! Azonnal el kell vinn�nk k�rh�zba!” "�n vezetek!” hat�rozott P�ter, ellentmond�st nem t�r� hanggal. „Di�na t�ls�gosan felkavart – �s te itt maradsz �s meg fogsz keresni azt, aki l�tt!” parancsolta a testv�r�nek, aki beleegyez�en b�lintott. "Term�szetesen! Siessetek, de legyetek �vatosak! �n ut�natok j�v�k, amikor csak tudok!” mondta P�l, majd a k�t f�rfi �vatosan betette a megl�tt erd�szt a h�ts� �l�sre, Di�na helyet foglalt az any�s�l�sen �s P�ter le�lt a vol�n m�g�. A neh�z j�rm�z�mm�g� motorral elindult. P�l csak im�dkozni tudott, hogy m�g id�ben be�rnek a k�rh�zba, �s hogy az orvosi tudom�nynak siker�lni fog az apja �let�t megmenteni. De gondolatai egy r�sze ann�l az embern�l volt, aki az eg�sz trag�di�t okozta. T�zetesen �tvizsg�lta a tiszt�st, majd a s�r�aljn�v�nyzetben kutatott tov�bb. Tapasztalata �s egy hatodik �rz�k p�r percen bel�l arra a helyre vezettek, ahol az orvl�v�sz �llt. Leszak�tott fa�gak �s egy tiszt�n kivehet� nyom arra hagyott k�vetkeztetni, hogy az idegen a helyet gondosan el�k�sz�tette, hogy szabad kil�t�st �s l�vonalat kapjon a fah�z ir�ny�ba. "Ez a gazember mindent pontosan kitervelte!” suttogott a fiatal f�rfi. „De mi�rt? – T�nyleg az ap�m lett volna a kiszemelt c�lszem�ly?” M�g jobban megvizsg�lta a terepet, �s l�m – keze �gy�be ker�lt egy t�lt�nyh�vely, amelyet �vatosan a zseb�be helyezte. "Egy sz�p bizony�t�k, csak meg kellene el�bb tal�lni a fegyvert, amelyb�l kil�ttek!” morgott mag�ban, majd valami szeme felragyog�sra k�sztette: Ujjhegy�vel finoman megtapogatta egy s�t�t foltot egy nagy falevel�n. "V�r!" d�bbent meg v�g�l. "Eszerint a gazfick� is kapta a mag��t!” �j rem�nnyel �s m�g nagyobb elt�k�lts�ggel folytatta a keres�s�t. Egy kiss� nedves f�ldter�leten �szrevette egy neh�z v�ndorcip� lenyomat�t – �s felismerte annak a

cip�nek a jellegzetess�g�t, mint amilyennek fent a hegyen, a zergek�vet�s alatt a h�ban tal�ltak.

"� dr�ga Istenem! Hiszen ez Di�na mostohaapja!” Borzaszt� gyan� lett rajta �rr�: Lehets�ges, hogy a kiszemelt �ldozat a fiatal n� lett volna? De mi�rt? Csakhogy Di�na elmes�lte nekik, hogy milyen el��rzetei vannak. Hogy olyan �rz�s� van, mintha valami gonosz induln� el a mostohaapja fel�l. A fiatal f�rfi r�zta a fej�t, nem akart hinni a szem�nek, a t�nyeknek, pedig valahol m�lyen bent a

lelk�ben kezdett �ssze�llni egy k�p. Tov�bb kutatott nyomok ut�n. �vatosan k�zeledett egy �jabb s�r�fel�, amelyben a cip�nyomok elt�ntek. Tiszt�ban volt vele, hogy egy megsebes�tett gyilkos vesz�lyesebb, mint egy megsebzett vadkan, mert az �llat reakci�j�t ink�bb ismerte, mint egy sarokba szor�tott gonosztev��. M�gis, nagyon, nagyon �vatosan behatolt l�p�sr�l l�p�sre a fiatal f�k, bokrok, �s t�sk�s szederind�k alkotta s�r�be. N�ha meg�llt �s hallgat�zott. Kitart�s�t v�g�l siker koron�zta: nincs messze att�l a helyt�l, ahol �llt, jobb k�z fel�l, meghallotta a menek�l� orvl�v�sz szakadott l�gz�st�t �s f�jdalmas ny�g�s�t. Ha lehetett, m�g �vatosabban k�zeledett a hely fel�, n�gyk�zl�bra leereszkedve. Amikor sz�m�t�sa szerint m�r csak p�r l�p�snyire lehetett a f�rfit�l, �vatosan k�zzel, millim�terr�l millim�terre sz�th�zta a s�r�n�v�nyf�gg�nyt, hogy egy alig �szrevehet� ny�l�son

kereszt�l bepillanthassa a m�g�tte l�v� helyre. �s t�nyleg: ott fek�dt egy f�rfi az ind�k k�z�tt a f�ld�n �s pr�b�lt sikertelen�l az a fels�teste bal oldal�n l�v� nagy sebb�l foly� v�rz�st csillapodni. A ruh�zata v�r �zta volt �s nagy k�nokat �lhette �t. Hirtelen �sszerezzent egy ki�lt�ssal �s elvesztette az eszm�let�t. Ezt a pillanatot v�lasztotta P�l, hogy kib�jjon a rejtekhely�b�l. Egy gyors mozdulattal mag�hoz vonta a f�rfi annak l�b�n�l hever� fegyver�t, majd a puskasz�jjal �sszek�t�zte a f�rfi kez�t �s l�b�t, miel�tt hozz�l�tott a seb kivizsg�l�s�hoz. A gyakorlott szeme azonnal �szrevette, hogy itt m�r minden seg�ts�g elk�sett. A f�rfi r�vid id�n bel�l a bels� v�rz�s�be belehal. P�l �gy d�nt�tt, hogy mindent megpr�b�l annak �rdek�ben, hogy m�g egyszer mag�hoz ter�tse a f�rfit, tal�n �gy hozz�juthat fontos inform�ci�khoz a b�ntett illet�en. A mell�nye zseb�b�l el�vett egy kis p�link�s

�veget, �s beleer�ltette a f�rfi sz�j�ba. Az lenyelte az er�s alkoholt, �s elkezdett k�h�gni. P�l megtartotta a f�rfi fej�t �s nagy megel�ged�s�re l�tta, hogy az orvl�v�sz kiss� mag�hoz t�rt. A haldokl� ijedt tekintete a fiatal vad�szra szeg�d�tt. P�l azonnal elkezdte kihallgat�s�t, hiszen tudta, hogy m�r nem sok id� volt h�tra. "Mi�rt l�tt az ap�mra?” k�rdezte �les hanggal. A f�rfi kiss� r�zta a fej�t – �s azonnal �sszerezzent f�jdalm�ban. "Nem… akartam…az erd�szt,” suttogott alig hallhat� hangon, „hanem…a vad�szn�t!” P�l h�t�n v�gig futkosott a hideg. "A saj�t mostohal�ny�t akart meg�lni?” ki�ltott iszonyodva. "Mi�rt?" A f�rfi nem akart v�laszolni, de P�l hidegen felvil�gos�totta:

"Maga mindenesetre hal�l fia, bels� v�rz�se van, csak percei vannak h�tra. K�nny�tse meg lelkiismeret�t, miel�tt k�s� lesz, mert ezt a helyet �lve nem fogja elhagyni.” A f�rfi �jra �sszerezzent f�jdalm�ban, miel�tt elh�l� hanggal suttogott: "M�r az apj�t is �n �ltem meg, hogy v�gre elvehessek azt a n�t, akit oly sok�ig megk�v�ntam. Az elej�n minden rendben is ment, csak az ut�bbi id�ben a

h�zass�gom z�tonyra futott, �s p�nz�gyileg is neh�z helyzetbe ker�ltem. Kellett a p�nz, �s miel�tt a feles�gem esetleg elhagyhatta volna engem, meg kellett �r�k�lnie a l�nya vagyon�t…”P�l annyi gonoszs�gt�l �s hidegv�r�s�gt�l elborzadt. Majd m�g egy borzaszt� gondolata t�madt: "De ha a feles�ge �r�k�lte volna a l�nya p�nz�t, majd elv�lt volna – soha nem kaphatta volna meg a vagyon�t.” A f�rfi b�lintott, majd �rd�gi mosoly jelent meg az ajk�n: "Erre az esetre is kiterveltem valamit…” suttogott. �s P�l meg�rtette: Di�na anya nem �lt volna el�gg� hossz� ideig, hogy elv�lhasson a f�rj�t�l. �s a megvigasztalhatatlan �zvegy f�rfi elhunyt feles�ge �s mostohal�nya vagyon�val valahol k�lf�ld�n egy kellemes �letet kezdett volna! Milyen emberi m�lys�gek ny�lnak itt meg a fiatal vad�sz el�tt! �s Di�na apja hal�la? A haldokl� orvl�v�sz egy pillanattal el�bb bevallotta, hogy ez a hal�l is az � lelk�n sz�radt! P�l ebben az id�ben m�g kisgyerek volt, �gy nem eml�kezett r�szletekre, de a mai napig �gy tudta, hogy Di�na apja hal�la vad�szbaleset volt. Di�na apja nem egy

zergevad�szat alkalm�b�l elcs�szott egy meredek r�ten �s belezuhant sok t�z m�tert egy szakad�kba? Annyi biztos, hogy a k�s�r�i pont a balesetkor nem voltak l�t�t�vols�gban, csak meghallott�k a hal�lki�lt�s�t, �s a lez�dul� k�vek robaj�t. Amikor meg�rkeztek a baleset helysz�n�re csak Di�na apja �sszez�zott holttest�t tal�ltak, de term�szetesen nem kutattak m�s nyomok ut�n. De azzal a vallom�ssal a t�rt�net eg�szen m�sk�ppen v�lem�nyezhet�. "Maga tasz�totta Di�na apj�t a m�lybe?” k�rdezte iszonyodva �s visszafojtott l�legzettel v�rta a v�laszt – b�r szinte biztos volt, hogy mit fog majd hallani. "Igen!" b�logatott a f�rfi. "Ez volt a legjobb tettem! Soha senki nem gyan�totta, hogy az eg�sz nem baleset volt! �n megvigasztaltam az �zvegyet �s elvittem magammal Franciaorsz�gba, ahol v�gre beleegyezett, hogy feles�g�l j�jj�n hozz�m! Zseni�lis terv, nem gondolja? P�lnak nem akadt v�lasz annyi gonoszs�g hallat�n, csak lassan elfeh�red� ujjakkal megmarkolta a fegyver�t �s megpr�b�lt �rr� lenni felindul�son, nehogy ennek az emberi mivolt�b�l – �s b�r haldokl� – de m�g mindig �letvesz�lyes alak fej�be r�p�tsen egy j�l meg�rdemelt goly�t. Csak az�rt nem tette, mert tudta, hogy ennek az emberi besti�nak meg vannak sz�ml�lva a percei. A f�rfi �jra elvesztette az eszm�let�t �s P�lnak volt ideje, �tgondolni a hallottakat. Amennyiben az �desapja nem �lne t�l ezt a napot, �gy a hal�la legal�bb nem volt hi�ba, hiszen megszabad�totta a vil�got egy sz�rnyt�l, �s fel�ldozta az �let�t Di�na �let��rt. De mit mond majd a fiatal n�, amikor elmondja neki, amit itt �s most hallott? Tekintete �jra a haldokl�ra szeg�d�tt, akinek falfeh�r arca a k�zelg� v�g el�fut�ra volt. Egy p�r perc m�lva a v�rbe bor�tott test m�g egyszer g�rcs�s�n r�ngat�zott, majd �lettelen�l �sszeesett. P�l m�ly l�legzetet vett: a vil�g tiszt�bb �s biztons�gosabb lett a gonosztev� hal�l�val. A fiatal vad�sz alaposan �tkutatta a halott f�rfi ruh�zat�t, de nem tal�lt

semmilyen szem�lyes t�rgyat, amely arra utalt, hogy a halott nagyon �vatos volt, hogy semmik�pp el ne �ruljon kil�t�t, valamint, hogy sz�m�thatott arra, hogy �tk�zben el�rheti �t a hal�l. P�l mag�hoz vette a f�rfi fegyver�t, majd elindult hazafel�, hogy el�sz�r felkeresse �desany�t, aki biztosan m�r nagyon agg�dik mindenki�rt. De amikor a fiatal f�rfi v�g�l az erd�szh�z el� �rkezett, az ajt�n egy

r�vid �rtes�t�st tal�lt: