Maureen O'Kelly

D I � N A

� L M A

Fantasztikus reg�ny

© 2005 / 2009 Maureen O'Kelly

Minden jog fenntartva

A v�kony alak m�lyen lehajolva k�nnyed, de �vatos l�ptekkel haladt a s�r� aljn�v�nyzeten kereszt�l. M�g a legkisebb �gacska sem rezzent kecsesmozdulataialatt, �s m�g a leveg� �gy t�nt, mintha visszafojtan� a l�legzet�t. Az alak hirtelenmegtoppant: gyakorlott szeme el�tt egy alig �szrevehet�, kicsi r�s ny�lt a s�r� bokrokban. Az alak �les tekintete a kis tiszt�sra szeg�d�tt, ahol egy er�s �zbaknyugodtan legel�szett a ferde napsugarakban. V�gtelen�l �vatosan, a legkisebbnesz n�lk�l, az alak kibiztos�totta a pusk�j�t, amelyet m�r egy j� ideje kez�bentartotta �s ben�zett a puska t�vcs�v�be. Az �llhoz nem jutott el semmilyen zaj,amikor most a t�vcs� c�lkeresztj�ben t�nt fel. �s m�gis: mintha �rezn�, hogyvalaminek nincs rendj�n, egy pillanatra meg�llt a legel�sz�sben, �s felemelte a

sz�p fej�t. Hirtelen egy kis �les d�rren�s – az �zbak helyben ugrott egyet, mintha nem tudn�, hogy m�r halott, tett m�g k�t bizonytalan l�p�st – �s t�zben rogyott �ssze. A s�r�ben az alak mozdulatlanul v�rt m�g egy p�r percig visszafojtott l�legzettel, majd, ruh�ja val� tekintet n�lk�l �tpr�selte mag�t az ind�kon �s gyors l�ptekkel k�zeledett a zs�km�nya fel�. Amikor az �zbakhoz �rt, megvizsg�lta a tetemet, hogy bizonyos lehessen, hogy t�nyleg v�ge. Abban a pillanatban egy m�sik alak kil�pett a s�r�b�l, csak kiss� t�volabb az els�t�l. Minden el�vigy�zatoss�g n�lk�l ny�ltan �tsietett a tiszt�son, egyenesen az els� alak fel�. "Weidmanns Heil, Di�na!" mondta a m�sik alak az els�nek, majd let�rt k�t kis �gacsk�t egy bokorr�l, az egyiket a halott �z sz�j�ba tette – utols� falatk�nt – a m�sikat belem�rtotta az �zbak v�r�be, majd �tny�jtotta a vad�sznak. A fiatal n�

�tvette a t�retet, majd felt�zte a sz�l, es� �s naps�t�st�l megviselt kalapj�ra, egy p�r toll mell�, majd kellemes hanggal megk�sz�nte a f�rfinak: "Weidmanns Dank, Roger!" A kis szertart�s ut�n a k�t vad�sz nekil�tott a zs�km�ny a sz�ll�t�sra val� szakszer� el�k�sz�t�s�hez. A fiatal vad�szn� sz�m�ra,

akit t�rsa Di�n�nak sz�l�totta, ez volt az els� nemes vad, amelyet siker�lt elejtenie, addig a zs�km�nya egy p�r ny�l, f�c�n, kacsa �s �regi ny�lb�l �llt.

Erdei Di�na h�sz �s egyneh�ny �vekkel ezel�tt a magyar puszt�ban l�tta a napvil�got. Az �desapja, egy j�l ismert, szenved�lyes vad�sz, l�ny�nak �tadta mind a term�szet el�tti tisztelet�t, mind a vad�szat szenved�ly�t. A fiatal l�ny boldogan �s gondtalanul n�tt fel a sz�lei k�ri�j�n, k�r�lv�ve sok szeretettel, �s kedvenc �llataival: lovakkal, kuty�kkal, s�lymokkal. Semmit nem �rny�kolta be

boldog gyermek- �s ifj�kor�t, eg�szen addig a sz�rny� napig, amikor az apja nem t�rt vissza egy vad�szati kir�ndul�sr�l, amelyen egy p�r j� bar�ttal a K�rp�tokban r�szt vett. A f�rfi �zvegye, Di�na �desanyja, nem b�rt t�ltenni mag�t a „sajn�latos vad�szbaleseten”, amelynek szeretett f�rje �ldozatul esett, �gy r�viddel a temet�se ut�n kisl�ny�val egy�tt elhagyta az orsz�got n�hai f�rje egyik k�lf�ldi bar�tja oldal�n, aki azon a v�gzetes napon is Di�na apj�val tartott, b�r a balesetet, �gy,

mint a t�bbi vad�szt�rs, nem l�tta, csak a v�gkifejletet. Di�n�t, aki �ppen bet�lt�tte a tizenkettedik �let�v�t, magukkal vittek. A mostohaapja k�v�ns�g�ra, akivel soha nem j�tt ki j�l a l�ny, Di�na egy intern�tusban n�tt fel. �s b�r az int�zm�ny az orsz�g egyik legjobbja volt, Di�na mindig b�rt�nk�nt tekintett r�. Az iskola elv�gz�se ut�n munk�t tal�lt tolm�cs- �s ford�t�k�nt. Ez olyan munka volt, amely elegend� szabad id�t biztos�tott sz�m�ra, hogy �lhessen a hobbiinak. Amikor hozz�jutott az �desapja �r� es� �r�ks�ghez, megvett - az �desanyja kisebb hozz�j�rul�s�val – egy kis gazdas�got m�lyen bent egy erd�ben, messze att�l a v�rost�l, ahol az �desanya letelepedett a m�sodik f�rj�vel. Nagyon hamar kialak�totta mag�nak egy csod�latos k�rnyezetet. Nemes lovak, vad�szkuty�k,

vad�szg�r�nyek �s s�lymok b�k�sen �ltek egym�ssal, h�la a fiatal n� szeretetteljes gondoz�s�nak.

Egy kis id� �ta, egy fiatal f�rfi, Roger Dupont, k�s�rte el Di�n�t a mindennapi �tjaikon. �pp olyan szenved�lyes vad�sz, mint a fiatal n�, azt rem�lte, hogy id�vel t�bb lehet majd a bar�ts�gukb�l. Di�na viszont �gy t�nt, ignor�lja a fiatal f�rfi t�rekv�seit, hiszen ideje legnagyobb r�sz�ben egy �lomvil�gban �lt, amelyet maga k�r�l fel�p�tette, �s nem a val�s vil�gban.

"Gyere, seg�tek neked a bakot a kocsihoz vinni,” aj�nlott fel a fiatal f�rfi, �s m�r ny�lt is a vadhoz, de Di�na meg�llt parancsolt neki egy kecses mozdulattal. "K�sz�n�m sz�pen, Roger, de ez az els� nemes vad, amelyet elejtettem. A sikeremhez tartozik az is, hogy magam viszem a zs�km�nyomat.”

"Ahogyan gondolod!” vonta a v�ll�t a fiatal f�rfi. „Szerintem el�gg� neh�z lesz, mert a kocsi igen messze �ll ett�l a helyt�l.” "Ne f�lj, tudod, el�gg� sportos alak vagyok.” V�laszolt mosolyogva a fiatal

n�. �sszek�t�zte az �llat l�bait, majd v�ll�ra akasztotta a zs�km�ny�t. Hogy ek�zben piszkos �s v�res lett a sz�p, finom b�rb�l k�sz�lt vad�szmell�nye, l�that�an nem zavarta Di�n�t. Minthogy azt sem, hogy �sszekoszolta finom kez�t, �s b�r megpr�b�lt let�r�lni sz�les levelek seg�ts�g�vel a v�rt meg egy�b szennyez�d�st, nem �ppen r�zsaillatot terjesztettek. Roger, b�r maga is szenved�lyes vad�sz volt, m�g mindig nem b�rt meg�rteni, hogy mi�rt annyira m�s ez a gy�ny�r�, t�r�keny n�, akinek m�skor s�r�, majdnem fekete hajf�rtjei laz�n a h�t�ra estek, de most kontyban voltak felt�zve, mint a t�bbi n�, akit ismert. Persze, Di�na sz�ps�ge nem csak a haj�ban rejlett: t�k�letes, sportos testtel b�rt, magas volt �s v�kony. A kifejez� arc�t nagy, s�t�t szemei uraltak, melyek sz�pen �velt szem�ld�k�k alatt �ltal�ban nagyon szel�den tekintettek a vil�gra. Amikor a fiatal n�viszont haragba borult, akkor szemei szikr�kat sz�rtak �s majdnem lila sz�nben ragyogtak. Kis orra �s finom f�lei nemes von�sokat k�lcs�n�ztek az arc�nak. A t�k�letes, frissen piros ajkai sz�p �vet �rtak le, �s kis, feh�r fogai csak �gy ragyogtak, amikor nevetett. B�re halv�ny barna volt, amely n�ha majdnem

cig�nyl�ny k�ls�t k�lcs�nz�tt neki. Tal�n Di�na egyik t�voli rokona egy boh�m l�ny vagy f�rfi volt, akinek var�zs�nak az egyik csal�dtagja �ldozatul esett, an�lk�l, hogy ezt a csal�di kr�nika eml�ten�.

Roger Dupont szapor�n szedte l�bait, amikor k�vette a fiatal n�t, aki szinte er�lk�d�s n�lk�l hordta a neh�z vad tetem�t az egyenetlen talajon, eg�szen a t�volban �ll� kocsiig. "Nem szeretem az aut�kat itt az erd�ben.” Mondta oly sokszor a fiatal n�, �s �ppen az�rt betan�totta k�t h�taslov�t, Orestest �s Apoll�t hint� l�nak is. A k�nny�homokfut� el� fogott k�t holl�fekete l� t�relmesen v�rta gazd�juk visszat�rt�t. Di�na ink�bb t�rsk�nt tekintett az �llataira, minthogy t�rgyk�nt, �s az �llatok

megh�l�ltak a szeretetteljes gondoz�st megingatatlan h�s�ggel �s m�ly bizalommal. Amikor el�rkezett a kocsihoz, Di�na egy v�llr�ndul�ssal ledobta a vadat a kocsin e c�lra tervezett r�csra, majd megv�rta a fiatal f�rfit, aki �ppen kij�tt az utols� f�k al�l. "L�that�an nagyon sietsz hazafel� a zs�km�nyoddal,” ki�ltott a fiatal f�rfi, amikor megl�tta, hogy Di�na m�r felm�szik a bakra. "Ink�bb sz�llj fel te is,” utas�totta �t Di�na, „besz�deket a kocsin is tarthatsz.” Mosolygott, majd egy kis nyelvcsettint�ssel beind�totta a k�t feket�t, miut�n Roger is helyet foglalt a bakon. Friss �get�ssel indultak hazafel�. "Besz�ltem Monsieur Maurice-szal,” mondta Roger, mik�zben a f�ld�ton haladtak. „Meg akar h�vni t�ged, hogy r�szt vehess a t�rt�nelmi �nnepen, l�val, s�lyommal, meg ak�r a kuty�ddal is, ha akarsz.” Di�na megford�totta arc�t a mellett �l� f�rfi ir�ny�ba. "�s vajon mi�rt �ppen most rukkol el� ezzel a v�ratlan megh�v�ssal?” k�rdezte meg a fiatal n�. „Tavaly, amikor meg�rtam neki, hogy �rdekel az � �nnepe, v�laszra sem m�ltatott, a te dr�ga Monsieur Maurice!" Di�na m�g mindig m�rges volt a t�rt�nelmi �nnepek rendez�j�re, hiszen � szenved�lyesen r�szt vett minden koszt�m�s felvonul�son vagy �nnepen, ahova elmehetett �llataival vagy azok n�lk�l. Hogy �ppen a r�gi� egyik legnagyobb ilyen rendezv�ny szervez�je nem �llt sz�ba vele, rendre feld�h�tette. "Azt hiszem, megl�tott t�ged a farsangi k�rmenet�n, �s a munkat�rsai �d�kat csengettek r�lad �s az �l� k�pedr�l, amelyet a tavalyi lovas �nnep�n adt�l el�. Szerintem ez volt az, ami meggy�zte �t.” Di�na m�r dacosan el akarta utas�tani a felk�r�st, de egy kis gondolkod�s ut�n v�g�l annyira cs�b�t�nak �rezte a kil�t�st, hogy az egyik legnagyobb �s legl�togat�bb ilyen rendezv�nyen r�szt vehet, amely �lmai megval�s�t�s�nak megfelelt, hogy beadta a derek�t. "Nos, el fogok menni. De: mondhatsz a te Monsieur Maurice-nak, hogy elv�rom t�le egy szem�lyes felk�r�st vagy megh�v�st, m�sk�pp t�nyleg nem fogok r�szt venni az �nnep�n!” hat�rozta. Az oldal�n �l� fiatal f�rfi kiss� mosolygott. "Biztos�talak, meg fogod kapni a szem�lyes megh�v�sodat, Di�na. �s hidd el nekem, �n is nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy milyen jelmezzel �s �l�k�ppel fogsz majd k�sz�lni a nagy alkalomra!” "Arra v�rhatsz, Roger Dupont! A titkomat mindig csak az �nnep napj�n �rulom el!” v�laszolt b�szk�n a fiatal n�. Majd mindketten gondolataiba meredtek. A k�t fekete biztos l�p�sekkel h�ztak a k�nny� homokfut�t, a fakoron�kon kereszt�l besz�r�d�tt a napf�ny �s t�ncolt a selymes leveg�ben. A h�v�s reggel helyt adott a meleg d�lel�ttnek, k�s�bb igaz�n ny�ri meleg nap �r majd �ket. Egy id� ut�n befordultak a kis udvarba, amely Di�na h�za el�tt ter�lt el. A lovak szinte magukt�l befordultak az ist�ll� ir�ny�ba, miut�n Di�na az �zbakot a h�z el�tt a torn�cra tette. Az ist�ll� el�tt leszersz�mozta a k�t lovat, kivezette �ket a kar�mba �s meggy�z�d�tt arr�l is, hogy elegend� v�z legyen az itat�jukban. Roger seg�tett neki beh�zni a homokfut�t a kocsi �ll�sba, majd elk�sz�nt a fiatal n�t�l, mert tudta, hogy � most egyed�l szeretne lenni, miel�tt a t�bbi munk�hoz l�t. Di�na h�l�s volt a fiatal f�rfi el�z�kenys�g�nek, majd s�rg�tt-forgott a torn�con, mik�zben feldarabolta a zs�km�ny�t �s el�k�sz�tette a tr�fe�t. Egy alapos takar�t�s ut�n visszavonult a h�zba, hogy egy alapos zuhanyoz�ssal lemosson mag�r�l a vad�szat minden nyom�t. A d�lut�n Di�n�t egy �rny�kos lugas alatt tal�lt, ahonnan kil�t�s ny�lt a nagy legel�kre, ahol a lovai csendesen legel�sztek. A fiatal n� m�r azon gondolkodott, hogy milyen �l�k�pet fog majd bemutatni a nagy �s messzir�l j�tt k�z�ns�g el�tt a t�rt�nelmi �nnep�n. M�r t�bb saj�t jelmezzel rendelkezett, de nem riadt vissza att�l sem, hogy �jat k�sz�tse mag�nak. A kedvenc jelmeze egy el�kel� beduin� volt, ezt p�r �vvel ezel�tt varrta mag�nak. Rendelkezett eredeti arab nyereggel �s kant�rral, egy ismer�s h�lgy biztosan k�lcs�n adn� most is a k�t Salukij�t, arab agar�t, a k�p teljess�g�hez. V�g�l – hosszan tart� v�v�d�s ut�n - viszont �gy d�nt�tt, hogy alakot ad egy �lm�nak, amelyet m�r t�bbsz�r is l�tott alv�s k�zben. Di�na �brenl�te alatt is romantikus l�ny volt, de �lmaiban teljesen azz� v�lhatott. M�r egy j� ideje volt egy visszat�r� �lma, amely szinte minden egyes alkalommal identikus volt. Egy csod�latosan sz�p orsz�gban, ahol b�kes�g �s szabads�g uralkodott, �llt egy sz�p kast�ly, kinek ifj� tulajdonosa szerelmes volt Di�n�ba, �s a l�ny viszonozta azt az �rz�st. Fel�bred�s ut�n a fiatal n� nem eml�kezett semmilyen r�szletekre, csak a herceg alakja bels� szeme el�tt �lt: egy fiatal, j�s�gos f�rfi, magas �s nemes alakkal, szab�lyos arc�t hossz�, s�t�t haja veszi k�r�l, mely elrejti a f�leit, egy kis �polt bajusza van, s�t�t, szel�d szemei sz�pen �velt szem�ld�kei alatt csillognak a szerelemt�l, egy nemes orr. Di�na v�gyott az �lomhercege ir�nt, minden egyes emberben, akivel tal�lkozott, az ismert von�sokat kereste, �s minden egyes alkalommal csal�d�st �rte. Ez a f�rfi tal�n t�nyleg csak az �lmaiban �s v�gyaiban l�tezett! Egy p�r gyakorlott vonalakkal tervezte egy jelmezt, amely nagyon hasonl�tott arra a ruh�ra, amelyet az �lomhercege viselt, mert m�r r�g�ta ink�bb f�rfijelmezekbe b�jt, minthogy n�i jelmezekbe. Hamar elk�sz�ltek a tervek a nyeregtakar�khoz �s kant�rd�sz�t�shez. Mindezt egy olyan festm�nyb�l val�nak t�nt, amely jeleneteket �br�zol XIII. Lajos udvar�r�l. A kir�ly k�zismert nagy vad�sz volt, aki el�nyben r�szes�tette a solym�szatot �s a lovas hajt�vad�szatot. Pomp�s �nnepei le�r�sa mindig is nagy hat�ssal voltak Di�n�ra. M�r m�snap elindult a kis aut�j�val, amely �el�tte a mostohaapja haszn�lta sok �ven kereszt�l, �s amikor �jat vett, nagyvonal�an a mostohal�ny�nak adta, a v�rosba, hogy kiv�lasszon sz�veteket. De ez nem is volt olyan k�nny�, minthogy gondolta volna, mert a fiatal n� nem tal�lt az elk�pzel�seinek megfelel� anyagokat. M�r-m�r fel akart adni, amikor v�g�l a lakberendez�sek �s b�torsz�vetekn�l megtal�lt, amit keresett. S�lyos csomagjaival telepakolva indult hazafel�.

Elj�tt v�gre a nagy nap! Di�na alaposan ellen�rizte jelmez�nek minden r�szlet�t. Majd felnyergelte Apoll�t �s felvette az egyik s�lym�t a keszty�s kez�re. �gy tettek meg l�p�sben a p�r kilom�tert a h�z �s a rendezv�ny helysz�ne k�z�tt. Ott m�r sok r�sztvev� v�rta az �nnep kezdet�t. Sz�nes jelmezek pomp�ztak minden csak l�tez� �rnyalatban, zenekarok hangoltak, az emberek besz�lgettek �s lovak idegesen nyer�tettek. Apollo is hegyezte a f�leit, de m�lt�s�gteljesen �s nyugodtan tov�bb l�pett, an�lk�l, hogy figyelte volna a sok emberre �s az �t k�r�lvev� zajra. Amikor v�g�l el�rtek a v�s�rteret, a jelmezes csoportok bemutatkoztak a zs�rinek, miel�tt el�re meghat�rozott sorrendben felsorakoztak a k�rmenethez. Di�na jelmeze �s az �l�k�pe, egy solym�szati jelenet XIII. Lajos kor�b�l, �ltal�nos csod�latot keltett. Apollo egy gy�ny�r�en vad�szati jelenettel teleh�mzett brok�t nyeregtakar� alatt majdnem elt�nt, kant�rj�t �s a kant�rsz�r�t is ezt az anyag d�sz�tette. Di�na egy feh�r, rojtos bl�zt k�sz�tett mag�nak, hozz� egy s�t�t z�ld selyemb�l k�sz�lt mell�ny, aranyh�mz�ssel �s sz�les gall�rral. S�t�t hajkoron�j�n egy fekete h�romsz�glet� kalapot viselte, amelyr�l hossz�

k�csagtollak lebegtek. V�kony l�bait barna, feszes nadr�gba b�jtatta, meg hossz�, t�rd feletti f�nyesen fekete csizm�kba. Bal kez�t egy finom feh�rre cserzett szarvasb�rb�l k�sz�lt, z�ld h�mz�sekkel d�sz�tett keszty� fedte, amelyen a s�lyma �lt. A s�lyom feje egy finoman kik�sz�tett, bord�v�r�s sapk�ba volt rejtve, melynek tetej�n egy kis vil�gos tollakb�l k�sz�tett b�bita �llt. A fekete l� b�szk�n par�d�zott a zs�ri tagjai el�tt. De m�g h�tra volt a f�nypont: egy �gyes mozdulattal Di�na levette a s�lyom fej�r�l a sapk�t, majd elengedte a b�kly�kat, amelyet eddig megfogta. A s�lyom r�viden megr�zta tollait, majd egy eleg�ns mozdulattal felemelkedett a leveg�be! A n�z�k�z�ns�gb�l egy �H-t lehetett hallani, amikor pillanatok alatt a mad�r m�r majdnem l�t�t�vols�gon k�v�l teremtett, majd egy kis sz�rnycsap�ssal szinte pontosan a lovas felett meg�llt. Di�na hagyott neki egy kis id�t, hogy orient�lhasson, majd el�vette a tollb�b�t a szint�n feh�rre cserzett szarvasb�rb�l �s z�ld h�mz�sekkel d�sz�tett tariszny�n �s p�rgette a l� oldal�n. A s�lyom �szrevette az ismert patk�alak�, kit�m�tt b�rb�l �s f�c�ntollakkal �kes�tett, szersz�mot, �s hihetetlen sebess�ggel lezuhant a magasb�l. M�r �ppen kiny�jtotta karmait, hogy megfogjon a tollb�b�t, amikor Di�na egy gyors mozdulattal elh�zta azt a s�lyom el�tt, aki �jra felemelkedett, majd ism�t lecsapott. �gy j�tszottak egy p�r pillanaton kereszt�l, m�g Di�na �gy �rezte, itt az alkalom: magasra feldobta a tollb�b�t, amelyet a s�lyom nagyon �gyesen m�g a leveg�ben elkapta, majd vele

egy�tt f�ldre sz�llt. Ott a fiatal n�, aki k�zben lesz�llt a lov�r�l, m�r egy kis h�sdarabbal a kez�ben v�rta, �s �jra felvette a keszty�re. Hangos tapsvihar volt a jutalma a bemutat�j�nak. A f�nyk�pez�g�pek kattogtak �s a kamer�k is vettek a produkci�t, mik�zben Di�na �jra l�ra sz�llt �s besorozta mag�t a menetbe.

M�snap reggel megl�tta f�nyk�p�t az �js�gban, �s konstat�lt, hogy m�g �gy is, fekete-feh�ren, el�gg� j�l mutat. De az �r�m nem tartott sok�ig, mert m�r a k�vetkez� �r�ban csengett a telefon, �s amikor Di�na felemelte a kagyl�t, egy ismeretlen hang durv�n belesz�lt. "Maga Diana Erdei? �s maga volt az, aki szombaton r�szt vett a t�rt�nelmi �nnep�n egy vad�szmad�rral �s ott bemutat�t tartott?” Di�na hirtelen nem is jutott sz�hoz. Ki lehetett ez a furcsa ember, aki bemutatkoz�s n�lk�l, csak �gy nekiugrik? "J� napot, uram! Igen, �n vagyok Diana Erdei – �s maga kicsoda?” k�rdezte kellemes hangj�val az ismeretlent�l. "V�laszoljon a k�rd�seimre, miel�tt maga mer�szkedik feltenni k�rd�seket!” utas�totta vissza k�r�s�t az ismeretlen f�rfi. Egy pillanatig Di�na arra gondolt, hogy

egyszer�en csak leteszi a kagyl�t, majd er�t vett mag�n. "Biztosan megl�tott ott, m�sk�ppen nem tudn�, hogy �n ki vagyok!” v�laszolt kurt�n. "T�vedt! Csak az �js�got olvastam, �s l�ttam a k�pet a s�lyommal, ahol n�v szerint fel van t�ntetve, mint a jelmez-verseny egyik nyertese.” Mondta

szemreh�ny�an a f�rfi. "�n viszont az�rt telefon�lok, mert annak a hat�s�gnak az alkalmazottja vagyok, amely ki�ll�totta �nnek a s�lyomra vonatkoz� tart�si enged�lyt. �s az enged�ly csak a s�lyommal val� vad�szatra sz�l!” Az ut�bbi szavain�l Di�na megijedt, hiszen �lm�ban sem hitte volna, hogy m�s szab�lyok vonatkozhatnak a madarakra, amikor r�szt vesz vel�k egy bemutat�n vagy

�nnep�n. De az ember nem engedte sz�hoz jutni a fiatal n�t, hanem m�g hangosabban beleugatott telefonba. "Rem�lem, tudja, hogy tett�vel szab�lys�rt�st k�vetett el a hat�lyos rendelkez�sek ellen, �s hogy a hat�s�gom ezt szigor�an b�ntetni fog! Hova jutunk, ha mindenki azt csin�lja egy s�lyommal, amire csak kedve szottyan?! �s vegye tudom�sul: az ilyen rendezv�nyek m�r nagyon r�g�ta t�ske a szem�nkben – ha meg�rti, mire c�lzok!” De Di�na nem �rtette az ember felh�borod�s�t, �s v�g�l kit�rt bel�le: "Uram, sajnos nem vagyunk egy v�lem�nyen,” kezdte, „nem vad�sztam vad�szid�nyen k�v�l a s�lyommal, �s nem vettem r�szt egy nyilv�nos rendezv�nyen p�nz ellen�ben – �n csak elfogadtam egy ingyenes megh�v�st a t�rt�nelmi �nnepek rendez�j�t�l, hogy egy �l�k�ppel r�szt vegyek rajta. Hol itt a v�tkem?” k�rdezte. De a sz�k l�t�k�r� hivatalnok nem akart felvil�gos�t�ssal szolg�lni. "V�tett a t�rv�ny ellen, �s szerencs�snek mondhatja mag�t, mert ez az els�

alkalom, amely�rt csak p�nzb�ntet�st lehet kiszabni – ism�telt el�fordul�skor k�nytelenek lesz�nk a madar�t elkobozni �s mag�t a solym�szatt�l eltiltani!” ord�tott az ember. „M�g ma elk�ld�m �nnek egy szab�lys�rt�si elj�r�si b�rs�gr�l sz�l� hat�rozatot, a befizet�st nyolc napon bel�l kell elv�gezni, vagy a t�bbi szankci� l�p �letbe!” – egy kattan�s: a f�rfi lecsapta a kagyl�t, miel�tt Di�na b�rmit is mondhatott volna v�delme �rdek�ben. Reszket� k�zzel tette le a telefont, sz�ve vadul kalimp�lt. Sz�p kil�t�sok el� n�zett! H�la az �gnek �gy t�nt, hogy ez az ember nem tudott azokr�l a r�gebbi rendezv�nyekr�l, amelyeken m�sik tartom�nyokban vett r�szt a madaraival! De az ijedts�g m�lyen hatott! Amikor k�rte a tart�si �s vad�szati enged�lyt a madaraira, soha senki meg nem mondta neki,

hogy ezekkel az enged�lyekkel nem vehet r�szt ingyenes rendezv�nyeken. �gy d�nt�tt, hogy ink�bb sz� n�lk�l kifizeti a b�ntet�st, majd ut�na �rdekl�dik, hogy milyen enged�llyel lehet r�szt venni a sz�ban forg� rendezv�nyeken. Amikor m�r m�snap a post�s elhozta a b�rs�gr�l sz�l� hat�rozatot, Di�na reszket� ujjakkal nyitotta meg a bor�t�kot. A hivatalos lev�l csak p�r sorb�l �llt, de a b�rs�g �sszeg�t l�tv�n, Di�na m�rg�ben felki�ltott! A b�rs�g t�bb volt, mint a fiatal n� f�lhavi fizet�se! Szerencs�re a tavasszal elkelt j� p�nz�rt az egyik s�lyom p�r szaporulata, ebb�l a p�nzb�l m�g �pp annyi maradt, hogy kifizessen gond n�lk�l a b�rs�got! Di�na ki�ll�totta neh�z sz�vvel egy csekket, majd egy k�l�n lev�lben arra k�rte a hat�s�got, hogy �rtes�tsen �t, milyen m�don lehet r�szt venni madaraival rendezv�nyeken. Egy p�r h�t m�lva meg�rkezett a v�lasz: Nagyon hivatalos hangnemmel k�z�ltek vele, hogy vad�szmadarakkal csakis vad�szni (�rtsd: solym�szni) lehet, viszont ha beszerez mag�nak egy tov�bbi s�lymot, amellyel csak �s kiz�r�lag rendezv�nyeken, bemutat�kon akar r�szt venni, akkor erre a mad�rra k�rhet k�l�n enged�lyt, hogy „egyes bemutat�kon n�z�k�z�ns�g el�tt – itt k�l�n meghat�rozand�, hogy mindig egyazon helyen vagy k�l�nf�le helysz�neken – bemutat�kat tarthasson”. Azt a madarat viszont kiz�r�lag erre a c�lra lehet haszn�lni, semmik�ppen nem vad�szmad�rk�nt vagy teny�szmad�rk�nt! Di�na d�h�sen �sszegy�m�sz�lte az iratot �s bedobta a szoba egyik sark�ba. Hogyan lehet bemutat�kon r�p�teni egy s�lymot, aki soha nem tan�tottak meg a

vad�szatra? A mad�r nem tanulna meg, hogy hogyan kell rep�lni, �s f�leg, hogy vissza kell t�rni a solym�szhoz! Vagy a hivatalnok tal�n arra gondolt, hogy soha el nem engedheti a madar�t a szabadban? Szeg�ny s�lyom! Akkor ink�bb lemond a j�v�ben az ilyen rendezv�nyeken val� r�szv�telr�l. Maradt viszont a l�val �s kuty�kkal val� szerepl�s, b�r mindig is egy kis hi�ny�rz�ke lesz, amelyet csak egy s�lyom tudn� enyh�teni. �gy a fiatal n� egyre jobban visszah�z�dott mag�ba, szinte

m�r csak az �lomvil�g�ban �lt. M�g a munkahely�n is �szrevett�k a v�ltoz�st. Juliette, Di�na tolm�cs kollegina spanyol �s portug�l nyelvter�letre, aki szembe �lt a fiatal n�vel, egy sz�p napon sz�ba is hozta, hogy mit �szlel. �ppen ketten eb�deltek a teakonyh�ban, amikor Juliette megsz�lalt. "Di�na, m�r p�r �ve ismerlek, de annyira magadba fordulva, mint az ut�bbi hetekben m�g nem l�ttalak. T�rt�nt valami, ami nyomja a lelkedet?” k�rdezte a kis sz�ke a magas barna l�nyt�l. De Di�na csak r�zta a fej�t. "K�sz�n�m az �rdekl�d�sedet, Juliette, de j�l vagyok �s nem is t�rt�nt semmi. �n egy kiss� m�s �letet �lek, mint a legt�bb ember �s n�ha nehezemre esik, az elv�r�soknak megfelel�en cselekedni.” "Tudom, hogy mire c�lzol, de az ut�bbi hetekben val�s�gos p�nc�llal vetted magad k�r�l, �s m�g munka k�zben is n�ha �gy t�nik, mintha gondolataidban nagyon messze j�rn�l.” Di�na m�rgesen kifakadt: "Tal�n a f�n�k panaszkodott a munk�m miatt?” k�rdezte, de Juliette gyorsan

megnyugtatta. "Nem, dehogy! A munk�t mindig is rendben van �s kifog�solhatatlan. Nekem csak az t�nt fel, hogy m�g kevesebbet besz�lsz a koll�g�kkal, mint szokt�l, m�r nem veszel r�szt a k�z�s szabadid� programokban �s munka ut�n azonnal elhajtasz. A k�rd�sem a sz�vem dikt�lta, ha van egy probl�m�t, sz�vesen seg�tek a megold�s�ban.” "K�sz�n�m sz�pen, Juliette, aranyos vagy, de t�nyleg nincs semmi gond! Jelenleg rengeteg a munka n�lam, az �llatok k�r�l. N�ha nem tudom, hol van a

fejem, �s n�ha kiss� f�radt is vagyok, de ez hamarosan elm�lik.” Adta kit�r� v�laszt a koll�gan�j�nek. A jelenlegi �llapot�nak val�di okair�l nem besz�lhetett,nem osztozhat senkivel, f�leg nem a pletyk�s Juliette-tel. �s igen: bizonyos�rtelemben k�v�l�ll� volt, egy nem a norm�k szerint �l�, �rz� �s gondolkod� n�.Milyen n� is az – a t�rsadalom t�bbs�g�nek szem�vel �t�lve -, aki boldoganegyed�l �l egy isten h�ta m�g�tti h�zban, egy halom �llattal, aki vad�szik,solym�szik �s lovagol? A kort�rsai m�r r�gen f�rjhez mentek, gyerekeket sz�ltek,s�t: m�r tal�n el is v�ltak �s �jra h�zasodtak. De Di�na egyel�re nem �rzettk�sztet�st arra, hogy hasonl�k�ppen cselekedjen. Nem, bez�rk�zotts�g�nak m�sokai voltak. Nem akart, nem tudott �r�kon �t semmis�gekr�l csevegni, mint alegt�bb koll�gan�je, nem k�v�nt hetente k�tszer ki�nteni a sz�v�t a fodr�sz�nakvagy k�z�s�n f�z�csk�zni a szomsz�d asszonyokkal. Nem tartott k�v�natosnak �snem is v�gyott arra, hogy a h�tv�geit f�st�s �ttermekben vagy t�nchelys�gekbent�ltse, semmitmond� emberekkel k�r�lv�ve, ink�bb kiment �llataival a tisztaleveg�be, �lvezni a term�szet csod�latos csendj�t �s gazdag �lm�nyeit. Az�llatokkal k�nnyebben teremtett kapcsolatot, mint az emberekkel, �s az �llatok m�gsoha nem okoztak csal�d�st neki."Ahogyan akarod,” s�hajtott a sz�ke kollegina. „K�v�nok neked, hogy majdkevesebb lesz a munk�d, �s t�bb id�d marad sz�rakoz�sra.”"Ezt �n is rem�lek,” er�s�tett Di�na, aki a  ’sz�rakoz�s’ sz�n�l term�szetesenteljesen m�sra gondolt, mint a f�ldh�zragadt l�ny vele szemben. �gy eltelt az id�, �sminden egyes alkalommal, amikor Di�na �lmaiban tal�lkozott a szeretettherceg�vel, egy id�re nyugodtabb lett, kiegyens�lyozottabb �s boldogabb. Ilyenkormindig egy �ri�si bels� nyugalom t�lt�tte el. Ilyenkor n�ha m�g engedett is akoll�gan�i k�r�s�knek �s r�szt vett egy kis zs�ron. De minden esetre hamarelk�sz�nt azzal, hogy el kell l�tni az �llatait, �s szinte menek�lt a fecseg� pletykaf�szkek el�l.

Egy h�tf� reggel�n Di�na �ppen egy neh�z m�szaki ford�t�ssal k�szk�d�tt, amikor a f�n�ke bel�pett a szob�ba, ahol Juliette-tel �s m�g egy p�r l�nnyal �ltek �s dolgoztak. "J� reggelt Erdei kisasszony. Ahogyan l�tok, �ppen nagyon el van foglalva, m�gis arra k�rn�m, hogy j�jj�n be t�z perc m�lva az irod�mba.” A fiatal n� meglepetten n�zett a f�rfira, hiszen csak nagyon ritk�n fordult el�, hogy az

irod�j�ba k�reti valakit a f�n�ke. �ltal�ban a mondanival�j�t mindenki el�tt megtette. Di�na csak b�lintott: "Pontos leszek, f�n�k!” "K�sz�n�m, Erdei kisasszony!” mondta a f�rfi, majd kiment a szob�b�l. "Mit akarhat t�led a f�n�k?” k�rdezte szinte mag�ban Juliette, �s a t�bbi n� is k�v�ncsis�ggal tele n�ztek Di�n�ra. "Fogalmam sincs!" v�laszolt Di�na v�ll�t vonva. „De egy p�r perc m�lva �gyis kider�l, az�rt k�r most azon r�g�dni!” Azzal �jra nekil�tott a ford�t�s�nak. De a munka m�r nem akart olyan k�nnyed�n menni, gondolatai kusz�n k�vettek egym�st. Mit jelentett az eg�sz? Fel akarj�k neki mondani? �s akkor mi lesz vele? Honnan juthat el�gg� gyorsan annyi p�nzhez, hogy az �let�t a megszokott folytathatja? Hol tal�lhat r�vid id�n bel�l megfelel� munkahelyet? Vagy mi m�st k�z�lhet vele a f�n�ke n�gyszemk�zt? Term�szetesen nem kapott v�laszt k�rd�seire, �gy, amikor elj�tt az id�, fel�llt �s emelt fejjel ment a f�n�ke irod�j�hoz. Kopog�s�ra „L�pjen beljebb”-bel v�laszolt a f�n�ke, �gy Di�na benyitott. A f�rfi egy neh�z, fekete t�lgyfaasztal m�g�tt �lt �s t�bb, vastag aktamappa fek�dt el�tte a pol�rozott asztallapon. "Foglaljon helyet, Erdei kisasszony!” k�n�lt helyet, �s Di�na le�lt az irod�ban l�v� egyetlen sz�kre, amely az �r�asztal el�tt �llt. K�rd�en n�zett a f�rfira, aki a negyvenes �veiben j�rhatott, hal�nt�k�n m�r �sz�l�, r�vid hajjal, �s b�r arcvon�sai szigor� benyom�st keltettek, �sszer�ncolt homlokkal, kicsi szemeivel, �s v�kony ajkaival, m�gis Di�na �t �ltal�ban igazs�gos �s korrekt emberk�nt ismerte. "Tal�n csod�lkozik, hogy n�gyszemk�zt szeretn�k besz�lni �nnel, de majd megl�tja, hogy okom van r�.” Di�na percr�l percre rosszabbul �rezte mag�t. Minek ez a bevezet�s? Vagy tal�n szem�lyes t�m�kra akart �tt�rni a f�rfi ott vele

szemben? Di�na b�r tudta a koll�gan�it�l, hogy a f�n�k h�zas ember, de semmi t�bbet. Kezei kezdtek izzadni, ami m�g akkor sem fordult m�g vele el�, amikor a vad�szat legizgalmasabb pillanatait �lte �t! �gy csak r�viden b�lintott. "Bevallom, kiss� meglep�dtem, amikor azel�tt mag�hoz k�retett.” "Elhiszem, hogy meglep�d�tt.” Mondta a f�n�ke, „hadd magyar�zzam akkor, mir�l van sz�:” kiss� k�sz�r�lte a tork�t, mintha nehez�re esne a k�vetkez� mondanival�ja, majd kinyitotta az egyik, el�tte l�v� dosszi�t. "Els�nek szeretn�k elmondani, hogy teljes m�rt�kben meg vagyok el�gedve a munk�j�val �s boldog, hogy a neh�z magyar nyelvre tal�ltam olyan nagyszer� ford�t�t, m�g akkor is, ha nem tudok folyamatos munk�t biztos�tani sz�m�ra. De nagy el�ny, hogy maga angolul is besz�l, �s �gy ki tud seg�teni ha t�lterhelt az angolos koll�gan�je.” Di�na kiss� b�lintott, majd felk�sz�lt a f�n�ke besz�de folytat�s�ra. De ami azut�n j�tt, arra nem volt felk�sz�lve. "M�gis v�laszt�s el� kell �ll�tanom. De bevallom, maga nem lesz az egyed�li �rintett. �me a l�nyeg: vagy innent�l kezdve dolgozik k�ls� munkat�rsk�nt, otthonr�l, �s az elv�gzett munka ut�n megkapja a javadalmaz�st, vagy sajnos teljesen mell�zni kell a munk�j�t!” Di�na szemrebben�s n�lk�l meghallotta az �t�letet. "Amit azt jelenti, hogy a j�rul�kaim mostant�l magam kell befizetnem, akkor

is, ha nincs, vagy ingadoz� nagys�g� j�vedelmem lesz?” k�rdezte, b�r el�re tudta a v�laszt.

"Igen, ez �gy van!” er�s�tette meg a f�n�ke. „Vagy beleegyezik a rendes felmond�sba, kap egy darabig munkan�lk�li seg�lyt, �s k�zben �j munka ut�n n�z.” B�lintott a f�rfi. Di�na csak r�viden gondolkodott. "Milyen kil�t�saim vannak, hogy hamarosan �j munkahelyet tal�ljam?”

k�rdezte. A f�n�ke v�ll�t vonta. "A legt�bb ford�t�i iroda ma k�ls� munkat�rsakkal dolgozik, akiket akkor fizetik ki, amikor elv�geztek egy megb�z�st. Ezt �n is k�n�lhatok. A szabad munkaer�-piaci helyzetet maga is ismeri.” V�laszolt. Ez igaz is volt. Di�na tiszt�ban volt, hogy nagyon neh�z lesz id�ben �j, megfelel� munkahelyet tal�lni, an�lk�l, hogy cs�kkentse az �letsz�nvonal�t vagy elk�lt�zz�n egy m�sik r�gi�ba �s ott pr�b�ljon szerencs�t. A r�gi�ban magas volt a munkan�lk�lis�g, diplom�s munkaer�t alig kerestek, �s f�leg a n�k h�tr�nyos helyzetben voltak. De kellett egy kis gondolkod�si id� neki. "Mikor v�rja a v�gleges v�laszomat?” k�rdezte a f�n�k�t�l. "A h�t v�g�ig!” volt a sz�raz v�lasz. Di�na egy kis grimasszal b�lintott. "P�nteken reggel megkapja a v�laszomat!”

"K�sz�n�m, Erdei kisasszony.” Azzal elmehetett. A folyos�n hirtelen fekete lett a szeme el�tt, annyira hirtelen j�tt a sorscsap�s. �gy Di�na nekid�lt az egyik falnak, majd bement a mosd�ba, ahol az arc�t �s csukl�it hideg v�zzel locsolta, hogy mag�hoz t�rjen. Majd �sszeszedte marad�k akaraterej�t �s visszament szob�j�ba. A koll�gan�i k�rd� tekintet�re csak v�ll�t vonta. "A besz�lget�s bizalmas volt!” komment�lta az eg�szet. Ha a f�n�ke az igazat mondta, akkor a koll�gan�i – vagy legal�bb egyesek k�z�l�k – egy hasonl� besz�lget�sen fognak �tesni, �s hasonl� sorsra jutni, mint �. De ez nem volt Di�na karakter�ben, hogy �tadjon mag�t a k�ts�gbees�snek. Keresett megold�sokat �s hamarosan meg is tal�lt egyet. Lovagolni tud� erd�ker�l�t kerestek nem messze a lakhely�t�l. Egyetlen kik�t�s: saj�t l�val kellett rendelkeznie – �s neki kett� is volt. Ami �vekkel ezel�tt m�g teljesen k�ptelens�g lett volna – hogy egy n� erd�ker�l� legyen, most m�r lassan elfogadott� v�lt. F�leg tekintettel arra, hogy kev�s volt az olyan ember, aki egy olyan munk�t v�llalta, ahol �jjel-nappal, t�len-ny�ron,

h�tk�znap �s �nnepkor, naps�t�sben �s zuhog� es�ben, hidegben �s melegben kint kellett t�lteni a munkaid�t. �gy Di�na �sszegezhette a term�szethez val� vonz�d�s�t a p�nzkeres�ssel – �s m�g a saj�t lovait is edzhette. Az elej�n term�szetesen sok kis probl�ma akadt a f�rfi koll�g�ival, le kellett gy�zni a mach� el��t�leteket, de nagyon hamar a kellemes term�szete �s tud�sa meggy�zte m�g a

legk�tked�bb munkat�rs�t �s el�j�r�j�t, hogy Di�na �rt�kes munkaer� �s j� koll�ga. A fiatal n� nagyon szorgalmasan ell�tta a feladatait, �s k�rnyezet�nek felfog�s�ban lassan bek�vetkezet a v�ltoz�s – a term�szet haszn�ra.

Az egyik reggelen – a hajnal �ppen elm�lt – valaki csengetett Di�na h�za ajtaj�n. B�r a fiatal n� m�r r�gen fent volt, fogalma sem volt, hogy ki lehetett az, aki olyan kor�n kij�tt hozz� az erd�be. �vatosan kik�mlelt a konyh�ja ablak�b�l – biztos, ami biztos – �s megl�tta egy ismer�s gazd�t a torn�c el�tt �llni, aki valamit a karjaiban hordott. Gyorsan kinyitotta az ajt�t. "J� reggelt, Monsieur Jean, mit hozott nekem?” akart tudni a gazd�t�l a fiatal n�, mik�zben k�mlelte a pokr�cot, amelyet a f�rfi a karjaiban hordott. "’reggelt,” �dv�z�lte �t a f�rfi. „Ez �pp a komb�jnom el� ker�lt, tal�n tud

seg�teni rajta.” Mondta a f�rfi, majd felhajtotta a pokr�cot �s megmutatta a benne l�v� �zgid�t, amelynek pettyes oldal�n v�rv�r�s cs�kok futottak v�gig. "� Istenem!" ki�ltott fel a fiatal n�. "Ezt a gid�t ink�bb egy �llatorvoshoz kellett volna vinnie." "T�l dr�ga ez nekem, k�rem,” morgott a f�rfi kiss� zavarban. "Ilyesmire nem telik. Gondoltam, h�tha maga… Maga szereti az �llatokat, nem? Tette fel a k�rd�st. "Term�szetesen, csak nem vagyok �llatorvos,” v�laszolt Di�na, majd odahajolt a gid�hoz. „Hadd l�ssam, hogy mit tehetek vele.” Azzal �tvette az �llatot �s be akart menni a h�zba, amikor a gazda ut�na sz�lt. "A pokr�c az eny�m, k�rem vissza.” Di�na csak b�lintott. "Term�szetesen, nem akartam megr�vid�teni egy pokr�ccal, csak beviszem benne az �llatot, majd kihozom.” "Csak siessen. Nincs �m nekem sok id�m, tudja!” ki�ltott ut�na a f�rfi, de Di�na m�r bevitte a gid�t a szob�j�ba, lefektette az egyik puha sz�nyegre, majd visszavitte a v�res �s m�r t�bb helyen sz�tszakadt pokr�cot a gazd�nak. A f�rfi gyorsan elk�sz�nt, vissza�lt az aut�j�ba �s elhajtott. Nyilv�n t�nyleg s�rg�sen vissza akart t�rni munk�j�hoz. Term�szetesen az �llatorvos lett volna a megfelel� hely a kis, s�r�lt �llatnak, de ezen m�r nem lehetett v�ltoztatni, �s Di�na m�g egyszer nem akarta utaztatni a gid�t, ha nem felt�tlen�l sz�ks�ges. �gy el�vette h�zi patik�j�t, �s ell�t�sban r�szes�tette a kis gid�t, aki ezt mind teljes nyugalommal hagyta. Nyilv�nval�, hogy m�g sokkos �llapotban volt. Az�rt sem mozdult meg, amikor Di�na tiszt�totta a sebeit, fert�tlen�tette, majd bek�z�zte azokat. K�s�bb el�kereste egy kis cumis�veget, amelyet speci�lis tejjel tele t�lt�tte. Le�lt a sz�nyegre �s �l�be vette a kis gida fej�t. Akkor el�sz�r �rezte egy kis reakci�t. Finoman bedugta a cumit a gida sz�j�ba – �s l�sd csod�t! Az �llat inni kezdett. "Rendben fogsz j�nni, meg�g�rem neked,” suttogott a fiatal n�, mik�zben gyeng�den simogatta a gida puha sz�r�t. "�pollak �s gondozlak addig, m�g el nem hagyhatsz a tany�t �s visszamehetsz az erd�be.”

Roger Dupont egy p�r nappal k�s�bb ben�zett Di�n�hoz, hogy sz�ks�ge van-e valamire, de amikor megl�tta a nappaliban m�g reszket� l�bbal k�zleked� gid�t, nagyon elcsod�lkozott. "H�t ezt honnan szerezt�l, Di�na?” k�rdezte a fiatal n�t�l, aki egy kanna g�z�lg� k�v�val kij�tt a konyh�b�l, hogy k�n�ljon a f�rfit egy cs�sze frissen f�z�tt k�v�val. Di�na elmes�lte a t�rt�netet, majd megmutatta a gid�t, hogy mennyire fel�p�lt m�r traum�j�b�l �s s�r�l�seib�l. A fiatal f�rfi csod�lattal n�zett hol a fiatal n�re, hol a gid�ra. "Di�na, ez mind sz�p �s j�, csak egyet nem �rtek: mi�rt �polsz most egy olyan �llatot, amelyet k�s�bb esetleg egy vad�szat sor�n elejted?” Di�na szemeit r�sny�re �sszecsukta, hogy pal�stoljon d�h�t, amikor v�laszt adott a fiatal f�rfinak. "Sajn�lom, Roger, de �gy l�tszik, m�g a sok besz�lget�s�nk ellen�ren is �gy t�nik, hogy m�g mindig nem �rtett�l meg, hogy a vad�szat mit is jelent sz�momra, b�r te is vad�sznak titul�lod magad. N�zd…,” azzal t�lt�tt k�t cs�sze k�v�t, majd cukrot �s tejet rakott a f�rfi el�. „N�zd, igen, vad�sz vagyok, de ez sz�momra a vad

meg�v�s�t �s gondoz�s�t is jelenti. Nagyon j�l tudod, hogy mennyire ut�lom az �gynevezett ’vas�rnapi vad�szt’, aki maga az �v legnagyobb r�sz�ben soha el nem megy a ter�letre, hanem minden �rdemi munk�t r�hagy a vad�reire, majd amikor elj�tt a vad�szati id�ny, egy-egy h�tv�get a lesen vagy egy hajt�vad�szattal t�lti. Csak a vad�szati �lm�ny�rt. �s ugyanannyira ut�lom azokat az embereket, akik csak a l�v�s gy�ny�r�rt �lnek, vadul l�v�ld�znek, mindegy mire, �s mivel, csak sok

legyen, �s be nem tartanak a jogi �s etikai szab�lyokat. Nem ismernek �s nem is akarnak ismerni semmit a vad �l�hely�r�l, maguk a vadakr�l, a vad�szat hagyom�nyair�l, szab�lyair�l!” A fiatal f�rfi nem jutott sz�hoz. Di�na szavai alapj�n a fiatal n� szem�ben � is a ’vas�rnapi vad�sz’ kateg�ri�ba tartott. "M�gis �rtelmetlen sz�momra, meggy�gy�tani egy �llatot, majd egy p�r �v m�lva ugyanazt az �llatot lel�ni.” Mer�szkedett mondani. Di�na hevesen r�zta a fej�t, hogy s�t�t hajf�rtjei csak �gy csapkodtak. "Roger, egyet elfelejted: ez a gida itt egy �l�l�ny, amely seg�ts�gre szorult. Amennyiben van r� lehet�s�gem, megadom neki mindent, hogy es�lye legyen feln�ni, egyed�l t�pl�lkozni, �s az erd�ben helyt�llni. Amennyiben valamikor megbetegszik, �s szenved, meg kell �ll�tani szenved�s�t, ak�r egy j�l c�lzott l�v�ssel. Egy�bk�nt a tov�bbi fejl�d�s�t�l f�gg a sorsa. Na m�g p�ld�ul att�l, hogy valamikor el�theti egy aut�, vagy hasonl�. De ez itt egy n�st�ny, ezeket a legritk�bb esetben l�nek. De a bakok sem mindig v�geznek a vad�szok zs�km�nyak�nt. �s pont az�rt seg�tek minden bajban jutott teremtm�nyen. A vad�szatot sz�momra nem a kil�v�s jelenti, hanem a gondoz�s, az �pol�s, a fajok megismer�se. A vad�szat a term�szet ir�nt �rzett szeretet, a teremt�s el�tti tisztelet, egy olyan �letforma, amelyet sok ember nem �rti meg, nem akarja meg�rteni. �llatokkal vad�szni, mint p�ld�ul kuty�kkal, s�lymokkal vagy g�r�nyekkel, sokkal t�bb id�t veszi ig�nybe, �s sokkal felel�ss�gteljesebb, mint a fegyveres vad�szat, hiszen az �llatokat fel kell nevelni, kik�pezni, eg�sz �vben gondozni, akkor is, amikor nincs vad�szati id�ny – a fegyvert j�l olajozva el lehet tenni egy szekr�nybe – az �llatokat nem! M�s ember is az, aki nem csak fegyverrel vad�szik. Bele kell �lnie mag�t az �llatok gondolataiba, viselked�si formaiba, nem idom�r legyen, hanem bar�t, t�rs, akkor az �llatai h�s�ggel �s kiemelked� teljes�tm�nnyel megh�l�lj�k ezt neki!” A l�ny besz�de alatt a f�rfi elgondolkodott, Di�na szavait mag�ba kellett vennie, feldolgoznia, levonni a k�vetkezm�nyeket.

Ebb�l a szemsz�gb�l m�g soha nem tekintett a vad�szatra �s a vele j�r� dolgokra. De ha t�nyleg meg akarja h�d�tani Di�na sz�v�t, akkor gy�keresen meg kell v�ltoznia, bele�lni mag�t a fiatal n� lelki vil�g�ba, elfogadni az �letst�lus�t. Di�na viszont semmilyen k�sztet�st nem �rzett, hogy szorosabbra vegye a kapcsolatot a fiatal f�rfival. Igaz�n j� haver volt, s�t: bar�t, de a fiatal n� sokkal, de sokkal t�bbet v�rt att�l az embert�l, aki egyszer tal�n a t�rsa, a szerelme lesz. Addig meg volt el�gedve az �lmaival, a term�szettel, �s az �llataival, akik teljesen kit�lt�ttek az �let�t.